Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
És ahogy a jóbikos zsidó kard Szilvibe dõl
Ne mondjátok, hogy nem figyelmeztettünk a tetû-veszélyre! Szilvike akkor még nagyon jóbikokoskodott. Ma meg már, hûha! Bertha Szilvike is kiszeretett a jóbikból. Bocsánatot is kérsz tõlünk, vagy inkább elfelejtenéd? Én nem fogom. "Radikális nemzeti párt, keresztény szociális néppárt, vagy elvek nélküli hatalmi vágy?"
Sajnálattal látom, hogy saját felhívásuk ellenére sem közlik a kritikus, ámde építõ szándékú írásokat az alfahir.hu oldalon, ezért ismét közzé teszem itt, hátha...
Nem mellesleg, ez lehetne az elsõ lépés, lejõve az elefántcsont toronyból...
„Radikális nemzeti párt, keresztény szociális néppárt, vagy elvek nélküli hatalmi vágy? Figyelemre méltó, hogy az alfahir.hu szerkesztõsége párbeszédet kezdeményezett a Jobbik irányvonal váltásáról. Nyilván nem véletlen, hiszen a feszültség egyre nagyobb a Jobbik vezetõségének megnyilvánulásai miatt. Az elmúlt tíz évben a „radikális nemzeti párt” irányvonalhoz csatlakozottak jó része árulásnak éli meg, míg másik részük egyetért azzal a vezetõség által hangoztatott érvvel, hogy máshogy nem lehet hatalomra kerülni, muszáj a kommunikációt „finomra hangolni”. Mivel a kommunikációról van szó, így nem is veszem a fáradtságot, hogy összeszedjem, hol mondanak ma gyökeresen mást, mint 5-10 évvel ezelõtt. De a helyzet igen elevenbe vágó kérdéseket, problémákat vet fel. Az elsõ: Hol ér véget a kommunikáció, és hol kezdõdik a tartalom? Amikor nem támogatunk olyan dolgokat, amiket korábban még hirdettünk, kezdeményeztünk, törvényjavaslattal is éltünk, az a kommunikáció finomra hangolása, vagy a tartalom megtagadása? A politika ma nem más, mint játék a szavakkal, és igen, a politikusok mindent meg tudnak magyarázni. Hitelesen mondhatom, én is politikus vagyok. De, egészen egyértelmûen meg tudom fogalmazni, számomra mitõl lenne hiteles, hogy csak kommunikációs a változás. Ha bent, a színfalak mögött továbbra is az évekkel ezelõtti emberi viszonyok uralkodnának. Ha legalább belül megvalósulna a közösség összetartása, az emberközpontúság, az áldozatkészség, a bajtársiasság, a bizalom, a Haza mindenek elõtt. De nem így van, nem így volt az utóbbi években sem már, és tudom, hogy a helyzet folyamatosan romlik. Ráadásul teljes a káosz, míg egyik oldalról a jól fizetõ állásokba jönnek az újak, akik semmit nem tettek le az asztalra még, semmi áldozatot nem hoztak, de nagyobb szavuk van, mint az „öregeknek”, akik ellenben mindent erre a küldetésre tettek fel. Addig a másik oldalon a politikai pozíciók kiválasztásánál, fõleg helyben az a meghatározó, hogy ha valaki régi motoros, nem pedig a képességek, hozzáértés, tudás. Aztán, azt várják tõlük, hogy önmagukból kivetkõzve valaki mások legyen hirtelen, minimális információk és a legkisebb emberi kapcsolat nélkül is fogadják el, hogy most már minden más lesz, és majd így lesz a legjobb. És, persze, az országos vezetõk rendszeresen nem állnak ki mellettük, sõt sokszor nyilvánosan elhatárolódnak, megalázva ezzel õket, és elbizonytalanítva a többieket is. Ez így nem fog menni. Az emberi tényezõt, a lelki folyamatokat, hiába kényelmetlen, de nem lehet figyelmen kívül hagyni egy stratégia megalkotásánál, végrehajtásánál. Mintha errõl elfelejtkeztek volna. A második kérdéskör: Valóban megvan az a veszély, hogy mivel az emberek a mai napig nem értik, mit jelent az, hogy gyökeres változás, radikalizmus, nemzet, és hogy egyáltalán mit is akart az eredeti Jobbik, ezért bármennyire is romlik a helyzet, a korábbi kommunikációval maradna a maximum 20-25 százalék. Hogy hol a hiba, szerintem? Ott, hogy nem leereszkedni kellett volna arra a szintre, ahova az elmúlt 20-25 év liberalizmusa, és az azt megelõzõ 40 év kommunizmusa lenyomta a gondolkodást, hanem az elmúlt 5 évben a politika hagyományos kereteibõl kilépve, a rendelkezésre álló pénzeket egészen máshogy felhasználva, profi országos szervezéssel, tudatosan nevelni, tanítani, segíteni és tájékoztatni kellett volna a Népet. Felemelni arra a gondolkodási minimum szintre, amely szükséges ahhoz, hogy megértsék, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, egyáltalán, mit is takar a jelen, milyen jövõ vár ránk, hogyan lehet túlélni most, és mit akar a Jobbik, mik a célok, mik az eszközök, és milyen áldozatokra lehet, lesz szükség a szebb jövõ érdekében. Igen, ez nagyon fáradtságos út lett volna. Komoly összefogásra lett volna szükség az egész nemzeti oldalon, az értelmiségtõl kezdve a harcos jobboldali csoportokon és a támogató gazdasági szereplõkön át a politikai vonalig mindenki közt. Az elõbbiekbõl egy közösséget kellett volna teremteni (nem a helyi pártszervezetekrõl beszélek!), melyet embertõl emberig személyes kapcsolatok építésével, egymás segítésével, évek alatt az ország döntõ részére ki kellett volna terjeszteni, az utolsó kis faluig. Így lehetett volna a gerincet, irányvonalat következetesen megtartva, kormányzáshoz szükséges szavazatszámot szerezni, miközben felkészítjük az országot a változásra. Mielõtt valaki azt vetné a szememre, hogy nem csak gondolkodni, és beszélni kellett volna róla, hanem megcsinálni, hát elmondom: konkrét tervet is letettem az asztalra egy ilyen célzatú, úgymond átfogó segélyszervezet létrehozására, a megszervezésében is oroszlánrészt vállaltam volna addig, ameddig kialakult, mûködõ rendszerként valakinek átadható, és én visszatérhetek a szakpolitikához. Mindezt nagyjából az elõzõ ciklus félidejében. De semmi nem lett belõle, mert felhatalmazás, pénz, fegyver és paripa nélkül nekem sem megy. Kinek lett volna ezt nagyobb esélye megteremteni, mint a Jobbiknak? De, nem tették. Miért? Emberi, vezetõi alkalmatlanságok? Stratégiai látásmód hiánya? Vagy a bátorság hiánya? Féltek kockáztatni, kilépni a jól bejáratott politikai keretekbõl, hogy elveszthetik azt, amit eddig elértek? Vagy valami ennél is rosszabb oka volt? Csak tippelni lehet, a kialakult probléma szempontjából mindegy is. A mostani helyzet, a mostani döntési kényszer, lépéskényszer, egyáltalán a konfliktusos szituáció, meggyõzõdésem, hogy a fenti hiba miatt alakulhatott ki. És jött az isteni szikra, hogy néppártosodni kell. Hogy inkább feláldozzák azokat, akik ezt nem értik meg, nem értenek egyet vele, de ez a legkönnyebb, a legkisebb kockázattal járó, és még eredménnyel kecsegtetõ út. Mindezt ki döntötte el? Ki adott rá felhatalmazást? Megkérdezte bárki is a tagságot képviselõ Országos Választmányt, a Megyei Választmányokat? Szavazhattak róla? A legutóbbi tisztújításon bárki is a jelenlegi vezetõségi tagok közül, egyértelmûen elmondta programbeszédjében a néppárttá alakulás célját? Hozzáteszem, hogy még ezeknek a szerveknek a hivatalos véleménye, szavazata is igen kérdéses, hogy mennyire szívükbõl jön. Miért? Mert a legtöbben – az Országos Választmány tagjai mindenképp – valamilyen módon egzisztenciálisan függenek a Jobbiktól, tehát gyakorlatilag a vezetõségtõl. A régi harcostársak egy jelentõs része 5-10 éve mindent a Jobbiknak nevezett nemzetmentési misszióra tett fel. Éveken keresztül jövedelmüket, energiájukat, karrierjüket ennek oltárán áldozták fel, morális, erkölcsi, ideológiai indíttatásból. Tehát, sokuk teljes egzisztenciája függ ma már a Jobbiktól, hiszen ha volt is valaha saját, szakmai megélhetésük, azt már régen a Jobbik alá rendelték, beskatulyázták, elszigetelték magukat a megélhetés piacán. És, igen fájó ezt kimondani, de ez az a helyzet, amikor a vezetõség nem él a kezében lévõ hatalommal, hanem visszaél a Hitbõl és naivságból kialakult kiszolgáltatottsággal. Mert ezeknek az embereknek a legtöbbje, ha ellenérzéssel is, de muszájból benyeli az irányvonal váltást. De, térjünk vissza: mivel jár a néppártosodás? Sokkal nagyobb réteget kell megszólítani. Állítólag, ez csak a kommunikáció finomra hangolását jelenti. De jön a harmadik kérdés: Lehet ezt a tartalom módosítása nélkül? Ez azt jelenti, hogy a tartalommal eddig sem volt gond, és a szándék nem is változott? De… vajon a Jobbik korábbi kommunikációja az annyira rémisztõ volt? Néhány elhíresült esettõl eltekintve, amelyek még évekig meg is fognak ismétlõdni, ameddig a teljes politikailag érvényesülõ, törzsgárdának tekinthetõ tagságot le nem cserélik, az utolsó önkormányzati képviselõig bezárólag. Hiszen õk a szókimondó, radikális Jobbikhoz csatlakoztak, nem a langyos kommunikációjú, mindenkinek megfelelni vágyó néppárthoz. És mindez tette emészthetetlenné a Jobbikot a Nép számára? És mikortól nem lesznek ilyen megnyilvánulások? Képes lesz a Jobbik lemosni magáról azt a folyamatos véleményt, hogy „cuki álarcot” visel felsõ szinten, de nézzük csak meg kicsit lejjebb, vagy emlékezzünk csak…!? Biztosan megéri ez a fordulat, van rá igény, idõ, lehetõség, választói potenciál? Tudnak így annyi liberális, vagy csak félõs szavazatot szerezni, amennyi radikálist veszítenek? Tegyük fel, hogy igen. Tegyük fel, hogy kormányra kerül a Jobbik, akár célzott, akár protest szavazatokkal. És jön a negyedik kérdés: Azután mi lesz? Elkezdik megvalósítani azt, amire nem készítették fel a Népet? Kivel? A régiekkel, akiket kiraktak, vagy akik már csalódottan elpártoltak? Vagy az újakkal, akik viszont nem is ilyen lovat akartak? Ki gondolja komolyan azt, hogy az az út, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a perifériás, gyarmati sorsot elkerüljük, áldozatok és lemondások nélkül teljesíthetõ? És hogyan fogja Jobbik a kormányzó helyzetet megtartani? Amikor ma Magyarországon a 700 forintos internet-adóba simán belebukott volna a regnáló kormány?! Akkor, kérem, majd jön az a szöveg, hogy a hatalmat nem csak megszerezni, hanem megtartani is tudni kell, és most ezért nézze el mindenki, hogy mit mondanak, és hogy nem úgy, nem pont azt, nem pont olyan ütemben csinálják, mint amirõl eredetileg az ígéretek szóltak. És, majd mindenki ezt is megérti, mert mit van mit tenni? Négy év az négy év, a fentrõl erõltetett nagy változások idõtlen idõk óta ellenállást váltanak ki, és egységbe kovácsolnak – a hatalommal szemben. Tehát, ha feltesszük, hogy marad az alkotmányos rend, akkor legfeljebb két évig lehet kormányozni, utána a hatalom megtartása érdekében el kell kezdeni osztogatni, jópofizni, rettentõen liberálisnak és globalistának lenni. Hogy jöhessen megint négy év. És ideális esetben az utolsó két évben majd sikerül kevesebbet rombolni, mint amennyit elõtte két évig építettek. Igen, ez a klasszikus politikai modell. Ezek a keretek, amiket a Jobbik elfogadott. És így nem lehet változtatni. És a legfontosabbat, az emberi jellemgyengeséget még kihagytam a rizikófaktorok közül. Mert a fenti stratégiát olyan közegben kell majd végrehajtani, ahol a vezetõ pár tucat ember számára hirtelen az eddiginél is jóval nagyobb lesz a hatalom, pénz, érvényesülés lehetõsége, még jobban teret lehet engedni a becsvágynak, a családi gazdagodásoknak. Szomorú tapasztalat, hogy az ember csak ember marad, a megmérettetéseken a legtöbben könnyûnek találtatnak, és bizony mindenkinek megvan az ára. Már a mostani helyzetben is látszik, önkormányzati, megyei és országos szinten is. Mi lesz kormányon? Ebben az esetben, miben különbözik a Jobbik bármelyik korábbi kormánytól? Mit várunk tõle? Pofozgatja majd õ is egy kicsit a ….-t? A fõ kérdés, hogy van-e még rá lehetõség, hogy a másik utat válasszák, és megvan-e bennük a vezetésre való képesség, a bátorság és az áldozatkészség? Mert a politika lehet más, és lehet történelmet írni – de mindig van kockázata, és sosem adják ingyen. A Jobbik mostani mért (vélt?) vagy valós eredménye senkit ne tévesszen meg. Nem más, mint a protest szavazatok. Nem a cuki kampány eredménye. Nehogy azt higgyük, hogy a Jobbik ideológiáját, irányvonalát támogatják ilyen sokan. Hiszen, egyelõre csak azt tudjuk, hogy a Jobbik mi NEM. De, hogy mi az új irány…? Mi az ideológia, ami mögé felsorakozhatnak? Korábban volt egy magát nemzeti radikálisnak nevezõ, nemzeti keresztény-szociális programmal rendelkezõ párt, ahol a radikális a rossz rendszer felépítésének mélységig történõ megváltoztatására utalt. De most, mi? Nézzük a palettát – a magyarországi jobb-bal meghatározottság szerint. A nemzeti jobbközép néppárt pozíció foglalt. Recseg-ropog ugyan, de õszintén: melyik politikai párttal nem így van manapság? Jön majd a választás elõtti 1-2 év, és akkor újra visszaszerzik a szükséges számú, most esetleg elbizonytalanodott szavazókat. Egy perc kétségünk ne legyen, hogy a népnevelés hiánya miatt a választók memóriája továbbra is maximum három hónap. A nemzeti balközép hely még szabad, ez az, ahova a Jobbikot programja egyébként pozícionálná. Azt mindenki tudja, hogy a választásokon a pártnak rengeteg baloldali szavazója volt. Rossz hír, hogy a hamvaiból újra szervezõdõ MSZP is erre a helyre hajt. Jó hír lehet, hogy a hitelvesztésük olyan mértékû, ami mégis a Jobbik malmára hajthatja a vizet, a keresztény meghatározottsággal együtt. Amennyiben, saját hitelét nem dobja el önként. Szabad már a szélsõjobboldali hely is, de meddig? És mi lesz a Jobbikkal, ha a kormánypártok a választásokra összeszedik magukat, a társadalmi 5-10 százalékos igényre megjelenik a radikális jobboldali párt, és az önként eldobott szélsõjobb pozíció után az irányváltás meghatározatlansága és a baloldal újraszervezõdése, összefogása miatt nem képes a balközép helyet sem elfoglalni? Ez egy igen reális jövõkép a mai helyzetben. Hogy milyen irányvonal lenne a kívánatos? Nemzeti radikális elveken alapuló, vagy nemzeti keresztény-szociális elvû, de semmiképp sem elvtelen… Mert valakinek végre ki kéne vezetnie az országot ebbõl a gödörbõl. És mi számomra az elmúlt évek nagy tapasztalata? Hogy nincsenek jó pártok és rossz pártok. Csak politikai pártok vannak, benne jó emberekkel és rossz emberekkel, jó vezetõkkel és rossz vezetõkkel. Sokan szeretnének bízni, vagy újra bízni Vona Gáborban. Ez széles körû párbeszéd nélkül, a belsõ kritikák kirekesztésével nem fog menni. Pedig sokan örülnének, ha egyszer, az õ álmának megfelelõen, szimbolizálva a sikert, a megvalósult szebb jövõt, a Szabadság szobor helyén Atilla szobra állna, kivont karddal…”
Bertha Szilvia
Néppártosodási vita - folytatás Kedves Barátaim! Ellenségeim!
Kénytelen vagyok ismét némi kiegészítést tenni, mert sokan nem értik - részben, vagy egyáltalán -, félremagyarázzák.
Igaz, ettõl ellenség az ellenség...smile hangulatjel
Meggyõzõdésem, hogy a vagdalkozó kommentelõk egy jó része végig sem olvasta, vagy már a harmadánál elvesztette a tartalmi fonalat.
Szóval:
1. Hogy csalódott vagyok? Hát persze, hogy az! Az életembõl 6-7 évet úgy áldoztam a Jobbik építésére, elõrejutására, hogy mindent alárendeltem. Munkát, pénzt, családot, napi 14-16 órát. Igen, az "öregek" zöme is. A radikálisok zöme is - legyen szakmai radikális, vagy harcos radikális. A szoft irányvonalú újaknak fogalmuk sincs, mennyi áldozattal járt számunkra az, hogy õk most ott lehetnek. Sajnos a vezetõségben sem mindenkinek van (már) errõl fogalma.
2. Bomlasztani akarnék, ki tudja kiknek a szolgálatában? Ugyan már! Ha bomlasztani akarnék-akartam volna, akkor nagyjából egy évvel ezelõtt jövök ki mindezzel. A problémák ugyanis akkor is megvoltak, és a realitások talaján állva én már akkor is tudtam, hogy a kritikáim miatt gyakorlatilag biztos, hogy nem leszek képviselõ. Ezzel együtt végigcsináltam a kampányt, országjárással, helyi kampánnyal, szakmai kampánnyal (négy gyerekkel) a végkimerülésig. Nem, kedves és kedvetlen vagdalkozók, tudatosan most hoztam ki a problémákat - amikor igazából semmi tétje nincs: több, mint három év van még a választásokig, pont elég idõ arra, hogy ráncba szedjük a Jobbikot. Ráadásul a napi aktuális történések pont megfelelõ környezetet is teremtettek egy nyílt, megoldás és útkeresõ vitához. Ezt legitimálta az alfahir.hu is a felhívással. MOST kell beszélni, és megoldást találni, nyomást gyakorolni. Úgyhogy, a lelkiismeretemre hiába próbáltok hatni, én nyugodtan nézek tükörbe.
3. Bomlasztok? Hát miért bomlotok? Ennyit ér nektek a sok befektetett munka, áldozat? Csupán azért, mert kiderült, hogy nem jó irányba megy a szekér, már el is tántorodtok? Ennyire vagytok képesek a reménybeli szebb jövõért, a hazátokért? Sértõdötten hátat fordítotok? Bevallom, már a nyári kongresszus kapcsán is komolyan csalódtam. Elõtte hónapok óta mindenki panaszkodott, de a fórumon, ahol szóvá lehetett volna tenni, ott semmi összefogás és érdemi kiállás nem volt. Mielõtt bárki is azt mondaná, én miért nem mentem, miért nem szóltam: szóltam éveken keresztül bent, és ott sem állt nyíltan gyakorlatilag soha, senki mellém. Persze, magánban elmondták, hogy igazam van... De nem vagytok ti buták, számos problémát nagyon is jól láttatok, láttok nélkülem is, ezt a panaszokból tudom, amik hozzám érkeztek az elmúlt évek alatt. Ha én megyek a kongresszusra kiállni, hát azt mondják: na, megint az örök elégedetlen, és most fellázítja az egyébként békés és elégedett tömegeket. És vajon lett volna bárki is, aki odaáll mellém? Ha magatoktól szinte egyáltalán nem álltatok ki, hát mögém sem álltatok volna oda. Én így gondolom, és hát így nem lehet, barátaim! Én harcoltam évekig, és vártam arra, hogy kintrõl, bentrõl csatlakozzatok, de most már valami értelmeset akarok csinálni. Itt az ideje, hogy ti is harcoljatok. Én elmondtam, mit tapasztaltam, és hogy ezzel mi a gond a jövõ szempontjából. Hogy erre ti bomlotok, és nem inkább helyrehozni akarjátok ezt az egészet – na, ez már a ti felelõsségetek. Csináljunk új pártot? Mire ütõképes lesz, hát az tíz év. És tengernyi munka, pénz. Aztán hogyan tovább? Majd jönnek a taposók, törtetõk, és megint õk kerülnek felülre, és mi megint hagyjuk, megsértõdünk, és csinálunk egy újabb pártot? Hogy megint tíz év alatt felépítsünk másoknak valamit? De miért is? Hiszen itt van az új párt, a Jobbik, ezt mi építettük fel!
4. Arra a felvetésre, miszerint az a bajom, hogy nincs ott állásom, meg nem adtak a koncból stb... leginkább azt válaszolnám, hogy mindenki magából indul ki! smile hangulatjel Egyébként, ajánlottak, anyagilag igen méltányosat, és nem fogadtam el. Mert komolytalan, tartalom nélküli, nem elõre mutató, politikai állás volt. Én pedig TENNI akarok, olyat, aminek értelme is van.
Mindezzel szemben, nagyjából három évet küzdöttem bent (frakcióban és pártvezetéssel), miközben kifelé (felétek) vágtam a jópofát, mert reménykedtem, hogy nagyobb veszteségek nélkül lehet olyan pályára terelni a Jobbikot, amelyben megõrzi eredeti értékeit, de van esélye kormányra kerülni.
5. Hogy miért baj az, hogy hiányzik vezetésbõl az emberközpontúság (nagyjából 2012-es frakción belüli és párton belüli tisztújítás óta)? Mert olyan mértékben hiányzik, hogy kifejezetten vadkapitalista felfogás uralkodik. És ha az a kérdés, hogy a kommunikáció valami, de mi lesz a tartalom, nos meg kell nézni, hogy bánnak a sajátjaikkal, milyen a rendszer ott, és azt fogja kormányzati pozícióban az országra kiterjesztve megvalósítani - bármely párt. Egyszerûen, mert ez a szellemisége. Ugye senki nem gondolja, hogy ha bent nem képesek közösséget alkotni, legalább alkalmanként õszintén odafigyelni egymásra és megbeszélni a problémákat, és a belsõ hatalomtechnikázás legfõbb eszköze az emberek megtévesztése, alaptalan kecsegtetése, egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben tartása, ha semmivel nem humánusabb - csak a szakterületemnél maradva - az átlagos dolgozókkal szemben a bánásmód, mint a legrosszabb multinál - akkor ez majd kormányzati pozícióban, az országra vonatkozó hatalomtechnikai játékban másként lesz?
A leírt programban, vagy a szavak szintjén megjelölt ideológia nevében lehet keresztény és szociális valami - de ha a tettek nem ezt mutatják, akkor érdemes elgondolkodni, mit is várhatunk. Ismét szakterületemnél maradva - csak nézzétek meg, hol, milyen területen és milyen témákban van érdemi kiállás a foglalkoztatáspolitikában? A dolgozó, dolgozni akaró emberek érdekében? Sehol...
Nincs igaza azoknak, akik úgy vélik: várjuk meg, hogy majd mit csinálnak kormányon. Mások hibáiból tanulni kell, nem újra elkövetni õket. Mert nincs idõ újabb tíz évre, hogy egy újabb párt kinõje magát, amiben ismét a taposók és gátlástalanok kerülnek majd felülre, és rontják el az egészet, hogy aztán megint hátat fordítsunk, és csináljunk egy új pártot...
A radikalizmus, bármennyire is ezt próbálják most beleverni a fejünkbe, nem egyenlõ a primitív hülyeséggel, hanem tartalmi mélységet és megvalósítási lendületet jelent. A Jobbik vezetése által megadott néppártosodási iránnyal nem az a problémánk, mintha mi "öregek" annyira szeretnénk mocskos zsidózni és cigányozni, õk pedig nem engedik. Ugyan már, az tényleg beteg, aki ezt gondolja! Ezzel a "néppártosodással" az a probléma, hogy a radikalizmus hiánya abban ölt testet, hogy már egyáltalán nem beszélnek azokról a problémákról, amik szerves részei a folyamatnak, mi révén idáig jutott az ország. Kulturáltan sem beszélnek róla. Elismerem, ehhez valódi érvekre lenne szükség, ehhez pedig már nincs meg az a szakember gárda, akik tudásuk és munkájuk révén ezeket biztosítsák. Mert nem használták a tudásukat, nem kaptak lehetõségeket, ezért elmentek. Ha nincs szükség, hát nincs szükség. Ezért maradtak a bölcsészek, politológusok, végzettség, tapasztalat és átfogó tudás nélküli önjelölt szakpolitikusok (az 1-2 kivételtõl ezúton is elnézést kérek!)- és most néppártosodnak. NA, EZ A BAJ!
Bertha Szilvia
Link
Sajnálattal látom, hogy saját felhívásuk ellenére sem közlik a kritikus, ámde építõ szándékú írásokat az alfahir.hu oldalon, ezért ismét közzé teszem itt, hátha...
Nem mellesleg, ez lehetne az elsõ lépés, lejõve az elefántcsont toronyból...
„Radikális nemzeti párt, keresztény szociális néppárt, vagy elvek nélküli hatalmi vágy? Figyelemre méltó, hogy az alfahir.hu szerkesztõsége párbeszédet kezdeményezett a Jobbik irányvonal váltásáról. Nyilván nem véletlen, hiszen a feszültség egyre nagyobb a Jobbik vezetõségének megnyilvánulásai miatt. Az elmúlt tíz évben a „radikális nemzeti párt” irányvonalhoz csatlakozottak jó része árulásnak éli meg, míg másik részük egyetért azzal a vezetõség által hangoztatott érvvel, hogy máshogy nem lehet hatalomra kerülni, muszáj a kommunikációt „finomra hangolni”. Mivel a kommunikációról van szó, így nem is veszem a fáradtságot, hogy összeszedjem, hol mondanak ma gyökeresen mást, mint 5-10 évvel ezelõtt. De a helyzet igen elevenbe vágó kérdéseket, problémákat vet fel. Az elsõ: Hol ér véget a kommunikáció, és hol kezdõdik a tartalom? Amikor nem támogatunk olyan dolgokat, amiket korábban még hirdettünk, kezdeményeztünk, törvényjavaslattal is éltünk, az a kommunikáció finomra hangolása, vagy a tartalom megtagadása? A politika ma nem más, mint játék a szavakkal, és igen, a politikusok mindent meg tudnak magyarázni. Hitelesen mondhatom, én is politikus vagyok. De, egészen egyértelmûen meg tudom fogalmazni, számomra mitõl lenne hiteles, hogy csak kommunikációs a változás. Ha bent, a színfalak mögött továbbra is az évekkel ezelõtti emberi viszonyok uralkodnának. Ha legalább belül megvalósulna a közösség összetartása, az emberközpontúság, az áldozatkészség, a bajtársiasság, a bizalom, a Haza mindenek elõtt. De nem így van, nem így volt az utóbbi években sem már, és tudom, hogy a helyzet folyamatosan romlik. Ráadásul teljes a káosz, míg egyik oldalról a jól fizetõ állásokba jönnek az újak, akik semmit nem tettek le az asztalra még, semmi áldozatot nem hoztak, de nagyobb szavuk van, mint az „öregeknek”, akik ellenben mindent erre a küldetésre tettek fel. Addig a másik oldalon a politikai pozíciók kiválasztásánál, fõleg helyben az a meghatározó, hogy ha valaki régi motoros, nem pedig a képességek, hozzáértés, tudás. Aztán, azt várják tõlük, hogy önmagukból kivetkõzve valaki mások legyen hirtelen, minimális információk és a legkisebb emberi kapcsolat nélkül is fogadják el, hogy most már minden más lesz, és majd így lesz a legjobb. És, persze, az országos vezetõk rendszeresen nem állnak ki mellettük, sõt sokszor nyilvánosan elhatárolódnak, megalázva ezzel õket, és elbizonytalanítva a többieket is. Ez így nem fog menni. Az emberi tényezõt, a lelki folyamatokat, hiába kényelmetlen, de nem lehet figyelmen kívül hagyni egy stratégia megalkotásánál, végrehajtásánál. Mintha errõl elfelejtkeztek volna. A második kérdéskör: Valóban megvan az a veszély, hogy mivel az emberek a mai napig nem értik, mit jelent az, hogy gyökeres változás, radikalizmus, nemzet, és hogy egyáltalán mit is akart az eredeti Jobbik, ezért bármennyire is romlik a helyzet, a korábbi kommunikációval maradna a maximum 20-25 százalék. Hogy hol a hiba, szerintem? Ott, hogy nem leereszkedni kellett volna arra a szintre, ahova az elmúlt 20-25 év liberalizmusa, és az azt megelõzõ 40 év kommunizmusa lenyomta a gondolkodást, hanem az elmúlt 5 évben a politika hagyományos kereteibõl kilépve, a rendelkezésre álló pénzeket egészen máshogy felhasználva, profi országos szervezéssel, tudatosan nevelni, tanítani, segíteni és tájékoztatni kellett volna a Népet. Felemelni arra a gondolkodási minimum szintre, amely szükséges ahhoz, hogy megértsék, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, egyáltalán, mit is takar a jelen, milyen jövõ vár ránk, hogyan lehet túlélni most, és mit akar a Jobbik, mik a célok, mik az eszközök, és milyen áldozatokra lehet, lesz szükség a szebb jövõ érdekében. Igen, ez nagyon fáradtságos út lett volna. Komoly összefogásra lett volna szükség az egész nemzeti oldalon, az értelmiségtõl kezdve a harcos jobboldali csoportokon és a támogató gazdasági szereplõkön át a politikai vonalig mindenki közt. Az elõbbiekbõl egy közösséget kellett volna teremteni (nem a helyi pártszervezetekrõl beszélek!), melyet embertõl emberig személyes kapcsolatok építésével, egymás segítésével, évek alatt az ország döntõ részére ki kellett volna terjeszteni, az utolsó kis faluig. Így lehetett volna a gerincet, irányvonalat következetesen megtartva, kormányzáshoz szükséges szavazatszámot szerezni, miközben felkészítjük az országot a változásra. Mielõtt valaki azt vetné a szememre, hogy nem csak gondolkodni, és beszélni kellett volna róla, hanem megcsinálni, hát elmondom: konkrét tervet is letettem az asztalra egy ilyen célzatú, úgymond átfogó segélyszervezet létrehozására, a megszervezésében is oroszlánrészt vállaltam volna addig, ameddig kialakult, mûködõ rendszerként valakinek átadható, és én visszatérhetek a szakpolitikához. Mindezt nagyjából az elõzõ ciklus félidejében. De semmi nem lett belõle, mert felhatalmazás, pénz, fegyver és paripa nélkül nekem sem megy. Kinek lett volna ezt nagyobb esélye megteremteni, mint a Jobbiknak? De, nem tették. Miért? Emberi, vezetõi alkalmatlanságok? Stratégiai látásmód hiánya? Vagy a bátorság hiánya? Féltek kockáztatni, kilépni a jól bejáratott politikai keretekbõl, hogy elveszthetik azt, amit eddig elértek? Vagy valami ennél is rosszabb oka volt? Csak tippelni lehet, a kialakult probléma szempontjából mindegy is. A mostani helyzet, a mostani döntési kényszer, lépéskényszer, egyáltalán a konfliktusos szituáció, meggyõzõdésem, hogy a fenti hiba miatt alakulhatott ki. És jött az isteni szikra, hogy néppártosodni kell. Hogy inkább feláldozzák azokat, akik ezt nem értik meg, nem értenek egyet vele, de ez a legkönnyebb, a legkisebb kockázattal járó, és még eredménnyel kecsegtetõ út. Mindezt ki döntötte el? Ki adott rá felhatalmazást? Megkérdezte bárki is a tagságot képviselõ Országos Választmányt, a Megyei Választmányokat? Szavazhattak róla? A legutóbbi tisztújításon bárki is a jelenlegi vezetõségi tagok közül, egyértelmûen elmondta programbeszédjében a néppárttá alakulás célját? Hozzáteszem, hogy még ezeknek a szerveknek a hivatalos véleménye, szavazata is igen kérdéses, hogy mennyire szívükbõl jön. Miért? Mert a legtöbben – az Országos Választmány tagjai mindenképp – valamilyen módon egzisztenciálisan függenek a Jobbiktól, tehát gyakorlatilag a vezetõségtõl. A régi harcostársak egy jelentõs része 5-10 éve mindent a Jobbiknak nevezett nemzetmentési misszióra tett fel. Éveken keresztül jövedelmüket, energiájukat, karrierjüket ennek oltárán áldozták fel, morális, erkölcsi, ideológiai indíttatásból. Tehát, sokuk teljes egzisztenciája függ ma már a Jobbiktól, hiszen ha volt is valaha saját, szakmai megélhetésük, azt már régen a Jobbik alá rendelték, beskatulyázták, elszigetelték magukat a megélhetés piacán. És, igen fájó ezt kimondani, de ez az a helyzet, amikor a vezetõség nem él a kezében lévõ hatalommal, hanem visszaél a Hitbõl és naivságból kialakult kiszolgáltatottsággal. Mert ezeknek az embereknek a legtöbbje, ha ellenérzéssel is, de muszájból benyeli az irányvonal váltást. De, térjünk vissza: mivel jár a néppártosodás? Sokkal nagyobb réteget kell megszólítani. Állítólag, ez csak a kommunikáció finomra hangolását jelenti. De jön a harmadik kérdés: Lehet ezt a tartalom módosítása nélkül? Ez azt jelenti, hogy a tartalommal eddig sem volt gond, és a szándék nem is változott? De… vajon a Jobbik korábbi kommunikációja az annyira rémisztõ volt? Néhány elhíresült esettõl eltekintve, amelyek még évekig meg is fognak ismétlõdni, ameddig a teljes politikailag érvényesülõ, törzsgárdának tekinthetõ tagságot le nem cserélik, az utolsó önkormányzati képviselõig bezárólag. Hiszen õk a szókimondó, radikális Jobbikhoz csatlakoztak, nem a langyos kommunikációjú, mindenkinek megfelelni vágyó néppárthoz. És mindez tette emészthetetlenné a Jobbikot a Nép számára? És mikortól nem lesznek ilyen megnyilvánulások? Képes lesz a Jobbik lemosni magáról azt a folyamatos véleményt, hogy „cuki álarcot” visel felsõ szinten, de nézzük csak meg kicsit lejjebb, vagy emlékezzünk csak…!? Biztosan megéri ez a fordulat, van rá igény, idõ, lehetõség, választói potenciál? Tudnak így annyi liberális, vagy csak félõs szavazatot szerezni, amennyi radikálist veszítenek? Tegyük fel, hogy igen. Tegyük fel, hogy kormányra kerül a Jobbik, akár célzott, akár protest szavazatokkal. És jön a negyedik kérdés: Azután mi lesz? Elkezdik megvalósítani azt, amire nem készítették fel a Népet? Kivel? A régiekkel, akiket kiraktak, vagy akik már csalódottan elpártoltak? Vagy az újakkal, akik viszont nem is ilyen lovat akartak? Ki gondolja komolyan azt, hogy az az út, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a perifériás, gyarmati sorsot elkerüljük, áldozatok és lemondások nélkül teljesíthetõ? És hogyan fogja Jobbik a kormányzó helyzetet megtartani? Amikor ma Magyarországon a 700 forintos internet-adóba simán belebukott volna a regnáló kormány?! Akkor, kérem, majd jön az a szöveg, hogy a hatalmat nem csak megszerezni, hanem megtartani is tudni kell, és most ezért nézze el mindenki, hogy mit mondanak, és hogy nem úgy, nem pont azt, nem pont olyan ütemben csinálják, mint amirõl eredetileg az ígéretek szóltak. És, majd mindenki ezt is megérti, mert mit van mit tenni? Négy év az négy év, a fentrõl erõltetett nagy változások idõtlen idõk óta ellenállást váltanak ki, és egységbe kovácsolnak – a hatalommal szemben. Tehát, ha feltesszük, hogy marad az alkotmányos rend, akkor legfeljebb két évig lehet kormányozni, utána a hatalom megtartása érdekében el kell kezdeni osztogatni, jópofizni, rettentõen liberálisnak és globalistának lenni. Hogy jöhessen megint négy év. És ideális esetben az utolsó két évben majd sikerül kevesebbet rombolni, mint amennyit elõtte két évig építettek. Igen, ez a klasszikus politikai modell. Ezek a keretek, amiket a Jobbik elfogadott. És így nem lehet változtatni. És a legfontosabbat, az emberi jellemgyengeséget még kihagytam a rizikófaktorok közül. Mert a fenti stratégiát olyan közegben kell majd végrehajtani, ahol a vezetõ pár tucat ember számára hirtelen az eddiginél is jóval nagyobb lesz a hatalom, pénz, érvényesülés lehetõsége, még jobban teret lehet engedni a becsvágynak, a családi gazdagodásoknak. Szomorú tapasztalat, hogy az ember csak ember marad, a megmérettetéseken a legtöbben könnyûnek találtatnak, és bizony mindenkinek megvan az ára. Már a mostani helyzetben is látszik, önkormányzati, megyei és országos szinten is. Mi lesz kormányon? Ebben az esetben, miben különbözik a Jobbik bármelyik korábbi kormánytól? Mit várunk tõle? Pofozgatja majd õ is egy kicsit a ….-t? A fõ kérdés, hogy van-e még rá lehetõség, hogy a másik utat válasszák, és megvan-e bennük a vezetésre való képesség, a bátorság és az áldozatkészség? Mert a politika lehet más, és lehet történelmet írni – de mindig van kockázata, és sosem adják ingyen. A Jobbik mostani mért (vélt?) vagy valós eredménye senkit ne tévesszen meg. Nem más, mint a protest szavazatok. Nem a cuki kampány eredménye. Nehogy azt higgyük, hogy a Jobbik ideológiáját, irányvonalát támogatják ilyen sokan. Hiszen, egyelõre csak azt tudjuk, hogy a Jobbik mi NEM. De, hogy mi az új irány…? Mi az ideológia, ami mögé felsorakozhatnak? Korábban volt egy magát nemzeti radikálisnak nevezõ, nemzeti keresztény-szociális programmal rendelkezõ párt, ahol a radikális a rossz rendszer felépítésének mélységig történõ megváltoztatására utalt. De most, mi? Nézzük a palettát – a magyarországi jobb-bal meghatározottság szerint. A nemzeti jobbközép néppárt pozíció foglalt. Recseg-ropog ugyan, de õszintén: melyik politikai párttal nem így van manapság? Jön majd a választás elõtti 1-2 év, és akkor újra visszaszerzik a szükséges számú, most esetleg elbizonytalanodott szavazókat. Egy perc kétségünk ne legyen, hogy a népnevelés hiánya miatt a választók memóriája továbbra is maximum három hónap. A nemzeti balközép hely még szabad, ez az, ahova a Jobbikot programja egyébként pozícionálná. Azt mindenki tudja, hogy a választásokon a pártnak rengeteg baloldali szavazója volt. Rossz hír, hogy a hamvaiból újra szervezõdõ MSZP is erre a helyre hajt. Jó hír lehet, hogy a hitelvesztésük olyan mértékû, ami mégis a Jobbik malmára hajthatja a vizet, a keresztény meghatározottsággal együtt. Amennyiben, saját hitelét nem dobja el önként. Szabad már a szélsõjobboldali hely is, de meddig? És mi lesz a Jobbikkal, ha a kormánypártok a választásokra összeszedik magukat, a társadalmi 5-10 százalékos igényre megjelenik a radikális jobboldali párt, és az önként eldobott szélsõjobb pozíció után az irányváltás meghatározatlansága és a baloldal újraszervezõdése, összefogása miatt nem képes a balközép helyet sem elfoglalni? Ez egy igen reális jövõkép a mai helyzetben. Hogy milyen irányvonal lenne a kívánatos? Nemzeti radikális elveken alapuló, vagy nemzeti keresztény-szociális elvû, de semmiképp sem elvtelen… Mert valakinek végre ki kéne vezetnie az országot ebbõl a gödörbõl. És mi számomra az elmúlt évek nagy tapasztalata? Hogy nincsenek jó pártok és rossz pártok. Csak politikai pártok vannak, benne jó emberekkel és rossz emberekkel, jó vezetõkkel és rossz vezetõkkel. Sokan szeretnének bízni, vagy újra bízni Vona Gáborban. Ez széles körû párbeszéd nélkül, a belsõ kritikák kirekesztésével nem fog menni. Pedig sokan örülnének, ha egyszer, az õ álmának megfelelõen, szimbolizálva a sikert, a megvalósult szebb jövõt, a Szabadság szobor helyén Atilla szobra állna, kivont karddal…”
Bertha Szilvia
Néppártosodási vita - folytatás Kedves Barátaim! Ellenségeim!
Kénytelen vagyok ismét némi kiegészítést tenni, mert sokan nem értik - részben, vagy egyáltalán -, félremagyarázzák.
Igaz, ettõl ellenség az ellenség...smile hangulatjel
Meggyõzõdésem, hogy a vagdalkozó kommentelõk egy jó része végig sem olvasta, vagy már a harmadánál elvesztette a tartalmi fonalat.
Szóval:
1. Hogy csalódott vagyok? Hát persze, hogy az! Az életembõl 6-7 évet úgy áldoztam a Jobbik építésére, elõrejutására, hogy mindent alárendeltem. Munkát, pénzt, családot, napi 14-16 órát. Igen, az "öregek" zöme is. A radikálisok zöme is - legyen szakmai radikális, vagy harcos radikális. A szoft irányvonalú újaknak fogalmuk sincs, mennyi áldozattal járt számunkra az, hogy õk most ott lehetnek. Sajnos a vezetõségben sem mindenkinek van (már) errõl fogalma.
2. Bomlasztani akarnék, ki tudja kiknek a szolgálatában? Ugyan már! Ha bomlasztani akarnék-akartam volna, akkor nagyjából egy évvel ezelõtt jövök ki mindezzel. A problémák ugyanis akkor is megvoltak, és a realitások talaján állva én már akkor is tudtam, hogy a kritikáim miatt gyakorlatilag biztos, hogy nem leszek képviselõ. Ezzel együtt végigcsináltam a kampányt, országjárással, helyi kampánnyal, szakmai kampánnyal (négy gyerekkel) a végkimerülésig. Nem, kedves és kedvetlen vagdalkozók, tudatosan most hoztam ki a problémákat - amikor igazából semmi tétje nincs: több, mint három év van még a választásokig, pont elég idõ arra, hogy ráncba szedjük a Jobbikot. Ráadásul a napi aktuális történések pont megfelelõ környezetet is teremtettek egy nyílt, megoldás és útkeresõ vitához. Ezt legitimálta az alfahir.hu is a felhívással. MOST kell beszélni, és megoldást találni, nyomást gyakorolni. Úgyhogy, a lelkiismeretemre hiába próbáltok hatni, én nyugodtan nézek tükörbe.
3. Bomlasztok? Hát miért bomlotok? Ennyit ér nektek a sok befektetett munka, áldozat? Csupán azért, mert kiderült, hogy nem jó irányba megy a szekér, már el is tántorodtok? Ennyire vagytok képesek a reménybeli szebb jövõért, a hazátokért? Sértõdötten hátat fordítotok? Bevallom, már a nyári kongresszus kapcsán is komolyan csalódtam. Elõtte hónapok óta mindenki panaszkodott, de a fórumon, ahol szóvá lehetett volna tenni, ott semmi összefogás és érdemi kiállás nem volt. Mielõtt bárki is azt mondaná, én miért nem mentem, miért nem szóltam: szóltam éveken keresztül bent, és ott sem állt nyíltan gyakorlatilag soha, senki mellém. Persze, magánban elmondták, hogy igazam van... De nem vagytok ti buták, számos problémát nagyon is jól láttatok, láttok nélkülem is, ezt a panaszokból tudom, amik hozzám érkeztek az elmúlt évek alatt. Ha én megyek a kongresszusra kiállni, hát azt mondják: na, megint az örök elégedetlen, és most fellázítja az egyébként békés és elégedett tömegeket. És vajon lett volna bárki is, aki odaáll mellém? Ha magatoktól szinte egyáltalán nem álltatok ki, hát mögém sem álltatok volna oda. Én így gondolom, és hát így nem lehet, barátaim! Én harcoltam évekig, és vártam arra, hogy kintrõl, bentrõl csatlakozzatok, de most már valami értelmeset akarok csinálni. Itt az ideje, hogy ti is harcoljatok. Én elmondtam, mit tapasztaltam, és hogy ezzel mi a gond a jövõ szempontjából. Hogy erre ti bomlotok, és nem inkább helyrehozni akarjátok ezt az egészet – na, ez már a ti felelõsségetek. Csináljunk új pártot? Mire ütõképes lesz, hát az tíz év. És tengernyi munka, pénz. Aztán hogyan tovább? Majd jönnek a taposók, törtetõk, és megint õk kerülnek felülre, és mi megint hagyjuk, megsértõdünk, és csinálunk egy újabb pártot? Hogy megint tíz év alatt felépítsünk másoknak valamit? De miért is? Hiszen itt van az új párt, a Jobbik, ezt mi építettük fel!
4. Arra a felvetésre, miszerint az a bajom, hogy nincs ott állásom, meg nem adtak a koncból stb... leginkább azt válaszolnám, hogy mindenki magából indul ki! smile hangulatjel Egyébként, ajánlottak, anyagilag igen méltányosat, és nem fogadtam el. Mert komolytalan, tartalom nélküli, nem elõre mutató, politikai állás volt. Én pedig TENNI akarok, olyat, aminek értelme is van.
Mindezzel szemben, nagyjából három évet küzdöttem bent (frakcióban és pártvezetéssel), miközben kifelé (felétek) vágtam a jópofát, mert reménykedtem, hogy nagyobb veszteségek nélkül lehet olyan pályára terelni a Jobbikot, amelyben megõrzi eredeti értékeit, de van esélye kormányra kerülni.
5. Hogy miért baj az, hogy hiányzik vezetésbõl az emberközpontúság (nagyjából 2012-es frakción belüli és párton belüli tisztújítás óta)? Mert olyan mértékben hiányzik, hogy kifejezetten vadkapitalista felfogás uralkodik. És ha az a kérdés, hogy a kommunikáció valami, de mi lesz a tartalom, nos meg kell nézni, hogy bánnak a sajátjaikkal, milyen a rendszer ott, és azt fogja kormányzati pozícióban az országra kiterjesztve megvalósítani - bármely párt. Egyszerûen, mert ez a szellemisége. Ugye senki nem gondolja, hogy ha bent nem képesek közösséget alkotni, legalább alkalmanként õszintén odafigyelni egymásra és megbeszélni a problémákat, és a belsõ hatalomtechnikázás legfõbb eszköze az emberek megtévesztése, alaptalan kecsegtetése, egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben tartása, ha semmivel nem humánusabb - csak a szakterületemnél maradva - az átlagos dolgozókkal szemben a bánásmód, mint a legrosszabb multinál - akkor ez majd kormányzati pozícióban, az országra vonatkozó hatalomtechnikai játékban másként lesz?
A leírt programban, vagy a szavak szintjén megjelölt ideológia nevében lehet keresztény és szociális valami - de ha a tettek nem ezt mutatják, akkor érdemes elgondolkodni, mit is várhatunk. Ismét szakterületemnél maradva - csak nézzétek meg, hol, milyen területen és milyen témákban van érdemi kiállás a foglalkoztatáspolitikában? A dolgozó, dolgozni akaró emberek érdekében? Sehol...
Nincs igaza azoknak, akik úgy vélik: várjuk meg, hogy majd mit csinálnak kormányon. Mások hibáiból tanulni kell, nem újra elkövetni õket. Mert nincs idõ újabb tíz évre, hogy egy újabb párt kinõje magát, amiben ismét a taposók és gátlástalanok kerülnek majd felülre, és rontják el az egészet, hogy aztán megint hátat fordítsunk, és csináljunk egy új pártot...
A radikalizmus, bármennyire is ezt próbálják most beleverni a fejünkbe, nem egyenlõ a primitív hülyeséggel, hanem tartalmi mélységet és megvalósítási lendületet jelent. A Jobbik vezetése által megadott néppártosodási iránnyal nem az a problémánk, mintha mi "öregek" annyira szeretnénk mocskos zsidózni és cigányozni, õk pedig nem engedik. Ugyan már, az tényleg beteg, aki ezt gondolja! Ezzel a "néppártosodással" az a probléma, hogy a radikalizmus hiánya abban ölt testet, hogy már egyáltalán nem beszélnek azokról a problémákról, amik szerves részei a folyamatnak, mi révén idáig jutott az ország. Kulturáltan sem beszélnek róla. Elismerem, ehhez valódi érvekre lenne szükség, ehhez pedig már nincs meg az a szakember gárda, akik tudásuk és munkájuk révén ezeket biztosítsák. Mert nem használták a tudásukat, nem kaptak lehetõségeket, ezért elmentek. Ha nincs szükség, hát nincs szükség. Ezért maradtak a bölcsészek, politológusok, végzettség, tapasztalat és átfogó tudás nélküli önjelölt szakpolitikusok (az 1-2 kivételtõl ezúton is elnézést kérek!)- és most néppártosodnak. NA, EZ A BAJ!
Bertha Szilvia
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
SZM
- 2015. February 22. 20:49:07
#12 |
Kedvesi
- 2015. February 22. 20:50:09
#13 |
SZM
- 2015. February 22. 21:05:32
#14 |
Kedvesi
- 2015. February 22. 23:01:19
#15 |
kontroll88
- 2015. February 23. 04:04:52
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.