Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Szultánt választanak a törökök
Közhelyesen hangozhat, de nem túlzás azt állítani, hogy Törökország történelmi választás elõtt áll. A vasárnap leadandó voksok – bármi történjék is – az ország jövõjének teljesen új irányát fogják meghatározni.
A 13 éve regnáló Igazság és Fejlõdés pártjának (AKP), és a párt egykori vezetõje, a jelenlegi államelnök, Recep Tayyip Erdogan hatalmának bebetonozása vagy a demokratikus normák irányába való visszatérés lehetõsége lesz a választás igazi kérdése. Erdogan teljesen át akarja alakítani az ország politikai berendezkedését, prezidenciális rendszert létrehozva a jelenlegi parlamentáris helyett. Ehhez azonban az alkotmányt kellene megváltoztatni, amihez kétharmados többségre lenne szükségük. A felmérések szerint az AKP a szavazatok megközelítõleg 45 százalékát szerezheti meg, ez alapesetben nem lenne elég a 367 mandátumhoz, ami az alkotmánymódosításhoz kell. Ha viszont csak három párt jut be a törvényhozásba, akkor egy kicsivel erõsebb szereplés már elég lehet a kétharmadhoz. Törökország az AKP vezetésével az utóbbi évtized folyamán hatalmas fejlõdésen ment keresztül. A gazdaság szárnyal, Törökország szinte minden mutatót tekintve kiemelkedõ teljesítményt nyújt nemcsak a régióban, hanem világviszonylatban is. Emiatt az AKP választói bázisának magját adó belsõ-anatóliai, vallásos, konzervatív középosztály mellett egyre szélesebb néprétegek kezdték támogatni a pártot. Tény, hogy az ország gyarapodása az AKP elidegeníthetetlen érdeme.
törökA demokrácia csillaga azonban hanyatlani látszik a félhold árnyékában. Hatalmának megerõsítése érdekében az AKP szinte minden komolyabb ellenfelével leszámolt, kezdve a szekularizmus és a demokrácia õrzõjének tartott török hadsereg vezetésének lefejezésével az Ergenekon-ügy kapcsán. A török fegyveres erõk több alkalommal is beavatkoztak a demokrácia és az atatürki államszervezet védelmében a török köztársaság csaknem százéves fennállása alatt. Ha egy vezetõ politikai erõ túlzottan autoriter irányba mozdította az országot, a hadsereg puccsot hajtott végre. Ezt ugyan ideiglenes katonai kormányzás követett, de a helyzet gyors normalizálást követõen kivétel nélkül új választások kiírásáról döntöttek, és visszaadták a hatalmat a legitim módon megválasztott új kormányzatnak.
Paradox, hogy korábban épp az államcsínyek mentették meg a török demokráciát. A szekularizmus védõbástyájának bevétele után Erdoganék igazhitû riválisaik ellen fordultak. Ennek hátterében azonban nem vallási kérdések, hanem politikai indokok állnak. A Fethullah Gülen hitszónok vezette vallásos mozgalom – amely az AKP egyik nagy riválisává vált – ugyan deklaráltan távol tartja magát a politikától, de az elemzõk egybehangzó véleménye szerint a gülenisták állhatnak a lassan két éve kirobbant korrupciós botrányok mögött. A török rendõrség gazdasági bûnözéssel foglalkozó egységei 2013 decemberében ütöttek rajta közel félszáz tisztviselõn és több millió dollár értékben foglaltak le készpénzt. Az ügybe az elnök és fia, Bilal is belekeveredett, amikor napvilágot látott egy hangfelvétel, amelyen az akkor még miniszterelnök Erdogan az illegálisan szerzett pénzek eltüntetésére utasítja a fiát. A kormányzati reakció nem maradt el, több száz rendõrt váltottak le, és megindult a bosszúhadjárat a gülenistáknak vélt közszolgák ellen, a folyamat mind a mai napig tart. Az Amerikában élõ Gülennel szemben odáig jutottak az ellenségeskedések, hogy Törökország 2014 telén hivatalosan is kérte a vallástudós kiadatását.
A leszámolások azonban nem korlátozódtak a „nagyhalakra”. Az újságírók folyamatos megfélemlítésével a kormányzat jelentõs mértékben tudja befolyásolni a médiát, ugyanakkor mindig vannak vakmerõ újságírók, akik a sajtószabadságot többre tartják saját egzisztenciájuknál. A legújabb ilyen eset a Cumhuriyet napilap által nyilvánosságra hozott felvétel, amely a török titkosszolgálat szíriai mesterkedéseirõl rántja le a leplet. Az abszurditás határát súrolja, hogy az újság fõszerkesztõje ellen maga az államelnök, Erdogan tett feljelentést, életfogytiglani börtönbüntetést kérve az újságíróra. Törökországban 1992 óta mintegy két tucat újságírót gyilkoltak meg, és jelenleg hét olyan újságíró tölti börtönbüntetését, akit a munkája miatt ítéltek el. A 2013 tavaszán Isztambul szívében található Gezi park átépítése ellen fellépõ tömegmozgalom, amely több településre is átterjedt, tulajdonképpen az autoriter tendenciákat megelégelõ nagyvárosi fiatalok tüntetése volt a kormány ellen. Ám az ifjúsági mozgalom nem tudott kézzelfogható eredményeket elérni, így nagyon sok fiatal értelmiségi ábrándult ki a politikából. Az õ részvételük és szavazatuk azonban döntõ szerepet játszhat a választásokon.
Választási matematika
A török törvények szerint a voksolást megelõzõ tíz napban már nem lehet közvélemény-kutatást végezni a választásról, tehát a legfrissebb eredményeket május 27-én hozták nyilvánosságra. A különbözõ felmérések nagy szórást mutatnak. A jelenleg kormányzó AKP mindegyik kutatás szerint gyõzni fog a választásokon, a szavazatok arányát 39-46 százalékra teszik. Második helyen a kemalista utódpárt, a Köztársasági Néppárt (CHP) végezhet 24-28 százalék körüli eredménnyel, míg a szélsõségesen nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) 15-19 százalékot érhet el. Nagy kérdés, hogy a világon a legmagasabbnak számító 10 százalékos bejutási küszöböt sikerül-e megugrania a kurdokat és a különbözõ kisebbségeket képviselõ Népi Demokrata Pártnak (HDP). Ez esetben az AKP szinte biztos, hogy nem szerezné meg a mandátumok kétharmadát.
Link
A 13 éve regnáló Igazság és Fejlõdés pártjának (AKP), és a párt egykori vezetõje, a jelenlegi államelnök, Recep Tayyip Erdogan hatalmának bebetonozása vagy a demokratikus normák irányába való visszatérés lehetõsége lesz a választás igazi kérdése. Erdogan teljesen át akarja alakítani az ország politikai berendezkedését, prezidenciális rendszert létrehozva a jelenlegi parlamentáris helyett. Ehhez azonban az alkotmányt kellene megváltoztatni, amihez kétharmados többségre lenne szükségük. A felmérések szerint az AKP a szavazatok megközelítõleg 45 százalékát szerezheti meg, ez alapesetben nem lenne elég a 367 mandátumhoz, ami az alkotmánymódosításhoz kell. Ha viszont csak három párt jut be a törvényhozásba, akkor egy kicsivel erõsebb szereplés már elég lehet a kétharmadhoz. Törökország az AKP vezetésével az utóbbi évtized folyamán hatalmas fejlõdésen ment keresztül. A gazdaság szárnyal, Törökország szinte minden mutatót tekintve kiemelkedõ teljesítményt nyújt nemcsak a régióban, hanem világviszonylatban is. Emiatt az AKP választói bázisának magját adó belsõ-anatóliai, vallásos, konzervatív középosztály mellett egyre szélesebb néprétegek kezdték támogatni a pártot. Tény, hogy az ország gyarapodása az AKP elidegeníthetetlen érdeme.
törökA demokrácia csillaga azonban hanyatlani látszik a félhold árnyékában. Hatalmának megerõsítése érdekében az AKP szinte minden komolyabb ellenfelével leszámolt, kezdve a szekularizmus és a demokrácia õrzõjének tartott török hadsereg vezetésének lefejezésével az Ergenekon-ügy kapcsán. A török fegyveres erõk több alkalommal is beavatkoztak a demokrácia és az atatürki államszervezet védelmében a török köztársaság csaknem százéves fennállása alatt. Ha egy vezetõ politikai erõ túlzottan autoriter irányba mozdította az országot, a hadsereg puccsot hajtott végre. Ezt ugyan ideiglenes katonai kormányzás követett, de a helyzet gyors normalizálást követõen kivétel nélkül új választások kiírásáról döntöttek, és visszaadták a hatalmat a legitim módon megválasztott új kormányzatnak.
Paradox, hogy korábban épp az államcsínyek mentették meg a török demokráciát. A szekularizmus védõbástyájának bevétele után Erdoganék igazhitû riválisaik ellen fordultak. Ennek hátterében azonban nem vallási kérdések, hanem politikai indokok állnak. A Fethullah Gülen hitszónok vezette vallásos mozgalom – amely az AKP egyik nagy riválisává vált – ugyan deklaráltan távol tartja magát a politikától, de az elemzõk egybehangzó véleménye szerint a gülenisták állhatnak a lassan két éve kirobbant korrupciós botrányok mögött. A török rendõrség gazdasági bûnözéssel foglalkozó egységei 2013 decemberében ütöttek rajta közel félszáz tisztviselõn és több millió dollár értékben foglaltak le készpénzt. Az ügybe az elnök és fia, Bilal is belekeveredett, amikor napvilágot látott egy hangfelvétel, amelyen az akkor még miniszterelnök Erdogan az illegálisan szerzett pénzek eltüntetésére utasítja a fiát. A kormányzati reakció nem maradt el, több száz rendõrt váltottak le, és megindult a bosszúhadjárat a gülenistáknak vélt közszolgák ellen, a folyamat mind a mai napig tart. Az Amerikában élõ Gülennel szemben odáig jutottak az ellenségeskedések, hogy Törökország 2014 telén hivatalosan is kérte a vallástudós kiadatását.
A leszámolások azonban nem korlátozódtak a „nagyhalakra”. Az újságírók folyamatos megfélemlítésével a kormányzat jelentõs mértékben tudja befolyásolni a médiát, ugyanakkor mindig vannak vakmerõ újságírók, akik a sajtószabadságot többre tartják saját egzisztenciájuknál. A legújabb ilyen eset a Cumhuriyet napilap által nyilvánosságra hozott felvétel, amely a török titkosszolgálat szíriai mesterkedéseirõl rántja le a leplet. Az abszurditás határát súrolja, hogy az újság fõszerkesztõje ellen maga az államelnök, Erdogan tett feljelentést, életfogytiglani börtönbüntetést kérve az újságíróra. Törökországban 1992 óta mintegy két tucat újságírót gyilkoltak meg, és jelenleg hét olyan újságíró tölti börtönbüntetését, akit a munkája miatt ítéltek el. A 2013 tavaszán Isztambul szívében található Gezi park átépítése ellen fellépõ tömegmozgalom, amely több településre is átterjedt, tulajdonképpen az autoriter tendenciákat megelégelõ nagyvárosi fiatalok tüntetése volt a kormány ellen. Ám az ifjúsági mozgalom nem tudott kézzelfogható eredményeket elérni, így nagyon sok fiatal értelmiségi ábrándult ki a politikából. Az õ részvételük és szavazatuk azonban döntõ szerepet játszhat a választásokon.
Választási matematika
A török törvények szerint a voksolást megelõzõ tíz napban már nem lehet közvélemény-kutatást végezni a választásról, tehát a legfrissebb eredményeket május 27-én hozták nyilvánosságra. A különbözõ felmérések nagy szórást mutatnak. A jelenleg kormányzó AKP mindegyik kutatás szerint gyõzni fog a választásokon, a szavazatok arányát 39-46 százalékra teszik. Második helyen a kemalista utódpárt, a Köztársasági Néppárt (CHP) végezhet 24-28 százalék körüli eredménnyel, míg a szélsõségesen nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) 15-19 százalékot érhet el. Nagy kérdés, hogy a világon a legmagasabbnak számító 10 százalékos bejutási küszöböt sikerül-e megugrania a kurdokat és a különbözõ kisebbségeket képviselõ Népi Demokrata Pártnak (HDP). Ez esetben az AKP szinte biztos, hogy nem szerezné meg a mandátumok kétharmadát.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
monguzking
- 2015. June 07. 22:21:43
#2 |
GERRY
- 2015. June 08. 12:23:28
#3 |
monguzking
- 2015. June 08. 23:12:34
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.