Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A Jobbik új arca
Az idei Magyar Szigetre látogató „vérszomjas” honfiak meglepetéssel tapasztalhatták, hogy a korábban megszokott vaskos zsidózást és cigányozást leváltotta egy bizonytalan értelmiségi identitáskeresés. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elkövetett ugyan mindent, hogy feltupírozza a nemzeti kócot, a vendégségbe érkezõ jobbikos pártkatonák elõadásai azonban már a konszolidáció jegyében fogantak.
A verõcei Csattogó-völgyben megrendezett tizenkettedik Magyar Sziget ma már nem „ellensziget”, ha csak annyiban nem, hogy a belépõ töredékébe kerül a fõáramú fesztiválokénak. A sör 450 forint, mint a Balaton Soundon, viszont univerzális energiát csak itt kapni egy tematikus sátorban. Meg német katonai ruhát, melynek a Szent Korona Rádió hadtörténeti élõ mûsora csinálja a hangulatot. Vendégek: korabeli egyenruhában, felszerelésekkel és fegyverekkel érkezõ Waffen SS/Wehrmacht-hagyományõrzõk. Akik nem buknak a náci ruha- és fegyveripar remekeire, középkori nyugat-európai hadviselést tanulhatnak különféle lovagrendektõl, vagy a hun-japán-magyar folytonosságot illusztráló keleti harcmûvészetet tanulmányozhatják.
Tömeg viszont nincs. Évek óta fogy a magyar. Azt, hogy idén még kevesebben vannak, a gazdasági válságnak tudja be egy nagy tudású zenész. Így legalább jobban látszik szerinte, hogy aki eljött, elkötelezett, radikális, nemzetben gondolkodó polgár. A többiekre panaszkodott már tavaly is a fõszervezõ mozgalmár-elnök, Toroczkai László, tudniillik, hogy megfáradt a nemzeti radikális szubkultúra, és mintha e rendezvény is elérte volna fejlõdésének határait. Saját zsebtévéjének nyilatkozva idén elsõsorban a családosok jelenlétét tudta a pozitívumok között említeni, pedig nemrég még az „egész nemzeti ellenállás alappillérének” nevezte a Magyar Szigetet.
Hova tûnt a lendület? A parkolók félig üresek, az árusok a gyatra vásárlóerõ miatt morgolódnak. Pedig itt aztán minden kapható, ami normális országban eljárást vonna maga után. És az elõadásokra sem kíváncsiak tömegek: a legígéretesebb értekezéseket is (például a horvátországi honvédõ háborúról, az igazságról Jörg Haiderrel kapcsolatban, a fehérek csendes kiirtásáról Dél-Afrikában, a csendõrökrõl a második világháborúban, De Gaulle francia elnök merénylõjének hõstetteirõl, Tyirityán Zsolt fõbetyártól a terrorizmusról, az Alfa Szövetségtõl a népességfogyásról, Nyírõ József írófejedelemrõl, valamint a kuruc.info állandó szerzõinek repertoárjából még sok mindenrõl) maximum 100-150 álmos magyar hallgatja, egyedül Vona Gábor tudja kétszázig feltornászni az érdeklõdõk számát a nemzet ellenségeirõl szónokolva.
A zúzáson bezzeg, az esti koncerten tízszer annyian pogóztak. Közülük többen – szûk rajongói táborukkal – a külföldi társszervezetek delegálásában érkeztek, amitõl egybõl nemzetközivé lett az esemény. Ezt aposztrofálta a Szent Korona Rádió beszámolójában ekképpen: „Azért jöttek el, hogy a haldokló öreg kontinenst megmentsék a végsõ pusztulástól.” A nemzetköziség másik arcát a börtönviselt Roberto Fiore (Forza Nuova – Olaszország) vezetésével helyben zajló konferencia jelentette olyan témakörökben, mint a monetáris függetlenség, a világválság és az európai zóna geopolitikai helyzetének összefüggései, a közel-keleti válság és az új állam építése. Az olasz, horvát, spanyol, lengyel, svéd, norvég, francia szélsõjobboldali szervezetek potensei mellett hazánkat Toroczkai László képviselte mint politikus és gerillavezér. A magyar és a nyugat-európai radikálisok viseletében is szembeötlõ különbségek mutatkoztak: a messzirõl jött emberek könnyed és színes lenben élvezték a kánikulát, míg magyar bajtársaik továbbra is ragaszkodtak a sûrû szövésû militari cuccokhoz, a white power és SS-pólókhoz, illetve a fûzõs bakancsokhoz. Ennél is lényegesebb különbség azonban, hogy a hazai mezõny semmit sem tudott kezdeni a nyugati népek legnagyobb problémájával, a muszlim bevándorlással. A HVIM elnöke mindenáron a brüsszeli tõke és hatalom ellen akart útra indítani valamit, majd Fiorét javasolta az általa vizionált alternatív Európai Unió és Parlament élére.
Vona Gábor elõtt Érpatak polgármestere Juhász Oszkárral duettezett, de mivel meg lehetett nekik tiltva a zsidózás és a cigányozás, igencsak szárnyaszegetten feszengtek az új szerepben. Mikrofonon kívül elõbbi bevallotta aztán, hogy szerinte az asszimilált zsidókkal nincs semmi gond, és a holokauszt során is elég lett volna a bankár, illetve vezetõ réteget kinyírni, így a németek simán megnyerhették volna a háborút.
Fõnökük sem dobta a lovak közé a gyeplõt. Semmi „adjon az Isten”, semmi „szebb jövõt”, semmi bajtársi feeling. A Jobbik elnöke halkan, visszafogottan beszélt arról, hogy miként kell újradefiniálni a pártot és egyáltalán a nemzeti radikalizmus fogalmát ahhoz, hogy megnyerjék a Fideszbõl kiábrándultak több százezres táborát. Jó helyen mondja! „Nem ideológiát akarunk adni az embereknek, hanem a saját értékrendünknek megfelelõ programot, amit golgotai bátorsággal kell képviselni, hiszen nem zárható ki, hogy emiatt minket megölnek, eltaposnak, levadásznak. Ha ezt nem kapjuk meg a sorstól, talán nem is jó úton járunk” – összegezte mondandóját Vona, akinek a beszédébõl a közszolgálati MTI azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a radikális kifejezés számára építést jelent, nem az erõszak és a pusztítás mellett tesz hitet. Végül is ezt tanácsolta neki Török Gábor politikai elemzõ is a Barikád nyár eleji számában, mikor a Fidesz mellé felzárkózni szándékozó jobboldali pártnak a szélsõségesség bélyegétõl mentes imidzsérõl értekezett. Meglátjuk. Vona egyelõre a Szent Koronában látja egyesíthetõnek a nemzeti radikális oldal szereplõit, mivel szerinte „benne egyesül az a két hagyományrendszer, amely a magyarságon belül a két legerõsebb: a kereszténység és a turáni õsmagyar tradíció”.
A Pörzse Sándor által nemes egyszerûséggel csak „Vezérnek” hívott pártelnök elõadását csalódott pusmogás kísérte a közönség soraiban. Zagyva György Gyula képviselõtársat is csak negyven másodpercre méltatta figyelmével frakcióvezetõje, kifelé haladva pedig már észre sem vette az aszemita Incze Bélát, aki kezében egy pohár Borsodival éppen a dunábalövõs felirat miatti elõzetes fogva tartás fáradalmait pihenhette ki. Képviselõkbõl aztán már csak Szávay és Mirkóczky emlékeztette a hallgatókat a Jobbikos irányváltásra, akik – Torockaihoz és Vonához hasonlóan – egyszer sem csapták le a közönség soraiból idõrõl idõre felrebbenõ zsidózás kézenfekvõ labdáját.
Link
A verõcei Csattogó-völgyben megrendezett tizenkettedik Magyar Sziget ma már nem „ellensziget”, ha csak annyiban nem, hogy a belépõ töredékébe kerül a fõáramú fesztiválokénak. A sör 450 forint, mint a Balaton Soundon, viszont univerzális energiát csak itt kapni egy tematikus sátorban. Meg német katonai ruhát, melynek a Szent Korona Rádió hadtörténeti élõ mûsora csinálja a hangulatot. Vendégek: korabeli egyenruhában, felszerelésekkel és fegyverekkel érkezõ Waffen SS/Wehrmacht-hagyományõrzõk. Akik nem buknak a náci ruha- és fegyveripar remekeire, középkori nyugat-európai hadviselést tanulhatnak különféle lovagrendektõl, vagy a hun-japán-magyar folytonosságot illusztráló keleti harcmûvészetet tanulmányozhatják.
Tömeg viszont nincs. Évek óta fogy a magyar. Azt, hogy idén még kevesebben vannak, a gazdasági válságnak tudja be egy nagy tudású zenész. Így legalább jobban látszik szerinte, hogy aki eljött, elkötelezett, radikális, nemzetben gondolkodó polgár. A többiekre panaszkodott már tavaly is a fõszervezõ mozgalmár-elnök, Toroczkai László, tudniillik, hogy megfáradt a nemzeti radikális szubkultúra, és mintha e rendezvény is elérte volna fejlõdésének határait. Saját zsebtévéjének nyilatkozva idén elsõsorban a családosok jelenlétét tudta a pozitívumok között említeni, pedig nemrég még az „egész nemzeti ellenállás alappillérének” nevezte a Magyar Szigetet.
Hova tûnt a lendület? A parkolók félig üresek, az árusok a gyatra vásárlóerõ miatt morgolódnak. Pedig itt aztán minden kapható, ami normális országban eljárást vonna maga után. És az elõadásokra sem kíváncsiak tömegek: a legígéretesebb értekezéseket is (például a horvátországi honvédõ háborúról, az igazságról Jörg Haiderrel kapcsolatban, a fehérek csendes kiirtásáról Dél-Afrikában, a csendõrökrõl a második világháborúban, De Gaulle francia elnök merénylõjének hõstetteirõl, Tyirityán Zsolt fõbetyártól a terrorizmusról, az Alfa Szövetségtõl a népességfogyásról, Nyírõ József írófejedelemrõl, valamint a kuruc.info állandó szerzõinek repertoárjából még sok mindenrõl) maximum 100-150 álmos magyar hallgatja, egyedül Vona Gábor tudja kétszázig feltornászni az érdeklõdõk számát a nemzet ellenségeirõl szónokolva.
A zúzáson bezzeg, az esti koncerten tízszer annyian pogóztak. Közülük többen – szûk rajongói táborukkal – a külföldi társszervezetek delegálásában érkeztek, amitõl egybõl nemzetközivé lett az esemény. Ezt aposztrofálta a Szent Korona Rádió beszámolójában ekképpen: „Azért jöttek el, hogy a haldokló öreg kontinenst megmentsék a végsõ pusztulástól.” A nemzetköziség másik arcát a börtönviselt Roberto Fiore (Forza Nuova – Olaszország) vezetésével helyben zajló konferencia jelentette olyan témakörökben, mint a monetáris függetlenség, a világválság és az európai zóna geopolitikai helyzetének összefüggései, a közel-keleti válság és az új állam építése. Az olasz, horvát, spanyol, lengyel, svéd, norvég, francia szélsõjobboldali szervezetek potensei mellett hazánkat Toroczkai László képviselte mint politikus és gerillavezér. A magyar és a nyugat-európai radikálisok viseletében is szembeötlõ különbségek mutatkoztak: a messzirõl jött emberek könnyed és színes lenben élvezték a kánikulát, míg magyar bajtársaik továbbra is ragaszkodtak a sûrû szövésû militari cuccokhoz, a white power és SS-pólókhoz, illetve a fûzõs bakancsokhoz. Ennél is lényegesebb különbség azonban, hogy a hazai mezõny semmit sem tudott kezdeni a nyugati népek legnagyobb problémájával, a muszlim bevándorlással. A HVIM elnöke mindenáron a brüsszeli tõke és hatalom ellen akart útra indítani valamit, majd Fiorét javasolta az általa vizionált alternatív Európai Unió és Parlament élére.
Vona Gábor elõtt Érpatak polgármestere Juhász Oszkárral duettezett, de mivel meg lehetett nekik tiltva a zsidózás és a cigányozás, igencsak szárnyaszegetten feszengtek az új szerepben. Mikrofonon kívül elõbbi bevallotta aztán, hogy szerinte az asszimilált zsidókkal nincs semmi gond, és a holokauszt során is elég lett volna a bankár, illetve vezetõ réteget kinyírni, így a németek simán megnyerhették volna a háborút.
Fõnökük sem dobta a lovak közé a gyeplõt. Semmi „adjon az Isten”, semmi „szebb jövõt”, semmi bajtársi feeling. A Jobbik elnöke halkan, visszafogottan beszélt arról, hogy miként kell újradefiniálni a pártot és egyáltalán a nemzeti radikalizmus fogalmát ahhoz, hogy megnyerjék a Fideszbõl kiábrándultak több százezres táborát. Jó helyen mondja! „Nem ideológiát akarunk adni az embereknek, hanem a saját értékrendünknek megfelelõ programot, amit golgotai bátorsággal kell képviselni, hiszen nem zárható ki, hogy emiatt minket megölnek, eltaposnak, levadásznak. Ha ezt nem kapjuk meg a sorstól, talán nem is jó úton járunk” – összegezte mondandóját Vona, akinek a beszédébõl a közszolgálati MTI azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a radikális kifejezés számára építést jelent, nem az erõszak és a pusztítás mellett tesz hitet. Végül is ezt tanácsolta neki Török Gábor politikai elemzõ is a Barikád nyár eleji számában, mikor a Fidesz mellé felzárkózni szándékozó jobboldali pártnak a szélsõségesség bélyegétõl mentes imidzsérõl értekezett. Meglátjuk. Vona egyelõre a Szent Koronában látja egyesíthetõnek a nemzeti radikális oldal szereplõit, mivel szerinte „benne egyesül az a két hagyományrendszer, amely a magyarságon belül a két legerõsebb: a kereszténység és a turáni õsmagyar tradíció”.
A Pörzse Sándor által nemes egyszerûséggel csak „Vezérnek” hívott pártelnök elõadását csalódott pusmogás kísérte a közönség soraiban. Zagyva György Gyula képviselõtársat is csak negyven másodpercre méltatta figyelmével frakcióvezetõje, kifelé haladva pedig már észre sem vette az aszemita Incze Bélát, aki kezében egy pohár Borsodival éppen a dunábalövõs felirat miatti elõzetes fogva tartás fáradalmait pihenhette ki. Képviselõkbõl aztán már csak Szávay és Mirkóczky emlékeztette a hallgatókat a Jobbikos irányváltásra, akik – Torockaihoz és Vonához hasonlóan – egyszer sem csapták le a közönség soraiból idõrõl idõre felrebbenõ zsidózás kézenfekvõ labdáját.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
naiv
- 2012. July 22. 14:33:15
#2 |
naiv
- 2012. July 22. 20:06:26
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.