Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A Gyurcsány-érában csak lefokozták
Judittal még terveik vannak, bár szomorúnak tartom, hogy egyetlen értelmes "rendõrt" sem termelt ki magából ez a szervezet sem. Baracz hol vagy? Két, lopással gyanúsított ember az ügyészség két „koronatanúja” – mondta lapunknak adott interjújában Szima Judit, a Tettrekész rendõrszakszervezet fõtitkára, akit a napokban nem jogerõsen letöltendõ börtönbüntetésre ítélt a bíróság sikkasztásért. Beszámolt a szervezetükhöz 2011-ben beépített M. E. ténykedésérõl, aki elõbb az iráni nagykövettel akarta õt összeismertetni, majd kormánypárti politikusok gépfegyveres lelövésérõl beszélt, ezzel alapot teremtve a szakszervezet elleni titkos nyomozásra. M. E.-rõl kiderült, hogy az Információs Hivatallal is kapcsolatba került. A fõtitkár szerint politikai koncepciós eljárást indítottak ellene, terroristaként kezelték, megalázták, férje sírját sem látogathatta meg halottak napján, de a rendõrszakszervezetet így sem fogják tudni szétverni.
– A Szekszárdi Járásbíróság a napokban három év letöltendõ börtönbüntetésre és 22 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte sikkasztásért, költségvetési csalásért és hamis magánokirat felhasználásáért. Hogyan fogadta az ítéletet?
– Váratlanul ért, különösen a bíró eddigi egyoldalú pervezetésének fényében. Ezalatt azt értem, hogy az ügyészség bizonyítási indítványainak mindig helyt adott, a védelemének szinte soha. Ebbõl arra lehetett következtetni, hogy a mi álláspontunkra azért nem kíváncsi a bíróság, mert hozzánk hasonlóan a vádat egy képtelen jogi tákolmánynak tartja, és felmentõ ítéletet hoz majd.
– Ehelyett a hatból négy vádpontban bûnösnek mondták ki. Továbbra is ártatlannak tartja magát?
– Nem követtem el semmilyen bûncselekményt.
– Akkor vegyük sorra a vádpontokat. Az ügyészség szerint sikkasztást követett el azzal, hogy a Tettrekész pénzébõl, az arra jogosult testület hozzájárulása nélkül 18 millió forintért felújította a szakszervezet székházát, amely egyúttal az ön otthona.
– Megalakulásától kezdve a saját lakóingatlanom a szakszervezet székhelye. Azóta itt iroda mûködik több mint tíz alkalmazottal. 2009-ben a küldöttértekezletünk döntött a felújításról, hogy a munkatársaink emberi körülmények között dolgozhassanak. Ezt egyébként 2010-ben és utána minden esztendõben a kongresszus is megerõsítette. Tehát nem igaz, hogy ne lett volna felhatalmazás. Jogilag megalapozatlan és értelmezhetetlen az ügyészség állítása, miszerint a beruházás teljes értéke el lett volna sikkasztva, ugyanis elõtte bérleti szerzõdést kötöttem a szakszervezettel, ami alapján havi 80 ezer forintért több mint 200 négyzetméternyi irodát bérelnek tõlem. Azonban 2009 óta egyetlen forintot sem kell fizetniük, helyette lelakják azt az összeget, amit a felújításra fordítottunk. Hiába nyilatkozta azt a Tettrekész, hogy nem érte semmilyen kár, az ügyészség és az elsõfokú bíróság ezt figyelmen kívül hagyta. Miként a tagság felhatalmazását és a bérleti szerzõdést is. Valójában a szakszervezet belsõ életébe való durva beavatkozásról van szó.
Tüntetéstõl a börtönig
2011. június 2.: A Tettrekész a Parlament elõtt tüntet a szolgálati nyugdíjak ügyében.
2011. június 3.: Õrizetbe veszik Szima Juditot.
2011. június 6.: A bíróság lakhelyelhagyási tilalommal sújtja a szakszervezeti vezetõt.
2011. november 27.: A büntetõeljárás meghiúsítása és a bûnismétlés veszélye miatt letartóztatják Szimát. Nyolc hónapot tölt börtönben.
2015. június 15.: Elsõ fokon börtönbüntetésre ítélik a rendõrszakszervezet vezetõjét.
– A második és harmadik vádpont szerint 2009 februárja és 2011 januárja között valótlan tartalmú útiköltség-elszámolásokkal nyolcmillió forintot tulajdonított el a szakszervezet – egyébként éppen ön által kezelt – pénzébõl, 2008-tól pedig két munkatársának utalt át másfél millió forintot fiktív útiköltségekre.
– A bíróság elegendõ bizonyítékként fogadta el a kirendelt szakértõ becslését, miközben egy másik szakértõ pontos – tehát nem csupán becsült – adatai ezt cáfolták. Két másik szakértõ is a mi álláspontunkat igazolta, de ez sem hatotta meg a bíróságot. A szakszervezet az én autómat használta futárautóként, és ezt a vádbeli idõszakban, 2008 és 2011 között munkaügyben bárki megtehette. Ezt egy tucat tanú igazolta. Mivel 2005 óta én vagyok a Tettrekész elsõ számú vezetõje, korlátlan gépkocsihasználatom van, ezt senki nem is vitatta. A benzinpénzt én fizettem, amit a szakszervezet utólag megtérített. Errõl precíz nyilvántartásokat vezettünk, ám érdekes módon ezeket nem egyedileg azonosított módon foglalták le, hanem a házkutatáskor az összeset bevágták egy zsákba, és vitték. Ennek azért van jelentõsége, mert utólag aláírás nélküli, tisztázatlan eredetû nyilvántartások kerültek a bíróság asztalára. A két kollégám útiköltség-térítése is pontosan, szabályosan zajlott, amit több tucat tanú alátámasztott. Csak az egyik feljelentõ, T. Enikõ állította az ellenkezõjét. Róla azt érdemes tudni, hogy munkahelyi viselkedése miatt szakszervezetünk korábban elbocsátotta. Már elõtte is tudtuk, hogy hányatott a magánélete, egyik öngyilkossági kísérlete után például a kórházban is meglátogattuk. Bedõlt hitele miatt elvesztette a lakását, ezért megengedtem neki, hogy a lakásomba bejelentkezzen. De nem lehetett vele együtt dolgozni, és az elbocsátása miatt megsértõdött. Emiatt akar bosszút állni rajtam és a szakszervezeten.
– Tehát perben, haragban állnak egymással? Azért kérdezem, mert az elfogult tanúk vallomását jogállami bíróságok ki szokták rekeszteni a bizonyítékok körébõl.
– Haragban és perben is, miután egy másik volt szakszervezeti alkalmazottal együtt jogosulatlanul vett fel közel kétmillió forintot a Tettrekész számlájáról. Emiatt feljelentést tettünk ellenük, és a nyomozó hatóság közlése szerint gyanúsítottként hallgatták ki õket. Az én ügyemben ezek a lopással gyanúsított emberek az ügyészség „koronatanúi”, akiket a bíróság elfogulatlannak és szavahihetõnek minõsített. Abszurdum az egész.
– A negyedik vádpont, amiben a bíróság bûnösnek mondta ki: egyes alkalmazottaikat bejelentés nélkül foglalkoztatták, a túlmunkákat zsebbe fizették, amivel megkárosították a költségvetést.
– Valójában annyi történt, hogy a szakszervezet meglopásával gyanúsított T. Enikõ elszaladt az ügyészségre, és beismerte, lopott, ám azt állította, a pénzt odaadta nekem, én meg ebbõl fizettem a túlórákat. Teljesen életszerûtlen a történet, hiszen valamennyi érintett munkatársunk tanúként elmondta: a túlmunkákat szabadidõben „lecsúsztathatták”. Tehát mi csupán éltünk azzal a törvényes lehetõséggel, amely lehetõvé teszi a túlmunka szabadidõben való ellentételezését. A kollégáinknak ez sokszor kedvezõbb volt.
– Milyen bizonyítékokra épült a vád és az ítélet?
– A feljelentõ és társa valósággal ellentétes, rosszindulatú tanúvallomásaira és a T. Enikõ által készített Word-dokumentumokra. A bíróság igazságügyi szakértõje ezeket vizsgálta meg, nem pedig a tõlünk lefoglalt iratokat, kimutatásokat, bizonylatokat.
– Honnan értesült arról, hogy titkos nyomozás is folyt önök ellen?
– Az eljáró ügyészség „nagy tudású” vezetõje foglalta ezt közokiratba. Gondolom, sokat nem hozhatott a konyhára a lehallgatás, titkos megfigyelés, mivel az ily módon szerzett bizonyítékokkal elõ sem álltak.
– Az interneten is közzétette azt a Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) vezetõjének írt levelet, amelyben megemlít egy bizonyos M. E.-t. Róla azt sejteti, hogy a TEK provokátora, netán beépített titkos ügynök lehetett. Mibõl gondolja?
– A ténykedése erre utalt. M. E.-t jogi elõadóként alkalmaztuk 2011 és 2013 között, mivel szakmailag felkészült volt. Ám kezdettõl furcsa volt, amit csinált. Próbált a szakszervezeti vezetõk bizalmába férkõzni, és saját megfogalmazása szerint „mindenkinek felmérte a gyenge pontját”. Ennél is érdekesebb: folyamatosan hangoztatta, hogy kitûnõen beszél perzsául, a budapesti iráni nagykövet személyes ismerõse, és szeretne szervezni egy találkozót kettõnknek. Erre végül nem került sor. Aztán többször, többek füle hallatára elõadta, hogy felhívta õt egy rendõr, és közölte: szerez egy gépfegyvert, feljön Budapestre, és lelövi az összes kormánypárti politikust. Mikor kértük, hogy írjon errõl jelentést, nem tette meg. Ma már sejtjük, mi állhatott a háttérben: ha a TEK-nek jelentett errõl a mesérõl, amelyhez egyébként a szakszervezetnek semmi köze nem volt, az legalizálhatta a terrorelhárítók ellenünk folytatandó titkos adatgyûjtését. Mint kiderült, ez meg is történt. Miután M. E. munkaviszonya 2013-ban megszûnt, az általa használt szakszervezeti számítógépen egy szakember visszaállította a törölt fájlokat. Ezekbõl kiderült, hogy beadta a jelentkezését az Információs Hivatalhoz az önéletrajzával együtt. Errõl értesítettem az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH), ami után érdekes módon a TEK egyik munkatársa hívott telefonon, majd a Nemzeti Védelmi Szolgálat két egyenruhása robogott le hozzánk Szekszárdra a fájlokért.
– Több évtizedes rendõr szakmai múlttal a háta mögött milyennek ítéli az ön ellen folytatott büntetõeljárást?
– Politikai koncepciós eljárásnak. Négy módszerrel próbáltak megtörni: kifárasztással, félelemkeltéssel, megalázással és elkülönítéssel. Úgy kezeltek, mint egy terroristát. Ágyhoz bilincseltek, vécére is csak kísérõvel mehettem. Öt TEK-terepjáróból álló konvojban szállítgattak ide-oda állig felfegyverzett kommandósok gyûrûjében. A börtönben csak az ügyészek füle hallatára beszélhettem 11 éves kislányommal. A telefonomat folyamatosan lehallgatták; a kislányom mondta is, nagyon idegesíti a vonalban ez az állandó „zörej”. Amikor szabadlábon voltam, akkor is próbálták akadályozni, hogy a munkámat végezzem. Néhány munkatársamat ötször-hatszor is kihallgatták, pszichikailag akarták õket megtörni. A nyomozók a szakszervezet hûtõjében a Nesteákat számolgatták. Még azt a kérésemet is megtagadták, hogy halottak napján kimehessek a temetõbe a férjem sírjához. Ha mindez nem velem történt volna, el se hinném, hogy manapság ilyen elõfordulhat Magyarországon. Márpedig a jövõben is elõ fog, amíg az ügyészség kézi vezérlése és egyes bíróságok kiszolgáltatottsága az aktuális hatalomnak ennyire nyilvánvaló. Az egész eljárás Kafka szürreális novelláját, A fegyencgyarmatont idézte számomra.
– Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindaz, amit állít, igaz, ön szerint miért olyan fontos a hatalomnak, hogy parkolópályára tegye a Tettrekészt és vezetõjét?
– Azért vagyunk veszélyesek és eltaposandók, mert a munkavállalókat képviseljük; az elesetteket, a kiszolgáltatottakat, a megfélemlítetteket. Egy szakszervezet, ha hagyják dolgozni, nagyon kellemetlen tényezõ egy olyan államhatalomnak, amely mást mond, mint amit tesz.
– A Gyurcsány-érában „csak” bujtogatás miatt indult ön ellen eljárás, többször is. Ezeknek mi lett a vége?
– Lefokoztak, pénzbüntetésre ítéltek, pedig csak az igazat mondtam. Az azóta eltelt idõ igazolta a legtöbb akkori bírálatom helytállóságát.
– Nyolc hónapot töltött elõzetes letartóztatásban. Hogyan élte meg ezt az idõszakot a börtönben?
– Anyaként éltem meg a legnehezebben. Az államhatalom elõtt nyitott könyv a magánéletem. Tudják, hogy legkisebb gyermekem édesapját tragikus körülmények között vesztettem el, és egyedül nevelem a kislányomat. A nyomozást vezetõ ügyész asszony anyaként és özvegyként is belém törölte a lábát. Furcsán hangzik, de a börtönben sokkal emberségesebb, támogatóbb volt a légkör, mint amit idekint a „bûnüldözõ” és „igazságszolgáltató” szervektõl megtapasztaltam.
– Miközben a közvéleményt valóban sokkoló korrupciós ügyekben, vagy például az egykori véreskezû kommunista belügyminiszter esetében az igazságszolgáltatás látványosan csõdöt mond, addig önt viszonylag gyorsan „lerendezték”. Úgy tûnik, bizonyos helyzetekben olajozottan mûködik a rendszer.
– Tökéletesen összefoglalta a lényegét az igazságszolgáltatás árnyoldalának. Vannak tisztességes ügyészek, tisztességes bírák, de ránk megadták a kilövési engedélyt, és ilyenkor valahogy mindig olyan emberek kerülnek döntési helyzetbe, akik hozzák az elvárt eredményt.
– Az ügyészség indítványozta az újbóli elõzetes letartóztatását. Bármelyik pillanatban jöhetnek önért, ha a másodfokú bíróság helyt ad az indítványnak.
– Igen, jöhetnek értem, hiszen ma Magyarországon ugyebár tombol az érdekvédõ-bûnözés. Roppant veszélyes, ha egy szakszervezeti vezetõ beszélni kezd, vagy éppen elkölti a szakszervezet pénzét a szakszervezet által meghatározott célokra.
– Ha másodfokon helybenhagyják az ítéletet, ön börtönbe, a szakszervezet pedig utcára kerül. Hogyan készülnek erre az eshetõségre?
– A Tettrekészt nem tudják szétverni. A kongresszusunk májusban úgy döntött: ha jogerõsen elítélnek, beperlik a magyar államot, a Szekszárdi Törvényszéket és a Legfõbb Ügyészséget. Ha így történne, akkor is tovább folytatjuk a kisrendõrök érdekvédelmét, hiszen nyakunkon az új szolgálati törvény a maga számtalan alapjogi korlátozásával. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ártatlanul börtönbe kelljen mennem azért, mert komolyan veszem a hivatásomat, és akár a falnak is nekimegyek, ha a munkavállalókat igazságtalanság éri. Bízom abban, hogy nem minden bírót lehet presszionálni. Akárhogyan is, megtörni nem tudnak, a jövõben is azt fogom írni, mondani, amit jónak, igaznak gondolok. Ebben csak a Jóisten korlátozhat.
Link
– A Szekszárdi Járásbíróság a napokban három év letöltendõ börtönbüntetésre és 22 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte sikkasztásért, költségvetési csalásért és hamis magánokirat felhasználásáért. Hogyan fogadta az ítéletet?
– Váratlanul ért, különösen a bíró eddigi egyoldalú pervezetésének fényében. Ezalatt azt értem, hogy az ügyészség bizonyítási indítványainak mindig helyt adott, a védelemének szinte soha. Ebbõl arra lehetett következtetni, hogy a mi álláspontunkra azért nem kíváncsi a bíróság, mert hozzánk hasonlóan a vádat egy képtelen jogi tákolmánynak tartja, és felmentõ ítéletet hoz majd.
– Ehelyett a hatból négy vádpontban bûnösnek mondták ki. Továbbra is ártatlannak tartja magát?
– Nem követtem el semmilyen bûncselekményt.
– Akkor vegyük sorra a vádpontokat. Az ügyészség szerint sikkasztást követett el azzal, hogy a Tettrekész pénzébõl, az arra jogosult testület hozzájárulása nélkül 18 millió forintért felújította a szakszervezet székházát, amely egyúttal az ön otthona.
– Megalakulásától kezdve a saját lakóingatlanom a szakszervezet székhelye. Azóta itt iroda mûködik több mint tíz alkalmazottal. 2009-ben a küldöttértekezletünk döntött a felújításról, hogy a munkatársaink emberi körülmények között dolgozhassanak. Ezt egyébként 2010-ben és utána minden esztendõben a kongresszus is megerõsítette. Tehát nem igaz, hogy ne lett volna felhatalmazás. Jogilag megalapozatlan és értelmezhetetlen az ügyészség állítása, miszerint a beruházás teljes értéke el lett volna sikkasztva, ugyanis elõtte bérleti szerzõdést kötöttem a szakszervezettel, ami alapján havi 80 ezer forintért több mint 200 négyzetméternyi irodát bérelnek tõlem. Azonban 2009 óta egyetlen forintot sem kell fizetniük, helyette lelakják azt az összeget, amit a felújításra fordítottunk. Hiába nyilatkozta azt a Tettrekész, hogy nem érte semmilyen kár, az ügyészség és az elsõfokú bíróság ezt figyelmen kívül hagyta. Miként a tagság felhatalmazását és a bérleti szerzõdést is. Valójában a szakszervezet belsõ életébe való durva beavatkozásról van szó.
Tüntetéstõl a börtönig
2011. június 2.: A Tettrekész a Parlament elõtt tüntet a szolgálati nyugdíjak ügyében.
2011. június 3.: Õrizetbe veszik Szima Juditot.
2011. június 6.: A bíróság lakhelyelhagyási tilalommal sújtja a szakszervezeti vezetõt.
2011. november 27.: A büntetõeljárás meghiúsítása és a bûnismétlés veszélye miatt letartóztatják Szimát. Nyolc hónapot tölt börtönben.
2015. június 15.: Elsõ fokon börtönbüntetésre ítélik a rendõrszakszervezet vezetõjét.
– A második és harmadik vádpont szerint 2009 februárja és 2011 januárja között valótlan tartalmú útiköltség-elszámolásokkal nyolcmillió forintot tulajdonított el a szakszervezet – egyébként éppen ön által kezelt – pénzébõl, 2008-tól pedig két munkatársának utalt át másfél millió forintot fiktív útiköltségekre.
– A bíróság elegendõ bizonyítékként fogadta el a kirendelt szakértõ becslését, miközben egy másik szakértõ pontos – tehát nem csupán becsült – adatai ezt cáfolták. Két másik szakértõ is a mi álláspontunkat igazolta, de ez sem hatotta meg a bíróságot. A szakszervezet az én autómat használta futárautóként, és ezt a vádbeli idõszakban, 2008 és 2011 között munkaügyben bárki megtehette. Ezt egy tucat tanú igazolta. Mivel 2005 óta én vagyok a Tettrekész elsõ számú vezetõje, korlátlan gépkocsihasználatom van, ezt senki nem is vitatta. A benzinpénzt én fizettem, amit a szakszervezet utólag megtérített. Errõl precíz nyilvántartásokat vezettünk, ám érdekes módon ezeket nem egyedileg azonosított módon foglalták le, hanem a házkutatáskor az összeset bevágták egy zsákba, és vitték. Ennek azért van jelentõsége, mert utólag aláírás nélküli, tisztázatlan eredetû nyilvántartások kerültek a bíróság asztalára. A két kollégám útiköltség-térítése is pontosan, szabályosan zajlott, amit több tucat tanú alátámasztott. Csak az egyik feljelentõ, T. Enikõ állította az ellenkezõjét. Róla azt érdemes tudni, hogy munkahelyi viselkedése miatt szakszervezetünk korábban elbocsátotta. Már elõtte is tudtuk, hogy hányatott a magánélete, egyik öngyilkossági kísérlete után például a kórházban is meglátogattuk. Bedõlt hitele miatt elvesztette a lakását, ezért megengedtem neki, hogy a lakásomba bejelentkezzen. De nem lehetett vele együtt dolgozni, és az elbocsátása miatt megsértõdött. Emiatt akar bosszút állni rajtam és a szakszervezeten.
– Tehát perben, haragban állnak egymással? Azért kérdezem, mert az elfogult tanúk vallomását jogállami bíróságok ki szokták rekeszteni a bizonyítékok körébõl.
– Haragban és perben is, miután egy másik volt szakszervezeti alkalmazottal együtt jogosulatlanul vett fel közel kétmillió forintot a Tettrekész számlájáról. Emiatt feljelentést tettünk ellenük, és a nyomozó hatóság közlése szerint gyanúsítottként hallgatták ki õket. Az én ügyemben ezek a lopással gyanúsított emberek az ügyészség „koronatanúi”, akiket a bíróság elfogulatlannak és szavahihetõnek minõsített. Abszurdum az egész.
– A negyedik vádpont, amiben a bíróság bûnösnek mondta ki: egyes alkalmazottaikat bejelentés nélkül foglalkoztatták, a túlmunkákat zsebbe fizették, amivel megkárosították a költségvetést.
– Valójában annyi történt, hogy a szakszervezet meglopásával gyanúsított T. Enikõ elszaladt az ügyészségre, és beismerte, lopott, ám azt állította, a pénzt odaadta nekem, én meg ebbõl fizettem a túlórákat. Teljesen életszerûtlen a történet, hiszen valamennyi érintett munkatársunk tanúként elmondta: a túlmunkákat szabadidõben „lecsúsztathatták”. Tehát mi csupán éltünk azzal a törvényes lehetõséggel, amely lehetõvé teszi a túlmunka szabadidõben való ellentételezését. A kollégáinknak ez sokszor kedvezõbb volt.
– Milyen bizonyítékokra épült a vád és az ítélet?
– A feljelentõ és társa valósággal ellentétes, rosszindulatú tanúvallomásaira és a T. Enikõ által készített Word-dokumentumokra. A bíróság igazságügyi szakértõje ezeket vizsgálta meg, nem pedig a tõlünk lefoglalt iratokat, kimutatásokat, bizonylatokat.
– Honnan értesült arról, hogy titkos nyomozás is folyt önök ellen?
– Az eljáró ügyészség „nagy tudású” vezetõje foglalta ezt közokiratba. Gondolom, sokat nem hozhatott a konyhára a lehallgatás, titkos megfigyelés, mivel az ily módon szerzett bizonyítékokkal elõ sem álltak.
– Az interneten is közzétette azt a Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) vezetõjének írt levelet, amelyben megemlít egy bizonyos M. E.-t. Róla azt sejteti, hogy a TEK provokátora, netán beépített titkos ügynök lehetett. Mibõl gondolja?
– A ténykedése erre utalt. M. E.-t jogi elõadóként alkalmaztuk 2011 és 2013 között, mivel szakmailag felkészült volt. Ám kezdettõl furcsa volt, amit csinált. Próbált a szakszervezeti vezetõk bizalmába férkõzni, és saját megfogalmazása szerint „mindenkinek felmérte a gyenge pontját”. Ennél is érdekesebb: folyamatosan hangoztatta, hogy kitûnõen beszél perzsául, a budapesti iráni nagykövet személyes ismerõse, és szeretne szervezni egy találkozót kettõnknek. Erre végül nem került sor. Aztán többször, többek füle hallatára elõadta, hogy felhívta õt egy rendõr, és közölte: szerez egy gépfegyvert, feljön Budapestre, és lelövi az összes kormánypárti politikust. Mikor kértük, hogy írjon errõl jelentést, nem tette meg. Ma már sejtjük, mi állhatott a háttérben: ha a TEK-nek jelentett errõl a mesérõl, amelyhez egyébként a szakszervezetnek semmi köze nem volt, az legalizálhatta a terrorelhárítók ellenünk folytatandó titkos adatgyûjtését. Mint kiderült, ez meg is történt. Miután M. E. munkaviszonya 2013-ban megszûnt, az általa használt szakszervezeti számítógépen egy szakember visszaállította a törölt fájlokat. Ezekbõl kiderült, hogy beadta a jelentkezését az Információs Hivatalhoz az önéletrajzával együtt. Errõl értesítettem az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH), ami után érdekes módon a TEK egyik munkatársa hívott telefonon, majd a Nemzeti Védelmi Szolgálat két egyenruhása robogott le hozzánk Szekszárdra a fájlokért.
– Több évtizedes rendõr szakmai múlttal a háta mögött milyennek ítéli az ön ellen folytatott büntetõeljárást?
– Politikai koncepciós eljárásnak. Négy módszerrel próbáltak megtörni: kifárasztással, félelemkeltéssel, megalázással és elkülönítéssel. Úgy kezeltek, mint egy terroristát. Ágyhoz bilincseltek, vécére is csak kísérõvel mehettem. Öt TEK-terepjáróból álló konvojban szállítgattak ide-oda állig felfegyverzett kommandósok gyûrûjében. A börtönben csak az ügyészek füle hallatára beszélhettem 11 éves kislányommal. A telefonomat folyamatosan lehallgatták; a kislányom mondta is, nagyon idegesíti a vonalban ez az állandó „zörej”. Amikor szabadlábon voltam, akkor is próbálták akadályozni, hogy a munkámat végezzem. Néhány munkatársamat ötször-hatszor is kihallgatták, pszichikailag akarták õket megtörni. A nyomozók a szakszervezet hûtõjében a Nesteákat számolgatták. Még azt a kérésemet is megtagadták, hogy halottak napján kimehessek a temetõbe a férjem sírjához. Ha mindez nem velem történt volna, el se hinném, hogy manapság ilyen elõfordulhat Magyarországon. Márpedig a jövõben is elõ fog, amíg az ügyészség kézi vezérlése és egyes bíróságok kiszolgáltatottsága az aktuális hatalomnak ennyire nyilvánvaló. Az egész eljárás Kafka szürreális novelláját, A fegyencgyarmatont idézte számomra.
– Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindaz, amit állít, igaz, ön szerint miért olyan fontos a hatalomnak, hogy parkolópályára tegye a Tettrekészt és vezetõjét?
– Azért vagyunk veszélyesek és eltaposandók, mert a munkavállalókat képviseljük; az elesetteket, a kiszolgáltatottakat, a megfélemlítetteket. Egy szakszervezet, ha hagyják dolgozni, nagyon kellemetlen tényezõ egy olyan államhatalomnak, amely mást mond, mint amit tesz.
– A Gyurcsány-érában „csak” bujtogatás miatt indult ön ellen eljárás, többször is. Ezeknek mi lett a vége?
– Lefokoztak, pénzbüntetésre ítéltek, pedig csak az igazat mondtam. Az azóta eltelt idõ igazolta a legtöbb akkori bírálatom helytállóságát.
– Nyolc hónapot töltött elõzetes letartóztatásban. Hogyan élte meg ezt az idõszakot a börtönben?
– Anyaként éltem meg a legnehezebben. Az államhatalom elõtt nyitott könyv a magánéletem. Tudják, hogy legkisebb gyermekem édesapját tragikus körülmények között vesztettem el, és egyedül nevelem a kislányomat. A nyomozást vezetõ ügyész asszony anyaként és özvegyként is belém törölte a lábát. Furcsán hangzik, de a börtönben sokkal emberségesebb, támogatóbb volt a légkör, mint amit idekint a „bûnüldözõ” és „igazságszolgáltató” szervektõl megtapasztaltam.
– Miközben a közvéleményt valóban sokkoló korrupciós ügyekben, vagy például az egykori véreskezû kommunista belügyminiszter esetében az igazságszolgáltatás látványosan csõdöt mond, addig önt viszonylag gyorsan „lerendezték”. Úgy tûnik, bizonyos helyzetekben olajozottan mûködik a rendszer.
– Tökéletesen összefoglalta a lényegét az igazságszolgáltatás árnyoldalának. Vannak tisztességes ügyészek, tisztességes bírák, de ránk megadták a kilövési engedélyt, és ilyenkor valahogy mindig olyan emberek kerülnek döntési helyzetbe, akik hozzák az elvárt eredményt.
– Az ügyészség indítványozta az újbóli elõzetes letartóztatását. Bármelyik pillanatban jöhetnek önért, ha a másodfokú bíróság helyt ad az indítványnak.
– Igen, jöhetnek értem, hiszen ma Magyarországon ugyebár tombol az érdekvédõ-bûnözés. Roppant veszélyes, ha egy szakszervezeti vezetõ beszélni kezd, vagy éppen elkölti a szakszervezet pénzét a szakszervezet által meghatározott célokra.
– Ha másodfokon helybenhagyják az ítéletet, ön börtönbe, a szakszervezet pedig utcára kerül. Hogyan készülnek erre az eshetõségre?
– A Tettrekészt nem tudják szétverni. A kongresszusunk májusban úgy döntött: ha jogerõsen elítélnek, beperlik a magyar államot, a Szekszárdi Törvényszéket és a Legfõbb Ügyészséget. Ha így történne, akkor is tovább folytatjuk a kisrendõrök érdekvédelmét, hiszen nyakunkon az új szolgálati törvény a maga számtalan alapjogi korlátozásával. Még mindig nem akarom elhinni, hogy ártatlanul börtönbe kelljen mennem azért, mert komolyan veszem a hivatásomat, és akár a falnak is nekimegyek, ha a munkavállalókat igazságtalanság éri. Bízom abban, hogy nem minden bírót lehet presszionálni. Akárhogyan is, megtörni nem tudnak, a jövõben is azt fogom írni, mondani, amit jónak, igaznak gondolok. Ebben csak a Jóisten korlátozhat.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2015. June 29. 08:03:37
#2 |
kozak
- 2015. June 29. 08:26:58
#3 |
spartakusz
- 2015. June 29. 09:01:43
#4 |
kakas
- 2015. June 29. 13:36:20
#5 |
jozsef toth
- 2015. June 29. 15:22:06
#6 |
monguzking
- 2015. June 29. 16:17:09
#7 |
spartakusz
- 2015. June 29. 16:33:46
#8 |
Perje
- 2015. June 30. 12:26:59
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.