Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Magyarország igazi költségvetése
(avagy: egy közép-európai vazallus állam kifosztásának anatómiája)
Ebben az írásban nem egy tényleges költségvetési leírást akarok adni bevételi és kiadási rovatokkal, hanem megpróbálom áttekinteni azokat a korrigáló tényezõket, amelyek jelentõsen módosítják a mai Magyarország hivatalos számadatait és amelyek közelebb visznek bennünket a háttérben megbúvó valós tényekhez, realitásokhoz. Ezek sajnos csaknem mind hátrányos tényezõk, viszont számbavételük nélkül nem igazán érthetõ a magyarság, az egyszerû emberek közérzete, elkeseredettsége. (a sok adat miatt a közérthetõség fenntartása érdekében kerülöm a közgazdasági szakkifejezések túlzottan következetes használatát. Ha csak lehet jövedelmekrõl beszélek,nem GDP-GNP stb. kifejezésekrõl, amik néha erõsen ide kívánkoznának)
Már Magyarország belsõ jövedelmeinek képzõdésében is igencsak beteg, kóros arányokra lehetünk figyelmesek. Az ország bruttó hazai termékében a külföldi tulajdonú vállalatok által megtermelt rész meghaladja az összes GDP 50%-át. (egy közepesen fejlett, kiegyensúlyozott országban ez nem éri el a 10%-ot) Hasonlóan magas arány talán csak az íreknél található, de a lényeg nem is ez. Egy ilyen szerkezet rendkívül sebezhetõvé teszi a gazdaságot minden szempontból. Csökkenti bármilyen nemzeti szándék megvalósíthatóságát, akadályozza a belsõ tõkeképzõdést, hátrányos a hazai cégekre, és esetünkben sajnos a hazai belsõ piac szinte teljes elvesztésével jár.
ÚGY TÛNIK MÉG EGYETLEN MAGYAR KORMÁNY SEM ÉRTETTE MEG, VAGY VETTE KOMOLYAN: A HAZAI PIAC, HAZAI CÉGEK SZÁMÁRA TÖRTÉNÕ BIZTOSÍTÁSA NÉLKÜL NINCS HAZAI GAZDASÁG. A CÉGEK TÁMOGATÁSA ÉDESKEVÉS, HA NEM JUTNAK A HAZAI PIACRÓL FOLYAMATOS ÁRBEVÉTELHEZ, AKKOR FELÉLIK A TÁMOGATÁSOKAT ÉS TÖNKREMENNEK.
Természetesen mondhatják, hogy ez protekcionizmus, és konfliktusokhoz vezet az Unióval. Ez így van, de lehet választani: vagy kozmopolita módon éhen-halok, vagy protekcionistán túlélek. Ez az Unió már úgyis a rövid távú szétesés szélén van, fel kell készülni az Unió utáni életre.
A piacvesztés és a cikk késõbbi részeiben leírt jövedelemszivattyúk miatt az ország sokkal, de sokkal több pénzt veszít, mint amennyit az Unió kohéziós pénzek és egyéb címzett támogatások ürügyén visszacsepegtet. Majdnem egy nagyságrend különbség van a kettõ között. (2000 milliárd - 12.500 milliárd) Ez az Európai Unió igazi mérlege.
A következõkben egy rendhagyó, de talán közérthetõbb szisztéma szerint veszem sorra az országban megtermelt jövedelem külsõ és belsõ elvonási, elosztási sajátosságait.
Kezdjük azon módszerek számbavételével áttekintésünket, melyek segítségével a külsõ bankár, spekuláns és transznacionális óriások jelentõsen megcsapolják a magyarság által megtermelt jövedelmeket.
- A külföldi jegybankok és egyéb kereskedelmi bankok nálunk elhelyezett betétei Mi ezeket az összegeket, amiket nálunk 7-8%-ra helyeznek el, általában 2%-ra továbbküldjük valamelyik nyugat-európai bankba. Ez ám a hatalmas üzlet! Óriási pénzt bukunk el ezen. Ezen betétek összege az utóbbi években 35-45 milliárd euró között mozgott, és egyszerûen azért hozzák ide õket, mert nálunk magas a jegybanki és betéti kamat.
Az összes vazallus közül nekünk kell legmagasabban tartani a jegybanki alapkamatot.(cseheknél ez 0,5-2% között, lengyeleknél 1,5-3,5% között, nálunk a legkevesebb 5,25% volt, jelenleg 7%)
- Hivatalos nemzeti adósságszolgálat: bruttó adósságunk 85 milliárd euró (vagy 106 milliárd dollár)
Ennek adósságszolgálata 2700-3500 milliárd forint évente, az egyetlen igazán látható, és a hivatalos költségvetés szintjén érzékelhetõ hatalmas tétel. A kifosztás dimenziójának érzékeltetésére: 1990 és 2010 között az ország kb 210 milliárd dollárt fizetett ki adósságszolgálatra, és jelenleg az adósság mégis több, mint valaha! (Ez azt is jelenti, hogy mivel a nemzeti vagyonunk jelentõs részét már a 90-es években lenyúlták, így ebben az 'adónemben' bónuszként még egyszer megfizettük kirablóinknak. Holott inkább nekik kellett volna részünkre fizetni!)
Mindenki elõtt világos, hogy a felvett hitelösszegek visszafizetése a jelenlegi kamatos-kamat rendszerben visszafizethetetlen. 10%-on felüli növekedési ütem lenne szükséges ehhez tartósan, ami ugye teljesen irreális. Nemcsak mi állunk így ezzel, hanem egy-két kivétellel Európa majd minden országa. Mivel nemzetközileg ez már középtávon is kezelhetetlen, ezért ez az egyik legnagyobb szög korunk pénzügyi rendszerének koporsóján.
- A lakosság és a magyar tulajdonú cégek külföldi pénzintézetek felé fennálló devizahitel adósságszolgálata. A bruttó adósság kb. 45-50 milliárd euró. A devizahitelek lerágott csontjába most nem szeretnék különösebben belekapaszkodni. Mindenki ismeri, hogy ezen a területen is mekkora a lenyúlás, mivel a törlesztés egy csomó nem valós költségelemet tartalmaz.
- Multinacionális cégek legális 'hazautalásai', a profit kivonása. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha normális nagyságrendû lenne. Csakhogy a nálunk képzõdõ profitok majd 90%-a ebben a szektorban képzõdik. Biztos benne vannak ebben a számban a magyar KKV szektor adóelkerülési szándékai, de alapvetõen a versenyképességgel van a gond, ami a magukra-maradottság és az adóprés miatt töredéke a multikénak.
- Multinacionális cégek illegális mûveletei.
Ezekrõl természetesen nincsenek igazi számok. Egy példa a nagyságrendre. A multinacionális kereskedelmi láncok (fõleg az 'optimalizált árumozgatásnak' köszönhetõen) több száz milliárdos forgalom mellett, alig néhány milliárdos eredményt mutatnak ki. De a multik ügyeskedései korántsem korlátozódnak csak a kereskedelemre.
- Külföldi tulajdonú cégek részére adott magyar állami támogatások
Kényes téma. A betelepülõ cégeket állami szinten kezdettõl fogva hatalmas összegekkel támogattuk. Az összegek néha kitudódtak, de a közfelháborodás miatt legtöbbször elhallgatták azokat.
Mostanában vetõdött fel, hogy érdekes, hogy az állam a saját cégeit (pld Malév) nem támogathatja, de az Audit és a Mercedest igen. Ezért nem reklamál az Európai Bizottság!! A támogatások (jobboldali közgazdászok által aggregált) utóbbi 20 évben becsült összege megegyezik az általuk befizetett adók összegével. Természetesen ilyen számokhoz a felvilágosodottság és a demokrácia korában hozzájutni lehetetlenség, csak megbecsülni lehet. A gazdasági statisztikákban az érzékeny adatok egyébként egyszerûen nem szerepelnek. Mindent elfednek a ködösítõ összevonások. Multikkal, nemzetközi pénzmozgásokkal stb.. kapcsolatos adatokat csak 'maszekban' lehet gyártani. (annak idején a szovjet déli hadseregcsoport ügyeit sem volt illendõ firtatni)
(A közgazdasági statisztikákban például a nemzeti vagyon fogalmát rögtön a rendszerváltás után törölték. Bizonyára véletlenül.)
- A külföldi eredetû spekulációs tõke ciklikus lerablásai.
Több közgazdász felhívta már a figyelmet a ciklikus pénz be és kiáramlások során keletkezõ veszteségekre. A spekulációs tõke közös hullámban érkezik. Ilyenkor általában hirtelen olcsó lesz a forint, így sok forintot kapnak devizájukért. A mûveletek végrehajtása után (ami szintén megérne egy hosszabb írást) amikor a spekulatív tõke távozik, akkor hirtelen hogy, hogy nem erõsödik a forint, és így sok devizát kap a forintjáért. Érdekes véletlenek ezek.
És valahogy mindig úgy alakul, hogy az MNB is véletlenül ezeket a folyamatokat erõsíti.
Most, hogy a kormány tranzakciós adót akar kivetni az így mozgó pénzekre, akkor óriási sírás-rívás támadt, hogy ez mennyire antidemokratikus lépés lenne, amely szembemenne az Európai Unió szellemiségével!
Ez nagyon jó gondolat! UGYANIS AZ EURÓPAI UNIÓ SZELLEMISÉGE MAGA A SZABAD RABLÁS! ÉS AKI EZT AKADÁLYOZNI MERÉSZELI, AZ NEM DEMOKRATIKUS SZELLEMISÉGÛ.
- Bankok extraprofitjának kivonása
Ez részben átfedésben van a devizahitelezés csalásaival, de vannak egyéb elemei is, például a vállalati hitelezés, és egyéb banki mûveletek. Az utóbbi két év kivételével a banki profitok összege több száz milliárd forint volt évente.
Ezt az egész külföldi sisere-hadat nagyszerûen kiszolgálja legfõbb itthoni szövetségesük a MAGYAR NEMZETI BANK. (a magyar és a nemzeti kifejezésnek
köze sincs ehhez az intézményhez, de valószínûleg a banknak sem.
Ha a késõbbi években lesz egyszer igazi elszámoltatás és vizsgálat, akkor valószínûleg ezt a mostani MNB-t éppúgy bûnös szervezetnek fogják minõsíteni, mint a Vörös Khmereket.
Jól kimutathatóan több ezer esetben ment szembe mindennel, és cselekedett az ország és a magyar nép érdekei ellen. És mindezt úgy, hogy a vezetõi teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Bûncselekményeik súlya teljes mértékben felér a liberális kormányfõk felelõsségével, mivel önállóan, tevékenyen közremûködtek az ország kirámolásában.
Az itt felsoroltakon kívül még számos kisebb-nagyobb csatornán távozik a nálunk megtermelt jövedelem az országból, de terjedelmi okok miatt nem tudunk többel foglakozni. A lényeg látható: a birodalom pénzügyi szervezeteinek pénz kell, és ezt hatalmas túlsúlyának és változatos eszköztárának köszönhetõen meg is szerzi magának.
Ebben a körben az ország elveszíti megtermelt jövedelmeinek kb felét, ez évente változik, hol kicsit több, hol egy kicsit kevesebb.
--------------------------------------------------------------------------------
De itt még közel sincs vége a történetnek. A társadalom számára felhasználható jövedelmekbõl ekkor egy másik csoport: a politikai szféra, és a hozzá kapcsolódó újgazdag vállalkozói-ismeretségi és sajnos sokszor bûnözõi réteg, valamint ezek országos holdudvara veszi le a maga részét. Óriási összegekrõl van itt is szó. Az utóbbi idõszak hatalmas botrányai után, gondolom nem kell bizonygatni, hogy ebben az országban szabályosan lefolyó közbeszerzés, vagy elõírásosan megvalósuló beruházás nemigen van. Aki volt már ilyen jellegû dolgok közelében, az tudja, hogy nem túlzás ilyet állítani. És sajnos tárgyunk szempontjából teljesen mindegy, hogy ki van éppen kormányon, a gyõztes teljes einstandot csinál. Ha csak a kirakatba került ügyeket gondoljuk végig (autópálya beruházások, BKV, 4-es metró, Grippenek, MÁV, MVM, Sukoró és se vége, se hossza...) akkor reálisnak tartom, hogy a maradék 50%-nak, több, mint egyharmadát lenyúlja ez a közeg.
Valójában az egész parlamenti, közbeszerzési, politikai, Európai Uniós, támogatási, privatizációs, tanácsadói stb., vagyis az egész uram-bátyám világot ide számítom.
Összességében, miután mindenki elvette azt, ami neki kellett, marad a plebs mizerabilis contribuens (Werbõczi után) - a nyomorult adózó köznép.
VAGYIS MI, MINDANNYIAN. A TÍZMILLIÓ JÁMBOR BIRKA. (*)
Nekünk kb. az általunk megtermelt javak egyharmada jut. Ez az, amibõl mindenre már csak kevés juthat. Itt már lehet siránkozni, hogy kevés van az egészségügyre meg az oktatásra. Hogy veszélyben a nyugdíj reálértéke, és a többi unalomig ismert panasz. Ilyen keveset már nem igazán lehet okosan elosztani. Mindaddig, amíg a birodalmi kifosztás ilyen szintû, nem is lehet álmodni arról, hogy a nagy nemzeti szociális objektumok valamelyikét is a kor színvonalán tudjuk üzemeltetni. A birodalmi kifosztás most már ténylegesen olyan szintû, hogy kis változtatásával valóban befolyásolni lehet akár a népességszámot is.
ERRE A KORRA A KÉSÕBBIEKBEN MINDIG ÚGY FOG TEKINTENI A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS, MINT A TOTÁLIS KIFOSZTÁS ÉVTIZEDEIRE !! EZ EGYSZERÛEN NEM LEHET VITA TÁRGYA.
SOHA NEM VOLT MÉG OLYAN KORSZAK HISTORIÁNKBAN AMIKOR ILYEN DIMENZIÓJÚ LETT VOLNA A KIRABLÁS. Egyes Habsburg, vagy török idõszakokban ugyan követte éhínség, elvándorlás a letarolásokat, de akkoriban az alacsony termelési nívó miatt ehhez nem kellett sok.
A második világháború után a szovjet megszállók szinte 'szemérmesek' voltak a rablásban mostani nyugati kollégáikhoz képest. (úgy látszik még ebben is trehányak voltak)
Napjainkban az egy keresõre jutó reálbér jobboldali közgazdászok szerint(baloldaliak szóba sem merik hozni ezt a kérdést) nagyjából a hetvenes évek második felének színvonalán áll. A mai kb. 140 ezer nettó megfelel az akkori idõszak 3.500 Ft-jának. (viszont ma kevesebben dolgoznak, mint akkor, tehát a lakossághoz kerülõ vásárlóerõ kisebb)
Igen ám, de közben a munkaerõ hatékonysága a háromszorosára nõtt.
Akkoriban a nyugat-európai átlag 25%-a volt, most pedig a 75%-a. (Egyedül Csehország elõz meg minket a 'béketáborból' náluk ez 81%.)
Ez természetesen azt jelenti, hogy a kizsákmányolás a háromszorosára nõtt.
Ugyanazért a pénzért háromszoros teljesítmény, vagy ahogy Puskás Öcsi mondaná: kis pénz, nagy foci. (õk sosem csináltak ilyen hibát)
Mindez az állandó létbizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal és a ténylegesen létezõ legalább 30%-os munkanélküliséggel kombinálódva igazi rémálmot hozott az országra.
Aki emlékszik a 60-es, 70-es, 80-as évek kedélyes hangulatára, annak szinte nosztalgiája támad ezen évtizedek után. (ettõl persze azért óva intek mindenkit)
Akkoriban csak kicsit kellett 'dolgozgatni' ennyi pénz elõteremtéséhez, és az szinte biztos volt, mert nagyon könnyû volt munkahelyet találni.
Akkoriban a 'lenyúlás' jóval alacsonyabb szintje (a szovjetek is kevesebbet vettek el, a kommunista párt-elitünk is sokkal 'aszkétább' volt a maiaknál) azt eredményezte, hogy lényegesen kényelmesebb és nyugisabb volt az élet.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az utóbbi 22 évet tekintve a magyarság
várakozásaiban hatalmasat kellett csalódjon. Nem azt a játékot játsszák, mint amit mi vártunk, és amit megígértek.
Összességében a ténylegesen elosztható nemzeti jövedelem kevesebb, mint 30 évvel ezelõtt volt, és az elosztás is sokkal asszimetrikusabb. A társadalom alsó egyharmadának nyomora már-már a Rákosi idõszak nyomorával vetekszik. Természetesen a politikai elit és a kultúr-nyomor televíziókban látható sikeremberek nem tudják, hogy mirõl beszél az, aki ilyeneket mond. Ha ez így folytatódik tovább, akkor a politikai elitnek (és természetesen külföldi tartóembereiknek is) el kell gondolkodnia Petõfi "felül a gálya, de alul a víznek árja" metaforáján.
De nézzünk vissza globális szintekre:
Hogy a tõlünk ellopott (birodalmi szinten nem különösebben jelentõs nagyságrendû) pénzek hová kerülnek? Hát a transzatlanti birodalom belsõbb régióinak vérkeringését biztosítják, de pontosabb allokációjukat csak találgatni lehet. Valószínûleg kisebb részük nyugat-európai zsebekbe vándorol, nagyobb részük viszont az óceánon túlra kerülve, a birodalmi politikai-pénzügyi központok globális céljait hívatott támogatni.
(Ilyen nemes cél lehet például literenként 600 dollárért helikopterrel üzemanyagot juttatni az afganisztáni fiúknak, vagy az iraki fiúknak 4 dollár/literért vizet.)
A helyzet kezd hasonlítani a nyugat-római birodalom összeomlása elõtti szituációra. A birodalmi központ, belsõ problémáinak helyrehozása érdekében fokozza a forrásokelszívását a perifériákról. A perifériák egyre elkeseredettebben tiltakoznak, majd nyílt lázadások törnek ki. (A következõ lépésben a perifériák leválnak, és a lágy belsõ részekbe idegen struktúrák hatolnak be - de itt még nem tartunk)
A különbség annyi, hogy napjainkban a birodalmi központ egy óriási közel 2 trillió dolláros virtuális pénzügyi robbanóanyag-lufin ücsörög bambán vigyorogva, és a kanóc már ég…
CSAK AZ A KÉRDÉS, HOGY MELYIK BOMBA ROBBAN ELÕBB: AZ ORSZÁGON BELÜLI SZOCIÁLIS, VAGY A GLOBÁLIS PÉNZÜGYI?
Kocsis Márk 2012 június
* Ide kívánkozik az ismert vicc a hitetlen birkáról:
A birkanyáj közepén két birka beszélget:
- Te, szerintem ez az ember és a pásztorkutya együttmûködnek!
mire a másik:
- Ne fárassz az állandó összeesküvés-elméleteiddel!
Ebben az írásban nem egy tényleges költségvetési leírást akarok adni bevételi és kiadási rovatokkal, hanem megpróbálom áttekinteni azokat a korrigáló tényezõket, amelyek jelentõsen módosítják a mai Magyarország hivatalos számadatait és amelyek közelebb visznek bennünket a háttérben megbúvó valós tényekhez, realitásokhoz. Ezek sajnos csaknem mind hátrányos tényezõk, viszont számbavételük nélkül nem igazán érthetõ a magyarság, az egyszerû emberek közérzete, elkeseredettsége. (a sok adat miatt a közérthetõség fenntartása érdekében kerülöm a közgazdasági szakkifejezések túlzottan következetes használatát. Ha csak lehet jövedelmekrõl beszélek,nem GDP-GNP stb. kifejezésekrõl, amik néha erõsen ide kívánkoznának)
Már Magyarország belsõ jövedelmeinek képzõdésében is igencsak beteg, kóros arányokra lehetünk figyelmesek. Az ország bruttó hazai termékében a külföldi tulajdonú vállalatok által megtermelt rész meghaladja az összes GDP 50%-át. (egy közepesen fejlett, kiegyensúlyozott országban ez nem éri el a 10%-ot) Hasonlóan magas arány talán csak az íreknél található, de a lényeg nem is ez. Egy ilyen szerkezet rendkívül sebezhetõvé teszi a gazdaságot minden szempontból. Csökkenti bármilyen nemzeti szándék megvalósíthatóságát, akadályozza a belsõ tõkeképzõdést, hátrányos a hazai cégekre, és esetünkben sajnos a hazai belsõ piac szinte teljes elvesztésével jár.
ÚGY TÛNIK MÉG EGYETLEN MAGYAR KORMÁNY SEM ÉRTETTE MEG, VAGY VETTE KOMOLYAN: A HAZAI PIAC, HAZAI CÉGEK SZÁMÁRA TÖRTÉNÕ BIZTOSÍTÁSA NÉLKÜL NINCS HAZAI GAZDASÁG. A CÉGEK TÁMOGATÁSA ÉDESKEVÉS, HA NEM JUTNAK A HAZAI PIACRÓL FOLYAMATOS ÁRBEVÉTELHEZ, AKKOR FELÉLIK A TÁMOGATÁSOKAT ÉS TÖNKREMENNEK.
Természetesen mondhatják, hogy ez protekcionizmus, és konfliktusokhoz vezet az Unióval. Ez így van, de lehet választani: vagy kozmopolita módon éhen-halok, vagy protekcionistán túlélek. Ez az Unió már úgyis a rövid távú szétesés szélén van, fel kell készülni az Unió utáni életre.
A piacvesztés és a cikk késõbbi részeiben leírt jövedelemszivattyúk miatt az ország sokkal, de sokkal több pénzt veszít, mint amennyit az Unió kohéziós pénzek és egyéb címzett támogatások ürügyén visszacsepegtet. Majdnem egy nagyságrend különbség van a kettõ között. (2000 milliárd - 12.500 milliárd) Ez az Európai Unió igazi mérlege.
A következõkben egy rendhagyó, de talán közérthetõbb szisztéma szerint veszem sorra az országban megtermelt jövedelem külsõ és belsõ elvonási, elosztási sajátosságait.
Kezdjük azon módszerek számbavételével áttekintésünket, melyek segítségével a külsõ bankár, spekuláns és transznacionális óriások jelentõsen megcsapolják a magyarság által megtermelt jövedelmeket.
- A külföldi jegybankok és egyéb kereskedelmi bankok nálunk elhelyezett betétei Mi ezeket az összegeket, amiket nálunk 7-8%-ra helyeznek el, általában 2%-ra továbbküldjük valamelyik nyugat-európai bankba. Ez ám a hatalmas üzlet! Óriási pénzt bukunk el ezen. Ezen betétek összege az utóbbi években 35-45 milliárd euró között mozgott, és egyszerûen azért hozzák ide õket, mert nálunk magas a jegybanki és betéti kamat.
Az összes vazallus közül nekünk kell legmagasabban tartani a jegybanki alapkamatot.(cseheknél ez 0,5-2% között, lengyeleknél 1,5-3,5% között, nálunk a legkevesebb 5,25% volt, jelenleg 7%)
- Hivatalos nemzeti adósságszolgálat: bruttó adósságunk 85 milliárd euró (vagy 106 milliárd dollár)
Ennek adósságszolgálata 2700-3500 milliárd forint évente, az egyetlen igazán látható, és a hivatalos költségvetés szintjén érzékelhetõ hatalmas tétel. A kifosztás dimenziójának érzékeltetésére: 1990 és 2010 között az ország kb 210 milliárd dollárt fizetett ki adósságszolgálatra, és jelenleg az adósság mégis több, mint valaha! (Ez azt is jelenti, hogy mivel a nemzeti vagyonunk jelentõs részét már a 90-es években lenyúlták, így ebben az 'adónemben' bónuszként még egyszer megfizettük kirablóinknak. Holott inkább nekik kellett volna részünkre fizetni!)
Mindenki elõtt világos, hogy a felvett hitelösszegek visszafizetése a jelenlegi kamatos-kamat rendszerben visszafizethetetlen. 10%-on felüli növekedési ütem lenne szükséges ehhez tartósan, ami ugye teljesen irreális. Nemcsak mi állunk így ezzel, hanem egy-két kivétellel Európa majd minden országa. Mivel nemzetközileg ez már középtávon is kezelhetetlen, ezért ez az egyik legnagyobb szög korunk pénzügyi rendszerének koporsóján.
- A lakosság és a magyar tulajdonú cégek külföldi pénzintézetek felé fennálló devizahitel adósságszolgálata. A bruttó adósság kb. 45-50 milliárd euró. A devizahitelek lerágott csontjába most nem szeretnék különösebben belekapaszkodni. Mindenki ismeri, hogy ezen a területen is mekkora a lenyúlás, mivel a törlesztés egy csomó nem valós költségelemet tartalmaz.
- Multinacionális cégek legális 'hazautalásai', a profit kivonása. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha normális nagyságrendû lenne. Csakhogy a nálunk képzõdõ profitok majd 90%-a ebben a szektorban képzõdik. Biztos benne vannak ebben a számban a magyar KKV szektor adóelkerülési szándékai, de alapvetõen a versenyképességgel van a gond, ami a magukra-maradottság és az adóprés miatt töredéke a multikénak.
- Multinacionális cégek illegális mûveletei.
Ezekrõl természetesen nincsenek igazi számok. Egy példa a nagyságrendre. A multinacionális kereskedelmi láncok (fõleg az 'optimalizált árumozgatásnak' köszönhetõen) több száz milliárdos forgalom mellett, alig néhány milliárdos eredményt mutatnak ki. De a multik ügyeskedései korántsem korlátozódnak csak a kereskedelemre.
- Külföldi tulajdonú cégek részére adott magyar állami támogatások
Kényes téma. A betelepülõ cégeket állami szinten kezdettõl fogva hatalmas összegekkel támogattuk. Az összegek néha kitudódtak, de a közfelháborodás miatt legtöbbször elhallgatták azokat.
Mostanában vetõdött fel, hogy érdekes, hogy az állam a saját cégeit (pld Malév) nem támogathatja, de az Audit és a Mercedest igen. Ezért nem reklamál az Európai Bizottság!! A támogatások (jobboldali közgazdászok által aggregált) utóbbi 20 évben becsült összege megegyezik az általuk befizetett adók összegével. Természetesen ilyen számokhoz a felvilágosodottság és a demokrácia korában hozzájutni lehetetlenség, csak megbecsülni lehet. A gazdasági statisztikákban az érzékeny adatok egyébként egyszerûen nem szerepelnek. Mindent elfednek a ködösítõ összevonások. Multikkal, nemzetközi pénzmozgásokkal stb.. kapcsolatos adatokat csak 'maszekban' lehet gyártani. (annak idején a szovjet déli hadseregcsoport ügyeit sem volt illendõ firtatni)
(A közgazdasági statisztikákban például a nemzeti vagyon fogalmát rögtön a rendszerváltás után törölték. Bizonyára véletlenül.)
- A külföldi eredetû spekulációs tõke ciklikus lerablásai.
Több közgazdász felhívta már a figyelmet a ciklikus pénz be és kiáramlások során keletkezõ veszteségekre. A spekulációs tõke közös hullámban érkezik. Ilyenkor általában hirtelen olcsó lesz a forint, így sok forintot kapnak devizájukért. A mûveletek végrehajtása után (ami szintén megérne egy hosszabb írást) amikor a spekulatív tõke távozik, akkor hirtelen hogy, hogy nem erõsödik a forint, és így sok devizát kap a forintjáért. Érdekes véletlenek ezek.
És valahogy mindig úgy alakul, hogy az MNB is véletlenül ezeket a folyamatokat erõsíti.
Most, hogy a kormány tranzakciós adót akar kivetni az így mozgó pénzekre, akkor óriási sírás-rívás támadt, hogy ez mennyire antidemokratikus lépés lenne, amely szembemenne az Európai Unió szellemiségével!
Ez nagyon jó gondolat! UGYANIS AZ EURÓPAI UNIÓ SZELLEMISÉGE MAGA A SZABAD RABLÁS! ÉS AKI EZT AKADÁLYOZNI MERÉSZELI, AZ NEM DEMOKRATIKUS SZELLEMISÉGÛ.
- Bankok extraprofitjának kivonása
Ez részben átfedésben van a devizahitelezés csalásaival, de vannak egyéb elemei is, például a vállalati hitelezés, és egyéb banki mûveletek. Az utóbbi két év kivételével a banki profitok összege több száz milliárd forint volt évente.
Ezt az egész külföldi sisere-hadat nagyszerûen kiszolgálja legfõbb itthoni szövetségesük a MAGYAR NEMZETI BANK. (a magyar és a nemzeti kifejezésnek
köze sincs ehhez az intézményhez, de valószínûleg a banknak sem.
Ha a késõbbi években lesz egyszer igazi elszámoltatás és vizsgálat, akkor valószínûleg ezt a mostani MNB-t éppúgy bûnös szervezetnek fogják minõsíteni, mint a Vörös Khmereket.
Jól kimutathatóan több ezer esetben ment szembe mindennel, és cselekedett az ország és a magyar nép érdekei ellen. És mindezt úgy, hogy a vezetõi teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Bûncselekményeik súlya teljes mértékben felér a liberális kormányfõk felelõsségével, mivel önállóan, tevékenyen közremûködtek az ország kirámolásában.
Az itt felsoroltakon kívül még számos kisebb-nagyobb csatornán távozik a nálunk megtermelt jövedelem az országból, de terjedelmi okok miatt nem tudunk többel foglakozni. A lényeg látható: a birodalom pénzügyi szervezeteinek pénz kell, és ezt hatalmas túlsúlyának és változatos eszköztárának köszönhetõen meg is szerzi magának.
Ebben a körben az ország elveszíti megtermelt jövedelmeinek kb felét, ez évente változik, hol kicsit több, hol egy kicsit kevesebb.
--------------------------------------------------------------------------------
De itt még közel sincs vége a történetnek. A társadalom számára felhasználható jövedelmekbõl ekkor egy másik csoport: a politikai szféra, és a hozzá kapcsolódó újgazdag vállalkozói-ismeretségi és sajnos sokszor bûnözõi réteg, valamint ezek országos holdudvara veszi le a maga részét. Óriási összegekrõl van itt is szó. Az utóbbi idõszak hatalmas botrányai után, gondolom nem kell bizonygatni, hogy ebben az országban szabályosan lefolyó közbeszerzés, vagy elõírásosan megvalósuló beruházás nemigen van. Aki volt már ilyen jellegû dolgok közelében, az tudja, hogy nem túlzás ilyet állítani. És sajnos tárgyunk szempontjából teljesen mindegy, hogy ki van éppen kormányon, a gyõztes teljes einstandot csinál. Ha csak a kirakatba került ügyeket gondoljuk végig (autópálya beruházások, BKV, 4-es metró, Grippenek, MÁV, MVM, Sukoró és se vége, se hossza...) akkor reálisnak tartom, hogy a maradék 50%-nak, több, mint egyharmadát lenyúlja ez a közeg.
Valójában az egész parlamenti, közbeszerzési, politikai, Európai Uniós, támogatási, privatizációs, tanácsadói stb., vagyis az egész uram-bátyám világot ide számítom.
Összességében, miután mindenki elvette azt, ami neki kellett, marad a plebs mizerabilis contribuens (Werbõczi után) - a nyomorult adózó köznép.
VAGYIS MI, MINDANNYIAN. A TÍZMILLIÓ JÁMBOR BIRKA. (*)
Nekünk kb. az általunk megtermelt javak egyharmada jut. Ez az, amibõl mindenre már csak kevés juthat. Itt már lehet siránkozni, hogy kevés van az egészségügyre meg az oktatásra. Hogy veszélyben a nyugdíj reálértéke, és a többi unalomig ismert panasz. Ilyen keveset már nem igazán lehet okosan elosztani. Mindaddig, amíg a birodalmi kifosztás ilyen szintû, nem is lehet álmodni arról, hogy a nagy nemzeti szociális objektumok valamelyikét is a kor színvonalán tudjuk üzemeltetni. A birodalmi kifosztás most már ténylegesen olyan szintû, hogy kis változtatásával valóban befolyásolni lehet akár a népességszámot is.
ERRE A KORRA A KÉSÕBBIEKBEN MINDIG ÚGY FOG TEKINTENI A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS, MINT A TOTÁLIS KIFOSZTÁS ÉVTIZEDEIRE !! EZ EGYSZERÛEN NEM LEHET VITA TÁRGYA.
SOHA NEM VOLT MÉG OLYAN KORSZAK HISTORIÁNKBAN AMIKOR ILYEN DIMENZIÓJÚ LETT VOLNA A KIRABLÁS. Egyes Habsburg, vagy török idõszakokban ugyan követte éhínség, elvándorlás a letarolásokat, de akkoriban az alacsony termelési nívó miatt ehhez nem kellett sok.
A második világháború után a szovjet megszállók szinte 'szemérmesek' voltak a rablásban mostani nyugati kollégáikhoz képest. (úgy látszik még ebben is trehányak voltak)
Napjainkban az egy keresõre jutó reálbér jobboldali közgazdászok szerint(baloldaliak szóba sem merik hozni ezt a kérdést) nagyjából a hetvenes évek második felének színvonalán áll. A mai kb. 140 ezer nettó megfelel az akkori idõszak 3.500 Ft-jának. (viszont ma kevesebben dolgoznak, mint akkor, tehát a lakossághoz kerülõ vásárlóerõ kisebb)
Igen ám, de közben a munkaerõ hatékonysága a háromszorosára nõtt.
Akkoriban a nyugat-európai átlag 25%-a volt, most pedig a 75%-a. (Egyedül Csehország elõz meg minket a 'béketáborból' náluk ez 81%.)
Ez természetesen azt jelenti, hogy a kizsákmányolás a háromszorosára nõtt.
Ugyanazért a pénzért háromszoros teljesítmény, vagy ahogy Puskás Öcsi mondaná: kis pénz, nagy foci. (õk sosem csináltak ilyen hibát)
Mindez az állandó létbizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal és a ténylegesen létezõ legalább 30%-os munkanélküliséggel kombinálódva igazi rémálmot hozott az országra.
Aki emlékszik a 60-es, 70-es, 80-as évek kedélyes hangulatára, annak szinte nosztalgiája támad ezen évtizedek után. (ettõl persze azért óva intek mindenkit)
Akkoriban csak kicsit kellett 'dolgozgatni' ennyi pénz elõteremtéséhez, és az szinte biztos volt, mert nagyon könnyû volt munkahelyet találni.
Akkoriban a 'lenyúlás' jóval alacsonyabb szintje (a szovjetek is kevesebbet vettek el, a kommunista párt-elitünk is sokkal 'aszkétább' volt a maiaknál) azt eredményezte, hogy lényegesen kényelmesebb és nyugisabb volt az élet.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az utóbbi 22 évet tekintve a magyarság
várakozásaiban hatalmasat kellett csalódjon. Nem azt a játékot játsszák, mint amit mi vártunk, és amit megígértek.
Összességében a ténylegesen elosztható nemzeti jövedelem kevesebb, mint 30 évvel ezelõtt volt, és az elosztás is sokkal asszimetrikusabb. A társadalom alsó egyharmadának nyomora már-már a Rákosi idõszak nyomorával vetekszik. Természetesen a politikai elit és a kultúr-nyomor televíziókban látható sikeremberek nem tudják, hogy mirõl beszél az, aki ilyeneket mond. Ha ez így folytatódik tovább, akkor a politikai elitnek (és természetesen külföldi tartóembereiknek is) el kell gondolkodnia Petõfi "felül a gálya, de alul a víznek árja" metaforáján.
De nézzünk vissza globális szintekre:
Hogy a tõlünk ellopott (birodalmi szinten nem különösebben jelentõs nagyságrendû) pénzek hová kerülnek? Hát a transzatlanti birodalom belsõbb régióinak vérkeringését biztosítják, de pontosabb allokációjukat csak találgatni lehet. Valószínûleg kisebb részük nyugat-európai zsebekbe vándorol, nagyobb részük viszont az óceánon túlra kerülve, a birodalmi politikai-pénzügyi központok globális céljait hívatott támogatni.
(Ilyen nemes cél lehet például literenként 600 dollárért helikopterrel üzemanyagot juttatni az afganisztáni fiúknak, vagy az iraki fiúknak 4 dollár/literért vizet.)
A helyzet kezd hasonlítani a nyugat-római birodalom összeomlása elõtti szituációra. A birodalmi központ, belsõ problémáinak helyrehozása érdekében fokozza a forrásokelszívását a perifériákról. A perifériák egyre elkeseredettebben tiltakoznak, majd nyílt lázadások törnek ki. (A következõ lépésben a perifériák leválnak, és a lágy belsõ részekbe idegen struktúrák hatolnak be - de itt még nem tartunk)
A különbség annyi, hogy napjainkban a birodalmi központ egy óriási közel 2 trillió dolláros virtuális pénzügyi robbanóanyag-lufin ücsörög bambán vigyorogva, és a kanóc már ég…
CSAK AZ A KÉRDÉS, HOGY MELYIK BOMBA ROBBAN ELÕBB: AZ ORSZÁGON BELÜLI SZOCIÁLIS, VAGY A GLOBÁLIS PÉNZÜGYI?
Kocsis Márk 2012 június
* Ide kívánkozik az ismert vicc a hitetlen birkáról:
A birkanyáj közepén két birka beszélget:
- Te, szerintem ez az ember és a pásztorkutya együttmûködnek!
mire a másik:
- Ne fárassz az állandó összeesküvés-elméleteiddel!
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
postaimre
- 2012. July 27. 07:26:45
#12 |
fapipa
- 2012. July 27. 09:58:12
#13 |
jano
- 2012. July 27. 12:42:04
#14 |
fsavanyu
- 2012. July 27. 14:35:14
#15 |
Bendeguz
- 2012. July 29. 05:14:51
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.