Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Putyin után újabb kínos diplomáciai vizit Magyarországon
Turáni átok? Most már nem, sõt? Lassan csak BRICS és Eurázsiai Unió... Miközben Putyin magyarországi látogatása fölött nehezen tér napirendre a nemzetközi sajtó, az Orbán-kormány újabb, finoman szólva is vitatott megítélésû magas rangú vendégeket fogad: jön Törökország kormányfõje és külügyminisztere. A délkelet-európai NATO-tagot épp úgy kritizálják az ellenzékkel, a civilekkel és a kritikus médiával szembeni fellépése miatt, akárcsak Oroszországot vagy Magyarországot. A tárgyalásokon az Oroszországból érkezõ gázvezeték, a Török Áramlat, valamint az Iszlám Állam elleni háború biztosan szóba kerül.
Kedden Magyarországra érkezik a magyar-török kormány Stratégiai Együttmûködési Tanácsának soros ülésére Ahmet Davutoglu kormányfõ és Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter. A látogatás Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter januári ankarai útját követi, amely során a két ország külügyminisztériuma stratégiai együttmûködési megállapodást kötött, valamint az energetikai és gazdasági kooperációról tárgyalt „a globális kihívások fényében”.
A magyar és a török kormány kapcsolatai 2013 óta a Stratégiai Együttmûködési Tanács intézményi rendszerében mûködnek. A kooperációt mindkét fél példaértékûnek tartja, ennek keretében került sor például a török vízumkényszer eltörlésére. A február 24-25-ei ülésen a gazdasági kapcsolatok erõsítése mellett az energiakérdés, a Török Áramlat és a külpolitikai kihívások kerülhetnek elõtérbe.
Ahmet Davutoglu török miniszterelnök és Szijjártó Péter találkozója Ankarában 2015. január 26-án
Fotó: MTI / Külgazdasági és Külügyminisztérium / Kovács Márton
Putyin a csõben
Vlagyimir Putyin 2014 decemberében ankarai látogatásán jelentette be a tervezett Déli Áramlat leállítását. Az orosz elnök elmondása szerint az Európai Unió ellenkezése miatt mondott le a projektrõl (ezt Budapesten se rejtette véka alá), azonban a háttérben valójában komoly gazdasági problémák késztették erre: a rubelgyengülésben elégett az a valutamennyiség, amibõl futotta volna a beruházásra.
Az új tervek szerint az oroszok a török-görög határig vinnék a gázvezetéket, ahol egy földgázelosztó-központ létesülne, amire rácsatlakozhatnának azok az országok, melyek szeretnének benne lenni a projektben: így Macedónia, Görögország, Szerbia és Magyarország. Orbán Viktor számos lépést tett a tervezet megvalósítására: Putyin magyarországi látogatása, Szijjártó Péter és Ivica Dacic szerb külügyminiszter állandó tárgyalásai, illetve az orosz elnöki vizit elõtti kormányfõi villámlátogatás Szerbiába mind ebbe az irányba mutatnak.
A magyar tárcavezetõ korábbi ankarai látogatásán kiemelte, hogy Magyarország a közvetítõ szerepét kívánja betölteni a felek között. Orbán Viktor a Kommerszant orosz lapnak adott interjújában kiemelte, nem csak lobbizni, hanem küzdeni kíván az Európai Unióban a projekt elfogadásáért. Azt, hogy az oroszok mennyire vállalhatatlanok szövetségeseink számára, Orbán legkésõbb a varsói látogatásakor – „baráti” lengyel közvetítéssel – az arcába kapta. A törökök szövetsége számos területen hasonlóan vállalhatatlan a nemzetközi politikai színtéren.
Barátok közt
A török államot számos kritika érte az USA és a NATO irányából az Iszlám Állam (IÁ) elleni gyenge fellépése miatt. Törökország az egyetlen NATO-tagállam, amely határos az ISIS által ellenõrzött területekkel, így innen lehetne a legeredményesebb támadásokat indítani – hangoztatják a kritikusok. A török parlament viszont csak nem kevés spéttel, 2014 októberében adott felhatalmazást a török csapatok harcba küldésére, és mintha a mélyen elítélõ hozzáállás is csak a retorika szintjén lenne meg.
Az óvatos fellépés oka, hogy a török állam félt a kurdokkal egy oldalra kerülni. A terrorista szervezetnek tekintett Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) folytatott évtizedes véres konfliktus a „kurd nyitás” programjával, valamint a közös ellenség megjelenésével jelentõsen enyhült. Ennek példája a február 22-ei közös akció, amely során együtt evakuálták Szulejmán sah szíriai sírját. Ám a török vezetés továbbra is fél nyíltan egy oldalon harcolni korábbi ellenségével.
A nyugati szövetségesek lecsendesítésére az Orbán-kormány felajánlotta, hogy Magyarország esetlegesen katonailag is részt vesz a terrorista állammal szembeni harcban. Ebben az értelemben szólalt meg Németh Zsolt, az országgyûlés külügyi bizottságának elnöke, valamint Szijjártó Péter is, aki a kurdisztáni beavatkozásáról szólalt fel a parlamentben – ennek megfelelõen a mostani tárgyalások egyik kulcstémája lehet az Iszlám Állammal szembeni fellépés.
Visszatér a szultánság?
A Nyugat szemében egyre súlyosabb kérdéseket vet fel, ahogy az Erdogan-rezsim a politikai ellenfeleivel bánik. A török államfõ korábbi szövetségese, Fethullah Gülen mára a fõ ellenséggé vált: 2015 februárjában a Gülenhez köthetõ Közösség Bankjának (Bank Asya) a teljes vezetését lecserélte, majd a csoportot az izraeli Moszadhoz kötötte, miközben elõtte és utána is zajlottak letartóztatások. Az elnök ott tart, hogy Gülen „párhuzamos államát” a Kurd Munkáspártnál (PKK) is károsabbnak nevezte.
Recep Tayyip Erdogan elõadása ''A török külpolitika és a globális béke'' címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2013. február 5-én
Fotó: Fülöp Máté
A kormány jelenleg az erõszakszervezetekkel kapcsolatos új törvény elfogadásán dolgozik. A jogszabály szerintük az európai uniós sztenderdeket követi, az azonban kétséges, hogy a bírói felhatalmazás nélküli, puszta gyanún alapuló házkutatás és õrizetbe vétel hol egyezik az uniós értékekkel. A kormánypárt a kurd zavargások ellen védené az országot, ám az ellenzék szerint a jogállami rendszert „rendõrállammá” kívánják alakítani. A problémás törvényjavaslat parlamenti vitája során több alkalommal hol szék, hol házelnöki kalapács röpködött, azonban úgy tûnik, Racep Tayyip Erdogan mint mindig, most is keresztülviszi akaratát.
A kiélezett belpolitikai helyzet a júniusi választásokig tovább fokozódhat. Az Igazság és Fejlõdés Pártjának (AKP) várható újabb gyõzelmét azonban senki sem kérdõjelezi meg. Erdogant ez egyes szakértõk szerint egyenest a szultánság visszaállítására és a választások eltörlésére ösztönözheti – az ezerszobás palota már meg is van hozzá, mindössze 350 millió dollárból.
A török államrendszer gyökeres átalakítása, a szabadságjogok korlátozása és a folyamatos jogalkotási láz akár még Magyarországról is ismerõs lehet, mindenesetre Orbán Törökországot is megnevezte, mint követendõ példát az illiberális államok sorában. Hiába azonban Törökország rohamos gazdasági fejlõdése, a média és a civilek mozgástere leszûkült, a mélyben pedig komoly szociális problémák forrnak.
A világ „legszabadabb sajtója”
Tüntetések idejére korlátozott internet-hozzáférés, kritikus hangú újságírók elbocsátása, cenzúrázása és bebörtönzése, a YouTube betiltása és a közösségi médiumok blokkolása – csak néhány jól ismert elem a sokat támadott török médiarendszerbõl. A Freedom House 2014-es felmérése szerint Törökországban már részben sem szabad a sajtó: 2012-ben és 2013-ban több újságírót tartóztattak le, mint Kínában és Iránban együttvéve.
A 2001-es gazdasági válságot követõen számos médiaszervezet csõdbe ment vagy állami kézbe került. Az AKP 2002-es választási gyõzelmével tovább polarizálódott a médiatér, elõtérbe került a konzervatív, iszlám értékeket követõ média. Több médium, mint például az Anadolu Ügynökség, a kormány direkt propagandaeszközévé vált, míg a kritikus média folyamatos vegzálásokkal számolhat. Példaként emelhetõ ki a Gülen mozgalomhoz közeli Today’s Zaman lap 2014. decemberi rendõrségi razziája.
Az internet- és az antiterrorista törvény alapján akár börtönbüntetéssel is szankcionálható az, aki a nemzetet, az államalapító Atatürköt, a muszlim vallást és az erkölcsi normákat sértõ tartalmakat közöl – a török állami vezetés gyakorlatilag bármire rásütheti a „betiltandó, káros tartalom” jelzõt. Ez a Facebook és a Twitter esetében többször fel is merült a „közösségi oldalak pánikkeltése és hamis tájékoztatása” miatt. Erdogan ennek ellenére továbbra is azt hajtogatja, hogy az egész világon Törökországban a legszabadabb a sajtó. Ilyet sem a török államfõ szájából hallhatunk elõször.
Máig kísérti a civileket a Gezi szelleme
A török vezetés az ellenzéki médiához hasonlóan a civil szervezetek mûködését is károsnak tartja. A 2013-as Gezi-tüntetések óta az állam még kevésbé tolerálja a kritikát: a társadalmi apátia megtörésére irányuló mozgalom, amely egy modern és pluralista Törökországot kívánt kialakítani, gyakoribbá váló razziákat és a civilek pénzügyi mozgásterének további szûkítését vonta maga után.
Tüntetés a Gezi parkban 2013. június 15.
Fotó: AFP / Ozan Kose
A fenti példák jól illusztrálják, hogy Orbán Viktor Putyin Oroszországa mellett egy alig különb Törökországot választott szövetségesül magának. A keleti nyitás politikája végzetszerûen különbözõ autoriter rezsimekhez köti Magyarországot, ami miatt Orbánt a nyugati sajtóban egyszerûen Putyin trójai falovának tartják.
Az ukrajnai konfliktus miatt egyre jobban elszigetelõdött Oroszország ráérzett arra, hogy a Brüsszel ellen lázadozó Orbán-kormány partner lesz a közeledésben. Se Erdogannak, se Orbánnak nem kell aggódnia amiatt, hogy Oroszország alapjogi kritikákat fogalmaz meg abból, amit odahaza mûvel. Nem úgy, mint az Európai Unió, az USA vagy újabban a visegrádi négyek országai, melyek értetlenül állnak Orbán lépései elõtt.
Link
Kedden Magyarországra érkezik a magyar-török kormány Stratégiai Együttmûködési Tanácsának soros ülésére Ahmet Davutoglu kormányfõ és Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter. A látogatás Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter januári ankarai útját követi, amely során a két ország külügyminisztériuma stratégiai együttmûködési megállapodást kötött, valamint az energetikai és gazdasági kooperációról tárgyalt „a globális kihívások fényében”.
A magyar és a török kormány kapcsolatai 2013 óta a Stratégiai Együttmûködési Tanács intézményi rendszerében mûködnek. A kooperációt mindkét fél példaértékûnek tartja, ennek keretében került sor például a török vízumkényszer eltörlésére. A február 24-25-ei ülésen a gazdasági kapcsolatok erõsítése mellett az energiakérdés, a Török Áramlat és a külpolitikai kihívások kerülhetnek elõtérbe.
Ahmet Davutoglu török miniszterelnök és Szijjártó Péter találkozója Ankarában 2015. január 26-án
Fotó: MTI / Külgazdasági és Külügyminisztérium / Kovács Márton
Putyin a csõben
Vlagyimir Putyin 2014 decemberében ankarai látogatásán jelentette be a tervezett Déli Áramlat leállítását. Az orosz elnök elmondása szerint az Európai Unió ellenkezése miatt mondott le a projektrõl (ezt Budapesten se rejtette véka alá), azonban a háttérben valójában komoly gazdasági problémák késztették erre: a rubelgyengülésben elégett az a valutamennyiség, amibõl futotta volna a beruházásra.
Az új tervek szerint az oroszok a török-görög határig vinnék a gázvezetéket, ahol egy földgázelosztó-központ létesülne, amire rácsatlakozhatnának azok az országok, melyek szeretnének benne lenni a projektben: így Macedónia, Görögország, Szerbia és Magyarország. Orbán Viktor számos lépést tett a tervezet megvalósítására: Putyin magyarországi látogatása, Szijjártó Péter és Ivica Dacic szerb külügyminiszter állandó tárgyalásai, illetve az orosz elnöki vizit elõtti kormányfõi villámlátogatás Szerbiába mind ebbe az irányba mutatnak.
A magyar tárcavezetõ korábbi ankarai látogatásán kiemelte, hogy Magyarország a közvetítõ szerepét kívánja betölteni a felek között. Orbán Viktor a Kommerszant orosz lapnak adott interjújában kiemelte, nem csak lobbizni, hanem küzdeni kíván az Európai Unióban a projekt elfogadásáért. Azt, hogy az oroszok mennyire vállalhatatlanok szövetségeseink számára, Orbán legkésõbb a varsói látogatásakor – „baráti” lengyel közvetítéssel – az arcába kapta. A törökök szövetsége számos területen hasonlóan vállalhatatlan a nemzetközi politikai színtéren.
Barátok közt
A török államot számos kritika érte az USA és a NATO irányából az Iszlám Állam (IÁ) elleni gyenge fellépése miatt. Törökország az egyetlen NATO-tagállam, amely határos az ISIS által ellenõrzött területekkel, így innen lehetne a legeredményesebb támadásokat indítani – hangoztatják a kritikusok. A török parlament viszont csak nem kevés spéttel, 2014 októberében adott felhatalmazást a török csapatok harcba küldésére, és mintha a mélyen elítélõ hozzáállás is csak a retorika szintjén lenne meg.
Az óvatos fellépés oka, hogy a török állam félt a kurdokkal egy oldalra kerülni. A terrorista szervezetnek tekintett Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) folytatott évtizedes véres konfliktus a „kurd nyitás” programjával, valamint a közös ellenség megjelenésével jelentõsen enyhült. Ennek példája a február 22-ei közös akció, amely során együtt evakuálták Szulejmán sah szíriai sírját. Ám a török vezetés továbbra is fél nyíltan egy oldalon harcolni korábbi ellenségével.
A nyugati szövetségesek lecsendesítésére az Orbán-kormány felajánlotta, hogy Magyarország esetlegesen katonailag is részt vesz a terrorista állammal szembeni harcban. Ebben az értelemben szólalt meg Németh Zsolt, az országgyûlés külügyi bizottságának elnöke, valamint Szijjártó Péter is, aki a kurdisztáni beavatkozásáról szólalt fel a parlamentben – ennek megfelelõen a mostani tárgyalások egyik kulcstémája lehet az Iszlám Állammal szembeni fellépés.
Visszatér a szultánság?
A Nyugat szemében egyre súlyosabb kérdéseket vet fel, ahogy az Erdogan-rezsim a politikai ellenfeleivel bánik. A török államfõ korábbi szövetségese, Fethullah Gülen mára a fõ ellenséggé vált: 2015 februárjában a Gülenhez köthetõ Közösség Bankjának (Bank Asya) a teljes vezetését lecserélte, majd a csoportot az izraeli Moszadhoz kötötte, miközben elõtte és utána is zajlottak letartóztatások. Az elnök ott tart, hogy Gülen „párhuzamos államát” a Kurd Munkáspártnál (PKK) is károsabbnak nevezte.
Recep Tayyip Erdogan elõadása ''A török külpolitika és a globális béke'' címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2013. február 5-én
Fotó: Fülöp Máté
A kormány jelenleg az erõszakszervezetekkel kapcsolatos új törvény elfogadásán dolgozik. A jogszabály szerintük az európai uniós sztenderdeket követi, az azonban kétséges, hogy a bírói felhatalmazás nélküli, puszta gyanún alapuló házkutatás és õrizetbe vétel hol egyezik az uniós értékekkel. A kormánypárt a kurd zavargások ellen védené az országot, ám az ellenzék szerint a jogállami rendszert „rendõrállammá” kívánják alakítani. A problémás törvényjavaslat parlamenti vitája során több alkalommal hol szék, hol házelnöki kalapács röpködött, azonban úgy tûnik, Racep Tayyip Erdogan mint mindig, most is keresztülviszi akaratát.
A kiélezett belpolitikai helyzet a júniusi választásokig tovább fokozódhat. Az Igazság és Fejlõdés Pártjának (AKP) várható újabb gyõzelmét azonban senki sem kérdõjelezi meg. Erdogant ez egyes szakértõk szerint egyenest a szultánság visszaállítására és a választások eltörlésére ösztönözheti – az ezerszobás palota már meg is van hozzá, mindössze 350 millió dollárból.
A török államrendszer gyökeres átalakítása, a szabadságjogok korlátozása és a folyamatos jogalkotási láz akár még Magyarországról is ismerõs lehet, mindenesetre Orbán Törökországot is megnevezte, mint követendõ példát az illiberális államok sorában. Hiába azonban Törökország rohamos gazdasági fejlõdése, a média és a civilek mozgástere leszûkült, a mélyben pedig komoly szociális problémák forrnak.
A világ „legszabadabb sajtója”
Tüntetések idejére korlátozott internet-hozzáférés, kritikus hangú újságírók elbocsátása, cenzúrázása és bebörtönzése, a YouTube betiltása és a közösségi médiumok blokkolása – csak néhány jól ismert elem a sokat támadott török médiarendszerbõl. A Freedom House 2014-es felmérése szerint Törökországban már részben sem szabad a sajtó: 2012-ben és 2013-ban több újságírót tartóztattak le, mint Kínában és Iránban együttvéve.
A 2001-es gazdasági válságot követõen számos médiaszervezet csõdbe ment vagy állami kézbe került. Az AKP 2002-es választási gyõzelmével tovább polarizálódott a médiatér, elõtérbe került a konzervatív, iszlám értékeket követõ média. Több médium, mint például az Anadolu Ügynökség, a kormány direkt propagandaeszközévé vált, míg a kritikus média folyamatos vegzálásokkal számolhat. Példaként emelhetõ ki a Gülen mozgalomhoz közeli Today’s Zaman lap 2014. decemberi rendõrségi razziája.
Az internet- és az antiterrorista törvény alapján akár börtönbüntetéssel is szankcionálható az, aki a nemzetet, az államalapító Atatürköt, a muszlim vallást és az erkölcsi normákat sértõ tartalmakat közöl – a török állami vezetés gyakorlatilag bármire rásütheti a „betiltandó, káros tartalom” jelzõt. Ez a Facebook és a Twitter esetében többször fel is merült a „közösségi oldalak pánikkeltése és hamis tájékoztatása” miatt. Erdogan ennek ellenére továbbra is azt hajtogatja, hogy az egész világon Törökországban a legszabadabb a sajtó. Ilyet sem a török államfõ szájából hallhatunk elõször.
Máig kísérti a civileket a Gezi szelleme
A török vezetés az ellenzéki médiához hasonlóan a civil szervezetek mûködését is károsnak tartja. A 2013-as Gezi-tüntetések óta az állam még kevésbé tolerálja a kritikát: a társadalmi apátia megtörésére irányuló mozgalom, amely egy modern és pluralista Törökországot kívánt kialakítani, gyakoribbá váló razziákat és a civilek pénzügyi mozgásterének további szûkítését vonta maga után.
Tüntetés a Gezi parkban 2013. június 15.
Fotó: AFP / Ozan Kose
A fenti példák jól illusztrálják, hogy Orbán Viktor Putyin Oroszországa mellett egy alig különb Törökországot választott szövetségesül magának. A keleti nyitás politikája végzetszerûen különbözõ autoriter rezsimekhez köti Magyarországot, ami miatt Orbánt a nyugati sajtóban egyszerûen Putyin trójai falovának tartják.
Az ukrajnai konfliktus miatt egyre jobban elszigetelõdött Oroszország ráérzett arra, hogy a Brüsszel ellen lázadozó Orbán-kormány partner lesz a közeledésben. Se Erdogannak, se Orbánnak nem kell aggódnia amiatt, hogy Oroszország alapjogi kritikákat fogalmaz meg abból, amit odahaza mûvel. Nem úgy, mint az Európai Unió, az USA vagy újabban a visegrádi négyek országai, melyek értetlenül állnak Orbán lépései elõtt.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2015. February 23. 18:47:32
#2 |
Balu
- 2015. February 23. 20:00:21
#3 |
Perje
- 2015. February 23. 20:04:53
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.