Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Ukrán válság: A 'fõnáci' tartja a szombatot
Ettõl "szebb" vallomást hogyan is lehetne elõadni! Igen az "ukrán" náci-fasiszták zsidók, izraeliták, cionisták...! Pont úgy, ahogy a a magyarországiak is. Debalcevóért átfogó hadmûveletet indÃtott az oroszpárti Donyecki Népköztársaság hadserege, a város polgári lakosságát evakuálták. Dörögnek az ágyúk mindkét oldalon, a becsapódáskor megremeg a föld. A folyamatos ágyúzástól megvadul ember és állat. A Hetek helyszÃni riportja.
Erõsen hull a hó Donyeck megyében. Az autóutakon hamar jéggé gyûrik a vonuló páncélozott csapatszállÃtók, harckocsik. Nyolc órán keresztül utaztunk Kijevbõl, mire Kramatorszkhoz, az ukrán–orosz fronthoz értünk. A kocsi folyamatosan csúszkált a jégen. Az utolsó ötven kilométeren teljes sötétségben mentünk, csak a reflektor lámpái mutatták az út két oldalán az elmúlt év pusztÃtását, a golyótûz által félbetépett fákat, kiégett jármûveket az árokban.
Az utolsó ellenõrzõpont Kramatorszk elõtt teljes sötétségben állt. Ha kÃsérõnk, az ukrán reguláris hadsereg kárpátaljai magyar tisztje nem tudta volna, hogy ott van, a kocsi darabokra tört volna az útra keresztben kitett beton tankcsapdákon. „Bob bácsi” azonban tudta, hogy jön a „csekkpont”, Ãgy lassÃtott. KÃsérõnknek persze van rendes neve is, de jobbnak látta, ha más néven hivatkozunk rá, mivel konkrét katonai hadmûveletekben vesz részt. Még a KrÃm félsziget orosz megszállásakor ismerkedtünk össze.
Szóval, Bob bácsi lassÃtott, egy pillanatra teljes sötétségben álltunk, amikor felkapcsolódott két páncélozott csapatszállÃtó reflektora. A páncélosok tetejérõl 50 kaliberes géppuskák csöve fordult az autónk felé, tÃz terepszÃnû ruhás kommandós pedig már körbe is zárta a kocsit.
A kommandósok vezetõje, egy vörös hajú, vörös szakállú és angolul tûrhetõen beszélõ fiatalember a „saját biztonságunk érdekében” beültetett egy páncélozott furgonba, Ãgy vittek el a Hotel Kramatorszkhoz.
Annyira szokatlan volt a kommandós fizimiskája, hogy a furgonban arról beszélgettünk, hogy biztosan „zsoldos”, „külföldi”, aki jött a balhéra. „Ukrán az” – világosÃtott fel minket Bob bácsi már a városban. „Ukrán zsidó. A kommandós sapka alatt ott van a fején a kipa.”
„Na, ennyit az orosz propagandáról” – tette hozzá röhögve. „Annyira vagyunk nácik, hogy a fõnáci tartja a szombatot.”
Az offenzÃva
Az ukrán–orosz konfliktusban jelenleg a leghevesebb harcok Kramatorszk városától 10 kilométerre, Debalcevóban zajlanak. Tavaly nyáron az ukrán hadsereg Porosenko elnök utasÃtására megpróbálta visszafoglalni a szeparatisták által elfoglalt területeket: visszavették Szlavjanszkot, és egészen Ilováiszkig nyomultak elõre, ahol a szakadár erõk – aktÃv orosz támogatással – visszaverték õket.
Hónapokra állóháború alakult ki ágyúzásokkal mindkét oldalon, idén télre azonban a Donyecki Népköztársaság (DNR) milÃciája átfogó offenzÃvát indÃtott Debalcevó és az etnikailag oroszok lakta városok visszavételére. „Ki akarják egyenesÃteni a frontvonalat” – mondták ukrán katonai hÃrszerzõk, akikkel beszéltünk. A szeparatista hadsereg nagy erõkkel kezdte támadni a huszonötezer fõs kisvárost, bele-belelõve a civil épületekbe is, mÃg az ukrán hadsereg nyolcezer katonával, Gradokkal (122 milliméteres rakéta-sorozatvetõ rendszer – a szerk.), és komoly tüzérségi ütegekkel erõsÃtette meg állásait.
Mindenki arra számÃt, hogy a DNR offenzÃvája napokon belül megkezdõdik, amint megérkeznek Oroszországból a fehér szÃnûre festett teherautók, a „segélyszállÃtmány”.
az orosz segélykonvoj.Az orosz segélykonvoj.
Eddig az orosz segélyek után mindig támadtak a szakadárok – senki sem gondolja az ukrán oldalon, hogy ezúttal másképpen lenne.
Múlt hét péntekre a felek között közvetÃtõ ENSZ-nek sikerült elérnie, hogy egy négyórás tûzszünet lépjen életbe, hogy a civil lakosság el tudjon menekülni Debalcevóból; ezt kihasználva mi is bementünk a városba.
Az ágyúzás azonban egy pillanatra sem maradt abba egyik oldalon sem. IV-es golyóálló mellényben ültünk a kocsiban, és azon imádkoztunk, hogy ne vágjon minket oldalba egy Grad rakéta útközben. Mellettünk nagy sebességgel húztak el a buszok és személyautók. Mindegyik jármû ablakára erõsÃtve fehér rongyok lobogtak, jelezve, hogy a civil lakosság menekül. A föld folyamatosan remeg a becsapódó aknáktól és rakétáktól, az ember nem tud mit kezdeni a keze remegésével.
Szombaton, miután a tûzszünet véget ért, a Hetek tudósÃtója ismét útra kelt Debalcevóba, ezúttal azért, hogy beszéljen az ukrán reguláris hadsereg néhány tisztjével a harci helyzetrõl, és megnézze, kik maradtak a támadott városban. Az úton Debalcevó felé kiégett személygépkocsik álltak, jelezve, hogy a DNR-csapatok rakétatûz alá vették az utat tegnap este.
Az 54. reguláris ukrán ezred fõhadiszállására kaptunk belépési engedélyt. Az ezredet „Kijev Russz”-nak nevezik Ukrajnában, a DNR-tõl megkapták a kevésbé hÃzelgõ „csótányok” gúnynevet is, mert „eltaposhatatlanok a harcokban”.
Az ezred a fõhadiszállását egy általános iskolában rendezte be egy dombon. A folyamatos ágyúzás és rakétázás miatt az ablakok ki vannak törve, csikorgott az üvegszilánk a talpunk alatt. Az egykori osztálytermekben matracokon és hálózsákokban aludtak a katonák, gépfegyverüket szorÃtva álmukban.
Az udvaron egy 23 milliméteres „zenit” légvédelmi üteg állt egy találatot kapott páncélos társaságában, nem messze tõlük helyezkedtek el az ukrán tüzérség állásai. A folyamatosan tüzelõ ütegeket nem fotózhattuk, mert az ezred parancsnoka attól tartott, hogy a fényképeink esetleg elárulhatják az ágyúk pozÃcióját.
Az emberek egyébként nehezen bÃrják az állandó ágyúzást – ottjártunkkor kötelezõ volt „védõitalt” inni. Az alkohol nyugtatja az idegeket. A katonák arcára azonban még Ãgy is kiül a kialvatlanság és az idegesség.
Tankot fogtak
Az ezred egyik, neve elhallgatását kérõ századosa úgy nyilatkozott, hogy sikerült zsákmányolniuk két T–72-es orosz tankot egy rajtaütés során. Ennek kifejezetten örült, mert „Porosenko azt mondta, hogy százezer hrivnyát fizet minden kilõtt orosz tank után”, az ezred tehát gazdag lesz, ha „ennek vége lesz”. Igaz, senki sem bÃzik a harcok gyors lezárásában. Azok a katonák, akik nyilatkoztak nekünk, úgy számolnak, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint még minimum egy évig biztosan marad a háború. Hiába zajlanak tárgyalások, a kieszközölt tûzszünetet, fegyvernyugvást nem tartja be senki sem sokáig.
Értelemszerûen az ukránok a szakadárokat hibáztatják, a szakadárok pedig az ukránokat, mindenki a másikra mutogat. A konfliktust pedig nagyban bonyolÃtja, hogy ellentétben az orosz propagandával, ez a háború nem tûnik szÃntiszta etnikai konfliktusnak még Harkovból vagy Szlavjanszkból nézve sem, mely városok már egyszer gazdát cseréltek a harcok során.
senki sem tudja, meddig húzódik a konfliktus.Senki sem tudja, meddig húzódik a konfliktus.
Hiába orosz etnikumú a lakosság többsége – a „Novorussziját” támogatók száma a lakosság körében a legmegengedõbb becslések szerint is maximum 40 százalékos, különben az ukrán hadsereg képtelen lenne tartani ezeket a városokat. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ki szeretne „Nagy Oroszországhoz” tartozni, és ki Európához. Erre ékes példa az ukrán hadseregben harcoló orosz etnikumú katonák magas száma.
Ukrán politikai elemzõk szerint a szakadároknak – mind a Donyecki, mind a Luganszki Népköztársaság harcoló alakulatait beleértve – az a célja, hogy úgy húzzák meg a határokat, hogy nemcsak az orosz etnikai többséggel rendelkezõ városok kerüljenek az ellenõrzésük alá, hanem a Donbász régió stratégiailag fontos erõmûvei, gyárai is, melyek jelentõs érvágást jelentenének Nyugat-Ukrajnának. A KrÃm félsziget ellátását pedig biztosÃtani akarják nemcsak tengeri, de szárazföldi útvonalon is, ugyanis a félszigeten nincs elegendõ ivóvÃz.
Debalcevó városa a bejárat Kramatorszk és az orosz több-ségû városok felé, ezért stratégiailag kulcsfontosságú a szakadárok számára. Az ukrán hadsereg sem akar lemondani róla, habár stratégiailag nehezen védhetõ. Az ukrán sajtó szerint 8000 katonát csoportosÃtottak át a térségbe, harckocsikkal, Gradokkal és nagy hatótávolságú föld-föld rakétákkal együtt. Ez utóbbiakat a Hetek tudósÃtója is látta konvojban haladni a városka felé a hófúvásban.
Az 54. ezrednél való vendégeskedésünket heves „ellenséges” aknatûz zavarta meg. A parancsnok utasÃtott minket, hogy hagyjuk el a területet, amÃg még járható az ukránok által ellenõrzött „folyosó”. Nagy sebességgel menekültünk vissza Kramatorszk felé, ahol még nincsenek fegyveres összecsapások. Az autóból hosszasan bámultuk Debalcevó távolodó vonalait. Füst szállt fel a város házai közül.
Link
Erõsen hull a hó Donyeck megyében. Az autóutakon hamar jéggé gyûrik a vonuló páncélozott csapatszállÃtók, harckocsik. Nyolc órán keresztül utaztunk Kijevbõl, mire Kramatorszkhoz, az ukrán–orosz fronthoz értünk. A kocsi folyamatosan csúszkált a jégen. Az utolsó ötven kilométeren teljes sötétségben mentünk, csak a reflektor lámpái mutatták az út két oldalán az elmúlt év pusztÃtását, a golyótûz által félbetépett fákat, kiégett jármûveket az árokban.
Az utolsó ellenõrzõpont Kramatorszk elõtt teljes sötétségben állt. Ha kÃsérõnk, az ukrán reguláris hadsereg kárpátaljai magyar tisztje nem tudta volna, hogy ott van, a kocsi darabokra tört volna az útra keresztben kitett beton tankcsapdákon. „Bob bácsi” azonban tudta, hogy jön a „csekkpont”, Ãgy lassÃtott. KÃsérõnknek persze van rendes neve is, de jobbnak látta, ha más néven hivatkozunk rá, mivel konkrét katonai hadmûveletekben vesz részt. Még a KrÃm félsziget orosz megszállásakor ismerkedtünk össze.
Szóval, Bob bácsi lassÃtott, egy pillanatra teljes sötétségben álltunk, amikor felkapcsolódott két páncélozott csapatszállÃtó reflektora. A páncélosok tetejérõl 50 kaliberes géppuskák csöve fordult az autónk felé, tÃz terepszÃnû ruhás kommandós pedig már körbe is zárta a kocsit.
A kommandósok vezetõje, egy vörös hajú, vörös szakállú és angolul tûrhetõen beszélõ fiatalember a „saját biztonságunk érdekében” beültetett egy páncélozott furgonba, Ãgy vittek el a Hotel Kramatorszkhoz.
Annyira szokatlan volt a kommandós fizimiskája, hogy a furgonban arról beszélgettünk, hogy biztosan „zsoldos”, „külföldi”, aki jött a balhéra. „Ukrán az” – világosÃtott fel minket Bob bácsi már a városban. „Ukrán zsidó. A kommandós sapka alatt ott van a fején a kipa.”
„Na, ennyit az orosz propagandáról” – tette hozzá röhögve. „Annyira vagyunk nácik, hogy a fõnáci tartja a szombatot.”
Az offenzÃva
Az ukrán–orosz konfliktusban jelenleg a leghevesebb harcok Kramatorszk városától 10 kilométerre, Debalcevóban zajlanak. Tavaly nyáron az ukrán hadsereg Porosenko elnök utasÃtására megpróbálta visszafoglalni a szeparatisták által elfoglalt területeket: visszavették Szlavjanszkot, és egészen Ilováiszkig nyomultak elõre, ahol a szakadár erõk – aktÃv orosz támogatással – visszaverték õket.
Hónapokra állóháború alakult ki ágyúzásokkal mindkét oldalon, idén télre azonban a Donyecki Népköztársaság (DNR) milÃciája átfogó offenzÃvát indÃtott Debalcevó és az etnikailag oroszok lakta városok visszavételére. „Ki akarják egyenesÃteni a frontvonalat” – mondták ukrán katonai hÃrszerzõk, akikkel beszéltünk. A szeparatista hadsereg nagy erõkkel kezdte támadni a huszonötezer fõs kisvárost, bele-belelõve a civil épületekbe is, mÃg az ukrán hadsereg nyolcezer katonával, Gradokkal (122 milliméteres rakéta-sorozatvetõ rendszer – a szerk.), és komoly tüzérségi ütegekkel erõsÃtette meg állásait.
Mindenki arra számÃt, hogy a DNR offenzÃvája napokon belül megkezdõdik, amint megérkeznek Oroszországból a fehér szÃnûre festett teherautók, a „segélyszállÃtmány”.
az orosz segélykonvoj.Az orosz segélykonvoj.
Eddig az orosz segélyek után mindig támadtak a szakadárok – senki sem gondolja az ukrán oldalon, hogy ezúttal másképpen lenne.
Múlt hét péntekre a felek között közvetÃtõ ENSZ-nek sikerült elérnie, hogy egy négyórás tûzszünet lépjen életbe, hogy a civil lakosság el tudjon menekülni Debalcevóból; ezt kihasználva mi is bementünk a városba.
Az ágyúzás azonban egy pillanatra sem maradt abba egyik oldalon sem. IV-es golyóálló mellényben ültünk a kocsiban, és azon imádkoztunk, hogy ne vágjon minket oldalba egy Grad rakéta útközben. Mellettünk nagy sebességgel húztak el a buszok és személyautók. Mindegyik jármû ablakára erõsÃtve fehér rongyok lobogtak, jelezve, hogy a civil lakosság menekül. A föld folyamatosan remeg a becsapódó aknáktól és rakétáktól, az ember nem tud mit kezdeni a keze remegésével.
Szombaton, miután a tûzszünet véget ért, a Hetek tudósÃtója ismét útra kelt Debalcevóba, ezúttal azért, hogy beszéljen az ukrán reguláris hadsereg néhány tisztjével a harci helyzetrõl, és megnézze, kik maradtak a támadott városban. Az úton Debalcevó felé kiégett személygépkocsik álltak, jelezve, hogy a DNR-csapatok rakétatûz alá vették az utat tegnap este.
Az 54. reguláris ukrán ezred fõhadiszállására kaptunk belépési engedélyt. Az ezredet „Kijev Russz”-nak nevezik Ukrajnában, a DNR-tõl megkapták a kevésbé hÃzelgõ „csótányok” gúnynevet is, mert „eltaposhatatlanok a harcokban”.
Az ezred a fõhadiszállását egy általános iskolában rendezte be egy dombon. A folyamatos ágyúzás és rakétázás miatt az ablakok ki vannak törve, csikorgott az üvegszilánk a talpunk alatt. Az egykori osztálytermekben matracokon és hálózsákokban aludtak a katonák, gépfegyverüket szorÃtva álmukban.
Az udvaron egy 23 milliméteres „zenit” légvédelmi üteg állt egy találatot kapott páncélos társaságában, nem messze tõlük helyezkedtek el az ukrán tüzérség állásai. A folyamatosan tüzelõ ütegeket nem fotózhattuk, mert az ezred parancsnoka attól tartott, hogy a fényképeink esetleg elárulhatják az ágyúk pozÃcióját.
Az emberek egyébként nehezen bÃrják az állandó ágyúzást – ottjártunkkor kötelezõ volt „védõitalt” inni. Az alkohol nyugtatja az idegeket. A katonák arcára azonban még Ãgy is kiül a kialvatlanság és az idegesség.
Tankot fogtak
Az ezred egyik, neve elhallgatását kérõ századosa úgy nyilatkozott, hogy sikerült zsákmányolniuk két T–72-es orosz tankot egy rajtaütés során. Ennek kifejezetten örült, mert „Porosenko azt mondta, hogy százezer hrivnyát fizet minden kilõtt orosz tank után”, az ezred tehát gazdag lesz, ha „ennek vége lesz”. Igaz, senki sem bÃzik a harcok gyors lezárásában. Azok a katonák, akik nyilatkoztak nekünk, úgy számolnak, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint még minimum egy évig biztosan marad a háború. Hiába zajlanak tárgyalások, a kieszközölt tûzszünetet, fegyvernyugvást nem tartja be senki sem sokáig.
Értelemszerûen az ukránok a szakadárokat hibáztatják, a szakadárok pedig az ukránokat, mindenki a másikra mutogat. A konfliktust pedig nagyban bonyolÃtja, hogy ellentétben az orosz propagandával, ez a háború nem tûnik szÃntiszta etnikai konfliktusnak még Harkovból vagy Szlavjanszkból nézve sem, mely városok már egyszer gazdát cseréltek a harcok során.
senki sem tudja, meddig húzódik a konfliktus.Senki sem tudja, meddig húzódik a konfliktus.
Hiába orosz etnikumú a lakosság többsége – a „Novorussziját” támogatók száma a lakosság körében a legmegengedõbb becslések szerint is maximum 40 százalékos, különben az ukrán hadsereg képtelen lenne tartani ezeket a városokat. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ki szeretne „Nagy Oroszországhoz” tartozni, és ki Európához. Erre ékes példa az ukrán hadseregben harcoló orosz etnikumú katonák magas száma.
Ukrán politikai elemzõk szerint a szakadároknak – mind a Donyecki, mind a Luganszki Népköztársaság harcoló alakulatait beleértve – az a célja, hogy úgy húzzák meg a határokat, hogy nemcsak az orosz etnikai többséggel rendelkezõ városok kerüljenek az ellenõrzésük alá, hanem a Donbász régió stratégiailag fontos erõmûvei, gyárai is, melyek jelentõs érvágást jelentenének Nyugat-Ukrajnának. A KrÃm félsziget ellátását pedig biztosÃtani akarják nemcsak tengeri, de szárazföldi útvonalon is, ugyanis a félszigeten nincs elegendõ ivóvÃz.
Debalcevó városa a bejárat Kramatorszk és az orosz több-ségû városok felé, ezért stratégiailag kulcsfontosságú a szakadárok számára. Az ukrán hadsereg sem akar lemondani róla, habár stratégiailag nehezen védhetõ. Az ukrán sajtó szerint 8000 katonát csoportosÃtottak át a térségbe, harckocsikkal, Gradokkal és nagy hatótávolságú föld-föld rakétákkal együtt. Ez utóbbiakat a Hetek tudósÃtója is látta konvojban haladni a városka felé a hófúvásban.
Az 54. ezrednél való vendégeskedésünket heves „ellenséges” aknatûz zavarta meg. A parancsnok utasÃtott minket, hogy hagyjuk el a területet, amÃg még járható az ukránok által ellenõrzött „folyosó”. Nagy sebességgel menekültünk vissza Kramatorszk felé, ahol még nincsenek fegyveres összecsapások. Az autóból hosszasan bámultuk Debalcevó távolodó vonalait. Füst szállt fel a város házai közül.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
monguzking
- 2015. February 15. 13:01:03
#2 |
Gutai Zub
- 2015. February 15. 15:13:32
#3 |
keepfargo
- 2015. February 16. 00:09:33
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték