Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Görögországgal együtt bukhat Merkel eurómentési politikája
Órák vannak hátra a görög euródrámából, június 30-án éjfélkor a görögöknek vissza kell fizetniük az IMF-nek a második mentõcsomag 1,5 milliárd euróra rúgó esedékes részletét, egyelõre azonban nem tudni, mibõl fogják tudni ezt fedezni. Nemfizetés esetén Görögország csõdöt jelenthet, a következmények jelenleg beláthatatlanok. Alekszisz Ciprasz az utolsó pillanatig kiváró politikájával a nemzetközi hitelezõk és az európai partnerek idegein táncol, Európa részérõl a türelem azonban vészesen fogy. Kérdés, mennyi szolidaritás maradt még európai részrõl a görögök felé. Amennyiben Görögország bukik, úgy bukhat vele Angela Merkel eurómentési politikája.
„Bukik az euró, bukik Európa”
Hétfõn ünnepelte alapításának 70. évfordulóját a német CDU. Az est fénypontjaként természetesen Angela Merkel kancellár mondott beszédet, sokadszorra elismételte a kereszténydemokraták credóját, a párt alapelveit, felidézte a CDU nagyobb sikereit, a 600 meghívott vendég viszont igazából egy dologra volt kíváncsi: mit fog mondani Merkel Görögországról? Bõ negyedórányi beszédet követõen Merkel végül rátért a tárgyra, mikor kijelentette, hogy Európa az utóbbi évtizedekben abból a képességébõl élt, hogy kompromisszumokat tudott kötni. „Amikor ezt a képességet elveszítjük, úgy vész el Európa is”. Kristálytiszta volt mindenki számára, hogy Merkel itt Athénnak és Alekszisz Ciprasznak üzent.
Kattintson és tekintse meg, hol hozzák a fontos döntéseket Németországban!
Majd következett a sokat emlegetett merkeli mondat, melyet ugyan az utóbbi években nem, de az euróválság kirobbanásának idején (2009-2010) igen gyakran lehetett hallani a kancellárasszonytól: „Bukik az euró, bukik Európa”, majd rögtön meg is ismételte a mondatot. Az idáig teljesen kézenfekvõ üzenethez ezúttal egy új interpretáció is párosult, amikor Merkel így folytatta mondandóját: „Amennyiben Európában eltérünk az alapvetõ elveinktõl, azzal gyengítjük a valutát (eurót – a szerk.) és Európát is”. Tehát német részrõl alapvetõ érdek, hogy egyben maradjon az eurózóna, de nem minden áron. A hétfõi mondat üzenete már egy másik jelentéssel bír, mint az eddig igen sokszor ismételt lózung.
A német közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság többségének már nem kér a türelemjátékból a Görögország körüli folyamatos válsághullámok, illetve azok kezelése kapcsán. A türelem az európai politikusok (érdemes az eurózóna minisztereinek szombati csúcsára gondolni) részérõl is vészesen fogy, Angela Merkel pedig összeteheti a kezét, hogy kisebbik koalíciós partnere, az SPD alapvetõen támogatja Görögország-politikáját. A gond igazából CDU/CSU saját táborán belül lévõ hangos ellenzék, akik szívesebben látnák az unió fekete bárányát kint, mint bent. Merkelnek igen nehéz dolga van, nemcsak a nagykoalíciót (valamint nem utolsó sorban az eurózóna tagjait) kell egyben tartania, hanem ügyelnie arra, hogy a görögök se ússzanak el: a német kancellár megígérte, hogy Athén az utolsó centig vissza fogja fizetni a kapott hitelt. Hogy a görögök a 325 milliárd eurós hitelt (ebbõl a németek része több mint 90 milliárd euró) mikor és hogyan fogják tudni visszafizetni, az egy másik kérdés.
Európa hirtelen számos kihívással néz szembe: iszlám terror, menekültáradat Afrikából és a Közel-Keletrõl, az EU határán lévõ háborús helyzet Oroszország és Ukrajna között, nem utolsó sorban az euróválság és a küszöbön álló „Grexit” és „Brexit”. Általánosan elmondható, hogy az EU valahogy nem találja a megfelelõ megoldást a fent említett válságok közül igazából egyikre se. Európai részrõl sajnos a frusztráció és a cinizmus lesz úrrá sok helyen, amelyet egy általános belefáradással lehet magyarázni: hiányzanak az ötletek, a víziók, a tartós és biztos megoldások.
A görög válságkezelés kapcsán oroszlánszerepet vállaló Merkelnek egészen biztosan komoly politikai felelõssége lesz abban, ha a görögök végül elköszönnek az eurózónától. A német kancellár alapfeltevése, miszerint kiadáscsökkentéssel és megtakarításokkal versenyképesebbé tegye a kontinenst, hosszú távon akadályokba ütközött. Spanyolországban, Portugáliában és a problémás Görögországban is kemény megszorítások történtek, mind a fogyasztás, mind az állami kiadások terén. A merkeli válságkezelési alapelvek azonban arra a kérdésre nem adtak választ, hogy mibõl fog majd növekedni egy gazdaság, ha az egyszerûen megroppan az adósság súlya alatt. Errõl szól most a görög tragédia.
Ajánlat az utolsó utáni pillanatban
Néhány órával a görög végjáték elõtt a Spiegel Online nyilvánosságra hozott egy múlt pénteken keletkezett írást, melyben azt részletezik, hogy Angela Merkel mindenféle vörös vonalat átlépve egy utolsó ajánlattal fordult Alekszisz Cipraszhoz, melynek tartalma igencsak messze áll az európai pénzügyminiszterek által képviselt állásponttól. A papír tartalma szerint amennyiben Cipraszék belemennek a második görög csomag meghosszabbításáért cserébe követelt reformokba, úgy szó lehet egy harmadik görög mentõcsomagról, a görög államadósság egy részének elengedésérõl, illetve egy 35 milliárd eurós beruházásról (Jean-Claude Juncker ezt a 35 milliárdot ígérte meg a görögöknekkedden egy növekedési program keretében).
Beláthatatlan következményei vannak a görög csõdnek. Kattintson a képekért!
A papír több szempontból is igen érdekes. Egyrészrõl Angela Merkel hétfõn a CDU-frakciónak egy jóval keményebb álláspontról beszélt a görögökkel szemben, hangsúlyozva, hogy az eurózóna minden tagjának be kell tartania a szabályokat. A papírról szintén nem tudtak a koalícióban lévõ szociáldemokraták sem, Merkel azonban az õ támogatásukra inkább tudna apellálni egy esedékes harmadik görög mentõcsomag kapcsán, mint mondjuk a CDU/CSU keményvonalasaiéra. Másrészrõl, amennyiben a Spiegel Online információi helyesek, úgy igencsak érthetetlen Ciprasz miniszterelnök lépése, aki a pénteki papírra úgy felelt, hogy szombaton referendumot hirdetett ki az EU/IMF reformjairól. Ez a lépés azért is furcsa, mert ahogy közeledünk a végórához, úgy válik engedékenyebbé Athén. A legutolsó jelentések szerint Alekszisz Ciprasz most már belemenne némi kompromisszumba, ha megegyeznének a harmadik mentõcsomagról.
Akármi is szülessen az utolsó pár órában, az már nem fog segíteni a görögök akut fizetési gondjain. Az Európai Központi Bank már nem pumpál több pénzt a görög bankoknak, miután pedig kifogytak majd a bankautomaták, szó szerint el fog fogyni az euró az országban. Akkor pedig a görög kormány kénytelen lesz bevezetni egy párhuzamos valutát (hogy ezt most drachmának fogja-e nevezni, vagy sem, az igazából lényegtelen), hogy valamibõl fedezni tudja a folyó költségeit. A káosz szinte elõre borítékolható, a károk egyelõre beláthatatlanok.
Pénzügyi krízisbõl politikai válság
Az évek óta tartó folyamatos görög pénzügyi válság, illetve az eurómentési procedúra úgy tûnik, végérvényesen válaszúthoz érkezett. Akármilyen kimenetel is fog születni a végén, annak messzemenõ politikai következményei lesznek. Amennyiben valamilyen csoda folytán a görögök kötélnek állnak, az eurózóna többi tagja pedig valahogy benn tudja tartani õket az euróövezetben, úgy nemcsak az európai szolidaritást fogják keményen próbára tenni, de a közös alapelveknek is ellentmondana egy újabb mentés. Nem beszélve arról, hogy a görögöknek nyújtott újabb hitel milyen üzenettel bírna például a spanyol, olasz vagy francia elitellenes, populista és eurószkeptikus mozgalmai számára: nyugodtan lehet konfrontatív politikát folytatni Brüsszel, az európai partnerek és a nemzetközi intézményekkel szemben, a végén úgyis kimentünk titeket. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az esetleges újabb kölcsönt mikor, mibõl és hogyan tudnák visszafizetni az idáig is totál eladósodott görögök.
Amennyiben a görögök végül kilépnének az eurózónából (most ne vegyük figyelembe ennek jogi akadályait), az könnyen indíthat el egy dominó effektust a szintén gyenge lábakon álló dél-európai tagállamok között. Ugyan a portugálok, spanyolok és olaszok jobban állnak, mint a válság kirobbanása idején, helyzetük azonban még így sem stabil. Kérdés továbbá, hogy milyen politikai konzekvenciák várnak majd Angela Merkelre, aki nemcsak hogy német nemzeti érdekké nyilvánította az eurózóna egyben tartását, de lényegében a nevét adta az utóbbi években folytatott eurómentéshez. Amennyiben beüt a görög államcsõd, úgy kérdéses, hogy hogy fogja tudni kezelni a görög adminisztráció a területére (és az onnan továbbálló) beáramló menekülteket. És akkor még nem is beszéltünk Moszkva várható terjeszkedésérõl, ugyanis kétséget kizáróan Putyin ki fogja használni a zavaros politikai környezetet befolyása növelésére.
Elképesztõen sok dolog múlik azon, hogyan lép végül az európai közösség, illetve a nemzetközi hitelezõk. Jó megoldás szinte alig van, csak rossz és még rosszabb közül lehet választani. Bízzunk benne, hogy a károk végül a lehetõ legminimálisabbak lesznek.Link
„Bukik az euró, bukik Európa”
Hétfõn ünnepelte alapításának 70. évfordulóját a német CDU. Az est fénypontjaként természetesen Angela Merkel kancellár mondott beszédet, sokadszorra elismételte a kereszténydemokraták credóját, a párt alapelveit, felidézte a CDU nagyobb sikereit, a 600 meghívott vendég viszont igazából egy dologra volt kíváncsi: mit fog mondani Merkel Görögországról? Bõ negyedórányi beszédet követõen Merkel végül rátért a tárgyra, mikor kijelentette, hogy Európa az utóbbi évtizedekben abból a képességébõl élt, hogy kompromisszumokat tudott kötni. „Amikor ezt a képességet elveszítjük, úgy vész el Európa is”. Kristálytiszta volt mindenki számára, hogy Merkel itt Athénnak és Alekszisz Ciprasznak üzent.
Kattintson és tekintse meg, hol hozzák a fontos döntéseket Németországban!
Majd következett a sokat emlegetett merkeli mondat, melyet ugyan az utóbbi években nem, de az euróválság kirobbanásának idején (2009-2010) igen gyakran lehetett hallani a kancellárasszonytól: „Bukik az euró, bukik Európa”, majd rögtön meg is ismételte a mondatot. Az idáig teljesen kézenfekvõ üzenethez ezúttal egy új interpretáció is párosult, amikor Merkel így folytatta mondandóját: „Amennyiben Európában eltérünk az alapvetõ elveinktõl, azzal gyengítjük a valutát (eurót – a szerk.) és Európát is”. Tehát német részrõl alapvetõ érdek, hogy egyben maradjon az eurózóna, de nem minden áron. A hétfõi mondat üzenete már egy másik jelentéssel bír, mint az eddig igen sokszor ismételt lózung.
A német közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság többségének már nem kér a türelemjátékból a Görögország körüli folyamatos válsághullámok, illetve azok kezelése kapcsán. A türelem az európai politikusok (érdemes az eurózóna minisztereinek szombati csúcsára gondolni) részérõl is vészesen fogy, Angela Merkel pedig összeteheti a kezét, hogy kisebbik koalíciós partnere, az SPD alapvetõen támogatja Görögország-politikáját. A gond igazából CDU/CSU saját táborán belül lévõ hangos ellenzék, akik szívesebben látnák az unió fekete bárányát kint, mint bent. Merkelnek igen nehéz dolga van, nemcsak a nagykoalíciót (valamint nem utolsó sorban az eurózóna tagjait) kell egyben tartania, hanem ügyelnie arra, hogy a görögök se ússzanak el: a német kancellár megígérte, hogy Athén az utolsó centig vissza fogja fizetni a kapott hitelt. Hogy a görögök a 325 milliárd eurós hitelt (ebbõl a németek része több mint 90 milliárd euró) mikor és hogyan fogják tudni visszafizetni, az egy másik kérdés.
Európa hirtelen számos kihívással néz szembe: iszlám terror, menekültáradat Afrikából és a Közel-Keletrõl, az EU határán lévõ háborús helyzet Oroszország és Ukrajna között, nem utolsó sorban az euróválság és a küszöbön álló „Grexit” és „Brexit”. Általánosan elmondható, hogy az EU valahogy nem találja a megfelelõ megoldást a fent említett válságok közül igazából egyikre se. Európai részrõl sajnos a frusztráció és a cinizmus lesz úrrá sok helyen, amelyet egy általános belefáradással lehet magyarázni: hiányzanak az ötletek, a víziók, a tartós és biztos megoldások.
A görög válságkezelés kapcsán oroszlánszerepet vállaló Merkelnek egészen biztosan komoly politikai felelõssége lesz abban, ha a görögök végül elköszönnek az eurózónától. A német kancellár alapfeltevése, miszerint kiadáscsökkentéssel és megtakarításokkal versenyképesebbé tegye a kontinenst, hosszú távon akadályokba ütközött. Spanyolországban, Portugáliában és a problémás Görögországban is kemény megszorítások történtek, mind a fogyasztás, mind az állami kiadások terén. A merkeli válságkezelési alapelvek azonban arra a kérdésre nem adtak választ, hogy mibõl fog majd növekedni egy gazdaság, ha az egyszerûen megroppan az adósság súlya alatt. Errõl szól most a görög tragédia.
Ajánlat az utolsó utáni pillanatban
Néhány órával a görög végjáték elõtt a Spiegel Online nyilvánosságra hozott egy múlt pénteken keletkezett írást, melyben azt részletezik, hogy Angela Merkel mindenféle vörös vonalat átlépve egy utolsó ajánlattal fordult Alekszisz Cipraszhoz, melynek tartalma igencsak messze áll az európai pénzügyminiszterek által képviselt állásponttól. A papír tartalma szerint amennyiben Cipraszék belemennek a második görög csomag meghosszabbításáért cserébe követelt reformokba, úgy szó lehet egy harmadik görög mentõcsomagról, a görög államadósság egy részének elengedésérõl, illetve egy 35 milliárd eurós beruházásról (Jean-Claude Juncker ezt a 35 milliárdot ígérte meg a görögöknekkedden egy növekedési program keretében).
Beláthatatlan következményei vannak a görög csõdnek. Kattintson a képekért!
A papír több szempontból is igen érdekes. Egyrészrõl Angela Merkel hétfõn a CDU-frakciónak egy jóval keményebb álláspontról beszélt a görögökkel szemben, hangsúlyozva, hogy az eurózóna minden tagjának be kell tartania a szabályokat. A papírról szintén nem tudtak a koalícióban lévõ szociáldemokraták sem, Merkel azonban az õ támogatásukra inkább tudna apellálni egy esedékes harmadik görög mentõcsomag kapcsán, mint mondjuk a CDU/CSU keményvonalasaiéra. Másrészrõl, amennyiben a Spiegel Online információi helyesek, úgy igencsak érthetetlen Ciprasz miniszterelnök lépése, aki a pénteki papírra úgy felelt, hogy szombaton referendumot hirdetett ki az EU/IMF reformjairól. Ez a lépés azért is furcsa, mert ahogy közeledünk a végórához, úgy válik engedékenyebbé Athén. A legutolsó jelentések szerint Alekszisz Ciprasz most már belemenne némi kompromisszumba, ha megegyeznének a harmadik mentõcsomagról.
Akármi is szülessen az utolsó pár órában, az már nem fog segíteni a görögök akut fizetési gondjain. Az Európai Központi Bank már nem pumpál több pénzt a görög bankoknak, miután pedig kifogytak majd a bankautomaták, szó szerint el fog fogyni az euró az országban. Akkor pedig a görög kormány kénytelen lesz bevezetni egy párhuzamos valutát (hogy ezt most drachmának fogja-e nevezni, vagy sem, az igazából lényegtelen), hogy valamibõl fedezni tudja a folyó költségeit. A káosz szinte elõre borítékolható, a károk egyelõre beláthatatlanok.
Pénzügyi krízisbõl politikai válság
Az évek óta tartó folyamatos görög pénzügyi válság, illetve az eurómentési procedúra úgy tûnik, végérvényesen válaszúthoz érkezett. Akármilyen kimenetel is fog születni a végén, annak messzemenõ politikai következményei lesznek. Amennyiben valamilyen csoda folytán a görögök kötélnek állnak, az eurózóna többi tagja pedig valahogy benn tudja tartani õket az euróövezetben, úgy nemcsak az európai szolidaritást fogják keményen próbára tenni, de a közös alapelveknek is ellentmondana egy újabb mentés. Nem beszélve arról, hogy a görögöknek nyújtott újabb hitel milyen üzenettel bírna például a spanyol, olasz vagy francia elitellenes, populista és eurószkeptikus mozgalmai számára: nyugodtan lehet konfrontatív politikát folytatni Brüsszel, az európai partnerek és a nemzetközi intézményekkel szemben, a végén úgyis kimentünk titeket. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az esetleges újabb kölcsönt mikor, mibõl és hogyan tudnák visszafizetni az idáig is totál eladósodott görögök.
Amennyiben a görögök végül kilépnének az eurózónából (most ne vegyük figyelembe ennek jogi akadályait), az könnyen indíthat el egy dominó effektust a szintén gyenge lábakon álló dél-európai tagállamok között. Ugyan a portugálok, spanyolok és olaszok jobban állnak, mint a válság kirobbanása idején, helyzetük azonban még így sem stabil. Kérdés továbbá, hogy milyen politikai konzekvenciák várnak majd Angela Merkelre, aki nemcsak hogy német nemzeti érdekké nyilvánította az eurózóna egyben tartását, de lényegében a nevét adta az utóbbi években folytatott eurómentéshez. Amennyiben beüt a görög államcsõd, úgy kérdéses, hogy hogy fogja tudni kezelni a görög adminisztráció a területére (és az onnan továbbálló) beáramló menekülteket. És akkor még nem is beszéltünk Moszkva várható terjeszkedésérõl, ugyanis kétséget kizáróan Putyin ki fogja használni a zavaros politikai környezetet befolyása növelésére.
Elképesztõen sok dolog múlik azon, hogyan lép végül az európai közösség, illetve a nemzetközi hitelezõk. Jó megoldás szinte alig van, csak rossz és még rosszabb közül lehet választani. Bízzunk benne, hogy a károk végül a lehetõ legminimálisabbak lesznek.Link
Hozzaszolasok
#1 |
kakas
- 2015. July 01. 09:20:11
#2 |
Gutai Zub
- 2015. July 01. 09:20:35
#3 |
soveg
- 2015. July 01. 10:18:08
#4 |
VaLa
- 2015. July 01. 10:40:50
#5 |
mormota1968
- 2015. July 01. 14:58:55
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.