Félelem és az Úr?

"Abba az országba fogtok lakni.......én vagyok az Úr"

Ez az "Úr" nem a magyaroknak ígérte ezt, kedves László!

Talán az állandó félelem forrása is ez az Úr ?
Mert a vak hit valami ĂĄllandĂłan bĂźntetĂľ, szigorĂş, hĂĄborĂşs idegen istenben, bizony elfĂŠr a FĂŠlelem mellett, sĂľt....

PetĂľfi a Magyarok IstenĂŠrĂľl beszĂŠlt, nem JehovĂĄrĂłl, ĂŠs nem vĂŠletlenĂźl.......

Na igen!

Ezt varnam el MINDEN paptol!

Hittel, amellyel huszårok ezrei harcoltak egy szebb, egy jobb jÜvendþÊrt; a hit, melyÊrt egykor úgy Êrezte a tizenhårom tåbornok, hogy meghalni is Êrdemes ezÊrt a hazåÊrt, a jÜvþÊrt, Êrtßnk.

De ilyent sohase orokitett meg a mult,hogy a papok fegyvert fogtak volna! Az igaz ,hogy szitottak rengeteg haborut a sajat erdekukbe.

De azt NEM nemzeti erzesbol csinaltak!

Annak penz ,es hatalomvagy volt a kivalto oka!

Ez a par sor erdekes!

Kedves barĂĄtaim, testvĂŠreim, ĂŠn itt, nem megmaradni szeretnĂŠk.
((Én itt élni szeretnék.))
((( És gyarapodni.)))

EN IS!!!!

MIt jelent a ( GYARAPODAS szo )????
Anyagilag? Vagy a nepessegre gondol?

Az elnepesedes MA az eggyik legnagyobb problema!!!

Megvarom amikor a papa fegyvert osztogat a tobbi papnak ,es OK mennek elottem a HAZAERT es az igazsagat !
Mutassanak jo peldat!! Ne csak papoljanak!

Ugyse lehet nekik nagy problemajuk! Elsobbsegi joguk van menni a menyorszagba.

Elegem van ebbol a FOGJUK MEG es VIGYETEK lazittasbol!!!

Melyik mocskos haboru utan volt jobb az emberisegnek???????????

A bankosoknak es a vatikannak IGEN !

Matol fogva fogok imatkozni,hogy adjon az isten erot minden egyhazi vezetonek a peldamutatashoz FEGYVERREL a kezebe.

Nem a Nemzeti Muzeum lĂŠpcsĂśjĂŠn mondtĂĄk el.....
Csak messze volt hallhato ez a segĂŠly kiĂĄltĂĄs.....
De jo hallani hogy szĂŠtszorva bĂĄr, de tĂśrve nem, mindhalĂĄlig magyar a magyar!
Ime:

GĂĄl LĂĄszlĂł: a fĂŠlelem mĂŠly szintre sĂźllyesztett bennĂźnket

Írta: Felvidék.ma
KĂŠszĂźlt: 2015. mĂĄrcius 15.

NyomtatĂĄs
E-mail

52509
Rimaszombatban mĂĄrcius 15-ĂŠn ragyogĂł napsĂźtĂŠses idĂľben PetĂľfi SĂĄndor kĂśztĂŠri szobrĂĄnĂĄl gyĂťltek Ăśssze az emlĂŠkezĂľk, akikhez GĂĄl LĂĄszlĂł simonyi reformĂĄtus lelkĂŠsz fordult Ăźnnepi szĂłnoklattal. Az Ăźnnepi beszĂŠdet alĂĄbb teljes terjedelmĂŠben elolvashatjĂĄk:


„Konduljanak meg a vĂŠszharangok! Nekem is egy kĂśtelet kezembe! Reszketek, de nem a fĂŠlelemtĂľl, fĂĄjdalom ĂŠs dĂźh habzik szivembe. FĂĄjdalom, mert dĂźledĂŠk hazĂĄmra, Ăşj viharnak kĂśzeledtĂŠt lĂĄtom, ĂŠs dĂźh, ĂŠs dĂźh, mert tĂŠtlenkedĂźnk, mert nem szakad le szemĂźnkrĂľl az ĂĄlom."

GĂĄl LĂĄszlĂłMĂŠlyen Tisztelt HĂślgyeim ĂŠs Uraim, NemzettĂĄrsaim!
A kĂśltĂľ ĂłriĂĄs, PetĂľfi SĂĄndor Ă­rta e szavakat, melyek tollĂĄval tĂśbb, mint szĂĄzhatvan esztendĂľvel vetett papĂ­rra. Mikor eljĂśtt az idĂľ, ĂŠs megszĂłlalt a vĂŠszharang. A magyar nemzet felemelte lehorgasztott fejĂŠt, ĂŠs kimondta a szĂłt, melyet oly rĂŠgen mondtak ki. Ez a szĂł pedig Ă­gy hangzott: „nem..."

1848. mĂĄrcius 15-ĂŠn megszĂłlalt a vĂŠszharang, ĂŠs a magyar nemzet nemet mondott az elnyomĂĄsra. A magyar nemzet nemet mondott az idegen anyanyelvre. A magyar nemzet nemet mondott az idegen kultĂşrĂĄra. Csakhogy Wass Albertnek nagyon igaza volt, mikor egyszer Ă­gy fogalmazott: „...ahogyan mindnyĂĄjan nagyon jĂłl tudjĂĄk, nekem szemĂŠly szerint is a legnagyobb ellensĂŠgem a Kossuth nĂłta. Mit is mond a szĂśveg?

Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje'. Itt a szabadságról van szó, Kossuth Lajos harcol a magyar szabadságért. Azt üzente haza, hogy elfogyott a regimentje. És mi a magyar felelet a magyar nép részérõl? 'Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni.' Sajnos 500 magyarból egy megy el az elsõ üzenetre, a többi vár. Ha még egyszer azt üzeni. Sajnos a magyar történelemben Mohács óta 'még egyszerek' nem voltak, nem volt több lehetõség üzenetre. És a szabadság elveszett újra meg újra. A haza elveszett újra, meg újra. Mert vártunk. További üzenetekre.

EmlĂŠkezĂľkTisztelt HĂślgyeim ĂŠs Uraim, ĂŠn ma csak kĂŠt kĂŠrdĂŠst szeretnĂŠk intĂŠzni hozzĂĄtok: „Mire, ĂŠs meddig?" Mire vĂĄrunk mĂŠg? MegvĂĄrjuk, mĂ­g a SzlovĂĄk Állam hivatalosan is bĂťncselekmĂŠnynek nyilvĂĄnĂ­tja a kokĂĄrda viselĂŠsĂŠt? ErrĂľl mĂŠg nincs szĂł, de lassan ott tartunk!

Ifjú diákokkal beszélgetek, vagy éppen felnõtt emberekkel, akik nem hordják a kokárdát, mert félnek. Mert félünk. Félünk kimondani szavakat. Még azt sem mondhatom már, hogy ilyenkor csak összehúzzuk a szánkat, ökölbe szorítjuk a kezünket, mert a félelem annyira elhatalmasodott rajtunk, hogy már ehhez is gyengék vagyunk. És ezzel szembe kell néznünk nemzettársaim.

MegemlĂŠkezĂľkA fĂŠlelem olyan mĂŠly szintre sĂźllyesztett bennĂźnket, hogy lejjebb nem tudom, voltunk-e valaha is, miĂłta magyar ĂŠl a FĂśldĂśn. Lehajtott fĂľvel megalĂĄzkodva ĂŠs meghunyĂĄszkodva vesszĂźk tudomĂĄsul, hogy mi, akik tĂśbb mint ezer ĂŠve itt, a KĂĄrpĂĄt-medencĂŠben magyarul ĂĄlmodunk, gondolkodunk, nem lehetĂźnk magyar ĂĄllampolgĂĄrok, mert valakik, akiknek fogalmuk sincs arrĂłl, mi az hogy haza, nemzet, szĂźlĂľfĂśld, – mert hiszen minden az ĂślĂźkbe hullt hirtelen ĂŠs soha nem volt nekik –, megtiltjĂĄk, ĂŠs jogfosztottĂĄ teszik azt, akirĂľl ez kiderĂźl.

Internetes kĂśzĂśssĂŠgi oldalakon azon versengĂźnk, hogy TamĂĄs Ilonka nĂŠni petĂ­ciĂłjĂĄt hĂĄnyan Ă­rjĂĄk alĂĄ, ĂŠs oly bĂźszkĂŠk vagyunk, amikor ĂĄtlĂŠpjĂźk az ezres hatĂĄrt. Nem ĂŠrezzĂźk, barĂĄtaim, hogy ez mennyire kevĂŠs? Nem ĂŠrezzĂźk, hogy ennĂŠl sokkal-sokkal tĂśbbet kellene tennĂźnk? Nem ĂŠrezzĂźk, hogy ez mennyire sovĂĄny vigasz? FĂśldet nĂŠzve, lehajtott fĂľvel, szĂ­vĂźnkben tele fĂŠlelemmel jĂśvĂźnk ki ide ĂŠvrĂľl-ĂŠvre kevesebben emlĂŠkezni, osonva, mint valami kikĂśzĂśsĂ­tett hontalan bĂťnĂśzĂľ, mert az Ăźnnep, mĂĄr nem Ăźnnep, inkĂĄbb egyfajta kĂśtelezĂľ kĂśr.
KoszorĂşznak a Csemadok nevĂŠbenPĂŠnteken dĂŠlben kell megtartani az iskolĂĄkban a megemlĂŠkezĂŠseket, mert a diĂĄkok akkor mĂŠg mĂŠltĂłztatnak eljĂśnni, de rĂĄgĂłgumizva a himnusz alatt mĂĄr okos telefonjukat simogatva a kĂŠt mĂŠterrel mellette ĂĄllĂłval beszĂŠlget, ĂŠs megbeszĂŠlik, hogy fognak ellĂłgni.

Kedves Baråtaim, Tisztelt HÜlgyeim Ês Uraim! A tizenkettedik óra letelt. Sþt, a huszonnegyedik óra is letelt. 2015. mårcius 15. van. Megszólalt a vÊszharang. De vajon honnan jÜhet segítsÊg? Nyugatról nem. Nyugatról soha nem jÜtt a magyarnak segítsÊg, csak rontås. Nem vårhatunk segítsÊget politikai vezetþinktþl sem, hiszen a rendszervåltozås óta eltelik lassan húsz esztendþ, de mÊg ålmodni sem merßnk autonómiåról, kettþs ållampolgårsågról, beneši dekrÊtumok eltÜrlÊsÊrþl, hiszen nekik arra kell ßgyelnißk, hogy nehogy megbåntsåk, nehogy megsÊrtsÊk azokat az elnyomó zsarnokokat, akik tåplåljåk belÊnk a fÊlelmet. Honnan kell akkor kezdenßnk? Honnan lehetne mÊg erþt merítenßnk?

PetĂľfi SĂĄndor szobraTisztelt HĂślgyeim ĂŠs Uraim, had mondjam el, hogy van nekĂźnk egy elfeledett IstenĂźnk. Ideje lenne hozzĂĄ fordulnunk. Ideje lenne hozzĂĄ visszatĂŠrnĂźnk. Ideje lenne megszĂłlĂ­tanunk. Mert ez az elfeledett Isten egyszer azt mondta: „...Abba az orszĂĄgba fogtok lakni, amelyet Ăľseiteknek adtam. Az ĂŠn nĂŠpem lesztek, ĂŠn pedig Istenetek leszek. Akkor majd megtudjĂĄtok, hogy ĂŠn vagyok az Úr."

MegszĂłlalt a vĂŠszharang. EljĂśtt a cselekvĂŠs ideje nemzettĂĄrsaim. EljĂśtt az idĂľ, hogy vĂŠgre kimondjuk: Magyar ĂĄllampolgĂĄrsĂĄgot a magyaroknak! Magyar gyermeket magyar iskolĂĄba! Nem kĂŠrĂźnk tĂśbbet az elnyomĂĄsbĂłl, nem kĂŠrĂźnk tĂśbbet a megalĂĄzĂĄsbĂłl, s nem kĂŠrĂźnk tĂśbbet az Ă­gĂŠretekbĂľl sem.

Nem akarunk mi nagy dolgokat! MindĂśsszesen bĂŠkĂŠben ĂŠlni itt, a FelvidĂŠken, itt, GĂśmĂśrorszĂĄgban, itt, ebben a szĂŠp KĂĄrpĂĄt-medencĂŠben, magyarkĂŠnt. De hogy ez a nagy kĂśzĂśs ĂĄlmunk megvalĂłsulhasson, hittel kell megharcolunk a mindennapi harcainkat. Azzal a hittel, mely egykor ott lĂĄngolt PetĂľfi SĂĄndor, JĂłkai MĂłr ĂŠs a mĂĄrciusi ifjak verseiben ĂŠs Ă­rĂĄsaiban, amely ott ĂŠgett a vĂĄrvĂŠdĂľ Klapka GyĂśrgyben, GĂśrgey ArtĂşrban, Bem tĂĄbornokban. Mely ott lobogott Tompa MihĂĄly igehirdetĂŠseiben.
Hittel, amellyel huszårok ezrei harcoltak egy szebb, egy jobb jÜvendþÊrt; a hit, melyÊrt egykor úgy Êrezte a tizenhårom tåbornok, hogy meghalni is Êrdemes ezÊrt a hazåÊrt, a jÜvþÊrt, Êrtßnk. Hittel, melyet sem Aradon, sem Komåromban nem tudott megÜlni a puskagolyó Ês a bitófa, mert tovåbb Êlt az utókorban, az utókor szívÊben. Hittel, hogy van felettßnk egy gondviselþ Isten, aki nem hagyja el az ÜvÊit, ha hozzå fordulnak. Hittel, mely csak egy esetben veszhet el, mÊgpedig akkor, amikor mi magunk mondunk le róla.

A megemlĂŠkezĂŠs virĂĄgaiNekĂźnk itt, dolgunk van itt testvĂŠreim. NekĂźnk itt jĂśvendĂľt kell ĂŠpĂ­tenĂźnk. Nagy, ĂŠs nemes feladat ez. És ezt szĂŠgyenkezve, meghunyĂĄszkodva, fĂŠlve nem lehet vĂŠgezni. Csak hittel. Akiben fĂŠlelem van, abban nincsen hit. A kettĂľ nem fĂŠr el egymĂĄs mellett a szĂ­vben. Nincs okunk szĂŠgyenkezni. Mert a mai napon is arra emlĂŠkezĂźnk, hogy van mĂşltunk. De mindemellett Ăşgy kell emlĂŠkeznĂźnk, hogy jĂśvĂľnk is van. Itt. Itt, a hovĂĄ az Úr Isten magyarnak teremtett bennĂźnket. Magyarnak lenni pedig komoly feladat ĂŠs elhĂ­vĂĄs. A mĂĄrcius 15 –i esemĂŠnyek ĂśrĂśk idĂľkre szĂłlnak, ĂŠs ma is iszonyatos erĂľt tudnak adni mindnyĂĄjunknak. ÉljĂźnk Ăşgy, mint akik mĂŠltĂłk a magyar forradalom ĂŠs szabadsĂĄgharc hĂľseinek utĂłdai nĂŠvre. Fogjuk meg egymĂĄs kezĂŠt lĂŠlekben, sokkal erĂľsebben, sokkal bĂĄtrabban, mint eddig. És merjetek hinni. Mert a hit hegyeket mozgat. Mert aki hisz, a mĂśgĂśtt ott fog ĂĄllni a gondviselĂľ Isten. Ha pedig Isten velĂźnk, kicsoda ellenĂźnk?

Tisztelt hĂślgyeim ĂŠs uraim, magyar testvĂŠreim, szeretnĂŠm, ha ma, mikor hazatĂŠrĂźnk otthonunkba, ne Ăşgy emlĂŠkezzĂźnk, hogy itt PetĂľfi ĂŠs Tompa MihĂĄly szobrĂĄnĂĄl elhangzott egy gyĂşjtĂł hangĂş beszĂŠd, mely jĂłl esett. Gondoljuk ĂĄt, mit akarunk. Mert Ăşgy hiszem, valahogy belĂŠnk ivĂłdott egy ferde kifejezĂŠs. Ez pedig Ă­gy hangzik: „magyar megmaradĂĄs".

Kedves barĂĄtaim, testvĂŠreim, ĂŠn itt, nem megmaradni szeretnĂŠk. Én itt ĂŠlni szeretnĂŠk. És gyarapodni. Ma pedig, megkĂśszĂśnve megtisztelĂľ figyelmĂźket, azokkal a szavakkal szeretnĂŠk bĂşcsĂşzni ĂśnĂśktĂľl, ahogy SzĂŠchenyi IstvĂĄn nagypĂŠntek estĂŠjĂŠn, 1860-ban bĂşcsĂşzott barĂĄtaitĂłl: „Boldog feltĂĄmadĂĄst!" - mondta Rimaszombatban GĂĄl LĂĄszlĂł.

FelvidĂŠk.ma