Nagy Bandó András nyílt levele Lázár Jánoshoz

Ennyi is elég lenne neked, Lázár János, bár lehet, ezt olvasva csak annyit vetnél oda, hogy téged, a 30-40-es generáció oszlopos (osz’ lop is) tagját ne akarjon megrendszabályozni egy elszánt veterán. Meg sem értenéd, hogy mirõl beszélek, vagy ha igen, úgy tennél, mint aki nem érti a költõ egyértelmû üzenetét, szavainak súlyát.

Hogy legalább a lényegét megértsd, pár szóban kibontom a mondandóm lényegét. Van itt egy „helyzet” (nem nemzetközi, de fokozódik), mely szerint a féktelen dõzsölés (itt sincsenek fékek, sem ellensúlyok, tudod, mikrõl beszélek), fölütötte fejét a kivagyiság, és ebben te is megmutattad oroszlánkörmeid, oroszláncsuklódat (luxuskaróráddal együtt), a gyerekeid nevére vásárolt, 60 milliót érõ budai lakással (istenem, ha annak idején az én anyám is kiárult volna ennyit hétvégeken a tojásokból, hol tartanék én, a gyerekeimrõl nem is beszélve). Tudod, a saját helyzeted már akkor fokozódott, amikor lebuktál az autódra szerelt lézerblokkolóval. Talán már akkor is önkritikát kellett volna gyakorolnod, nem várva meg, hogy mások figyelmeztessenek a törvénysértésre, amit példamutató honatyaként, polgármesterként kiváltképp nem lett volna ildomos elkövetned.

Nem akarom mantrázni a politikai hadszíntéren elsõ sorban harcoló, Pokorni veterán által hátba támadott elvtársaid siratni valóan nevetséges pitiáner ügyeit, ismeritek egymást, egy a zászló, egy a zseb, egy a pénzcsap, egy a cél, pontosan tudod (gondolom, magatok között cinkos mód össze is kacsintotok, amikor szóba kerülnek a 60-80 évre titkosított számláikról összevásárolt, vagyonnyilatkozatokban föl nem tüntetett ingatlanok vagy ingatlanrészek), ti, a politika elsõ sorában szégyenteljesen harcoló, korán és semmit sem érõ új nemzedék tagjai milyen forrásból vagytok képesek annyit költeni, amennyit keresményetekbõl legföljebb évtizedek múlva vásárolhatnátok csak meg.

Nem csodálkoznék a helyedben (helyetekben), ha az életszerûnek csöppet sem nevezhetõ, mocskosnak inkább mondható üzelmeitekre, ügyeitekre és vásárlásaitokra a nálatok normálisabban gondolkodó, és hozzátok mérten szerényebben élõ veterán elvtársatok rosszallóan reagálna. Tudod, õ is látja, éppúgy, ahogy a vak is észreveszi, túlléptetek a tûrhetõn, az elnézhetõn és a megbocsáthatón.

Tudd meg, Lázár János, sem Pokorni Zoltán párttársatok, sem Bencsik Gábor támogatótok, sem Jókai Anna szellemi társatok feddõ szavait nem kellett volna megvárnotok, kiprovokálnotok kiváltképp. Tudd meg azt is: amit mûveltek, már nekik is sok (sokk) volt. És itt hozom vissza a címként használt idézetet: „növeli, ki elfödi a bajt”, mert abban bízom, reménykedem, valamit kapiskálsz már abból, amit mondani (üzenni) szeretnék neked és elvtársaidnak.

Nem volt az olyan durva, amit a leveteránozott Pokorni mondott veletek kapcsolatban, rólatok: „Már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek.” Mondhatta volna szebben, akarom mondani: mondhatta volna keményebben. Belevághatta volna a képetekbe, Lázár János, igen, a te képedbe is, hogy ha már összejött 60 milliótok, amibõl budai luxuslakást vásárolsz a gyerekeidnek, legalább próbálj már meg valami épkézláb, hihetõbb mesével elõjönni, és ne a vásárhelyi piacon, szülõi közremûködéssel eladott tojásokat nevezd az összespórolt 60 millió fedezetének.

Lehet, a politika (esetenként hátba szúrt) élharcosai matekból gyöngén állnak, emiatt nem képesek összeadni 18-20 konkrét munka nélkül leélt éveik keresményeit, de annyit azért csak tudnak (tudtok), hogy erre szakosodtak a könyvelõk, és ha nektek nem futja ilyesmire, segítséget kérhetnétek Vida Ildikótól vagy NAV-os munkatársaitól, hogy segédletükkel valamiképp kikerekedjen már a be- és kiáramló pénzeitek valós összege. Kezdjétek a fizetéseiteknél, az egyéb jutalmakkal, aztán jussatok el a már meglévõ ingó és ingatlan értékeitekig, és amikor ezek már mind együtt vannak, akkor adjátok hozzá a sebtiben vásárolt 60 milliós luxuslakást, a belehordott értékeket, és ha mindezeket összeadva sokkal több jön ki, mint amennyit két évtizedes ténykedésetek alatt összenyaláboltatok, akkor haladéktalanul jelentsétek föl magatokat, arra gondolva, hogy sokmilliós különbség esetén úgyis elkaszál benneteket a NAV, rosszabb esetben a rendõrség (is).

Ez csupán a számadás, az erkölcsi oldaláról még nem ejtettünk szót. Tudod, Lázár János, nem csupán a korrupciós vádak miatt nem engedhetitek (engedhetnétek) meg magatoknak, amit megengedtek.

Azért sem, legfõképp azért nem, mert annyi pénzetek semmiképp sem lehet(ne), amennyit lazán elköltötök, mindegy, ki mire, a lényeg, hogy nagyvonalúan, gondtalanul, fölényesen és arcpirítóan gátlástalanul. Az elköltés persze csak az egyik dolog, de ott a másik is: az orbáni disznótelepet mûködtetõ Mészáros Lõrinc (világpolgár, nagymenõ, vállalkozók gyöngye) simán kifelejtett egy egymilliárdos osztalékot a vagyonnyilatkozatából. A miniszterelnök (bár tökön rúgással is büntethette volna) simán elnéz e fölött, a Vida vezette NAV szarik rá, idejük sincs foglalkozni vele, mert az összes munkatársuk kisnyugdíjas kofákat csesztet húszforintos nyugtaadás miatt az ország megannyi piacán.

Ide egy kis toldást még: összességében nem rossz ötlet a bazi drága online pénztárgépek bevezetése, de mit gondolsz, mennyibe került volna, ha a legszegényebb vállalkozóknak ingyen adtátok volna, ha már kiagyaltátok ezt a förmedvényt? Évvégén a bátyáméknál is jártam, õ suszter. Azon vállalkozók egyike, aki szerény bevétel reményében foltozgatja a csórók cipõit. Bocs: csak foltozgatta! Mert a pénztárgép árát már nem tudja kitermelni, tudod, õ koros, nem olyan menõ vállalkozó, mint Mészáros Lõrinc, a mûhely bérletét, a szemétdíjat, az áramot még valahogy kinyögte, de ez a nyakába zúdított 200 ezres kiadás padlóra nyomta, ne szépítsem a dolgot: megöltétek a bátyámat! Abbahagyja ugyanis, és nem csak õ, sokan mások is, hasonló sorsúak. Nektek ezt jelenti a Magyarország jobban teljesít? Õ már nem tud kimenni se Londonba, se Berlinbe, eddigi élete során sem volt még a Balatonnál távolabb. Õ is egy lesz a szegények közül, vagy kockáztat, és a saját vécéjében kalapál, amíg a ti lelkes támogatóitok egyike föl nem jelenti fekete melóért. De ugyan meséld már el, mit tegyen, hogy megehesse az imába foglalt mindennapi kenyerét? Kitérõ lezárva, folytatom.

Ha szóba állnék veled, ezek után talán megegyezhetnénk annyiban, hogy minimum szégyellned kell(ene) magadat, és nem odavágni Pokorni elvtársadnak a szókimondásáért, a tisztességes beszólása miatt, és legfõképpen bocsánatot kellene kérned amiatt, amit képes voltál kimondani, jelesül, hogy aki politikai indíttatásból támad meg titeket (az egyébként gyalázatosan üzérkedõ élharcosokat), az „saját magát gyöngíti meg, vagy végzi ki”. Fenyegetsz, Lázár János? Nyilvánosan és galád mód? Megfenyegeted azt, aki ki meri mondani azt, hogy nem ért egyet azzal, amit voltatok szívesek megtenni? Tudod, mi van e fenyegetés mögött? Az, hogy ti ezentúl, azaz továbbra is szeretnétek ellenõrizhetetlen milliókhoz (milliárdokhoz) jutni, mert ehhez jogotok van, hiszen kétharmadnak látszó kisebbséggel építitek a demokratikus álarc mögé bujtatott diktatúrát.

Az, hogy ne légy már hülye, Pokorni, még te is le akarsz leplezni bennünket, nem elég nekünk a folyton rajtunk csüngõ ellenzék? Hát mért nem hagyod, hogy tovább harácsoljunk? Mért fáj az neked, hogy a gyerekeink budai luxuslakáshoz jutnak? Mért fáj az neked, hogy amikor nagyobbacskák lesznek, milliós költségû külföldi iskolákban taníttatjuk õket? Mért fáj az neked, hogy százezreket érõ táskákkal sétálunk? Mért fáj az neked, hogy kétmilliós utazási és szállodaköltséget számoltam el londoni utam során? (Egyébként visszafizettem, bár a túrót fizettem volna vissza, ha nem kapnak rajta).

Szaporíthatnám még a szót, Lázár János, de nem teszem, elég legyen ennyi ahhoz, hogy szégyelld el magad. (nem fogod, persze, annál jobban fut a szekered…) Már csak egy valamit a végére: a Magyarország jobban teljesít-be nem férne bele, hogy ti is jobban teljesítetek? Nem férne bele, hogy eszetekbe jusson mondjuk Széchenyi, esetleg a nála is sokkalta többet adományozó Sina Simon? Olvasd csak el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi hõsöket, egy életen át fogsz szégyenkezni, elvtársaiddal együtt! Nem tudom, érted-e, mirõl beszélek? Elmagyarázom. Nem az a bajom, vagyis nem csupán az a bajom veletek, hogy saját zsebre dolgoztok, az sem, hogy a saját pénzeden vadászol-e vagy se. Tulajdonképpen az se nagyon, hogy a többiek saját(nak mondott) millióikból mit vettek, azokat mire költötték. Inkább az, hogy egyetlen petákot sem költöttetek olyasfélére, mint a hajdaniak, mondjuk a Lánc-hídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémiára. Ti csak kivesztek, saját zsebre, hol a trafikok nemzetiesítésébõl, hol a földekbõl, hol a stadionokból, meg ki tudja még mikbõl. Elõdeitek a völgyhídból, meg a domboldalba fúrt alagutakból, de hát mégsem kéne azokat tekintenetek példaképeknek, akik ellen háborúztok. Szóval elvenni már tudtok, zsebre vágni hasonlóképpen, de az adakozás még nem az erõsségetek. Az ország szétlopva, az elvtársaitok zsebei kitömve, a sajátotok már rég szétszakadt a tömés mentén, és egyszer sem hallottam valami jeles jótéteményetekrõl.

Sajna van ennek egy fájdalmas következménye: tovább fogy a magyar… Nem, nem a szülések csökkenése miatt: inkább, mert egyre több embert zavar, hogy az ország jól teljesít, és nem tudnak részt venni benne. Magyarán: vagy nincs munkájuk, vagy elintézitek, hogy ne legyen. Ahogy föntebb írtam: megöltétek a bátyámat… Ugye, nem hagyjátok az út szélén?…
Üdvözöl a földid:

Nagy Bandó András
Magyarország