Hol volt, hol nem, volt egy szer. Egy szer egy. Ma sincs több: egy szerre egy, haj út. Az õr ült. Haj állt, s ki kajabált mára, tegnap düddõ lett. Tudsz kõ vetni? Hát aratni tudsz-é? Tucc-tucc, szól a kor, rivalda- köri ökör. Érezd a ritmust! Szorít most? Szar itt most? Ki szertelen szór szírre szõrt, hírtelen szûrt, szárt nem szív. Komák, héber kómában a dizájner drog! A politika mér eget. Ember lepereg a homokos orrán. A beteg világ rettegi a gyógy-szerelõt. Nincs határ, de zár kerül rá, s ki megesett már nem vár ondóst: adós sorba szül. Züllõ, hüllõ korba õszülõ fõ már nem kerül sorra. Téboly járja be Európát. A világ egész szennye fel, szintre jön, õ szinte könny õ! Kontinens mozdul, vagy merev halál. Érzi a padka kõ, ha jõ dagály s apad a szó, hol aratni kél halál. Élet válik ágytól és asztaltól. Aszalt elme harangzúgásra rest. Csillagpejkó szilaj derest ül a beste, apóka lépsz istent játszva, vágtat sûrû idõn át a tér-háló álca. Egyetlen viasz-nélküli gyertya visz vigaszt, riasztva gazt, tudást fakaszt. Vadul tiport bélés tör lábat s pálcát. Kés nem marad vértelen, bûn torlatlan, szenny hordatlan. Az ember gondatlan. Gondolatlan tort ül most hízott hája fölött gondtalan. Ölre ment szellem, lelket gyötör. Életre tör, ki élre törve él. Ki törve él kitörve, tõrbe csalni tõrét hasztalan. A körforgás igaz, a szív vigasztalan.