Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nyugaton Putyin már börtönben ülne
A történet Szentpéterváron, 1990-ben kezdõdik, Vlagyimir Vlagyimirovics épp hazaérkezett Drezdából, ahol a hidegháború alatt KGB-s felderítõként szolgálta a Szovjetuniót. A birodalom az összeomlás szélén volt, s Putyin állást keresett. Szerencséjére épp egykori jogászprofesszora, Anatolij Szobcsak volt a polgármester, így a fiatal exkém az ismeretséget kihasználva hamar elhelyezkedett a városházán. Putyin KGB-s múltja is közrejátszott abban, hogy alkalmazták, hiszen a polgármesternek szüksége volt valakire, aki a háttérben tartja a kapcsolatot a hírhedt szentpétervári maffiavilággal.
Putyint hamarosan alpolgármesternek, majd a gazdasági kapcsolatokért felelõs bizottság elnökének nevezték ki. Õ döntött arról, mely külföldi cégek nyithatnak irodát a városban, de volt egy ennél is fontosabb feladata: neki kellett kezelnie a Szovjetunió összeomlását követõ élelmiszerhiányt. Kidolgozott egy programot, amely szerint az addig állami tulajdonban lévõ nyersanyagokat orosz exportõrök között osztották szét, hogy az eladásból származó bevételbõl élelmiszert importáljanak. Putyin még egy dokumentumfilmet is készíttetett magáról stílszerûen "Hatalom" címmel -, amelyben büszkén mesélte, hány ezer tonna vajat és tejet sikerült beszerezniük.
Csakhogy az élelmiszerszállítmányok nagy része valójában soha nem érkezett meg. Az éhezõ tömegek tüntetni kezdtek.
Olyan nagy lett a közfelháborodás, hogy a városháza kénytelen volt vizsgálatot indítani, aminek vezetésével Marina Salijét, a városi tanács tagját bízták meg. A Frontline-nak a ma már vidéken élõ asszony azt mondta, ez volt az az eset, ami miatt kiábrándult a politikából, a szálak ugyanis egyértelmûen Putyinhoz vezettek. Marina azt állítja, dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy Putyin és baráti köre a nyersanyagkivitelre létrehozott fantomcégek segítségével több tízmillió dollárt loptak el. A leendõ orosz elnök azonban már ekkor érinthetetlennek bizonyult. Szobcsak politikai lejáratásnak bélyegezte az ügyet, és megvédte helyettesét az ügyészségi eljárástól. Putyin mindent tagadott.
.jpg)
Volt egy másik ügy is, amiben Putyin a szentpétervári hatóságok célkeresztjébe került. Andrej Zsijkov, a város egykori vezetõ szövetségi nyomozója még ma is zaklatottan mesél a 144-128-as esetrõl. Az ügy középpontjában egy a város által felbérelt építõipari vállalat állt, amelynek Zsijkov szerint 2,5 milliárd rubelt fizettek, pedig soha nem végezte el a rábízott munkát. Azt állítja, a pénzt valójában Putyin és barátai szipkázták el, hogy egy részébõl üdülõházakat építsenek a spanyol Riviérán. Az egykori nyomozó szerint egyszerû lopásról volt szó, amiért Putyint és Szobcsakot is börtönbe kellett volna zárni. A korrupciós vizsgálatot azonban évekkel késõbb leállíttatta a fõügyész, miután Putyint elnökké választották. Zsijkov lényegében azt az indoklást kapta, hogy az államfõ érinthetetlen.
Putyin 1996-ban lépett be az országos politikába. Moszkvába ment, ahol az elnöki ingatlankezelõ hivatal helyettes vezetõjévé nevezték ki. Odahaza, Szentpéterváron ekkor már leáldozóban volt egykori pártfogójának csillaga. Anatolij Szobcsak ellen újabb korrupciós vizsgálat indult, ráadásul nem sikerült újra polgármesterré választatnia magát, így teljesen védtelen maradt. Addigi barátai is ellene fordultak, vagyis reális esély volt rá, hogy börtönbe zárják. Ekkor lépett közbe Putyin. Szobcsak az egyik kihallgatása során váratlanul szívrohamot kapott. Kórházba szállították, ahonnan néhány napon belül egy magángéppel elhagyta az országot. Özvegye azt állítja, hogy az orvosok nem akarták ellátni, ezért kezeltette külföldön.
Csakhogy napokkal késõbb, Párizsban Szobcsakot már teljesen egészségesen látták az utcán. Az egész akció valójában egy jól kivitelezett szöktetés volt, amelyet Vlagyimir Putyin segített megszervezni.
Putyin lojalitása nem maradt észrevétlen a Kremlben, ahol az ambiciózus exkém folytatta a ranglétra megmászását: 1998-ban már a KGB utódja, az FSB elnöke volt. Borisz Jelcin elnöksége ekkor már a végéhez közeledett, a Kreml ura pedig ugyanabban a helyzetben találta magát, mint Szobcsak. A Jelcin-éra a vadkapitalizmus idõszaka volt Oroszországban, az egykori szovjet állami vagyont lényegében oligarchák egy szûk körének osztották szét. Ahogy a végéhez közeledett a Jelcin-korszak, egyre nyilvánvalóbbá váltak a rendszer visszásságai, az elnök ellen pedig korrupciós vizsgálat indult. A szabadságát féltõ Jelcin számára ezért mindennél fontosabb lett, hogy bebiztosítsa magát. Olyan utódot kellett választania, aki biztosan nem fordul ellene a hatalomból való távozása után. Putyin épp kapóra jött, hiszen õ már Szobcsak megmentésekor is bizonyította hûségességét.
.jpg)
Jelcin 1999-ben kinevezte miniszterelnökének Putyint, innen már csak egy lépés volt az államfõi poszt. Csakhogy volt egy kis gond: Putyin mindeddig egy a közvélemény számára ismeretlen, szürke háttérember volt, Jelcin elnöki terminusának vége viszont vészesen közeledett. Gyors és drasztikus megoldás kellett az ex-KGB-s népszerûségének feltornászására. Ami ezután történt, az mindmáig heves vita tárgyát képezi Oroszországban.
Putyin alig egy hónapja foglalta el a kormányfõi bársonyszéket, amikor bekövetkezett, amit sokan csak az "orosz 9/11-ként" emlegetnek. Moszkvában, Bujnakszkban és Volgodonszkban négy panelház ellen hajtottak végre bombamerényleteket. A lakóépületek összedõltek, 293-an haltak meg. Az országban eluralkodott a pánik. Putyin bosszút esküdött, és a csecsenföldi szeparatistákat kiáltotta ki bûnösnek, egy hónapra rá pedig megindult az orosz invázió, vagyis a második csecsen háború.
Az addig ismeretlen exkém hirtelen az ország legnépszerûbb politikusává, valódi nemzeti hõssé vált, az ezredfordulón tartott elnökválasztást több mint 20 százalékos fölénnyel nyerte meg. Jelcin terve tehát mûködött – ezt már azok az oroszok mondják, akik szerint a lakóházrobbantások mögött az orosz titkosszolgálat, vagyis közvetve Putyin állt.
Sok könyv, cikk és riport foglalkozott a merényletek furcsa körülményeivel, hivatalos vizsgálatok is indultak volna, de az állami Duma mindegyiket leszavazta. A szintén ex-KGB-s Mikhail Trepaskin az egyik áldozat családját képviselte, amikor olyan nyomokra bukkant, amelyek állítása szerint bizonyították, hogy az egyik gyanúsított az FSB (ex-KGB) embere volt. Még azelõtt lecsukták, hogy következtetéseit bemutathatta volna a bíróságon. Azt mondja, egy közúti ellenõrzés során a rendõrök csempésztek fegyvert a kocsijába, hogy letartóztathassák. Trepaskin még olcsón megúszta. Több más, az épületrobbantások hátterének feltárásával próbálkozó oroszt, például Alekszandr Litvinyenkót és Anna Politkovszkaját, rejtélyes körülmények közt ölték meg.
Az FSB-szálat nem csak Trepaskin állítólagos bizonyítékai, hanem több más gyanús körülmény is erõsíti. Ezek közül a legerõsebb az, amit a Moszkva közelében lévõ kisváros, Rjazany egyik lakóépületének pincéjében találtak. A panelház lakói egy hatástalanított robbanószerkezetre bukkantak a bombamerényletek után pár nappal, amelyrõl egyértelmûen kiderült, hogy nem csecsen terroristák rakták oda. A bomba ugyanis olyan alapanyagokból készült, amelyet kizárólag a hadsereg használ. Az FSB végül elismerte, hogy az övék volt a robbanószerkezet, de azt mondták, hogy csak egy gyakorlat részeként került a lakóház pincéjébe.
Az orosz kormány azóta is visszautasítja, hogy bármi köze lett volna a robbantásokhoz. Putyin szerint õrült, aki ilyet feltételez.
Borisz Jelcin 1999 végén váratlanul lemondott, így Putyin már hónapokkal a választás elõtt államfõ lett. A volt elnök nem csalódott kijelölt utódjában: Putyin elsõ dolga volt amnesztiát adni a korrupcióval vádolt Jelcinnek és családjának. Sokan azonban ennek ellenére is bíztak abban, hogy Putyinnal egy fiatalosabb, nyugat felé nyitó, modernizálódó korszak kezdõdött Oroszországban. Hamar kiderült, hogy a Kreml újdonsült urának más elképzelései vannak.
Az orosz elnök harcolt már oligarchákkal, és gyõzött. 2015 elején kifejezetten tanulságos megnézni, hogyan is tette ezt. Kattintson ide és olvassa el, miként bánt el Putyin saját oligarcháival!
Már 2003-ban nyilvánvaló jelei voltak a Putyin által épített kleptokrácia kiterjedtségének, amikor Frankfurt egyik külvárosában egy SPAG nevû cég irodáját megszállták a rendõrök. Jürgen Roth oknyomozó újságíróként foglalkozott az esettel, ekkor tûnt fel neki, hogy a vállalatot azzal gyanúsították, hogy a szentpétervári maffia pénzmosodája volt. Az is kiderült, hogy egészen elnöki kinevezéséig Vlagyimir Putyin is a cég tanácsadó testületében ült. A nyomozás azonban végül eredménytelenül zárult, amihez Jürgen szerint nagyban hozzájárult, hogy a rendõröknek közvetlenül Gerhard Schröder kancellárnak kellett beszámolniuk az ügy állásáról. Schröder és Putyin azóta is közeli barátok, születésnapjukat is együtt ünneplik.
Az orosz közélet a 90'-es években sem volt tiszta, de az elmúlt 15 évben a korrupció az orosz állam mûködésének elemi részévé vált – errõl több volt orosz oligarcha beszélt a Frontline-nak.
Egyikük Valerij Morozov, aki építõipari vállalkozóként dolgozott a Kremlnek. Az utolsó munka, amit elvállalt a szocsi olimpia elõkészületei voltak, de ezután besokallt és külföldre költözött. Valerij szerint Putyin a már Jelcin idején is mûködõ korrupt rendszert tökéletesítette, és szentpétervári barátaival töltötte fel. Azt mondja, az orosz elnök egy nyugati országban már rég börtönben ülne.
Hasonló véleményen van Szergej Kolesnyikov is, aki azt állítja, Oroszországban a korrupció a hatalom legfelsõ szintjéig ér. A ma már Észtországban élõ vállalkozó arról vált híressé, hogy õ leplezte le az állami földön épült - és máig letagadott - 250 millió dolláros Putyin-palotát. Szerinte hazájában mindenkinek szüksége van állami protekcióra, ha pénzt akar keresni. Van is rá egy orosz kifejezés: ha valakinek „tetõ" van a feje fölött, az azt jelenti, hogy a cégének van állami pártfogója. Ha ez a „jótevõ" maga az elnök, az olyan, mintha Isten egyengetné a cég útját – fogalmaz Kolesnyikov. A támogatás persze nincs ingyen.
Sztaniszlav Belkovszkij, Putyin egykori tanácsadója hét éve próbálja kideríteni, mekkora korrupcióból szerzett vagyont rejtegethet az orosz elnök.
2007-ben közölte elsõ, 40 milliárd dolláros becslését, amit a Frontline szerint a CIA is megerõsített. Ha tényleg ennyi (vagy egyesek szerint még több) pénze van Putyinnak, az azt jelentené, hogy az orosz közszférában eltöltött cirka huszonöt év alatt a világ egyik leggazdagabb emberévé vált.
Belkovszkij szerint Putyinra nagy hatással volt a 2011-es arab forradalmi hullám. Felismerte, hogy rá is ugyanaz a sors várhat, mint a néhai líbiai diktátorra, Moammer Kadhafira. Az orosz elnök ezért ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz és ezért próbálja katonai agresszióval elterelni a figyelmet arról, hogy elnöksége alatt Oroszország modernizálódás helyett a gazdasági csõd szélére került.
A Frontline riportja egy vészjósló figyelmeztetéssel zárul.
Felidéznek egy részletet Putyin önéletrajzi kötetébõl, amely egy sarokba szorított patkányról szól. Az orosz elnök azt írta: egy életre megtanulta, hogy ha valaki szorult helyzetbe kerül, és nincs vesztenivalója, akkor egy választása marad: a támadás.
Ha még ezek után van bõ 54 perce, nézze meg a PBS Frontline, Putin's Way címû tényfeltáró filmjét:
PBS Frontline, Putin's Way
Forrás: HÍR24
Putyint hamarosan alpolgármesternek, majd a gazdasági kapcsolatokért felelõs bizottság elnökének nevezték ki. Õ döntött arról, mely külföldi cégek nyithatnak irodát a városban, de volt egy ennél is fontosabb feladata: neki kellett kezelnie a Szovjetunió összeomlását követõ élelmiszerhiányt. Kidolgozott egy programot, amely szerint az addig állami tulajdonban lévõ nyersanyagokat orosz exportõrök között osztották szét, hogy az eladásból származó bevételbõl élelmiszert importáljanak. Putyin még egy dokumentumfilmet is készíttetett magáról stílszerûen "Hatalom" címmel -, amelyben büszkén mesélte, hány ezer tonna vajat és tejet sikerült beszerezniük.
Csakhogy az élelmiszerszállítmányok nagy része valójában soha nem érkezett meg. Az éhezõ tömegek tüntetni kezdtek.
Olyan nagy lett a közfelháborodás, hogy a városháza kénytelen volt vizsgálatot indítani, aminek vezetésével Marina Salijét, a városi tanács tagját bízták meg. A Frontline-nak a ma már vidéken élõ asszony azt mondta, ez volt az az eset, ami miatt kiábrándult a politikából, a szálak ugyanis egyértelmûen Putyinhoz vezettek. Marina azt állítja, dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy Putyin és baráti köre a nyersanyagkivitelre létrehozott fantomcégek segítségével több tízmillió dollárt loptak el. A leendõ orosz elnök azonban már ekkor érinthetetlennek bizonyult. Szobcsak politikai lejáratásnak bélyegezte az ügyet, és megvédte helyettesét az ügyészségi eljárástól. Putyin mindent tagadott.
Volt egy másik ügy is, amiben Putyin a szentpétervári hatóságok célkeresztjébe került. Andrej Zsijkov, a város egykori vezetõ szövetségi nyomozója még ma is zaklatottan mesél a 144-128-as esetrõl. Az ügy középpontjában egy a város által felbérelt építõipari vállalat állt, amelynek Zsijkov szerint 2,5 milliárd rubelt fizettek, pedig soha nem végezte el a rábízott munkát. Azt állítja, a pénzt valójában Putyin és barátai szipkázták el, hogy egy részébõl üdülõházakat építsenek a spanyol Riviérán. Az egykori nyomozó szerint egyszerû lopásról volt szó, amiért Putyint és Szobcsakot is börtönbe kellett volna zárni. A korrupciós vizsgálatot azonban évekkel késõbb leállíttatta a fõügyész, miután Putyint elnökké választották. Zsijkov lényegében azt az indoklást kapta, hogy az államfõ érinthetetlen.
Putyin 1996-ban lépett be az országos politikába. Moszkvába ment, ahol az elnöki ingatlankezelõ hivatal helyettes vezetõjévé nevezték ki. Odahaza, Szentpéterváron ekkor már leáldozóban volt egykori pártfogójának csillaga. Anatolij Szobcsak ellen újabb korrupciós vizsgálat indult, ráadásul nem sikerült újra polgármesterré választatnia magát, így teljesen védtelen maradt. Addigi barátai is ellene fordultak, vagyis reális esély volt rá, hogy börtönbe zárják. Ekkor lépett közbe Putyin. Szobcsak az egyik kihallgatása során váratlanul szívrohamot kapott. Kórházba szállították, ahonnan néhány napon belül egy magángéppel elhagyta az országot. Özvegye azt állítja, hogy az orvosok nem akarták ellátni, ezért kezeltette külföldön.
Csakhogy napokkal késõbb, Párizsban Szobcsakot már teljesen egészségesen látták az utcán. Az egész akció valójában egy jól kivitelezett szöktetés volt, amelyet Vlagyimir Putyin segített megszervezni.
Putyin lojalitása nem maradt észrevétlen a Kremlben, ahol az ambiciózus exkém folytatta a ranglétra megmászását: 1998-ban már a KGB utódja, az FSB elnöke volt. Borisz Jelcin elnöksége ekkor már a végéhez közeledett, a Kreml ura pedig ugyanabban a helyzetben találta magát, mint Szobcsak. A Jelcin-éra a vadkapitalizmus idõszaka volt Oroszországban, az egykori szovjet állami vagyont lényegében oligarchák egy szûk körének osztották szét. Ahogy a végéhez közeledett a Jelcin-korszak, egyre nyilvánvalóbbá váltak a rendszer visszásságai, az elnök ellen pedig korrupciós vizsgálat indult. A szabadságát féltõ Jelcin számára ezért mindennél fontosabb lett, hogy bebiztosítsa magát. Olyan utódot kellett választania, aki biztosan nem fordul ellene a hatalomból való távozása után. Putyin épp kapóra jött, hiszen õ már Szobcsak megmentésekor is bizonyította hûségességét.
Jelcin 1999-ben kinevezte miniszterelnökének Putyint, innen már csak egy lépés volt az államfõi poszt. Csakhogy volt egy kis gond: Putyin mindeddig egy a közvélemény számára ismeretlen, szürke háttérember volt, Jelcin elnöki terminusának vége viszont vészesen közeledett. Gyors és drasztikus megoldás kellett az ex-KGB-s népszerûségének feltornászására. Ami ezután történt, az mindmáig heves vita tárgyát képezi Oroszországban.
Putyin alig egy hónapja foglalta el a kormányfõi bársonyszéket, amikor bekövetkezett, amit sokan csak az "orosz 9/11-ként" emlegetnek. Moszkvában, Bujnakszkban és Volgodonszkban négy panelház ellen hajtottak végre bombamerényleteket. A lakóépületek összedõltek, 293-an haltak meg. Az országban eluralkodott a pánik. Putyin bosszút esküdött, és a csecsenföldi szeparatistákat kiáltotta ki bûnösnek, egy hónapra rá pedig megindult az orosz invázió, vagyis a második csecsen háború.
Az addig ismeretlen exkém hirtelen az ország legnépszerûbb politikusává, valódi nemzeti hõssé vált, az ezredfordulón tartott elnökválasztást több mint 20 százalékos fölénnyel nyerte meg. Jelcin terve tehát mûködött – ezt már azok az oroszok mondják, akik szerint a lakóházrobbantások mögött az orosz titkosszolgálat, vagyis közvetve Putyin állt.
Sok könyv, cikk és riport foglalkozott a merényletek furcsa körülményeivel, hivatalos vizsgálatok is indultak volna, de az állami Duma mindegyiket leszavazta. A szintén ex-KGB-s Mikhail Trepaskin az egyik áldozat családját képviselte, amikor olyan nyomokra bukkant, amelyek állítása szerint bizonyították, hogy az egyik gyanúsított az FSB (ex-KGB) embere volt. Még azelõtt lecsukták, hogy következtetéseit bemutathatta volna a bíróságon. Azt mondja, egy közúti ellenõrzés során a rendõrök csempésztek fegyvert a kocsijába, hogy letartóztathassák. Trepaskin még olcsón megúszta. Több más, az épületrobbantások hátterének feltárásával próbálkozó oroszt, például Alekszandr Litvinyenkót és Anna Politkovszkaját, rejtélyes körülmények közt ölték meg.
Az FSB-szálat nem csak Trepaskin állítólagos bizonyítékai, hanem több más gyanús körülmény is erõsíti. Ezek közül a legerõsebb az, amit a Moszkva közelében lévõ kisváros, Rjazany egyik lakóépületének pincéjében találtak. A panelház lakói egy hatástalanított robbanószerkezetre bukkantak a bombamerényletek után pár nappal, amelyrõl egyértelmûen kiderült, hogy nem csecsen terroristák rakták oda. A bomba ugyanis olyan alapanyagokból készült, amelyet kizárólag a hadsereg használ. Az FSB végül elismerte, hogy az övék volt a robbanószerkezet, de azt mondták, hogy csak egy gyakorlat részeként került a lakóház pincéjébe.
Az orosz kormány azóta is visszautasítja, hogy bármi köze lett volna a robbantásokhoz. Putyin szerint õrült, aki ilyet feltételez.
Borisz Jelcin 1999 végén váratlanul lemondott, így Putyin már hónapokkal a választás elõtt államfõ lett. A volt elnök nem csalódott kijelölt utódjában: Putyin elsõ dolga volt amnesztiát adni a korrupcióval vádolt Jelcinnek és családjának. Sokan azonban ennek ellenére is bíztak abban, hogy Putyinnal egy fiatalosabb, nyugat felé nyitó, modernizálódó korszak kezdõdött Oroszországban. Hamar kiderült, hogy a Kreml újdonsült urának más elképzelései vannak.
Az orosz elnök harcolt már oligarchákkal, és gyõzött. 2015 elején kifejezetten tanulságos megnézni, hogyan is tette ezt. Kattintson ide és olvassa el, miként bánt el Putyin saját oligarcháival!
Már 2003-ban nyilvánvaló jelei voltak a Putyin által épített kleptokrácia kiterjedtségének, amikor Frankfurt egyik külvárosában egy SPAG nevû cég irodáját megszállták a rendõrök. Jürgen Roth oknyomozó újságíróként foglalkozott az esettel, ekkor tûnt fel neki, hogy a vállalatot azzal gyanúsították, hogy a szentpétervári maffia pénzmosodája volt. Az is kiderült, hogy egészen elnöki kinevezéséig Vlagyimir Putyin is a cég tanácsadó testületében ült. A nyomozás azonban végül eredménytelenül zárult, amihez Jürgen szerint nagyban hozzájárult, hogy a rendõröknek közvetlenül Gerhard Schröder kancellárnak kellett beszámolniuk az ügy állásáról. Schröder és Putyin azóta is közeli barátok, születésnapjukat is együtt ünneplik.
Az orosz közélet a 90'-es években sem volt tiszta, de az elmúlt 15 évben a korrupció az orosz állam mûködésének elemi részévé vált – errõl több volt orosz oligarcha beszélt a Frontline-nak.
Egyikük Valerij Morozov, aki építõipari vállalkozóként dolgozott a Kremlnek. Az utolsó munka, amit elvállalt a szocsi olimpia elõkészületei voltak, de ezután besokallt és külföldre költözött. Valerij szerint Putyin a már Jelcin idején is mûködõ korrupt rendszert tökéletesítette, és szentpétervári barátaival töltötte fel. Azt mondja, az orosz elnök egy nyugati országban már rég börtönben ülne.
Hasonló véleményen van Szergej Kolesnyikov is, aki azt állítja, Oroszországban a korrupció a hatalom legfelsõ szintjéig ér. A ma már Észtországban élõ vállalkozó arról vált híressé, hogy õ leplezte le az állami földön épült - és máig letagadott - 250 millió dolláros Putyin-palotát. Szerinte hazájában mindenkinek szüksége van állami protekcióra, ha pénzt akar keresni. Van is rá egy orosz kifejezés: ha valakinek „tetõ" van a feje fölött, az azt jelenti, hogy a cégének van állami pártfogója. Ha ez a „jótevõ" maga az elnök, az olyan, mintha Isten egyengetné a cég útját – fogalmaz Kolesnyikov. A támogatás persze nincs ingyen.
Sztaniszlav Belkovszkij, Putyin egykori tanácsadója hét éve próbálja kideríteni, mekkora korrupcióból szerzett vagyont rejtegethet az orosz elnök.
2007-ben közölte elsõ, 40 milliárd dolláros becslését, amit a Frontline szerint a CIA is megerõsített. Ha tényleg ennyi (vagy egyesek szerint még több) pénze van Putyinnak, az azt jelentené, hogy az orosz közszférában eltöltött cirka huszonöt év alatt a világ egyik leggazdagabb emberévé vált.
Belkovszkij szerint Putyinra nagy hatással volt a 2011-es arab forradalmi hullám. Felismerte, hogy rá is ugyanaz a sors várhat, mint a néhai líbiai diktátorra, Moammer Kadhafira. Az orosz elnök ezért ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz és ezért próbálja katonai agresszióval elterelni a figyelmet arról, hogy elnöksége alatt Oroszország modernizálódás helyett a gazdasági csõd szélére került.
A Frontline riportja egy vészjósló figyelmeztetéssel zárul.
Felidéznek egy részletet Putyin önéletrajzi kötetébõl, amely egy sarokba szorított patkányról szól. Az orosz elnök azt írta: egy életre megtanulta, hogy ha valaki szorult helyzetbe kerül, és nincs vesztenivalója, akkor egy választása marad: a támadás.
Ha még ezek után van bõ 54 perce, nézze meg a PBS Frontline, Putin's Way címû tényfeltáró filmjét:
PBS Frontline, Putin's Way
Forrás: HÍR24
Hozzaszolasok
#1 |
Kedvesi
- 2015. February 17. 17:17:22
#2 |
Detonator
- 2015. February 17. 19:12:49
#3 |
Perje
- 2015. February 17. 19:34:56
#4 |
nyilas
- 2015. February 17. 20:38:33
#5 |
BOTOND
- 2015. February 17. 23:16:46
#6 |
mindannyiunknak
- 2015. February 18. 06:14:30
#7 |
Fidel
- 2015. February 18. 11:50:23
#8 |
Perje
- 2015. February 19. 12:39:59
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.