Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Mohammad Javad Zarif: Átfogó stratégia szükséges az erõszakos szélsõségesség elleni küzdelemben
Összefoghatnánk, csak ugye lenne kivel! De semmi nem az, aminek látszik. Annyira nem keresik a kontaktot, ahogy látom! Az Iráni Iszlám Köztársaság külügyminiszterének, a tárgyban a Harvard Egyetem International Review felületén megjelent írása az erõszakos szélsõségesség kialakulásának kérdésével, a Daesh csoporttal, és annak térnyerését segítõ tényezõkkel, valamint a szélsõségekkel szemben alkalmazható stratégiával és annak elemeivel foglalkozik, megemlítve az iráni szerepvállalást a terrorizmus elleni küzdelemben:
Az erõszakos szélsõségesség talán a legkritikusabb kihívás, amely nem csak régiónkra jelent fenyegetést, hanem valójában az egész világra, mert ez a veszélyforrás nem ismer határokat. Ez egy nagyon komoly fenyegetés, amely Irakot és Szíriát sújtja és homályt borít a régióra. A kiterjedése globális és az ambícióiról is megállapítást nyert, hogy világméretû, így egyértelmûen jelentõs hatással bír a geopolitikai és biztonsági környezetre, nem csak a mi közvetlen szomszédságunkban, hanem a világ számos más részén.
Az erõszakos szélsõségek által elkövetett atrocitások és brutális erõfeszítések a vallási és etnikai tisztogatás terén Szíriában és Irakban sokkolta a világot. Európában a különbözõ al-Kaida párti csoportok által elkövetett terrormerényletek, a 2015-ös Boko Haram által elkövetett Baga-i mészárlás, a Tunéziai Nemzeti Múzeum ellen végrehajtott terrortámadás, a polgári lakosság ellen elkövetett halálos öngyilkos merénylet az afganisztáni Jalalabad-ban, a 21 kopt keresztény lefejezése Líbiában, a 147 fõiskolai hallgató sokkoló lemészárlása Kenyában az elmúlt hónapokban megmutatta a veszély terjedését az erõszakos szélsõségesség növekedése által. Ez a jelenség néhány évtizeddel ezelõtt globális figyelmet kapott az Afganisztánban lévõ szovjet inváziót követõen, amely az Al-Kaida és a tálibok létrehozásához vezetett, majd ezt követte az Egyesült Államok iraki inváziója, amely során különbözõ Al-Kaida párti csoportok jelentek meg Irakban, amelyek késõbb egyesülve, Daesh néven nõtték ki magukat. Gyakran nevezik õket ISIS-nek is.
A csoport tagjai súlyos bûncselekményeket követnek el, beleértve a kivégzéseket, a nemi erõszakot, a kényszerû átnevelést, a kínzást és a megalázó rabszolgasorba döntést, amelyeket a közösségi médiában reklámoz a Daesh -arab mozaikszó, az Iraki Iszlám Állam és a Levante terroristák rövidített jelentése –, szemléltetve a mértékét annak a fenyegetésnek, amit õk jelentenek. Szerte a világon több mint 90 országból végzik a tagtoborzást, köztük számos fejlett nyugati "demokráciából", ami riasztó jelzés a rendszer számos szociális és strukturális zavaráról, melyet mindeddig kényelmesen elhanyagoltak. A takfiri (gyûjtõnéven) terrorista csoportok megközelítése lehetõvé tette, hogy igazolják, sõt dicsõítsék a listájukat gyarapító megvetendõ tetteket, melynek központi tárgya a rabszolgaság és halál.
Gyûlöletük és dühük viszont az eredeti vallott célokon jóval túlnõtte magát, és már nem kímélik más takfiri csoportok tagjait sem. Sok esetben a lefejezés Al-Nusrah követõi közt a Daesh által Szíriában -és fordítva- mutatja ezt a tendenciát. Az egyik ilyen eset 2014 márciusában történt, amikor ördögi belharc alakult ki a terrorista csoportok között Észak-Szíriában, amely során több mint ezren meghaltak közülük.
Szisztematikusan megsemmisítik és megszentségtelenítik a szent mecseteket, szentélyeket, templomokat, õsi sírok és õsi templomok, valamint a gazdag kulturális örökséget képviselõ õsi régészeti kincseket, amely bemutatja az erõszakos szélsõségek hosszú távú pusztító céljait régió-szerte. Az Yazidi emberek ellen elkövetett atrocitások tükrözi szándékaikat és viselkedésüket a kisebbségekkel szemben. A közösségi médiában 2014. év júniusában közzétett és általuk dicsõített videó, mely 1700 iraki légierõnél dolgozó kadét szörnyû lemészárlását mutatja Tikritben, elõrevetíti az irakiak sorsát, ha nem sikerül legyõzniük az erõszakos szélsõségeseket. Ezekre a cselekményekre a legkevesebb, ha úgy tekintünk, mint a történelmi társadalmi szerkezet és a régió gazdag, változatos, és büszke öröksége ellen irányuló támadásra.
Honnan ered az erõszakos szélsõségesség gyökere?
Az olyan emberi értékek, mint az együttérzés, az empátia, a türelem, a tolerancia és megbocsátás mindig is alapvetõ üzenete volt minden vallási hagyománynak, különösen az iszlámnak, amit támogatott és végrehajtott a történelem folyamán. Eközben az elmúlt két évszázadban egy kétes háttérrel rendelkezõ demagóg eszméket képviselõ kis csoport az iszlám leple alatt torz képet igyekszik festeni a vallásról, az õ szemszögükbõl „megtisztítva azt”, mely során kifordították az iszlám üzenetét, és elferdítették a vallási tanításokat oly módon, hogy a szûk politikai érdekek és annak napirend szintû végrehajtásának feleljen meg. Megpróbálták a jóságot és irgalmát eltávolítani a vallásból, és követõik ebben a folyamatban, egyre intoleránsabbakká váltak azokkal szemben, akik nem osztják ezt az értelmezést, "nem igaz hívõknek" nyilvánítva ki õket.
Ezen megtévesztés alapján, azt tûzték ki célul, hogy teljesen elutasítsák az összes többi rivális vallási narratívát és kiközösítik azokat, akik másban hisznek, mit az õ hitük, akik nem onnan jöttek, ahonnan õk, és akik a lakosság nem azon csoportjához tartoznak, amihez õk. Azt állítják, hogy õk –kizárólagosan - már eljutottak arra a szintre, ahol pontosan megértik az iszlámot és annak teljes igazságát. Ez a központi mondanivalója a takfirizmusnak és õsi ágának, amely véleményem szerint a központi eleme annak a problémának, amivel most szemben állunk az erõszakos szélsõségeket illetõen.
Amíg ez a nézet csak a hívõk közösségére, és a támogató hívek szabad véleménynyilvánítási jogára korlátozódott, addig nem jelentett veszélyt. A probléma akkor merült fel, amikor a gazdagság és a hatalom képviselõ elkötelezték magukat ezen a gondolkodásmód kiterjesztése mellett szerte a világon egy nagyobb muzulmán közösségben egyesítve globálisan, mindezt nem a vallási puritanizmus eléréséért az embereken és közösségeken keresztül, hanem rövidlátó politikai és stratégiai célokból. Az egyéneket vagy csoportokat, akik hajlamosak a radikális ideológiákra, elcsábították ezek az eszmék, és magukévá tették ezeket a szélsõséges nézeteket. A szélsõséges eszmék kialakulásakor a többség úgy gondolta, hogy mindig elkerülhetik az erõszak alkalmazását a saját ideológiájukon belül a szabályok végrehajtásakor, de idõnként nem így történt, mert a sajátjaik ellen fordultak a mentorok. Pontosan ez az, amikor az erõszakos szélsõségesség megszületett, és ahol a gyökerei erednek.
A külsõ beavatkozás, a radikalizálódás és a régió destabilizálásának ördögi köre
Miközben szükséges kiemelnünk a Daesh és társszervezeteinek gyökereit, történelmi fejlõdését, valamint az iszlám kifordított értelmezését, azt is látnunk kell, hogy milyen erõs hatással voltak a jelenlegi erõszakos szélsõséges csoportok kialakulására és növekedésére a közelmúlt véres eseményei Irakban. A politikai és katonai beavatkozások az iszlám világban, különösen az 2000-es években, súlyosbították a helyzetet, létrehozva egy hatalmas termékeny táptalajt a szélsõséges demagóg eszméket hirdetõknek és segített a legradikálisabbaknak közülük, hogy kinõjenek a kevésbé radikálisok közül és nagyobb erõszakos szélsõséges szervezeteket hozzanak létre.
A Daesh nem új jelenség. Egyetértés van abban, hogy az erõszakos szélsõségesek elõrenyomulása a 2003-ban létrehozott iraki a káosznak köszönhetõ. A Daesh, egy olyan csoport, amelyet az összeomlás és a káosz táplál, az iraki invázió során kialakult instabilitásból nõtt ki és erõsödött meg azt követõen az évek során. A szíriai válság kialakulásával és a szélsõséges erõk néhány tehetõs magánszemély által történõ támogatásával, a régió negyedein és államain belül és kívül új terroristatoborzó és -kiképzõ helyeket alapítottak, és átfordulva a szörnyetegek most a saját létrehozóikat és jótevõiket is fenyegetik. Az "arab tavaszt" követen a jogfosztott fiatalokhoz szóló nemzetközi szintû felhívásaik, egyaránt az arab világban és nyugaton, lehetõvé tették a fegyveres állományuk rohamos növekedését.
A közel-keleti társadalmaknál végrehajtott katonai beavatkozás párosulva a rosszul megtervezett és rosszul kivitelezett társadalmi átépítésre tett kísérletekkel, tükrözik az Egyesült Államok és néhány más nyugati hatalom téves politikájának mélységeit a régióban. Az eredetileg az Egyesült Államok neokonzervatív köreihez köthetõ úgynevezett "Nagy Közel-Keleti Kezdeményezés" célja, hogy a Közel-Kelet régiójának országaiban politikai és társadalmi átrendezést hajtsanak végre a demokrácia exportálásával, amely elméleti keretet teremtett a katonai beavatkozásra. A kezdeményezés regionális ellenállást indított, és csak még nagyobb instabilitást generált. A rendszer hívei elõtt teljesen ismeretlen volt és késõbb sem ismerték fel, hogy a demokráciát nem lehet katonai eszközökkel rászabadítani a népre, és egy megszálló hadsereg felügyeletének idõtartama alatt fejleszteni. Ezen elképzelt helytelen politika során okozott károk olyan súlyosak, hogy a következõ években a károk enyhítésére irányuló jelentõs erõfeszítések árán is csak szerény eredményeket sikerült elérni.
Ez a politika feledésbe akarta taszítani a régió belsõ dinamikáját, írott és íratlan szabályait, és ennek következtében erélytelen és ügyetlen kísérletté vált, hiszen egy olyan idegen modellt akartak a különbözõ társadalmaknál bevezetni, ami teljesen különbözik a hagyományaiktól, a kultúrájuktól és az életmódjuktól. A régió több társadalmában az ebbõl adódó elhúzódó instabil állapot felhatalmazta az erõszakos szélsõséges erõket, hogy azok növekedjenek és létrehozott egy ördögi kört, amelyben a külföldi megszállás és a szélsõségesség egymást erõsítik, lehetõvé téve, hogy az utóbbi táplálkozni tudjon a társadalmi és kulturális repedésekbõl. Ezt nem volt túl nehéz megjósolni. A Biztonsági Tanács nyilatkozata 2003. február 17-én rámutatott:
A destabilizáció mértéke a régióban és a bizonytalanság mértéke Irakban egy háború esetén messze túlmutat azon, mint amit ma el tudunk képzelni, mivel az iraki állam társadalma és az egész régió olyan sok ismeretlen és veszélyes tényezõvel bír, amivel egyik fél sem tudna számolni teljes bizonyossággal. De egy eredmény szinte biztos: a szélsõségesség számára hatalmas haszonnal járhat egy hibásan megtervezett kaland Irakban.
Ma senki sem tagadhatja, hogy a szélsõségesek és terroristák sokkal erõsebbek és nagyobb, szerteágazóbb területeken mûködnek a Közel-Keleten, amit a volt diktátorok azt el tudnák képzelni, vagy kívánni 2001-ben.
Mi a Daesh és mi nem az?
A Daesh nem iszlám csoport: meglétének és célkitûzéseinek semmi köze a Szent Koránban lefektetett iszlámhoz, a prófétához és az õ tanítványaihoz. A Daesh az iszlám vallást eszközként használja a toborzáshoz és forrásszerzéshez. Az iszlám vallás az együttérzésen és a racionalitáson alapul: ez a tolerancia és az irgalom vallása. Minden gyakorló muszlim egy verssorral kezdi a napot a Szent Koránból, "Az Isten nevében Könyörületesség és Irgalmasság;", amelyet többször ismételnek a napi imák során, emlékezve a Teremtõ legfõbb tulajdonságaira, amelyekre törekedni kell az erkölcsös életért és végsõ megváltásért. A Daesh brutális bánásmódja és bûncselekményei, melyeket a vallási kisebbségekkel szemben követnek el Irakban és Szíriában ellentétesek a Korán tanításával, mely szerint "A vallásban nincs kényszer" (2: 256). A Szent Korán továbbá többször megismétli, hogy "aki megöl egy lelket, olyan mint ha az egész emberiséget ölné meg; és aki életet ad egy léleknek, olyan mintha az egész emberiségnek adna életét " (05:32). Ennek fényében, a muzulmánok túlnyomó többsége úgy fogja fel a Daesh és társszervezetei által elkövetett tetteket, hogy azok teljes egészében iszlámellenesek és erkölcsileg visszataszítóak, továbbá egyáltalán nem felelnek meg az iszlám gondolkodásnak és gyakorlatnak, melyet a történelem is visszamenõleg igazol muszlimok milliárdjainál.
Muszlimok és más vallások hívei éltek egymás mellett évszázadok óta régiónkban. Az egész Közel-Keleten vallási szentélyek és értékes antik tárgyak, mûemlékek tartoztak különbözõ iszlám valláshoz, vagy annak valamely ágához, illetve más vallásokhoz, amelyek nagy része a korai iszlám és a pre-iszlám korszakból származik, és békés együttélést szimbolizálják a különbözõ hitû népek között régió-szerte. Ezért a közelmúltban ezen értékes relikviák szélsõséges erõk általi elpusztítása azt mutatja, hogy az idegenek a valódi muszlimoktól.
Azokról, akik az iszlám alapvetõ tanait megsértik, ami az együttérzés és az empátia, többször is megjegyezi a Korán és a prófétai tradíció, hogy csak torzítják az iszlámot és a saját perverz narratív és öncélú céljaikért használják fel. Teljességgel hamis állítás, ha azt mondják, hogy az iszlám a hibás a szélsõségek volta miatt. Tanulságos megjegyezni, hogy azok közül, akik most az iszlámot hibáztatják a szélsõségeses erõk terjedése miatt, számos híve és támogatója az iraki inváziónak az elõzõ amerikai kormányzatból. Ezzel igyekeznek mentesíti a saját szerepüket a szörnyetegek megteremtésében, hogy hibáztatják az iszlámot, miszerint az teremtette meg az elviselhetetlen helyzetet a régióban és azon is túl.
A Daesh egyszerûen egy destruktív szekta. Általában a szélsõséges szervezetek, amelyek valamiféle hitet ígérnek, romboló kultuszokká válhatnak a fejlõdésük során. Ez alól a Daesh sem kivétel. Úgy indult, mint egy pusztító kultuszú tekintélyelvû, totalitárius, uralkodó szervezet, amely saját maga határozza meg a hatalmi struktúráját. De kényszerítõ agykontroll technikák alkalmazásához folyamodva befolyásolják a harcosokat, hogy azok atrocitásokat kövessenek el és különbözõ módokon toborozzanak, beleértve a közösségi médián keresztül, és az általuk uralt területeken többnyire a brutalitás és a megfélemlítés a jellemzõ.
A Daesh térhódítását segítõ tényezõk
A Deash által ellenõrzött területek 2015. év májusában - CC BY-SA 3.0
Néhány vitás pont merül fel a Daesh sikerének okai mögött Szíriában és Irakban. A sikereiket gyakran tulajdonítják olyan tényezõknek, mint a központi kormányzati hatóság erõtlensége vagy összeomlása, bizonyos regionális kormányzatok kezdeti pénzügyi és katonai támogatása, amely továbbra is érkezik tehetõs tisztviselõktõl és takfiri milliomosoktól. A térnyeréseik okai kapcsán szó esik a laza határellenõrzésrõl, amely lehetõvé teszi a határokon történõ szándékos átlépését az újoncoknak, vagy az elõre nem sejtett hozzáférést az óriási fegyverraktárakhoz Szíriában és Irakban. Ugyanígy felmerül az is, hogy az Egyesült Államok több éves iraki mûködése alatt a harcok során jelentõs tapasztalatra tettek szert és harcedzettek lettek, illetve jelentõs bevételük származik a kõolajból, olajból és az embercsempészetbõl.
Míg a fentiek mind fontos szerepet játszottak a Daesh térnyerésében, van egy másik fontos tényezõ, amely lehetõvé teszi, hogy a Daesh nagy területeken megragadja az irányítást, ami szintén jól mutatja ennek a csoportnak a természetét: a legfõbb szerepet az iraki Baath Párt korábbi tagjai és Szaddám Hussein hadseregének tisztjei játszották a Daesh és társszervezeteinek parancsnokságában és irányításában Irakban és Szíriában. Ez az elsõdleges oka a Daesh sikerének a csatatéren, valamint az, hogy átformálta az egyszerû öngyilkos terrorista csoportokat egy terrorista felkelõ szervezetté, amelynek célja, hogy átvegye területek fölött az ellenõrzést a szövetségeseivel és Szaddám Huszein lojalistáinak hálózatával.
Ez a szövetség megfelelõen tudta javítani a Daesh terroristáinak technikáját a klasszikus katonai szervezéssel és szakismerettel. A Daesh katonai szakértelemének biztosításán túl, a Baath pártisták csempészhálózatokat hoztak létre a 1990-es években a szankciók megkerüléséhez, amelyet szintén a terroristák rendelkezésére bocsátott. A Baath pártisták abban a reményben segítenek a Daesh-nek, hogy helyreállíthatják lényegében a korábbi politikai rendszert Irakban, ahol a síitákat, kurdokat és más népcsoportokat, sõt a többségben lévõ szunnitákat egy kis uralkodó elit réteg nyomja el. Így nem meglepõ, hogy a Daesh tettei Saddam Baath-párti rezsimjének nyers kegyetlenségére emlékeztetnek. Azonban a Daesh hatalmi egyensúlyából és a természetébõl adódóan, a Baath pártiakat csak meghatározott ideig használják, amíg az érdekeibõl eredõen szükségük van rájuk, majd félrelökik õket.
Átfogó stratégia kidolgozására való felhívás az erõszakos szélsõségesség elleni küzdelemhez
Van egy széles körû nemzetközi konszenzus, miszerint a Daesh egy bûnözõ szervezet, amelyet le kell gyõzni, és mûködtetõit bíróság elé kell állítani. Ez a konszenzus azt jelenti, hogy az egész nemzetközi közösség közös érdeke, hogy legyõzze a Daesh terroristákat és a hasonló csoportokat, beleértve azokat is, akik a felekezeti erõszak hívei. Bár ez a széles körû konszenzus jó eszköz is lehetne, de a célzott és hatékony intézkedéscsomagra történõ lefordítása megfoghatatlannak bizonyul. A nemzetközi közösség továbbra is szenved egy átfogó, következetes és koherens stratégia hiányától, amellyel szembe tudna szállni az erõszakos szélsõségességgel. Egy ilyen stratégiának a probléma teljes egészével és az alábbi elemekkel kell foglalkoznia:
Elõször is egy komoly, globális, szabályozott, diszkriminációmentes, befogadó, és nem a szelektív alkalmazás szükséges, amely túlmutat a szövetségi mintákon és kétoldalú kapcsolatokon. Ebben minden szereplõnek el kell kerülnie azt a kísértést, hogy a politikai megfontolásokat és érdekeket az eredeti cél felé helyezzen. Biztosítania kell tehát egy paradigmaváltást, amelyben valamennyi szereplõ felhagy az erõszakos szélsõségesség elleni küzdelem során azzal, hogy azt eszközként használja a szövetségi és politikai célok eléréséhez, továbbá felhagy a szelektivitással és a kettõs mércével. Az erõszakos szélsõségek nem válhatnak egy új címkévé, amellyel támadni és démonizálni lehet ellenfeleiket, és másokat. Az erõszakos szélsõségesség túl veszélyes, és túl nagy súllyal bír ahhoz, hogy csak valamely meghatározott államra vagy régióra korlátozódjon. Egy komoly globális kampányt kell indítani a Daesh és a hasonló takfiri szélsõségesek ellen, amihez paradigmaváltás és a nézõpontok átváltása szükséges.
Másodszor, a nemzetközi jog normáival és elveivel, az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel – különösen a más államokkal szembeni fenyegetés és erõszak alkalmazásának kizárásával - teljes összhangban kell megalapozni az együttmûködést. Nem tudunk kiirtani egy fenyegetést, ha tovább erõsítik különbözõ pénzügyi forrásokkal és bõvítik a toborzási lehetõségek körét.
Harmadszor, le kell szögezni, hogy bármilyen erõszakos szélsõségesség ellen indított háború csak úgy lehet sikeres, ha mindenekelõtt a kulturális és ideológiai fronton is küzdünk ellenük. Megfelelõ stratégiával mozgósítania kell a vallási és közösségi vezetõket, a médiát, az egyetemeket, a közösségi médiát és a hasonló felületeket a kifordított ideológiák elutasításához, valamint a vallások erõszak-orientált értelmezésének, a gyûlölködõ és erõszakos filozófia elítéléséhez, amelyek lényegében ellentétesek minden vallás alapvetõ tanításával. A vallási vezetõknek a világ minden táján élharcosként kéne erõfeszítéseket tenniük, egyértelmûen elutasítva az erõszakos szélsõségesség hamis tanításait és a szektarianizmust, valamint az etnikai és vallási kisebbségek elleni támadásokat. Ebben az összefüggésben a közelmúltban ajatollah Khamenei üzent az európai és észak-amerikai ifjúságnak, hogy törekedjenek arra, hogy felvilágosult kulturális és ideológiai diskurzusokat kezdeményezzenek.
Negyedszer, foglalkozni kell a járulékos tényezõkkel, amelyek segítenek teret engedni és fenntartani a szélsõséges erõk mûködését, beleértve a diktatúrát, a szegénységet, a korrupciót és a diszkriminációt. Foglalkozni kell a fiatalok gazdasági, politikai és kulturális jogfosztottságával Nyugaton, valamint a diszkriminatív intézkedésekkel, amelyekkel marginalizálják a külföldi származású embereket. Palesztina folyamatos megszállása és a palesztin nép tragikus sorsa egy másik hatékony toborzási eszköze a szélsõséges csoportoknak, mint Daesh, ezért mindezek figyelmet és fellépést kívánnak.
Ötödször, az iszlamofóbia elleni intézkedéseket is meg kell fogalmazni, mivel az iszlámellenesség esetében összekeverik az erõszakos szélsõségeseket és igaz muszlimokat, így a Daesh és hasonló takfiri csoportok kezére játszva, és közvetlenül hitelt nyújtva és megerõsítve a szélsõséges üzeneteket. Míg helyesen elítéljük a rasszizmust és az antiszemitizmust, de el kell ugyanakkor ítéljük az iszlamofóbiát és az iszlám kriminalizálását is, valamint a muszlim értékek, hitek és szentségek figyelmen kívül hagyását. Az iszlamofóbiára úgy kell tekintetni, mint a szélsõségesség egy fajtájára, amelynek így vagy úgy történõ buzdítása erõszakhoz vezet. Így a következetesség érdekében az erõszakos szélsõségek minden formáját el kell ítélni, és el kell utasítani.
Hatodszor, mozgósítani kell a regionális államokat és nemzetközi szereplõket, hogy megakadályozzák a szélsõséges erõk forrásokhoz való hozzáférését, mint az újoncok és egyéb források, amelyekkel fenntartják a rettegést a régióban és azon túl. Ez határozott intézkedéseket foglal magában annak érdekében, hogy véget vessenek a szélsõségesek erkölcsi, anyagi, logisztikai és pénzügyi támogatásának, ami magán- vagy állami szervezetektõl vagy magánszemélyektõl érkezik a régió területérõl, vagy a régió területén túlról. Nem szabad engedni a szélsõségesek szabad mozgását, amelyet például a hatékony és összehangolt határellenõrzés akadályozhat meg, de kritikus lenne a sikere ennek a kampánynak, mivel zavarják a pénzügyi és logisztikai támogató hálózatot, és megosztják a releváns információkat és a hírszerzést. Ösztönözni kell ezért a nemzetközi közösséget, beleértve a Nyugatot -ha tényleg érdekében áll a szélsõségesség felszámolása és a Daesh legyõzése -, hogy külsõ katonai és politikai támogatást kell nyújtani a régióban lévõ összes szereplõnek, akik valóban a Daesh és más erõszakos és szélsõséges csoportok és áramlatok ellen harcolnak.
Hetedszer, biztosítani kell az erõszakos extrémizmus ellen közvetlenül fellépõ országok széleskörû támogatást. Segíteni kell az erõfeszítéseiket, erõsítve a nemzeti egységet és területi integritást. Ez a megközelítés megköveteli a felforgató erõk elriasztását, és a be nem avatkozásukat az etnikai és vallási mozaikokból álló nemzetekbe. Bármilyen megközelítés, amely aláássa a fenti célon dolgozó kormányokat, vagy különbséget tesz a lakosság védelmét illetõen, a vereség biztos receptjének számít.
Nyolcadszor, egy új szemszögbõl kell biztosítani a Daesh és társszervezetei ellen vívott további harcot, és megelõzni, hogy egyes nemzetek, különösen a Közel-Keleten, aláássák az szélsõségesség elleni front bármely formáját. A Jemen elleni hadjárat pont egy ilyen eset, amely felbátorította a takfiri terroristákat, és teret engedett az Al-kaidának az Arab-félszigeten. Egységre van szükségünk a Daesh ellen, ahelyett, hogy további városokat vagy repülõtereket bombáznánk. Az országok és csoportok közti egyetértés a Daesh és tagjai ellen jobb környezetet biztosítana a szélsõségesség ellen vívott hatékonyabb harchoz. Az, hogy megpróbálják aláásni azokat, akik már bizonyították elhivatottságukat és elhatározásukat a Daesh elleni harcban, eközben azokat karolják fel, akik nem is igazán akarnak tenni ezen együttmûködés terén, nemhogy nem segíti gyökerestõl kiirtani a szélsõségességet, de leszorítja az erõfeszítéseket is.
Az irániak, különösen a fiatalok kortól és nemtõl függetlenül, következetesen elutasították az erõszakos szélsõségesség minden formáját, és harcoltak a tálibok, az Al-Kaida, az afganisztáni AQAP, a Daesh, és más hasonló erõk ellen Jemenben, Irakban és Szíriában. Irán büszke a szélsõségesek megerõsödése elleni közremûködésére Afganisztánban az 1990-es években, amikor támogatást biztosított az ellenálló erõknek a tálibokkal szemben vívott harc során. Irán kategorikusan elhatározta, hogy segíti az iraki kormányt, és koordinálja mindazokat, akiket a Daesh fenyeget. Amikor az elsõ támadásait megkezdte ez a csoport 2014. júniusban és júliusban, mindenki más meghökkent és megdöbbent, vagy lehetséges taktikai elõnyökrõl hallucináltak, mi eközben kezeltük a kihívást, segítettük megmenteni Bagdadot, Erbilt és Amerlit a Daesh-tõl a tanácsadóinkkal és katonai ellátmányunkkal, mielõtt bármilyen más segítség érkezett volna a helyszínre. A közremûködés a tanácsadásban és kiképzésben eredményesnek bizonyult a Daesh kiszorításában néhány nyugat-iraki stratégiai térségbõl.
Ugyanígy kezeltük a kihívást a kulturális és ideológiai fronton. Amikor egyesek szorgalmazták a pusztító háborút és a társadalmi átalakítást régiónkban, Irán javasolta a "Globális Napirendet a Civilizációk Közti Párbeszédre", amelyet az ENSZ közgyûlése 2001-ben elfogadott. Újabban, és sokáig a szélsõségesek csatatereken kivívott sikerei riasztották az egész világot, aminek következtében Rouhani elnök beterjesztett egy átfogó menetrendet "A Világ az Erõszakos Szélsõségesség ellen" címen, amit az ENSZ Közgyûlése 2013-ban el is fogadott. Ez a program kijelölte az erõszakos szélsõségesség elleni harc útját, és ha alaposan teljesítik és megvalósítják, képes lenne segíteni a nemzeteknek szerte a világon, hogy hatékonyan foglalkozzanak ezzel a komoly kihívással, amely mindannyiunk számára megmutatta az arcát.
Irán az eddig szerzett tapasztalatok alapján és az erõszakos szélsõségesek legyõzésében elért sikeres erõfeszítéseknek köszönhetõen készen áll a minden valódi és átfogó erõfeszítésre kétoldalú, regionális és globális szinteken.
Az együttmûködés minden szintjén arra van szükség, hogy vereséget mérjünk a Daesh-re, az Al-Kaidára, a Jabhat al-Nusra-ra és minden szövetségesükre, mivel ezek globális veszélyt jelentenek, és fenyegetik nem csak a helyi közösségeket, hanem azokat is, akik a válság központjától messze élnek. Reméljük, a helyi és globális érdekeltek inkább elõbb, mint utóbb felismerik annak szükségességét, hogy részt vegyenek ebben a közös vállalkozásban.
Link
Az erõszakos szélsõségesség talán a legkritikusabb kihívás, amely nem csak régiónkra jelent fenyegetést, hanem valójában az egész világra, mert ez a veszélyforrás nem ismer határokat. Ez egy nagyon komoly fenyegetés, amely Irakot és Szíriát sújtja és homályt borít a régióra. A kiterjedése globális és az ambícióiról is megállapítást nyert, hogy világméretû, így egyértelmûen jelentõs hatással bír a geopolitikai és biztonsági környezetre, nem csak a mi közvetlen szomszédságunkban, hanem a világ számos más részén.
Az erõszakos szélsõségek által elkövetett atrocitások és brutális erõfeszítések a vallási és etnikai tisztogatás terén Szíriában és Irakban sokkolta a világot. Európában a különbözõ al-Kaida párti csoportok által elkövetett terrormerényletek, a 2015-ös Boko Haram által elkövetett Baga-i mészárlás, a Tunéziai Nemzeti Múzeum ellen végrehajtott terrortámadás, a polgári lakosság ellen elkövetett halálos öngyilkos merénylet az afganisztáni Jalalabad-ban, a 21 kopt keresztény lefejezése Líbiában, a 147 fõiskolai hallgató sokkoló lemészárlása Kenyában az elmúlt hónapokban megmutatta a veszély terjedését az erõszakos szélsõségesség növekedése által. Ez a jelenség néhány évtizeddel ezelõtt globális figyelmet kapott az Afganisztánban lévõ szovjet inváziót követõen, amely az Al-Kaida és a tálibok létrehozásához vezetett, majd ezt követte az Egyesült Államok iraki inváziója, amely során különbözõ Al-Kaida párti csoportok jelentek meg Irakban, amelyek késõbb egyesülve, Daesh néven nõtték ki magukat. Gyakran nevezik õket ISIS-nek is.
A csoport tagjai súlyos bûncselekményeket követnek el, beleértve a kivégzéseket, a nemi erõszakot, a kényszerû átnevelést, a kínzást és a megalázó rabszolgasorba döntést, amelyeket a közösségi médiában reklámoz a Daesh -arab mozaikszó, az Iraki Iszlám Állam és a Levante terroristák rövidített jelentése –, szemléltetve a mértékét annak a fenyegetésnek, amit õk jelentenek. Szerte a világon több mint 90 országból végzik a tagtoborzást, köztük számos fejlett nyugati "demokráciából", ami riasztó jelzés a rendszer számos szociális és strukturális zavaráról, melyet mindeddig kényelmesen elhanyagoltak. A takfiri (gyûjtõnéven) terrorista csoportok megközelítése lehetõvé tette, hogy igazolják, sõt dicsõítsék a listájukat gyarapító megvetendõ tetteket, melynek központi tárgya a rabszolgaság és halál.
Gyûlöletük és dühük viszont az eredeti vallott célokon jóval túlnõtte magát, és már nem kímélik más takfiri csoportok tagjait sem. Sok esetben a lefejezés Al-Nusrah követõi közt a Daesh által Szíriában -és fordítva- mutatja ezt a tendenciát. Az egyik ilyen eset 2014 márciusában történt, amikor ördögi belharc alakult ki a terrorista csoportok között Észak-Szíriában, amely során több mint ezren meghaltak közülük.
Szisztematikusan megsemmisítik és megszentségtelenítik a szent mecseteket, szentélyeket, templomokat, õsi sírok és õsi templomok, valamint a gazdag kulturális örökséget képviselõ õsi régészeti kincseket, amely bemutatja az erõszakos szélsõségek hosszú távú pusztító céljait régió-szerte. Az Yazidi emberek ellen elkövetett atrocitások tükrözi szándékaikat és viselkedésüket a kisebbségekkel szemben. A közösségi médiában 2014. év júniusában közzétett és általuk dicsõített videó, mely 1700 iraki légierõnél dolgozó kadét szörnyû lemészárlását mutatja Tikritben, elõrevetíti az irakiak sorsát, ha nem sikerül legyõzniük az erõszakos szélsõségeseket. Ezekre a cselekményekre a legkevesebb, ha úgy tekintünk, mint a történelmi társadalmi szerkezet és a régió gazdag, változatos, és büszke öröksége ellen irányuló támadásra.
Honnan ered az erõszakos szélsõségesség gyökere?
Az olyan emberi értékek, mint az együttérzés, az empátia, a türelem, a tolerancia és megbocsátás mindig is alapvetõ üzenete volt minden vallási hagyománynak, különösen az iszlámnak, amit támogatott és végrehajtott a történelem folyamán. Eközben az elmúlt két évszázadban egy kétes háttérrel rendelkezõ demagóg eszméket képviselõ kis csoport az iszlám leple alatt torz képet igyekszik festeni a vallásról, az õ szemszögükbõl „megtisztítva azt”, mely során kifordították az iszlám üzenetét, és elferdítették a vallási tanításokat oly módon, hogy a szûk politikai érdekek és annak napirend szintû végrehajtásának feleljen meg. Megpróbálták a jóságot és irgalmát eltávolítani a vallásból, és követõik ebben a folyamatban, egyre intoleránsabbakká váltak azokkal szemben, akik nem osztják ezt az értelmezést, "nem igaz hívõknek" nyilvánítva ki õket.
Ezen megtévesztés alapján, azt tûzték ki célul, hogy teljesen elutasítsák az összes többi rivális vallási narratívát és kiközösítik azokat, akik másban hisznek, mit az õ hitük, akik nem onnan jöttek, ahonnan õk, és akik a lakosság nem azon csoportjához tartoznak, amihez õk. Azt állítják, hogy õk –kizárólagosan - már eljutottak arra a szintre, ahol pontosan megértik az iszlámot és annak teljes igazságát. Ez a központi mondanivalója a takfirizmusnak és õsi ágának, amely véleményem szerint a központi eleme annak a problémának, amivel most szemben állunk az erõszakos szélsõségeket illetõen.
Amíg ez a nézet csak a hívõk közösségére, és a támogató hívek szabad véleménynyilvánítási jogára korlátozódott, addig nem jelentett veszélyt. A probléma akkor merült fel, amikor a gazdagság és a hatalom képviselõ elkötelezték magukat ezen a gondolkodásmód kiterjesztése mellett szerte a világon egy nagyobb muzulmán közösségben egyesítve globálisan, mindezt nem a vallási puritanizmus eléréséért az embereken és közösségeken keresztül, hanem rövidlátó politikai és stratégiai célokból. Az egyéneket vagy csoportokat, akik hajlamosak a radikális ideológiákra, elcsábították ezek az eszmék, és magukévá tették ezeket a szélsõséges nézeteket. A szélsõséges eszmék kialakulásakor a többség úgy gondolta, hogy mindig elkerülhetik az erõszak alkalmazását a saját ideológiájukon belül a szabályok végrehajtásakor, de idõnként nem így történt, mert a sajátjaik ellen fordultak a mentorok. Pontosan ez az, amikor az erõszakos szélsõségesség megszületett, és ahol a gyökerei erednek.
A külsõ beavatkozás, a radikalizálódás és a régió destabilizálásának ördögi köre
Miközben szükséges kiemelnünk a Daesh és társszervezeteinek gyökereit, történelmi fejlõdését, valamint az iszlám kifordított értelmezését, azt is látnunk kell, hogy milyen erõs hatással voltak a jelenlegi erõszakos szélsõséges csoportok kialakulására és növekedésére a közelmúlt véres eseményei Irakban. A politikai és katonai beavatkozások az iszlám világban, különösen az 2000-es években, súlyosbították a helyzetet, létrehozva egy hatalmas termékeny táptalajt a szélsõséges demagóg eszméket hirdetõknek és segített a legradikálisabbaknak közülük, hogy kinõjenek a kevésbé radikálisok közül és nagyobb erõszakos szélsõséges szervezeteket hozzanak létre.
A Daesh nem új jelenség. Egyetértés van abban, hogy az erõszakos szélsõségesek elõrenyomulása a 2003-ban létrehozott iraki a káosznak köszönhetõ. A Daesh, egy olyan csoport, amelyet az összeomlás és a káosz táplál, az iraki invázió során kialakult instabilitásból nõtt ki és erõsödött meg azt követõen az évek során. A szíriai válság kialakulásával és a szélsõséges erõk néhány tehetõs magánszemély által történõ támogatásával, a régió negyedein és államain belül és kívül új terroristatoborzó és -kiképzõ helyeket alapítottak, és átfordulva a szörnyetegek most a saját létrehozóikat és jótevõiket is fenyegetik. Az "arab tavaszt" követen a jogfosztott fiatalokhoz szóló nemzetközi szintû felhívásaik, egyaránt az arab világban és nyugaton, lehetõvé tették a fegyveres állományuk rohamos növekedését.
A közel-keleti társadalmaknál végrehajtott katonai beavatkozás párosulva a rosszul megtervezett és rosszul kivitelezett társadalmi átépítésre tett kísérletekkel, tükrözik az Egyesült Államok és néhány más nyugati hatalom téves politikájának mélységeit a régióban. Az eredetileg az Egyesült Államok neokonzervatív köreihez köthetõ úgynevezett "Nagy Közel-Keleti Kezdeményezés" célja, hogy a Közel-Kelet régiójának országaiban politikai és társadalmi átrendezést hajtsanak végre a demokrácia exportálásával, amely elméleti keretet teremtett a katonai beavatkozásra. A kezdeményezés regionális ellenállást indított, és csak még nagyobb instabilitást generált. A rendszer hívei elõtt teljesen ismeretlen volt és késõbb sem ismerték fel, hogy a demokráciát nem lehet katonai eszközökkel rászabadítani a népre, és egy megszálló hadsereg felügyeletének idõtartama alatt fejleszteni. Ezen elképzelt helytelen politika során okozott károk olyan súlyosak, hogy a következõ években a károk enyhítésére irányuló jelentõs erõfeszítések árán is csak szerény eredményeket sikerült elérni.
Ez a politika feledésbe akarta taszítani a régió belsõ dinamikáját, írott és íratlan szabályait, és ennek következtében erélytelen és ügyetlen kísérletté vált, hiszen egy olyan idegen modellt akartak a különbözõ társadalmaknál bevezetni, ami teljesen különbözik a hagyományaiktól, a kultúrájuktól és az életmódjuktól. A régió több társadalmában az ebbõl adódó elhúzódó instabil állapot felhatalmazta az erõszakos szélsõséges erõket, hogy azok növekedjenek és létrehozott egy ördögi kört, amelyben a külföldi megszállás és a szélsõségesség egymást erõsítik, lehetõvé téve, hogy az utóbbi táplálkozni tudjon a társadalmi és kulturális repedésekbõl. Ezt nem volt túl nehéz megjósolni. A Biztonsági Tanács nyilatkozata 2003. február 17-én rámutatott:
A destabilizáció mértéke a régióban és a bizonytalanság mértéke Irakban egy háború esetén messze túlmutat azon, mint amit ma el tudunk képzelni, mivel az iraki állam társadalma és az egész régió olyan sok ismeretlen és veszélyes tényezõvel bír, amivel egyik fél sem tudna számolni teljes bizonyossággal. De egy eredmény szinte biztos: a szélsõségesség számára hatalmas haszonnal járhat egy hibásan megtervezett kaland Irakban.
Ma senki sem tagadhatja, hogy a szélsõségesek és terroristák sokkal erõsebbek és nagyobb, szerteágazóbb területeken mûködnek a Közel-Keleten, amit a volt diktátorok azt el tudnák képzelni, vagy kívánni 2001-ben.
Mi a Daesh és mi nem az?
A Daesh nem iszlám csoport: meglétének és célkitûzéseinek semmi köze a Szent Koránban lefektetett iszlámhoz, a prófétához és az õ tanítványaihoz. A Daesh az iszlám vallást eszközként használja a toborzáshoz és forrásszerzéshez. Az iszlám vallás az együttérzésen és a racionalitáson alapul: ez a tolerancia és az irgalom vallása. Minden gyakorló muszlim egy verssorral kezdi a napot a Szent Koránból, "Az Isten nevében Könyörületesség és Irgalmasság;", amelyet többször ismételnek a napi imák során, emlékezve a Teremtõ legfõbb tulajdonságaira, amelyekre törekedni kell az erkölcsös életért és végsõ megváltásért. A Daesh brutális bánásmódja és bûncselekményei, melyeket a vallási kisebbségekkel szemben követnek el Irakban és Szíriában ellentétesek a Korán tanításával, mely szerint "A vallásban nincs kényszer" (2: 256). A Szent Korán továbbá többször megismétli, hogy "aki megöl egy lelket, olyan mint ha az egész emberiséget ölné meg; és aki életet ad egy léleknek, olyan mintha az egész emberiségnek adna életét " (05:32). Ennek fényében, a muzulmánok túlnyomó többsége úgy fogja fel a Daesh és társszervezetei által elkövetett tetteket, hogy azok teljes egészében iszlámellenesek és erkölcsileg visszataszítóak, továbbá egyáltalán nem felelnek meg az iszlám gondolkodásnak és gyakorlatnak, melyet a történelem is visszamenõleg igazol muszlimok milliárdjainál.
Muszlimok és más vallások hívei éltek egymás mellett évszázadok óta régiónkban. Az egész Közel-Keleten vallási szentélyek és értékes antik tárgyak, mûemlékek tartoztak különbözõ iszlám valláshoz, vagy annak valamely ágához, illetve más vallásokhoz, amelyek nagy része a korai iszlám és a pre-iszlám korszakból származik, és békés együttélést szimbolizálják a különbözõ hitû népek között régió-szerte. Ezért a közelmúltban ezen értékes relikviák szélsõséges erõk általi elpusztítása azt mutatja, hogy az idegenek a valódi muszlimoktól.
Azokról, akik az iszlám alapvetõ tanait megsértik, ami az együttérzés és az empátia, többször is megjegyezi a Korán és a prófétai tradíció, hogy csak torzítják az iszlámot és a saját perverz narratív és öncélú céljaikért használják fel. Teljességgel hamis állítás, ha azt mondják, hogy az iszlám a hibás a szélsõségek volta miatt. Tanulságos megjegyezni, hogy azok közül, akik most az iszlámot hibáztatják a szélsõségeses erõk terjedése miatt, számos híve és támogatója az iraki inváziónak az elõzõ amerikai kormányzatból. Ezzel igyekeznek mentesíti a saját szerepüket a szörnyetegek megteremtésében, hogy hibáztatják az iszlámot, miszerint az teremtette meg az elviselhetetlen helyzetet a régióban és azon is túl.
A Daesh egyszerûen egy destruktív szekta. Általában a szélsõséges szervezetek, amelyek valamiféle hitet ígérnek, romboló kultuszokká válhatnak a fejlõdésük során. Ez alól a Daesh sem kivétel. Úgy indult, mint egy pusztító kultuszú tekintélyelvû, totalitárius, uralkodó szervezet, amely saját maga határozza meg a hatalmi struktúráját. De kényszerítõ agykontroll technikák alkalmazásához folyamodva befolyásolják a harcosokat, hogy azok atrocitásokat kövessenek el és különbözõ módokon toborozzanak, beleértve a közösségi médián keresztül, és az általuk uralt területeken többnyire a brutalitás és a megfélemlítés a jellemzõ.
A Daesh térhódítását segítõ tényezõk
A Deash által ellenõrzött területek 2015. év májusában - CC BY-SA 3.0
Néhány vitás pont merül fel a Daesh sikerének okai mögött Szíriában és Irakban. A sikereiket gyakran tulajdonítják olyan tényezõknek, mint a központi kormányzati hatóság erõtlensége vagy összeomlása, bizonyos regionális kormányzatok kezdeti pénzügyi és katonai támogatása, amely továbbra is érkezik tehetõs tisztviselõktõl és takfiri milliomosoktól. A térnyeréseik okai kapcsán szó esik a laza határellenõrzésrõl, amely lehetõvé teszi a határokon történõ szándékos átlépését az újoncoknak, vagy az elõre nem sejtett hozzáférést az óriási fegyverraktárakhoz Szíriában és Irakban. Ugyanígy felmerül az is, hogy az Egyesült Államok több éves iraki mûködése alatt a harcok során jelentõs tapasztalatra tettek szert és harcedzettek lettek, illetve jelentõs bevételük származik a kõolajból, olajból és az embercsempészetbõl.
Míg a fentiek mind fontos szerepet játszottak a Daesh térnyerésében, van egy másik fontos tényezõ, amely lehetõvé teszi, hogy a Daesh nagy területeken megragadja az irányítást, ami szintén jól mutatja ennek a csoportnak a természetét: a legfõbb szerepet az iraki Baath Párt korábbi tagjai és Szaddám Hussein hadseregének tisztjei játszották a Daesh és társszervezeteinek parancsnokságában és irányításában Irakban és Szíriában. Ez az elsõdleges oka a Daesh sikerének a csatatéren, valamint az, hogy átformálta az egyszerû öngyilkos terrorista csoportokat egy terrorista felkelõ szervezetté, amelynek célja, hogy átvegye területek fölött az ellenõrzést a szövetségeseivel és Szaddám Huszein lojalistáinak hálózatával.
Ez a szövetség megfelelõen tudta javítani a Daesh terroristáinak technikáját a klasszikus katonai szervezéssel és szakismerettel. A Daesh katonai szakértelemének biztosításán túl, a Baath pártisták csempészhálózatokat hoztak létre a 1990-es években a szankciók megkerüléséhez, amelyet szintén a terroristák rendelkezésére bocsátott. A Baath pártisták abban a reményben segítenek a Daesh-nek, hogy helyreállíthatják lényegében a korábbi politikai rendszert Irakban, ahol a síitákat, kurdokat és más népcsoportokat, sõt a többségben lévõ szunnitákat egy kis uralkodó elit réteg nyomja el. Így nem meglepõ, hogy a Daesh tettei Saddam Baath-párti rezsimjének nyers kegyetlenségére emlékeztetnek. Azonban a Daesh hatalmi egyensúlyából és a természetébõl adódóan, a Baath pártiakat csak meghatározott ideig használják, amíg az érdekeibõl eredõen szükségük van rájuk, majd félrelökik õket.
Átfogó stratégia kidolgozására való felhívás az erõszakos szélsõségesség elleni küzdelemhez
Van egy széles körû nemzetközi konszenzus, miszerint a Daesh egy bûnözõ szervezet, amelyet le kell gyõzni, és mûködtetõit bíróság elé kell állítani. Ez a konszenzus azt jelenti, hogy az egész nemzetközi közösség közös érdeke, hogy legyõzze a Daesh terroristákat és a hasonló csoportokat, beleértve azokat is, akik a felekezeti erõszak hívei. Bár ez a széles körû konszenzus jó eszköz is lehetne, de a célzott és hatékony intézkedéscsomagra történõ lefordítása megfoghatatlannak bizonyul. A nemzetközi közösség továbbra is szenved egy átfogó, következetes és koherens stratégia hiányától, amellyel szembe tudna szállni az erõszakos szélsõségességgel. Egy ilyen stratégiának a probléma teljes egészével és az alábbi elemekkel kell foglalkoznia:
Elõször is egy komoly, globális, szabályozott, diszkriminációmentes, befogadó, és nem a szelektív alkalmazás szükséges, amely túlmutat a szövetségi mintákon és kétoldalú kapcsolatokon. Ebben minden szereplõnek el kell kerülnie azt a kísértést, hogy a politikai megfontolásokat és érdekeket az eredeti cél felé helyezzen. Biztosítania kell tehát egy paradigmaváltást, amelyben valamennyi szereplõ felhagy az erõszakos szélsõségesség elleni küzdelem során azzal, hogy azt eszközként használja a szövetségi és politikai célok eléréséhez, továbbá felhagy a szelektivitással és a kettõs mércével. Az erõszakos szélsõségek nem válhatnak egy új címkévé, amellyel támadni és démonizálni lehet ellenfeleiket, és másokat. Az erõszakos szélsõségesség túl veszélyes, és túl nagy súllyal bír ahhoz, hogy csak valamely meghatározott államra vagy régióra korlátozódjon. Egy komoly globális kampányt kell indítani a Daesh és a hasonló takfiri szélsõségesek ellen, amihez paradigmaváltás és a nézõpontok átváltása szükséges.
Másodszor, a nemzetközi jog normáival és elveivel, az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel – különösen a más államokkal szembeni fenyegetés és erõszak alkalmazásának kizárásával - teljes összhangban kell megalapozni az együttmûködést. Nem tudunk kiirtani egy fenyegetést, ha tovább erõsítik különbözõ pénzügyi forrásokkal és bõvítik a toborzási lehetõségek körét.
Harmadszor, le kell szögezni, hogy bármilyen erõszakos szélsõségesség ellen indított háború csak úgy lehet sikeres, ha mindenekelõtt a kulturális és ideológiai fronton is küzdünk ellenük. Megfelelõ stratégiával mozgósítania kell a vallási és közösségi vezetõket, a médiát, az egyetemeket, a közösségi médiát és a hasonló felületeket a kifordított ideológiák elutasításához, valamint a vallások erõszak-orientált értelmezésének, a gyûlölködõ és erõszakos filozófia elítéléséhez, amelyek lényegében ellentétesek minden vallás alapvetõ tanításával. A vallási vezetõknek a világ minden táján élharcosként kéne erõfeszítéseket tenniük, egyértelmûen elutasítva az erõszakos szélsõségesség hamis tanításait és a szektarianizmust, valamint az etnikai és vallási kisebbségek elleni támadásokat. Ebben az összefüggésben a közelmúltban ajatollah Khamenei üzent az európai és észak-amerikai ifjúságnak, hogy törekedjenek arra, hogy felvilágosult kulturális és ideológiai diskurzusokat kezdeményezzenek.
Negyedszer, foglalkozni kell a járulékos tényezõkkel, amelyek segítenek teret engedni és fenntartani a szélsõséges erõk mûködését, beleértve a diktatúrát, a szegénységet, a korrupciót és a diszkriminációt. Foglalkozni kell a fiatalok gazdasági, politikai és kulturális jogfosztottságával Nyugaton, valamint a diszkriminatív intézkedésekkel, amelyekkel marginalizálják a külföldi származású embereket. Palesztina folyamatos megszállása és a palesztin nép tragikus sorsa egy másik hatékony toborzási eszköze a szélsõséges csoportoknak, mint Daesh, ezért mindezek figyelmet és fellépést kívánnak.
Ötödször, az iszlamofóbia elleni intézkedéseket is meg kell fogalmazni, mivel az iszlámellenesség esetében összekeverik az erõszakos szélsõségeseket és igaz muszlimokat, így a Daesh és hasonló takfiri csoportok kezére játszva, és közvetlenül hitelt nyújtva és megerõsítve a szélsõséges üzeneteket. Míg helyesen elítéljük a rasszizmust és az antiszemitizmust, de el kell ugyanakkor ítéljük az iszlamofóbiát és az iszlám kriminalizálását is, valamint a muszlim értékek, hitek és szentségek figyelmen kívül hagyását. Az iszlamofóbiára úgy kell tekintetni, mint a szélsõségesség egy fajtájára, amelynek így vagy úgy történõ buzdítása erõszakhoz vezet. Így a következetesség érdekében az erõszakos szélsõségek minden formáját el kell ítélni, és el kell utasítani.
Hatodszor, mozgósítani kell a regionális államokat és nemzetközi szereplõket, hogy megakadályozzák a szélsõséges erõk forrásokhoz való hozzáférését, mint az újoncok és egyéb források, amelyekkel fenntartják a rettegést a régióban és azon túl. Ez határozott intézkedéseket foglal magában annak érdekében, hogy véget vessenek a szélsõségesek erkölcsi, anyagi, logisztikai és pénzügyi támogatásának, ami magán- vagy állami szervezetektõl vagy magánszemélyektõl érkezik a régió területérõl, vagy a régió területén túlról. Nem szabad engedni a szélsõségesek szabad mozgását, amelyet például a hatékony és összehangolt határellenõrzés akadályozhat meg, de kritikus lenne a sikere ennek a kampánynak, mivel zavarják a pénzügyi és logisztikai támogató hálózatot, és megosztják a releváns információkat és a hírszerzést. Ösztönözni kell ezért a nemzetközi közösséget, beleértve a Nyugatot -ha tényleg érdekében áll a szélsõségesség felszámolása és a Daesh legyõzése -, hogy külsõ katonai és politikai támogatást kell nyújtani a régióban lévõ összes szereplõnek, akik valóban a Daesh és más erõszakos és szélsõséges csoportok és áramlatok ellen harcolnak.
Hetedszer, biztosítani kell az erõszakos extrémizmus ellen közvetlenül fellépõ országok széleskörû támogatást. Segíteni kell az erõfeszítéseiket, erõsítve a nemzeti egységet és területi integritást. Ez a megközelítés megköveteli a felforgató erõk elriasztását, és a be nem avatkozásukat az etnikai és vallási mozaikokból álló nemzetekbe. Bármilyen megközelítés, amely aláássa a fenti célon dolgozó kormányokat, vagy különbséget tesz a lakosság védelmét illetõen, a vereség biztos receptjének számít.
Nyolcadszor, egy új szemszögbõl kell biztosítani a Daesh és társszervezetei ellen vívott további harcot, és megelõzni, hogy egyes nemzetek, különösen a Közel-Keleten, aláássák az szélsõségesség elleni front bármely formáját. A Jemen elleni hadjárat pont egy ilyen eset, amely felbátorította a takfiri terroristákat, és teret engedett az Al-kaidának az Arab-félszigeten. Egységre van szükségünk a Daesh ellen, ahelyett, hogy további városokat vagy repülõtereket bombáznánk. Az országok és csoportok közti egyetértés a Daesh és tagjai ellen jobb környezetet biztosítana a szélsõségesség ellen vívott hatékonyabb harchoz. Az, hogy megpróbálják aláásni azokat, akik már bizonyították elhivatottságukat és elhatározásukat a Daesh elleni harcban, eközben azokat karolják fel, akik nem is igazán akarnak tenni ezen együttmûködés terén, nemhogy nem segíti gyökerestõl kiirtani a szélsõségességet, de leszorítja az erõfeszítéseket is.
Az irániak, különösen a fiatalok kortól és nemtõl függetlenül, következetesen elutasították az erõszakos szélsõségesség minden formáját, és harcoltak a tálibok, az Al-Kaida, az afganisztáni AQAP, a Daesh, és más hasonló erõk ellen Jemenben, Irakban és Szíriában. Irán büszke a szélsõségesek megerõsödése elleni közremûködésére Afganisztánban az 1990-es években, amikor támogatást biztosított az ellenálló erõknek a tálibokkal szemben vívott harc során. Irán kategorikusan elhatározta, hogy segíti az iraki kormányt, és koordinálja mindazokat, akiket a Daesh fenyeget. Amikor az elsõ támadásait megkezdte ez a csoport 2014. júniusban és júliusban, mindenki más meghökkent és megdöbbent, vagy lehetséges taktikai elõnyökrõl hallucináltak, mi eközben kezeltük a kihívást, segítettük megmenteni Bagdadot, Erbilt és Amerlit a Daesh-tõl a tanácsadóinkkal és katonai ellátmányunkkal, mielõtt bármilyen más segítség érkezett volna a helyszínre. A közremûködés a tanácsadásban és kiképzésben eredményesnek bizonyult a Daesh kiszorításában néhány nyugat-iraki stratégiai térségbõl.
Ugyanígy kezeltük a kihívást a kulturális és ideológiai fronton. Amikor egyesek szorgalmazták a pusztító háborút és a társadalmi átalakítást régiónkban, Irán javasolta a "Globális Napirendet a Civilizációk Közti Párbeszédre", amelyet az ENSZ közgyûlése 2001-ben elfogadott. Újabban, és sokáig a szélsõségesek csatatereken kivívott sikerei riasztották az egész világot, aminek következtében Rouhani elnök beterjesztett egy átfogó menetrendet "A Világ az Erõszakos Szélsõségesség ellen" címen, amit az ENSZ Közgyûlése 2013-ban el is fogadott. Ez a program kijelölte az erõszakos szélsõségesség elleni harc útját, és ha alaposan teljesítik és megvalósítják, képes lenne segíteni a nemzeteknek szerte a világon, hogy hatékonyan foglalkozzanak ezzel a komoly kihívással, amely mindannyiunk számára megmutatta az arcát.
Irán az eddig szerzett tapasztalatok alapján és az erõszakos szélsõségesek legyõzésében elért sikeres erõfeszítéseknek köszönhetõen készen áll a minden valódi és átfogó erõfeszítésre kétoldalú, regionális és globális szinteken.
Az együttmûködés minden szintjén arra van szükség, hogy vereséget mérjünk a Daesh-re, az Al-Kaidára, a Jabhat al-Nusra-ra és minden szövetségesükre, mivel ezek globális veszélyt jelentenek, és fenyegetik nem csak a helyi közösségeket, hanem azokat is, akik a válság központjától messze élnek. Reméljük, a helyi és globális érdekeltek inkább elõbb, mint utóbb felismerik annak szükségességét, hogy részt vegyenek ebben a közös vállalkozásban.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
baktria
- 2015. June 25. 13:32:32
#2 |
postaimre
- 2015. June 25. 14:13:25
#3 |
baktria
- 2015. June 25. 14:29:56
#4 |
postaimre
- 2015. June 25. 14:49:43
#5 |
baktria
- 2015. June 25. 15:01:33
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.