Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A bûnözés a cigányok vérében van?
A romákkal kapcsolatos közkeletû nézetek közül az egyik legelterjedtebb vélekedés - amit egy kutatás szerint a magyarok nagyjából kétharmada oszt –, hogy a cigányság és a bûnözés között szoros kapcsolat áll fenn. Sorozatunkban a cigányokkal kapcsolatos nézeteknek járunk utána. Szó volt már a segélyekrõl, a romák munkaerõpiaci helyzetérõl, arról, hogy ki a cigány, most a bûnözést és a rendelkezésre álló tényeket vizsgáljuk meg közelebbrõl.
Állítás: A börtönben mindenki cigány.
Válasz: Utoljára a kilencvenes évek végén készült az elítéltek etnikai hátterét vizsgáló börtönkutatás. Akkor a fogvatartottak nagyjából 30-50 százaléka volt cigány. A börtönökben tehát arányaiban valóban több a roma származású ember, mint azt társadalmi arányszámaik alapján várnánk.
Magyarországon a bûnözõk etnikai hovatartozásáról a rendszerváltás óta nem gyûjt adatot a végrehajtó- és igazságszolgáltató hatalom, így hivatalosan senki nem ismeri a bûnözõk származását. A kérdés érzékeny: politikai, ideológiai túlfûtöttsége miatt a tudomány is igen ritkán feszegeti az etnikai-, nemzetiségi csoportok bûnelkövetési jellemzõit. Magyarországon a rendszerváltás elõtt létezett ugyan származáshoz köthetõ bûnügyi statisztika, a rendvédelmi szervek használták is a cigánybûnözés kifejezést, de ezt a gyakorlatot az elsõ demokratikus kormány kisebbségjogi megfontolásokból azonnal megszüntette. Így mindenkitõl, aki ma a cigányok hazai bûnözésének szaporodásáról érvel, érdemes megkérdezni, mi alapján mondja ezt? Átfogó, országos adatokra biztosan nem támaszkodik, olyan ugyanis nincsen.
A börtönökben lévõ cigányokról csak tudományos kutatásokból tudhatunk, tudhatnánk bármit, de meglehetõsen kevés ilyen jellegû felmérés ismert, ezek mindegyikénél a romák vizsgálatánál szokásos probléma állt fenn: kit tekintsen a kutató cigánynak? Aki saját magát cigánynak vallja? Esetleg, aki úgy néz ki? És mi van, ha valaki úgy néz ki, de nem is cigány?
Mindkét eljárásra akad példa: Huszár László szociológus a kilencvenes évek végén önbesorolás alapján végzett cigánykutatásokat börtönökben, vagyis azokat tekintette romának, akik magukat annak vallották. Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa pedig figyelmen kívül hagyta az önbesorolást és saját maga ítélkezett arról, hogy az elítélt cigány vagy sem. Kialakított egy „asszimiláns” cigány kategóriát, amelybe saját szempontjai szerint sorolta be a magukat nem cigánynak vallók egy jelentõs részét is.
A módszerektõl függetlenül a kutatásokból az derült ki, hogy a társadalomban becsült számarányukhoz (6-8 százalék) képest sokkal több roma van a börtönökben. A számok azonban a kutatásokban jelentõsen eltértek: Huszár László a kilencvenes évek végén végzett vizsgálatai szerint az elítéltek 30-35 százaléka, Póczik Szilveszter hasonló idõszakbeli vizsgálata szerint az elítéltek fele roma.
Állítás: A cigányok brutálisak, erõszakos, emberellenes bûncselekményekben jeleskednek.
Válasz: A hirtelen felindulásból elkövetett emberölés nem gyakoribb a romáknál, így nem igaz az az állítás, hogy a cigányok indulatosabbak lennének másoknál. Kevésbé fordulnak családtagjaik ellen, viszont vagyonellenes, piti bûncselekményeket gyakrabban követnek el.
Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) a Legfõbb Ügyészség kezdeményezésére 2008-ban az életfogytig tartó szabadságvesztést vizsgálta és az elkövetõket származásukról is megkérdezte. Az intézet kutatásából az derült ki, hogy a legbrutálisabb bûncselekmények elkövetõi között arányaiban kevesebb a cigány, ugyanakkor náluk gyakoribb, hogy a deviáns, bûnözõi karrier vége az emberölés, azaz hosszabb kriminális elõélettel rendelkeznek.
Szintén ebbõl a kutatásból derült ki, hogy családban a romák sokkal kevésbé ölnek: a családtag vagy rokon sérelmére elkövetett emberöléseket csupán 10 százalékban követték el roma elítéltek. A szoros családi kör, ahol apa, anya és gyermek él egy háztartásban a magyar családokra jellemzõbb, és ha egy ilyen családban a családfõ rátámad egy családtagjára, nincs potenciális visszatartó erõ, ami megfékezhetné. Ellenben a roma családokra jellemzõ a nagycsalád, ahol több generáció is együtt él, többen vannak, és így a gyilkosság megelõzésére nagyobb az esély, hiszen az elkövetõ felett nagyobb a kontroll, mondta Solt Ágnes, az OKRI munkatársa.
„Eltérést tapasztaltunk roma és nem roma származásúak között aszerint is, hogy az áldozat és elkövetõ között milyen viszony volt a gyilkosság elõtt. A roma származású elkövetõk a nem romáknál kisebb arányban ölték meg áldozatukat azért, mert korábban konfliktus állt fenn közöttük. Így cáfolható az a feltételezés, hogy a romák impulzivitása, érzelmi alulkontrolláltsága miatt elkövetett emberölések gyakoribban lennének, mint a magyarok körében hasonló okból elkövetettek” – mondta Solt Ágnes.
Állítás: Azért van több cigány a börtönökben, mert a bûnözés a cigányok vérében van.
Válasz: A bûnözésnek nincs semmilyen genetikai magyarázata, soha, semmilyen tudományos kutatás nem bizonyította, hogy lenne. Arányaiban valóban több roma származású ember van a börtönökben, mint Magyarországon, azonban ennek fõként szociális, iskolázottsági okai vannak, és többféleképpen hat rá a romákkal szembeni személyi és intézményi elõítéletesség is.
Bár közel tíz éve nem volt kutatás erre vonatkozóan, társadalmi arányukhoz képest feltehetõen ma is nagyobb a romák aránya a börtönökben. Ez a jelenség több mindennel magyarázható.
Az egyik legerõsebb hatással a rossz társadalmi helyzet lehet: Dr. Tauber István kriminológus már 1982-ben amellett érvelt, hogy a bûnözés nem etnikai, hanem szociális kérdés. Elemzése szerint a a cigányság bûnözésének mértéke semmivel sem nagyobb, mint más, hasonló társadalmi helyzetû csoportoké.
Szerepet játszhat az alacsony iskolai végzettség: Huszár László és Póczik Szilveszter már idézett börtönfelméréseibõl az derült ki, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak és elsõsorban a fiatal férfiak börtönbekerülési esélyei jóval magasabbak, mint minden más csoporté. Huszár László a megkérdezettek önbesorolására alapozott börtönfelméréseiben megállapította, hogy a fogvatartottak többsége alacsony iskolázottságú: a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek aránya az egész börtönnépességben magasabb, mint a teljes népességben. Tehát a romák körében jellemzõ sokkal alacsonyabb iskolai végzettség eredményezheti azt a látszatösszefüggést, hogy a börtönökben mindenki cigány. „Nagyjából ennyit lehet tudományos igénnyel állítani a romák magasabb kriminalitásáról. Ha van ma Magyarországon „kisebbségi bûnözés”, akkor az az iskolázatlanság következménye. Alapos felmérések és szakszerûen, a jogi normák figyelembe vételével nyert adatok hiányában minden más tényként kezelt hipotézis vagy a tudományba beemelt közbeszéd” – fogalmaz Örkény Antal és Vári István a Fundamentumban.
A szegénység, rossz társadalmi helyzet és a bûnözés egyébként nem csak Magyarországon mutat összefüggést. A hazai cigánysághoz hasonlóan leszakadt helyzetben lévõ kanadai õslakosok szintén sokan vannak a helyi börtönökben. Míg a kanadai társadalom három, addig a fogvatartottak húsz százaléka õslakos.
A helyi kriminológiai kutatások szerint az õslakosok által elkövetett bûncselekmények különböznek azoktól, amiket a nem õslakosok követnek el. Fõként vagyon elleni, piti bûncselekményekben jeleskednek, és a személyek ellen irányuló támadások csak tíz százalékban vannak jelen.
Póczik Szilveszter kutatásai szerint a magyarországi romák bûnelkövetõi magatartása a fentiekhez hasonló: õk is kisebb jelentõségû bûncselekményeket követnek el. Ezt írja: „Az elkövetõk jelentõs része családi-neveltetési tekintetben hátrányos helyzetûnek mondható, ennek mutatói a cigány csoport felé jelentõsen emelkednek. A roma származásúak a magyaroknál korábban kezdik bûnözõi karrierjüket, az elsõ cselekmény elkövetését rendszerint aktívan támogatja a baráti kör. Mindhárom csoport – legfõképpen a cigány származásúak – leginkább a haszonszerzést jelöli meg a bûnelkövetés céljaként” – fogalmaz a Roma kisebbség szociológiai problémái címû 2003-as tanulmányában.
Az sem mindegy, hogy az igazságszolgáltatás különbözõ egységei hogyan bánnak a társadalom leginkább elutasított kisebbségi csoportjának tagjaival. Az általunk megkérdezett szakértõk szerint az intézményi elõítéletesség erõteljes hatással van a roma bûnelkövetõk kezelésére. Nem csoda, ha a rendõr, bíró elõítéletes, hiszen a Magyar Agora elõítéletkutatás szerint napjainkban a teljes magyar felnõtt népesség 80 százalékánál figyelhetõ meg erõs, sõt sokszor szélsõséges formában is felszínre törõ roma ellenesség.
A Magyar Helsinki Bizottság 1998 és 2002 között 1200 lopási és rablási ügyet elemzett. Azt vizsgálták, hogy a büntetõeljárásban és a bíróság ítéletében szerepet játszik-e az etnikai hovatartozás. Az elemzés eredménye szerint a felnõtt roma vádlottakat azonos vádpontokért a nem romáknál nagyobb arányban ítélték szabadságvesztésre. A Bizottság újabb, 2008-as kutatása szerint a rendõri gyakorlatban egy cigány állampolgárnak háromszor akkora esélye van arra, hogy rendõr igazoltassa, mint egy nem cigánynak. A jogvédõ szervezet hat hónapig három magyar rendõrkapitányság igazoltatási gyakorlatát vizsgálta. A Budapest VI. kerületében, Kaposváron és Szegeden végzett elemzések szerint a romákat érinti a rendõri igazoltatások 22, a konkrét indok nélkül végzett igazoltatások 28 százaléka. A Tárki 2005-ös vizsgálata is foglalkozott a kérdéssel: azt mutatta ki, hogy a rendõri állomány egy részében erõsek az etnikai elõítéletek.
Állítás: A rendszerváltás óta nõtt a romák bûnözési kedve.
Válasz: Lehet, hogy a szegény, iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nõtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem.
A rendszerváltozást követõ hét évben az ismertté vált bûncselekmények száma megháromszorozódott, majd némi csökkenés után ma is kétszerese a 1980-as évekének. Lehet, hogy az iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nõtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem. „Csak jelzésszerû felmérések vannak a kisebbségi, elsõsorban cigány kisebbség kriminalitásáról. Ugyanakkor a közbeszédnek, sõt már a politikai diskurzusnak is állandóan jelenlévõ témája a cigányok magasabb bûnözési hajlandósága. Eltekintve a már vázlatosan érintett börtönbe kerülési esélyrõl, a romák magasabb bûnözési hajlandóságáról senki sem állíthat semmi bizonyíthatót, csak feltételezésekkel élhet” – írja Vári István és Örkény Antal a Fundamentumban.
Állítás: A börtönben mindenki cigány.
Válasz: Utoljára a kilencvenes évek végén készült az elítéltek etnikai hátterét vizsgáló börtönkutatás. Akkor a fogvatartottak nagyjából 30-50 százaléka volt cigány. A börtönökben tehát arányaiban valóban több a roma származású ember, mint azt társadalmi arányszámaik alapján várnánk.
Magyarországon a bûnözõk etnikai hovatartozásáról a rendszerváltás óta nem gyûjt adatot a végrehajtó- és igazságszolgáltató hatalom, így hivatalosan senki nem ismeri a bûnözõk származását. A kérdés érzékeny: politikai, ideológiai túlfûtöttsége miatt a tudomány is igen ritkán feszegeti az etnikai-, nemzetiségi csoportok bûnelkövetési jellemzõit. Magyarországon a rendszerváltás elõtt létezett ugyan származáshoz köthetõ bûnügyi statisztika, a rendvédelmi szervek használták is a cigánybûnözés kifejezést, de ezt a gyakorlatot az elsõ demokratikus kormány kisebbségjogi megfontolásokból azonnal megszüntette. Így mindenkitõl, aki ma a cigányok hazai bûnözésének szaporodásáról érvel, érdemes megkérdezni, mi alapján mondja ezt? Átfogó, országos adatokra biztosan nem támaszkodik, olyan ugyanis nincsen.
A börtönökben lévõ cigányokról csak tudományos kutatásokból tudhatunk, tudhatnánk bármit, de meglehetõsen kevés ilyen jellegû felmérés ismert, ezek mindegyikénél a romák vizsgálatánál szokásos probléma állt fenn: kit tekintsen a kutató cigánynak? Aki saját magát cigánynak vallja? Esetleg, aki úgy néz ki? És mi van, ha valaki úgy néz ki, de nem is cigány?
Mindkét eljárásra akad példa: Huszár László szociológus a kilencvenes évek végén önbesorolás alapján végzett cigánykutatásokat börtönökben, vagyis azokat tekintette romának, akik magukat annak vallották. Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa pedig figyelmen kívül hagyta az önbesorolást és saját maga ítélkezett arról, hogy az elítélt cigány vagy sem. Kialakított egy „asszimiláns” cigány kategóriát, amelybe saját szempontjai szerint sorolta be a magukat nem cigánynak vallók egy jelentõs részét is.
A módszerektõl függetlenül a kutatásokból az derült ki, hogy a társadalomban becsült számarányukhoz (6-8 százalék) képest sokkal több roma van a börtönökben. A számok azonban a kutatásokban jelentõsen eltértek: Huszár László a kilencvenes évek végén végzett vizsgálatai szerint az elítéltek 30-35 százaléka, Póczik Szilveszter hasonló idõszakbeli vizsgálata szerint az elítéltek fele roma.
Állítás: A cigányok brutálisak, erõszakos, emberellenes bûncselekményekben jeleskednek.
Válasz: A hirtelen felindulásból elkövetett emberölés nem gyakoribb a romáknál, így nem igaz az az állítás, hogy a cigányok indulatosabbak lennének másoknál. Kevésbé fordulnak családtagjaik ellen, viszont vagyonellenes, piti bûncselekményeket gyakrabban követnek el.
Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) a Legfõbb Ügyészség kezdeményezésére 2008-ban az életfogytig tartó szabadságvesztést vizsgálta és az elkövetõket származásukról is megkérdezte. Az intézet kutatásából az derült ki, hogy a legbrutálisabb bûncselekmények elkövetõi között arányaiban kevesebb a cigány, ugyanakkor náluk gyakoribb, hogy a deviáns, bûnözõi karrier vége az emberölés, azaz hosszabb kriminális elõélettel rendelkeznek.
Szintén ebbõl a kutatásból derült ki, hogy családban a romák sokkal kevésbé ölnek: a családtag vagy rokon sérelmére elkövetett emberöléseket csupán 10 százalékban követték el roma elítéltek. A szoros családi kör, ahol apa, anya és gyermek él egy háztartásban a magyar családokra jellemzõbb, és ha egy ilyen családban a családfõ rátámad egy családtagjára, nincs potenciális visszatartó erõ, ami megfékezhetné. Ellenben a roma családokra jellemzõ a nagycsalád, ahol több generáció is együtt él, többen vannak, és így a gyilkosság megelõzésére nagyobb az esély, hiszen az elkövetõ felett nagyobb a kontroll, mondta Solt Ágnes, az OKRI munkatársa.
„Eltérést tapasztaltunk roma és nem roma származásúak között aszerint is, hogy az áldozat és elkövetõ között milyen viszony volt a gyilkosság elõtt. A roma származású elkövetõk a nem romáknál kisebb arányban ölték meg áldozatukat azért, mert korábban konfliktus állt fenn közöttük. Így cáfolható az a feltételezés, hogy a romák impulzivitása, érzelmi alulkontrolláltsága miatt elkövetett emberölések gyakoribban lennének, mint a magyarok körében hasonló okból elkövetettek” – mondta Solt Ágnes.
Állítás: Azért van több cigány a börtönökben, mert a bûnözés a cigányok vérében van.
Válasz: A bûnözésnek nincs semmilyen genetikai magyarázata, soha, semmilyen tudományos kutatás nem bizonyította, hogy lenne. Arányaiban valóban több roma származású ember van a börtönökben, mint Magyarországon, azonban ennek fõként szociális, iskolázottsági okai vannak, és többféleképpen hat rá a romákkal szembeni személyi és intézményi elõítéletesség is.
Bár közel tíz éve nem volt kutatás erre vonatkozóan, társadalmi arányukhoz képest feltehetõen ma is nagyobb a romák aránya a börtönökben. Ez a jelenség több mindennel magyarázható.
Az egyik legerõsebb hatással a rossz társadalmi helyzet lehet: Dr. Tauber István kriminológus már 1982-ben amellett érvelt, hogy a bûnözés nem etnikai, hanem szociális kérdés. Elemzése szerint a a cigányság bûnözésének mértéke semmivel sem nagyobb, mint más, hasonló társadalmi helyzetû csoportoké.
Szerepet játszhat az alacsony iskolai végzettség: Huszár László és Póczik Szilveszter már idézett börtönfelméréseibõl az derült ki, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak és elsõsorban a fiatal férfiak börtönbekerülési esélyei jóval magasabbak, mint minden más csoporté. Huszár László a megkérdezettek önbesorolására alapozott börtönfelméréseiben megállapította, hogy a fogvatartottak többsége alacsony iskolázottságú: a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek aránya az egész börtönnépességben magasabb, mint a teljes népességben. Tehát a romák körében jellemzõ sokkal alacsonyabb iskolai végzettség eredményezheti azt a látszatösszefüggést, hogy a börtönökben mindenki cigány. „Nagyjából ennyit lehet tudományos igénnyel állítani a romák magasabb kriminalitásáról. Ha van ma Magyarországon „kisebbségi bûnözés”, akkor az az iskolázatlanság következménye. Alapos felmérések és szakszerûen, a jogi normák figyelembe vételével nyert adatok hiányában minden más tényként kezelt hipotézis vagy a tudományba beemelt közbeszéd” – fogalmaz Örkény Antal és Vári István a Fundamentumban.
A szegénység, rossz társadalmi helyzet és a bûnözés egyébként nem csak Magyarországon mutat összefüggést. A hazai cigánysághoz hasonlóan leszakadt helyzetben lévõ kanadai õslakosok szintén sokan vannak a helyi börtönökben. Míg a kanadai társadalom három, addig a fogvatartottak húsz százaléka õslakos.
A helyi kriminológiai kutatások szerint az õslakosok által elkövetett bûncselekmények különböznek azoktól, amiket a nem õslakosok követnek el. Fõként vagyon elleni, piti bûncselekményekben jeleskednek, és a személyek ellen irányuló támadások csak tíz százalékban vannak jelen.
Póczik Szilveszter kutatásai szerint a magyarországi romák bûnelkövetõi magatartása a fentiekhez hasonló: õk is kisebb jelentõségû bûncselekményeket követnek el. Ezt írja: „Az elkövetõk jelentõs része családi-neveltetési tekintetben hátrányos helyzetûnek mondható, ennek mutatói a cigány csoport felé jelentõsen emelkednek. A roma származásúak a magyaroknál korábban kezdik bûnözõi karrierjüket, az elsõ cselekmény elkövetését rendszerint aktívan támogatja a baráti kör. Mindhárom csoport – legfõképpen a cigány származásúak – leginkább a haszonszerzést jelöli meg a bûnelkövetés céljaként” – fogalmaz a Roma kisebbség szociológiai problémái címû 2003-as tanulmányában.
Az sem mindegy, hogy az igazságszolgáltatás különbözõ egységei hogyan bánnak a társadalom leginkább elutasított kisebbségi csoportjának tagjaival. Az általunk megkérdezett szakértõk szerint az intézményi elõítéletesség erõteljes hatással van a roma bûnelkövetõk kezelésére. Nem csoda, ha a rendõr, bíró elõítéletes, hiszen a Magyar Agora elõítéletkutatás szerint napjainkban a teljes magyar felnõtt népesség 80 százalékánál figyelhetõ meg erõs, sõt sokszor szélsõséges formában is felszínre törõ roma ellenesség.
A Magyar Helsinki Bizottság 1998 és 2002 között 1200 lopási és rablási ügyet elemzett. Azt vizsgálták, hogy a büntetõeljárásban és a bíróság ítéletében szerepet játszik-e az etnikai hovatartozás. Az elemzés eredménye szerint a felnõtt roma vádlottakat azonos vádpontokért a nem romáknál nagyobb arányban ítélték szabadságvesztésre. A Bizottság újabb, 2008-as kutatása szerint a rendõri gyakorlatban egy cigány állampolgárnak háromszor akkora esélye van arra, hogy rendõr igazoltassa, mint egy nem cigánynak. A jogvédõ szervezet hat hónapig három magyar rendõrkapitányság igazoltatási gyakorlatát vizsgálta. A Budapest VI. kerületében, Kaposváron és Szegeden végzett elemzések szerint a romákat érinti a rendõri igazoltatások 22, a konkrét indok nélkül végzett igazoltatások 28 százaléka. A Tárki 2005-ös vizsgálata is foglalkozott a kérdéssel: azt mutatta ki, hogy a rendõri állomány egy részében erõsek az etnikai elõítéletek.
Állítás: A rendszerváltás óta nõtt a romák bûnözési kedve.
Válasz: Lehet, hogy a szegény, iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nõtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem.
A rendszerváltozást követõ hét évben az ismertté vált bûncselekmények száma megháromszorozódott, majd némi csökkenés után ma is kétszerese a 1980-as évekének. Lehet, hogy az iskolázatlan emberek, és a romák kriminális aktivitása is nõtt, ez azonban csak feltételezés, nincsenek adatok ennek alátámasztására, és cáfolatára sem. „Csak jelzésszerû felmérések vannak a kisebbségi, elsõsorban cigány kisebbség kriminalitásáról. Ugyanakkor a közbeszédnek, sõt már a politikai diskurzusnak is állandóan jelenlévõ témája a cigányok magasabb bûnözési hajlandósága. Eltekintve a már vázlatosan érintett börtönbe kerülési esélyrõl, a romák magasabb bûnözési hajlandóságáról senki sem állíthat semmi bizonyíthatót, csak feltételezésekkel élhet” – írja Vári István és Örkény Antal a Fundamentumban.
Hozzaszolasok
#1 |
jozsef toth
- 2015. March 03. 00:20:17
#2 |
enid
- 2015. March 03. 07:43:35
#3 |
Balu
- 2015. March 03. 08:56:41
#4 |
cico
- 2015. March 03. 15:08:19
#5 |
jozsef toth
- 2015. March 03. 16:09:17
#6 |
soveg
- 2015. March 03. 20:26:46
#7 |
repuloszonyeg
- 2015. March 03. 22:04:38
#8 |
Perje
- 2015. March 05. 13:09:58
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.