Az Ăşgynevezett rendszervĂĄltozĂĄs utĂĄn bekĂśszĂśntĂśtt hazĂĄnkba is a nyugati tĂ­pusĂş kapitalizmus, aminek immĂĄr lassan tĂśbb, mint 25 ĂŠve. Ennyi idĂľ alatt igazĂĄn hozzĂĄszokhattunk volna mĂĄr ahhoz (mondhatnĂĄk egyesek), hogy azon tĂşl, hogy elvĂŠgezzĂźk munkĂĄnkat, melyet jobb esetben rĂśgzĂ­t munkaszerzĂľdĂŠsĂźnk, rendre olyan plusz feladatokat kel ellĂĄtni, amelyek nemhogy hatalmas tĂśbbletmunkĂĄt rĂłnak rĂĄnk, hanem sokszor egyenesen nevetsĂŠgesek ĂŠs irreĂĄlisak is. De a rosszhoz igen nehĂŠzkesen szokik hozzĂĄ az ember. MirĂľl van szĂł? Nem mĂĄsrĂłl, minthogy igen kevĂŠs olyan munkahely van ma MagyarorszĂĄgon, ahol a dolgozĂłknak ne kellene ĂźgynĂśki tevĂŠkenysĂŠget, direkt ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂŠsi folyamatokat vĂŠgezni (a nĂŠpnyelv ezt igen talĂĄlĂłan zsidĂłskodĂĄsnak nevezi). Gyorsan pontosĂ­tsunk, mirĂľl nincs, ĂŠs mirĂľl is van szĂł. Nem arrĂłl van szĂł, hogy egy adott illetĂľ a kereskedelemben dolgozik, ĂŠs pĂŠldĂĄnak okĂĄĂŠrt az Ăźzletbe betĂŠvedĂľ vĂĄsĂĄrlĂłt megprĂłbĂĄlja rĂĄbeszĂŠlni erre vagy arra a termĂŠkre. De nem is arrĂłl van szĂł, hogy valaki direktben olyan munkĂĄt vĂĄllal, ahol csak ĂŠs kizĂĄrĂłlag azzal foglalkozik, hogy egy szolgĂĄltatĂĄst, termĂŠket eladjon, s erre Ăľ maga keresse meg a vevĂľket (kĂźlĂśnbĂśzĂľ biztosĂ­tĂł tĂĄrsasĂĄg, stb.). Akinek nincs meg az "ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂľ vĂŠnĂĄja", annak Ă­gy sem egy leĂĄnyĂĄlom ilyen helyen dolgozni - de mivel a kĂŠnyszerszĂźlte, hogy "ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂľnek" ĂĄllt, ugyanis mĂĄshol nem tudott elhelyezkedni, Ă­gy hĂĄt nincs mĂĄs hĂĄtra, megprĂłbĂĄlja, ha nem akar ĂŠhen halni.

Azonban menjünk tovább. Ez a fajta jelenség olyannyira elhatalmasodott hazánkban (valószínûleg nem csak nálunk), hogy egy átlagos végzettséggel rendelkezõ ember, aki esetleg érettségivel, vagy akár még diplomával is rendelkezik, megkezdi pályafutását a munkaerõpiacon, rövid idõn belül azt fogja tapasztalni, hogy bizony kevés olyan munkahely van, ahol ne kellene folytatni - erõn felül - direkt értékesítési tevékenységet. Legtöbbször ezek az elvárások teljesíthetetlenek, jutalék ezekért nem, vagy csak szánalmasan alacsony összegben jár. Ösztönzésnek pedig az esetek 99%-ban megmarad a következõ mondat: ha nem megy, ki leszel rúgva!

VegyĂźnk nĂŠhĂĄny konkrĂŠt pĂŠldĂĄt. KĂśrnyezetĂźnben se szeri, se szĂĄma azoknak, akik beszĂĄmolnak az ilyen jellegĂť visszĂĄsĂĄgokrĂłl munkahelyĂźkĂśn. Ez ĂĄltalĂĄnos. Ha az ember betĂŠved egy postĂĄra, feladja vagy ĂĄtveszi leveleit, rĂśgvest hallja a kĂŠrdĂŠsek ĂśzĂśnĂŠt:

- KaparĂłs sorsjeggyel prĂłbĂĄl-e szerencsĂŠt?

- LakĂĄsbiztosĂ­tĂĄs, utasbiztosĂ­tĂĄs ĂŠrdekli?

Azon tĂşl, hogy az ĂźgyfĂŠlnek okoz nĂŠhĂĄny pillanatnyi bosszĂşsĂĄgot, hiszen postĂĄra az ember nem ezĂŠrt jĂĄr, e mĂśgĂśtt sokkal tĂśbb van. Az a sok szĂĄz ember, aki ott dolgozik, ĂŠs azĂŠrt vettĂŠk fel, hogy ellĂĄssa postai munkĂĄjĂĄt (tehĂĄt nem ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂľnek vagy terĂźleti kĂŠpviselĂľnek vettĂŠk fel!), nap, mint nap hallgattja a pszichikai terrort, amiben folyamatosan fenyegetik munkahelye elvesztĂŠsĂŠvel akkor, ha nem ad el X Ăśsszegben sorsjegyet, nem kĂśt ennyi ĂŠs ennyi biztosĂ­tĂĄst, amikor mindannyian tudjuk, hogy ennek esĂŠlye egyenlĂľ a nullĂĄval. De az Ă­rĂĄsban ĂĄtadott ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂŠsi tervek, elvĂĄrĂĄsok egyre csak gyĂťlnek, mikĂśzben a mellĂŠkhelyisĂŠget meglĂĄtogatni sem igazĂĄn van lehetĂľsĂŠgĂźk a dolgozĂłknak munkaidĂľ alatt... Az pedig inkĂĄbb hagyjuk, hogy a szolgĂĄltatĂĄsok ĂĄrainak ĂŠvrĂľl-ĂŠvre tĂśrtĂŠnĂľ emelkedĂŠse mennyire nincs arĂĄnyban azzal a szĂ­nvonallal, amit nyĂşjtanak. HiĂĄba, erre nincs energia, sajĂĄt alkalmazottainak folyamatos terrorizĂĄlĂĄsba mĂĄr annĂĄl inkĂĄbb. PĂŠldĂĄul Ăşgy, hogy "ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂŠsi tĂĄmogatĂłnak" nevezett, valĂłjĂĄban kĂśzĂśnsĂŠges besĂşgĂłkat alkalmaznak, akik a hĂĄttĂŠrben elbĂşjva fĂźlelnek, hogy a postĂĄskisasszony ajĂĄnlotta-e, ĂŠs ha igen, megfelelĂľ hangnemben, mosolygĂłsan-e a sorsjegyeket ĂŠs a kĂźlĂśnbĂśzĂľi biztosĂ­tĂĄsokat? Ha nem, akkor ezt jelentik a fĂľnĂśkeiknek, ĂŠs azon nyomban a zĂĄrt ajtĂłs irodĂĄban talĂĄlja magĂĄt 2-3 "vallatĂłval" szemben, akik tudtĂĄra adjĂĄk, hogy "Ă­gy is sok ember van az osztĂĄlyon". EgyĂŠrtelmĂť a cĂŠlzĂĄs.

De ez csak egy kiragadott pĂŠlda volt, nagyjĂĄbĂłl mindenhol ez a szemĂŠlet uralkodik, ĂŠs mĂŠg csak nem is feltĂŠtlenĂźl azokon a helyeken, mely cĂŠgek a kereskedelmi szektorban tevĂŠkenykednek. KĂźlĂśnbĂśzĂľ cĂŠgek dolgozĂłi, akik ĂĄruk kiszĂĄllĂ­tĂĄsĂĄval foglalkoznak, hasonlĂł pszichĂŠs rĂĄhatĂĄssal vannak kĂŠnyszerĂ­tve, hogy mikĂśzben ebĂŠdelni sincs idejĂźk, Ăşj Ăźgyfelek felkutatĂĄsĂĄval foglalkozzanak, ĂŠrtĂŠkesĂ­tsenek, akciĂłkat ajĂĄnljanak, arrĂłl faggassĂĄk Ăźgyfeleiket, hogy mekkora a forgalmuk, ha mĂĄstĂłl rendel, az hĂĄny szĂĄzalĂŠk kedvezmĂŠnyt ad, stb. Ezek a mĂťveletek, amit legkevĂŠsbĂŠ sem ĂśnszĂĄntukbĂłl vĂŠgeznek, mĂĄr-mĂĄr kimerĂ­tik sok esetben az ipari kĂŠmkedĂŠs fogalmĂĄt.

Abban a korban, ahol az ember tĂśbbĂŠ mĂĄr nem Isten sajĂĄt kĂŠpmĂĄsĂĄra teremtett lĂŠny, csupĂĄn humĂĄn erĂľforrĂĄs, tehĂĄt ugyanolyan eszkĂśz, akĂĄr egy gĂŠp, ezen nem is csodĂĄlkozhatunk. JegyezzĂźk meg fanyar humorral, a gĂŠp nem kĂŠr fizetĂŠst, nem kĂŠr szabadsĂĄgot, nem kell pihennie, szĂłval jobban belegondolva, a gĂŠp jobb, mint az ember. Emberek szĂĄzezreinek kell nap, mint nap gyomorgĂśrccsel bemenniĂźk a munkahelyĂźkre, ahol nem elĂŠg, hogy nem adjĂĄk ki a szabadsĂĄgukat, sok a fizetetlen tĂşlĂłra, alig van szabad hĂŠtvĂŠgĂŠjĂźk, mert szinte minden szombaton dolgozniuk kell, a fizetĂŠsĂźk pedig nevetsĂŠgesen alacsony, erre mĂŠg rĂĄtesz egy lapĂĄttal ez az egĂŠsz jeges lĂŠgkĂśr, amit az ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂŠs megkĂśvetelĂŠse teremt.

Csodálkozunk azon, hogy az emberek boldogtalanok? Hogyan is lehetnének azok? De a liberális-kapitalista (mert az illeberális államtól fényévekre vagyunk, ugyanis ezt a jelenséget államilag kellene szabályozni, egyes esetekben pedig egyenesen betiltani!) rendszerben ez csak egy jelenség a káros tünetek közül. Ezt a rendszert a Mammon rabszolgái üzemeltetik. A mi fajtánk lelkivilágától pedig távol áll a kufárkodás szelleme, ez sokkal inkább jellemzõ azokra, akik jelenleg irányítják a dolgokat. És mit tehet egy átlag polgár, amikor hallja a válogatott szitkokat, amiket kap, ha nem éri el az elérhetetlen értékesítési-tervet? A legtöbb esetben csak tûr, nyel, összeszorítja a fogát, mert meg akar élni, el akarja tartani a családját. Vagy, ha teheti, külföldre távozik... Ami nem megoldás. De ez a sok keserûség, elfojtott düh csak gyûlik és gyûlik, és törvényszerû, hogy egyszer valamilyen formában ki fog törni. Sokszor és sokan beszéltek már arról, hogy a tömeg, a nép nem racionális, a népharag igazságtalan és brutális. Azonban kérdezzük, ez a gyakorlat (és a többi sok száz visszás dolog) mennyire racionális és igazságos? Semennyire. Aki szelet vet, vihart arat! Ne csodálkozzanak majd. Mi szóltunk.

Botka JĂĄnos - KitartĂĄs.net

http://kitartas.net/2015/03/08/kaparos-sorsjegyet-lakasbiztositast