Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
TILTAKOZÁS A SOK ÉVTIZEDES ZSIDÓ ÖNKÉNY(ESKEDÉS) ELLEN
Tiltakozás a sok évtizedes zsidó önkény(eskedés) ellen Siklósi András Valamennyi nemzeti érzésû, gerinces honfitársam nevében határozottan tiltakozom a zsidó „kárpótlás” összegének egész népünket terhelõ további növelése ellen, ill. a „gyûlöletkeltéssel”, holokauszt-tagadással szembeni fellépés tervezett megszigorítása ellen, az alábbi cáfolhatatlan okok és indokok alapján:
1.) A magyar nép és Magyarország hatóságai soha nem üldözték a zsidókat, sem faji, sem vallási alapon, hanem az Eötvös-féle emancipációs (egyenjogúsítási) törvény elfogadása óta velünk mindenben egyenlõ jogokat élveztek, sõt ezen felül kiváltságokban (pozitív diszkriminációban) részesültek.
A II. világháborúban Antonescu Romániája több mint 300 ezer ottani zsidót gyilkolt meg brutálisan; hasonlóan cselekedett a Tiso-féle fasiszta Szlovákia is; Lengyelországot, Ukrajnát, Franciaországot, Dániát, Ausztriát s a Benelux államokat pedig többé-kevésbé a hitlerista megszállók „zsidótlanították”. Ezzel szemben hazánk még az európai országokból ezerszámra hozzánk menekülõ zsidókat is befogadta és megvédte, s az 1944-es „szövetséges” német bevonulásig maximális biztonságot, békességet nyújtott részükre. Utána is minden eszközzel akadályozta Németországba történõ deportálásukat – úgy Horthy Miklós, mint a sárga földig becsmérelt Szálasi Ferenc.
Ennek eredményeként a teljes budapesti gettó, a védett házak és az összes fõvárosban bujkáló zsidó megmenekült, de vidékrõl is csak korlátozottan történtek elhurcolások. Akiket pedig elvittek, azok jelentõs része útközben megszökött, vagy Wallenberg és mások hamis útleveleivel szerzett menedéket, amelyet valamennyi kormányunk alatt tiszteletben tartottak. A koncentrációs munkatáborokból (nem megsemmisítõ haláltáborok!) hazakerültek, vagy az oda soha nem deportáltak viszont tízezrével jelentkeztek, mint „túlélõk”, s bosszúszomjukra jellemzõ, hogy „az utcákat magyar keresztény koponyákkal akarták kikövezni”. Ma is ezek és ezek utódai (akik jelentõs része idõközben Izraelbe, az USA-ba és egyéb helyekre költözött) követelõznek a leghangosabban.
[Legutóbb például azzal a képtelen ötlettel álltak elõ, hogy Amerikában beperlik a MÁV-ot, amiért az tevékenyen segítette „sorstalan” társaik Auschwitzbe szállítását. Talán mentek volna inkább gyalog? Vagy a parancs megtagadása miatt vállaltunk volna egy fegyveres összetûzést a németekkel, csupán miattuk? Ebbe még belegondolni is ostobaság, közönséges vicc, sõt egyenesen Ausch-witz! Ennek kapcsán már olyan megjegyzések is elhangzottak – nem teljesen alaptalanul –, hogy akkor õk meg utólag fizessék ki a vonatjegyeket, elvégre ingyenes utaztatásukkal jelentõs kár érte a Magyar Királyi Államvasutakat. Ami pedig az ún. „Aranyvonatot” illeti (melyen a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a zsidóktól elkobzott javakat vitték Nyugatra, hanem a magyarságtól összeszedett értékeket, sõt bizonyos múzeumi mûkincseinket is!), azt leltár szerint átadtuk az amerikai gyõzteseknek, aminek zömét õk egyszerûen ellopták, azaz magukkal vitték hazájukba. Ennek tõlünk való követelése nevetséges; kártérítési igényükkel forduljanak inkább az USA kormányához.]
A magyar keresztény egyházak s a civil lakosok is mindvégig példamutató módon, komoly áldozatok árán bujtatták, mentették a rettegõ zsidóságot. A sokat kárhoztatott, milliószor elítélt ún. „zsidótörvények” meghozatala és a munkaszolgálat bevezetése is az õ érdekükben, a német nyomás ellensúlyozására történt; továbbá tudni kell azt is, hogy Magyarország éppen az angolszász zsidóság könyörgésére nem ugrott ki idejében a vesztes, számunkra a kezdetétõl szörnyû vérhullást okozó, bolsevizmus elleni háborúból (ezért viseljük máig a homlokunkra égetett „utolsó csatlós” szégyenbélyegét!), nehogy ezzel provokálja a nácikat, akik cserbenhagyásukat nyilván elsõsorban a zsidókon torolták volna meg.
Mindent összevetve: okos politikánknak, humánus és lovagias viselkedésünknek köszönhetõ, hogy a jelentõs számú hazai zsidóság néhány tízezer fõs fogyatkozással (szemben a 600 ezres nemtelen hazugsággal!) vészelhette át a senkit sem kímélõ vérzivatart. Éppen ezért eléggé ki nem fejezhetõ, örök hálával tartozik népünknek, s bármiféle kárpótlási követelése eleve komolytalan és méltánytalan. A tények iménti kifejtését igazságérzetünk követeli meg, melynek legfõbb célja nemzetünk becsületének megtisztítása a rádobált sár és a ráhulló rágalomesõ szennyétõl, valamint az alaptalan legendák, mítoszok és az oktalanul gerjesztett bûntudat eloszlatása.
2.) Viszont mit szólhatunk mi magyarok az 1919-es zsidó tatárjáráshoz, Kun Béla, Szamuely, Korvin Ottó és a „Lenin-fiúk” barbár gyilkosságaihoz, s a lényegében nekik tulajdonítható trianoni országcsonkításhoz? Vagy miként vélekedjünk az 1945-ben fél Európát legázoló vörös horda fegyverein nyugvó 45 éves cionbolsevizmusról; a Rákosi, Farkas, Gerõ, Péter Gábor, Révai, Lukács-féle moszkovita ávósvilágról; 1956-os szabadságharcunk kegyetlen eltiprásáról és Kádár-i megtorlásáról; a szovjet hadifogságban, a szibériai Gulágon, az itthoni haláltáborokban s börtönökben sínylõdõ sok százezer ártatlan honfitársunk pokoljárásáról; a gulyáskommunizmus Aczéllal, Majorral fémjelzett kulturális népirtásáról; anyagi javaink Fekete János vezette fondorlatos kisíbolásáról; a Hirschler-Czeizel-banda által a „nõk védelmében” elkövetett 7 millió abortuszról stb.?
S hogyan tûrhetjük el (az utóbbi 20 évben) a valódi, tisztességes rendszerváltás végrehajtása helyett a petõk, hornok, gadók, surányik, gönczök, bauerek, eörsik, hackok, princzek, tocsikok, demszkyk, szekeresek, gyurcsányok, bajnaik, hillerek, lendvaik, deutschok, hellerek, zoltaik, feldmájerek, keletik, csintalanok, kósánék, hujberek, békesik, kapolyik, suchmannok, draskovicsok, gergényik, bokrosok, ungárok, vásárhelyik, zwackok, pokornik, rogánok, kupák, dávidok, donáthok, paskaik, várszegik, tasnádik, popperek, kendék, jancsók, kernek, jordánok, alföldik, spírók, balók, bánók, jusztok, fialák, bolgárok, mészárosok, havasok, verebesek, farkasházyk, gesztik, gálvölgyik, sassok, sólyomok, berkovitzok, landeszmannok, konrádok, baruchok, fejtõk, sorosok, lantosok és hitsorsosaik által ránk erõszakolt álliberális democsokráciát; a mételyezõ ízlés- és sajtóterrort, a globalizmus rettenetes kártevéseit, az elvtársúri jólét féktelen tobzódását; a nemzet zömének aljas kifosztását, rabszolgasorba süllyesztését; gazdaságunk, oktatásunk, egészségügyünk, létbiztonságunk, hagyományaink, erkölcsünk, szakrális szellemiségünk tönkretételét; az ország kiárusítását és idegen gyarmatosítását? Ezekért a rombolásokért a valódi bûnösöknek felelniük kell! Ezekért a veszteségekért a zsidóság igen jelentõs kártérítéssel tartozik a magyar népnek! És a máris késedelmes számlát egyszer be fogjuk nyújtani!
3.) A mérhetetlen sok megpróbáltatásért, üldöztetésért a magyarság eddig még semmiféle elfogadható kárpótlást nem kapott, csupán nevetséges alamizsnát. A korábban törvénytelenül eltulajdonított („államosított”) földjeit, ingó és ingatlan vagyonát sem nyerte vissza. Hogyan gondolhatja bárki, hogy a többségi magyarság rovására, annak mintegy fölé helyezve, állam az államban módszerével, kizárólag egy törpe, de erõszakos kisebbséget kárpótoljunk vélt vagy valós szenvedései okán, csak úgy „bemondás” alapján? Azt a zsidóságot, mely már eddig is számtalan különjuttatásban részesült, és korábban is, most is szabad rablása terepének tekinti az országot?!
Nekik nem elég az egykor felajánlott fejenkénti 30000 Ft, nekik Dárius kincse is kevés lenne! Ha 10-szer annyit adnánk, a 100-szorosát követelnék, sose bírnánk kielégíteni õket. Ezért sem kaphatnak egyetlen lyukas fillért se, amit pedig eddig különbözõ hamis jogcímeken összeharácsoltak, azt mind visszaköveteljük, törvényes úton! Egyébként nálunk elvileg nem is léteznek zsidók, hiszen konkrét számbavételüket (akár faji-nemzetiségi, akár vallási alapon) különbözõ ürügyekkel mindmáig megakadályozták; önazonosságukat nem merik vállalni (kiváltságokat óhajtanak, kötelességteljesítés nélkül!), hanem „magyarnak” vallják magukat (pontosabban elrejtõznek a hátunk mögött!). Akkor pedig viseljék a mi sorsunkat, mindazokat a hátrányokat is, ami a magyarsággal végzetszerûen együtt jár.
Ki hallott még olyat, hogy egy láthatatlan árnyékhadoszlop rendszeres dézsmát szed, s többletjogokat biztosít magának a „bennszülöttek” semmibe vételével? Arról nem is szólva, micsoda otromba közönyösség és perverzitás bármit elvárni egy olyan néptõl, amelyet adósságcsapdába, NATO-ba és EU-ba taszítottak, s amelyet a sírgödörben vergõdve még aszályok, árvizek, kereskedelmi embargók, közvetett háborús veszteségek (pl. a délszláv etnikai konfliktusok miatt), nincstelen politikai menekültek, betelepülõ lumpenek sáskarajai is sújtanak. Vajon hol vannak ilyenkor a „jó” zsidók, akik megfékeznék legmohóbb társaik kapzsiságát?!
4.) Nálunk nincs, nem is volt soha semmilyen faj(ta)gyûlölet. Itt csak idegenek által provokált magyargyûlölet van! Tótok, oláhok, rácok, ukránok, zsidók, cigányok irigykednek ránk, és egyként gyûlölnek bennünket az egész Kárpát-medencében. S a készülõ törvénymódosítás szerint (melynek kidolgozását korábban Orbánék a Mazsihiszre bízták, tehát kecskére a káposztát!) még minket akarnak lecsukni, ha szülõföldünkön védekezni próbálunk. Azaz, mi legyünk tekintettel mindenféle „másság” és önérzetes jöttment „érzékenységére”, de bennünket akárki gond nélkül gyalázhat, õsi nemzeti és vallási jelképeinket büntetlenül gúnyolhatja, rongálhatja, s kabarétréfák céltáblájává alacsonyíthatja. Ám, ha fájdalmunkban felüvöltünk, s népünket tettekre serkentjük, akkor rögtön nacionalisták, revízionisták, rasszisták, szélsõségesek, antiszemiták, nyilasok, fasiszták és gyûlöletkeltõk leszünk. Pedig csak szabad és boldog magyarként szeretnénk élni saját, Istentõl rendelt hazánkban.
Mert micsoda ország az, ahol betiltják vagy föloszlatják a hazafias fiatalok békés megemlékezéseit nemzeti mártírjainkról és hõseinkrõl, szétverik a földeladás ellen tüntetõ parasztgazdákat, vagy a szavazatok újraszámolásáért demonstráló polgárokat; ugyanakkor elnézik a korrupciót, a maffiák garázdálkodását, háborítatlanul tûrik a homokosok, kábítószeresek s a különféle destruktív szekták közerkölcsromboló rendezvényeit, a „Demokjatikus Chajta” fölvonulásait; ahol megfojtják a hungarizmust, de táplálják a kozmopolitizmus, a cionizmus és judaizmus tombolását (hanuka-ünnepek, „tarka marha” kiállítások, zsidó fesztiválok, napi holokamu-megemlékezések stb.)?!
5.) Pár évvel ezelõtt New Yorkban a néhai Kahána rabbi fanatikus ortodox követõi – a fennálló törvényekre fittyet hányva – kikiáltották az új Judea államát. A „vállalkozást” a Wall Street-i uzsorások s más magas tisztségeket bitorló zsidók is segítették, míg a rendõrség, a közhivatalok s a politikusok sülthalként hallgattak. Amerika – a „korlátlan lehetõségek” oázisa, a zsiványok paradicsoma – talán még ezt is elbírja. De a megcsonkított, betegen vegetáló Magyarország nem engedheti, hogy gyönyörû fõvárosát Judapestnek „kereszteljék”, hogy a sajtót kizárólag „ojságok” uralják, hogy a Tiszántúlon és másutt kibucokat nyissanak, a Pilisben pedig soha nem volt „gázkamrás díszleteket” kreáljanak egy filmhez stb.; s végül a Kárpát-medencében az egyre rohamosabban (Izraelbõl, Ukrajnából, Oroszországból és máshonnan) beözönlõ zsidók megalakítsák Nagy-Izraelt. Mert ez az õrült elképzelés régen létezik, hiába tagadják.
A mi feladatunk, hogy ezt meggátoljuk, s biztosítsuk, hogy Árpád apánk országa a magyarok földje maradjon! Ha lehet, a velünk élõ idegen népességekkel együtt, ám ha nem, akkor nélkülük; mert akik törvényeink felett állónak tekintik magukat, azoknak semmi keresnivalójuk nincs itt. Egy biztos: ha a sok évtizedes talmudista bosszúhadjárat folytatódik ellenünk, nem mi leszünk azok, akik elvándorolnak innen. Mert ez a mi otthonunk, mi vagyunk a házigazdák, s a hívatlan, ármánykodó „vendégeknek” kívül tágasabb! Minket az összmagyarság által támogatott nemzeti kormány irányítson az országépítésben, ne pedig a hazaáruló MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), illetve bármely hasonszõrû hazai vagy külföldi kaftánosok bûnszövetkezete!!
Egy találó és szellemes álláspont szerint: „Ezek a zsidók sose fogják ’megbocsátani’ nekünk, hogy nem irtottuk ki õket.” A lapokban s az elektronikus hírközlésben óvatosan elhintett, gyûlöletbeszéd elleni törvénytervezet sérti állampolgáraink emberi jogait (szólás- és véleményszabadság stb.), szemben áll az alkotmánnyal, hátrányos megkülönböztetésektõl hemzseg, és egyértelmûen magyarellenes. Ezért – a fenti pontokból is következõen – nemzetvédõ hazafiként teli torokból protestálok ellene, s tiltakozásomat mindaddig folytatom, ameddig szükséges, amíg érdemi eredményt nem hoz.
Javaslom megfontolásra, hogy (a fenti szöveggel) indítsunk el egy petíciót, melyet – kellõ számú egyetértõ és támogató aláírás (származzék akár magánszemélyektõl, akár közösségektõl) begyûjtése után – küldjünk el a magyarországi (p)ártoknak, az országgyûlésnek, a (k)ormánynak, a fontosabb hazai és külföldi zsidó szervezeteknek, valamint az ENSZ-nek, az EU-nak, a NATO-nak és egyéb számottevõ nemzetközi fórumoknak. Hadd tudja meg a világ, hogy szerencsétlen, számkivetett fajtánknak milyen fenyegetésekkel kell szembenéznie, s mily alattomos, sátáni eszközökkel gátolják ma is önrendelkezését és fölemelkedését.
(Szeged, 2010-02-13)
http://magyarmegm...%A9s-ellen
1.) A magyar nép és Magyarország hatóságai soha nem üldözték a zsidókat, sem faji, sem vallási alapon, hanem az Eötvös-féle emancipációs (egyenjogúsítási) törvény elfogadása óta velünk mindenben egyenlõ jogokat élveztek, sõt ezen felül kiváltságokban (pozitív diszkriminációban) részesültek.
A II. világháborúban Antonescu Romániája több mint 300 ezer ottani zsidót gyilkolt meg brutálisan; hasonlóan cselekedett a Tiso-féle fasiszta Szlovákia is; Lengyelországot, Ukrajnát, Franciaországot, Dániát, Ausztriát s a Benelux államokat pedig többé-kevésbé a hitlerista megszállók „zsidótlanították”. Ezzel szemben hazánk még az európai országokból ezerszámra hozzánk menekülõ zsidókat is befogadta és megvédte, s az 1944-es „szövetséges” német bevonulásig maximális biztonságot, békességet nyújtott részükre. Utána is minden eszközzel akadályozta Németországba történõ deportálásukat – úgy Horthy Miklós, mint a sárga földig becsmérelt Szálasi Ferenc.
Ennek eredményeként a teljes budapesti gettó, a védett házak és az összes fõvárosban bujkáló zsidó megmenekült, de vidékrõl is csak korlátozottan történtek elhurcolások. Akiket pedig elvittek, azok jelentõs része útközben megszökött, vagy Wallenberg és mások hamis útleveleivel szerzett menedéket, amelyet valamennyi kormányunk alatt tiszteletben tartottak. A koncentrációs munkatáborokból (nem megsemmisítõ haláltáborok!) hazakerültek, vagy az oda soha nem deportáltak viszont tízezrével jelentkeztek, mint „túlélõk”, s bosszúszomjukra jellemzõ, hogy „az utcákat magyar keresztény koponyákkal akarták kikövezni”. Ma is ezek és ezek utódai (akik jelentõs része idõközben Izraelbe, az USA-ba és egyéb helyekre költözött) követelõznek a leghangosabban.
[Legutóbb például azzal a képtelen ötlettel álltak elõ, hogy Amerikában beperlik a MÁV-ot, amiért az tevékenyen segítette „sorstalan” társaik Auschwitzbe szállítását. Talán mentek volna inkább gyalog? Vagy a parancs megtagadása miatt vállaltunk volna egy fegyveres összetûzést a németekkel, csupán miattuk? Ebbe még belegondolni is ostobaság, közönséges vicc, sõt egyenesen Ausch-witz! Ennek kapcsán már olyan megjegyzések is elhangzottak – nem teljesen alaptalanul –, hogy akkor õk meg utólag fizessék ki a vonatjegyeket, elvégre ingyenes utaztatásukkal jelentõs kár érte a Magyar Királyi Államvasutakat. Ami pedig az ún. „Aranyvonatot” illeti (melyen a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a zsidóktól elkobzott javakat vitték Nyugatra, hanem a magyarságtól összeszedett értékeket, sõt bizonyos múzeumi mûkincseinket is!), azt leltár szerint átadtuk az amerikai gyõzteseknek, aminek zömét õk egyszerûen ellopták, azaz magukkal vitték hazájukba. Ennek tõlünk való követelése nevetséges; kártérítési igényükkel forduljanak inkább az USA kormányához.]
A magyar keresztény egyházak s a civil lakosok is mindvégig példamutató módon, komoly áldozatok árán bujtatták, mentették a rettegõ zsidóságot. A sokat kárhoztatott, milliószor elítélt ún. „zsidótörvények” meghozatala és a munkaszolgálat bevezetése is az õ érdekükben, a német nyomás ellensúlyozására történt; továbbá tudni kell azt is, hogy Magyarország éppen az angolszász zsidóság könyörgésére nem ugrott ki idejében a vesztes, számunkra a kezdetétõl szörnyû vérhullást okozó, bolsevizmus elleni háborúból (ezért viseljük máig a homlokunkra égetett „utolsó csatlós” szégyenbélyegét!), nehogy ezzel provokálja a nácikat, akik cserbenhagyásukat nyilván elsõsorban a zsidókon torolták volna meg.
Mindent összevetve: okos politikánknak, humánus és lovagias viselkedésünknek köszönhetõ, hogy a jelentõs számú hazai zsidóság néhány tízezer fõs fogyatkozással (szemben a 600 ezres nemtelen hazugsággal!) vészelhette át a senkit sem kímélõ vérzivatart. Éppen ezért eléggé ki nem fejezhetõ, örök hálával tartozik népünknek, s bármiféle kárpótlási követelése eleve komolytalan és méltánytalan. A tények iménti kifejtését igazságérzetünk követeli meg, melynek legfõbb célja nemzetünk becsületének megtisztítása a rádobált sár és a ráhulló rágalomesõ szennyétõl, valamint az alaptalan legendák, mítoszok és az oktalanul gerjesztett bûntudat eloszlatása.
2.) Viszont mit szólhatunk mi magyarok az 1919-es zsidó tatárjáráshoz, Kun Béla, Szamuely, Korvin Ottó és a „Lenin-fiúk” barbár gyilkosságaihoz, s a lényegében nekik tulajdonítható trianoni országcsonkításhoz? Vagy miként vélekedjünk az 1945-ben fél Európát legázoló vörös horda fegyverein nyugvó 45 éves cionbolsevizmusról; a Rákosi, Farkas, Gerõ, Péter Gábor, Révai, Lukács-féle moszkovita ávósvilágról; 1956-os szabadságharcunk kegyetlen eltiprásáról és Kádár-i megtorlásáról; a szovjet hadifogságban, a szibériai Gulágon, az itthoni haláltáborokban s börtönökben sínylõdõ sok százezer ártatlan honfitársunk pokoljárásáról; a gulyáskommunizmus Aczéllal, Majorral fémjelzett kulturális népirtásáról; anyagi javaink Fekete János vezette fondorlatos kisíbolásáról; a Hirschler-Czeizel-banda által a „nõk védelmében” elkövetett 7 millió abortuszról stb.?
S hogyan tûrhetjük el (az utóbbi 20 évben) a valódi, tisztességes rendszerváltás végrehajtása helyett a petõk, hornok, gadók, surányik, gönczök, bauerek, eörsik, hackok, princzek, tocsikok, demszkyk, szekeresek, gyurcsányok, bajnaik, hillerek, lendvaik, deutschok, hellerek, zoltaik, feldmájerek, keletik, csintalanok, kósánék, hujberek, békesik, kapolyik, suchmannok, draskovicsok, gergényik, bokrosok, ungárok, vásárhelyik, zwackok, pokornik, rogánok, kupák, dávidok, donáthok, paskaik, várszegik, tasnádik, popperek, kendék, jancsók, kernek, jordánok, alföldik, spírók, balók, bánók, jusztok, fialák, bolgárok, mészárosok, havasok, verebesek, farkasházyk, gesztik, gálvölgyik, sassok, sólyomok, berkovitzok, landeszmannok, konrádok, baruchok, fejtõk, sorosok, lantosok és hitsorsosaik által ránk erõszakolt álliberális democsokráciát; a mételyezõ ízlés- és sajtóterrort, a globalizmus rettenetes kártevéseit, az elvtársúri jólét féktelen tobzódását; a nemzet zömének aljas kifosztását, rabszolgasorba süllyesztését; gazdaságunk, oktatásunk, egészségügyünk, létbiztonságunk, hagyományaink, erkölcsünk, szakrális szellemiségünk tönkretételét; az ország kiárusítását és idegen gyarmatosítását? Ezekért a rombolásokért a valódi bûnösöknek felelniük kell! Ezekért a veszteségekért a zsidóság igen jelentõs kártérítéssel tartozik a magyar népnek! És a máris késedelmes számlát egyszer be fogjuk nyújtani!
3.) A mérhetetlen sok megpróbáltatásért, üldöztetésért a magyarság eddig még semmiféle elfogadható kárpótlást nem kapott, csupán nevetséges alamizsnát. A korábban törvénytelenül eltulajdonított („államosított”) földjeit, ingó és ingatlan vagyonát sem nyerte vissza. Hogyan gondolhatja bárki, hogy a többségi magyarság rovására, annak mintegy fölé helyezve, állam az államban módszerével, kizárólag egy törpe, de erõszakos kisebbséget kárpótoljunk vélt vagy valós szenvedései okán, csak úgy „bemondás” alapján? Azt a zsidóságot, mely már eddig is számtalan különjuttatásban részesült, és korábban is, most is szabad rablása terepének tekinti az országot?!
Nekik nem elég az egykor felajánlott fejenkénti 30000 Ft, nekik Dárius kincse is kevés lenne! Ha 10-szer annyit adnánk, a 100-szorosát követelnék, sose bírnánk kielégíteni õket. Ezért sem kaphatnak egyetlen lyukas fillért se, amit pedig eddig különbözõ hamis jogcímeken összeharácsoltak, azt mind visszaköveteljük, törvényes úton! Egyébként nálunk elvileg nem is léteznek zsidók, hiszen konkrét számbavételüket (akár faji-nemzetiségi, akár vallási alapon) különbözõ ürügyekkel mindmáig megakadályozták; önazonosságukat nem merik vállalni (kiváltságokat óhajtanak, kötelességteljesítés nélkül!), hanem „magyarnak” vallják magukat (pontosabban elrejtõznek a hátunk mögött!). Akkor pedig viseljék a mi sorsunkat, mindazokat a hátrányokat is, ami a magyarsággal végzetszerûen együtt jár.
Ki hallott még olyat, hogy egy láthatatlan árnyékhadoszlop rendszeres dézsmát szed, s többletjogokat biztosít magának a „bennszülöttek” semmibe vételével? Arról nem is szólva, micsoda otromba közönyösség és perverzitás bármit elvárni egy olyan néptõl, amelyet adósságcsapdába, NATO-ba és EU-ba taszítottak, s amelyet a sírgödörben vergõdve még aszályok, árvizek, kereskedelmi embargók, közvetett háborús veszteségek (pl. a délszláv etnikai konfliktusok miatt), nincstelen politikai menekültek, betelepülõ lumpenek sáskarajai is sújtanak. Vajon hol vannak ilyenkor a „jó” zsidók, akik megfékeznék legmohóbb társaik kapzsiságát?!
4.) Nálunk nincs, nem is volt soha semmilyen faj(ta)gyûlölet. Itt csak idegenek által provokált magyargyûlölet van! Tótok, oláhok, rácok, ukránok, zsidók, cigányok irigykednek ránk, és egyként gyûlölnek bennünket az egész Kárpát-medencében. S a készülõ törvénymódosítás szerint (melynek kidolgozását korábban Orbánék a Mazsihiszre bízták, tehát kecskére a káposztát!) még minket akarnak lecsukni, ha szülõföldünkön védekezni próbálunk. Azaz, mi legyünk tekintettel mindenféle „másság” és önérzetes jöttment „érzékenységére”, de bennünket akárki gond nélkül gyalázhat, õsi nemzeti és vallási jelképeinket büntetlenül gúnyolhatja, rongálhatja, s kabarétréfák céltáblájává alacsonyíthatja. Ám, ha fájdalmunkban felüvöltünk, s népünket tettekre serkentjük, akkor rögtön nacionalisták, revízionisták, rasszisták, szélsõségesek, antiszemiták, nyilasok, fasiszták és gyûlöletkeltõk leszünk. Pedig csak szabad és boldog magyarként szeretnénk élni saját, Istentõl rendelt hazánkban.
Mert micsoda ország az, ahol betiltják vagy föloszlatják a hazafias fiatalok békés megemlékezéseit nemzeti mártírjainkról és hõseinkrõl, szétverik a földeladás ellen tüntetõ parasztgazdákat, vagy a szavazatok újraszámolásáért demonstráló polgárokat; ugyanakkor elnézik a korrupciót, a maffiák garázdálkodását, háborítatlanul tûrik a homokosok, kábítószeresek s a különféle destruktív szekták közerkölcsromboló rendezvényeit, a „Demokjatikus Chajta” fölvonulásait; ahol megfojtják a hungarizmust, de táplálják a kozmopolitizmus, a cionizmus és judaizmus tombolását (hanuka-ünnepek, „tarka marha” kiállítások, zsidó fesztiválok, napi holokamu-megemlékezések stb.)?!
5.) Pár évvel ezelõtt New Yorkban a néhai Kahána rabbi fanatikus ortodox követõi – a fennálló törvényekre fittyet hányva – kikiáltották az új Judea államát. A „vállalkozást” a Wall Street-i uzsorások s más magas tisztségeket bitorló zsidók is segítették, míg a rendõrség, a közhivatalok s a politikusok sülthalként hallgattak. Amerika – a „korlátlan lehetõségek” oázisa, a zsiványok paradicsoma – talán még ezt is elbírja. De a megcsonkított, betegen vegetáló Magyarország nem engedheti, hogy gyönyörû fõvárosát Judapestnek „kereszteljék”, hogy a sajtót kizárólag „ojságok” uralják, hogy a Tiszántúlon és másutt kibucokat nyissanak, a Pilisben pedig soha nem volt „gázkamrás díszleteket” kreáljanak egy filmhez stb.; s végül a Kárpát-medencében az egyre rohamosabban (Izraelbõl, Ukrajnából, Oroszországból és máshonnan) beözönlõ zsidók megalakítsák Nagy-Izraelt. Mert ez az õrült elképzelés régen létezik, hiába tagadják.
A mi feladatunk, hogy ezt meggátoljuk, s biztosítsuk, hogy Árpád apánk országa a magyarok földje maradjon! Ha lehet, a velünk élõ idegen népességekkel együtt, ám ha nem, akkor nélkülük; mert akik törvényeink felett állónak tekintik magukat, azoknak semmi keresnivalójuk nincs itt. Egy biztos: ha a sok évtizedes talmudista bosszúhadjárat folytatódik ellenünk, nem mi leszünk azok, akik elvándorolnak innen. Mert ez a mi otthonunk, mi vagyunk a házigazdák, s a hívatlan, ármánykodó „vendégeknek” kívül tágasabb! Minket az összmagyarság által támogatott nemzeti kormány irányítson az országépítésben, ne pedig a hazaáruló MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), illetve bármely hasonszõrû hazai vagy külföldi kaftánosok bûnszövetkezete!!
Egy találó és szellemes álláspont szerint: „Ezek a zsidók sose fogják ’megbocsátani’ nekünk, hogy nem irtottuk ki õket.” A lapokban s az elektronikus hírközlésben óvatosan elhintett, gyûlöletbeszéd elleni törvénytervezet sérti állampolgáraink emberi jogait (szólás- és véleményszabadság stb.), szemben áll az alkotmánnyal, hátrányos megkülönböztetésektõl hemzseg, és egyértelmûen magyarellenes. Ezért – a fenti pontokból is következõen – nemzetvédõ hazafiként teli torokból protestálok ellene, s tiltakozásomat mindaddig folytatom, ameddig szükséges, amíg érdemi eredményt nem hoz.
Javaslom megfontolásra, hogy (a fenti szöveggel) indítsunk el egy petíciót, melyet – kellõ számú egyetértõ és támogató aláírás (származzék akár magánszemélyektõl, akár közösségektõl) begyûjtése után – küldjünk el a magyarországi (p)ártoknak, az országgyûlésnek, a (k)ormánynak, a fontosabb hazai és külföldi zsidó szervezeteknek, valamint az ENSZ-nek, az EU-nak, a NATO-nak és egyéb számottevõ nemzetközi fórumoknak. Hadd tudja meg a világ, hogy szerencsétlen, számkivetett fajtánknak milyen fenyegetésekkel kell szembenéznie, s mily alattomos, sátáni eszközökkel gátolják ma is önrendelkezését és fölemelkedését.
(Szeged, 2010-02-13)
http://magyarmegm...%A9s-ellen
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
talpi
- 2015. March 16. 08:26:06
#12 |
palinemszaz
- 2015. March 16. 09:13:08
#13 |
baktria
- 2015. March 16. 16:04:27
#14 |
Skorpio58
- 2015. March 16. 19:30:06
#15 |
baktria
- 2015. March 17. 13:12:29
#16 |
repuloszonyeg
- 2015. March 19. 23:54:47
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.