Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Enki
Enki (sumer: „a föld ura”, „az alsó ura”, sumer: DEN.KI[G]) a sumer mitológiában a vezetõ istenhármas tagja, a felszíni édesvizek – folyók, források, kutak és a mitikus édesvizû óceán, az abzu – ura, a bölcsesség és a mûvészetek istene, az isteni me erõk tulajdonosaként a világ sorsának megszabója, kormányzója, kultúrhérosz. Kultuszközpontja Eriduban az Éabzu szentélykörzet volt. Gyakran használt névváltozata a „Nudimmud” („aki készít”), amely teremtõ jellegére utal.
Akkád neve a sumerbõl átvett Éa, a „víz háza”. Õ az istenek közül a legokosabb, gyakran õ hozza helyre a többi isten hibáit. Szimbóluma egy kecskebak-fejû, hal testû kettõs lény, szuhurmasú, a zodiákus bak csillagképe. Feleségei a földanya megtestesülései (Ninmah, Damgalnunna, Nintu), valamint An lánya, Ningikuga. Gyermekei Marduk, Aszalluhi és Ningal.
Tartalomjegyzék
1 Enki felemelkedése
2 Világteremtõ, kultúraterjesztõ
3 Családfa
4 Források
Enki felemelkedése
Az istenek világa a két õselemtõl, az édesvíz Abzutól és a sósvíz Tiámattól származott. Az õ gyermekeik voltak Lahmu és Lahamu, akik viszont Ansart és Kisart szülték, akik pedig Anunak, az elsõ fõistennek, az istenek atyjának szülei voltak. A vezetõ sumer istenhármasba tartozott Anun kívül két fia, a Kitõl született Enlil és a Nammutól született Enki. Az istenek azonban zavarták Abzu és Tiámat nyugalmát, ezért elhatározták, hogy elpusztítják õket, ám Enkinek sikerül elaltatnia Abzut, majd megölnie. Ezután teteme, az Eridu melletti tó, az Abzu partján megépíti palotáját, az Éabzut („Abzu háza”, „az édesvíz háza”), ami a mitológiában lakása, ill. a történelemben szentélykörzete lesz. Az Enki és Eridu mítosz szerint mintegy kiemeli Eridut a vízbõl. Enki itt õrzi a me erõket, amivel a világ sorsát megszabja. A mítosz nagyon régi eredetû, az ásatások szerint Eridu már az Ubaid-kor elején, az ún. Eridu-korban lakott volt.
Világteremtõ, kultúraterjesztõ
Az Enki és Ninmah eposz mondja el, hogy kezdetben nem voltak emberek, ezért az isteneknek maguknak kellett dolgozniuk. Enki eközben az ágyában aludt, ezért nem hallotta panaszukat, de anyja, Nammu felkeltette és Enki ezután agyagból meggyúrta az emberek prototípusait és sorsot szabott nekik a me erõk birtokosaként.
Az Enki és Ninhurszag eposz Tilmun – a mai Bahreinnel azonosítják – szigetén játszódik, amelynek leírásában nem nehéz felismerni az Édenkertet. Enki édesvizet fakaszt felesége, Ninszikila („szûzi úrnõ”) kérésére, majd megkívánja a tõle született lányát, Nintut („a szülés úrnõje”), akitõl megszületik neki Ninmu („a növényzet úrnõje”), akitõl pedig Ninkura („a hegy úrnõje”), és akitõl pedig Uttu („takács”). Enki Uttut is megkörnyékezi álruhában, de õ kikaparja magját és elhinti a földön, amibõl nyolc növény sarjad ki. Enki mindegyiket megkóstolja és elõírja a rendeltetésüket, azaz Enki a mezõgazdasági kultúra megteremtõje. Ide kapcsolódik a Lahar és Asnan mítosz, amelyik az istenek ellátására rendeli a „juh” és „gabona” isteni megszemélyesítõit.
Az Enki és a világrend mítoszban Enki útnak indul és elterjeszti a kultúrát a Tigris és az Eufrátesz mentén. E hagyomány késõi továbbélése lehet Bérósszosz Óannésza. A kultúrateremtõ szerepkörben az Enmerkar és Aratta ura címû eposzban õ szünteti meg az aranykort azzal, hogy az addigi egységes nyelv helyett mindenkinek saját nyelvet ad. Megtermékenyíti a földet és „megszabja a sorsát”. Megteremt az ekét, kapát, téglavetõ formát, és a gazdasági ágakat egy-egy isten gondjára bízza. Enkimdu („Enki teremtette”) lesz a csatornák és árkok gondozója, Szumukan - a hegyek istene - a növényekkel és állatokkal megtöltött völgyek oltalmazója, Dumuzi, a pásztor, pedig az aklok és karámok õrzõje.
Szerepének, mint a világ sorsát megszabóénak, átértékelését jelzi az uruki eredetû III. uri dinasztia idején Innin javára a Innin és Enki mítosz, amelyben Innin csellel megszerzi tõle a me erõket és Eriduból magával viszi Urukba.Link
Akkád neve a sumerbõl átvett Éa, a „víz háza”. Õ az istenek közül a legokosabb, gyakran õ hozza helyre a többi isten hibáit. Szimbóluma egy kecskebak-fejû, hal testû kettõs lény, szuhurmasú, a zodiákus bak csillagképe. Feleségei a földanya megtestesülései (Ninmah, Damgalnunna, Nintu), valamint An lánya, Ningikuga. Gyermekei Marduk, Aszalluhi és Ningal.
Tartalomjegyzék
1 Enki felemelkedése
2 Világteremtõ, kultúraterjesztõ
3 Családfa
4 Források
Enki felemelkedése
Az istenek világa a két õselemtõl, az édesvíz Abzutól és a sósvíz Tiámattól származott. Az õ gyermekeik voltak Lahmu és Lahamu, akik viszont Ansart és Kisart szülték, akik pedig Anunak, az elsõ fõistennek, az istenek atyjának szülei voltak. A vezetõ sumer istenhármasba tartozott Anun kívül két fia, a Kitõl született Enlil és a Nammutól született Enki. Az istenek azonban zavarták Abzu és Tiámat nyugalmát, ezért elhatározták, hogy elpusztítják õket, ám Enkinek sikerül elaltatnia Abzut, majd megölnie. Ezután teteme, az Eridu melletti tó, az Abzu partján megépíti palotáját, az Éabzut („Abzu háza”, „az édesvíz háza”), ami a mitológiában lakása, ill. a történelemben szentélykörzete lesz. Az Enki és Eridu mítosz szerint mintegy kiemeli Eridut a vízbõl. Enki itt õrzi a me erõket, amivel a világ sorsát megszabja. A mítosz nagyon régi eredetû, az ásatások szerint Eridu már az Ubaid-kor elején, az ún. Eridu-korban lakott volt.
Világteremtõ, kultúraterjesztõ
Az Enki és Ninmah eposz mondja el, hogy kezdetben nem voltak emberek, ezért az isteneknek maguknak kellett dolgozniuk. Enki eközben az ágyában aludt, ezért nem hallotta panaszukat, de anyja, Nammu felkeltette és Enki ezután agyagból meggyúrta az emberek prototípusait és sorsot szabott nekik a me erõk birtokosaként.
Az Enki és Ninhurszag eposz Tilmun – a mai Bahreinnel azonosítják – szigetén játszódik, amelynek leírásában nem nehéz felismerni az Édenkertet. Enki édesvizet fakaszt felesége, Ninszikila („szûzi úrnõ”) kérésére, majd megkívánja a tõle született lányát, Nintut („a szülés úrnõje”), akitõl megszületik neki Ninmu („a növényzet úrnõje”), akitõl pedig Ninkura („a hegy úrnõje”), és akitõl pedig Uttu („takács”). Enki Uttut is megkörnyékezi álruhában, de õ kikaparja magját és elhinti a földön, amibõl nyolc növény sarjad ki. Enki mindegyiket megkóstolja és elõírja a rendeltetésüket, azaz Enki a mezõgazdasági kultúra megteremtõje. Ide kapcsolódik a Lahar és Asnan mítosz, amelyik az istenek ellátására rendeli a „juh” és „gabona” isteni megszemélyesítõit.
Az Enki és a világrend mítoszban Enki útnak indul és elterjeszti a kultúrát a Tigris és az Eufrátesz mentén. E hagyomány késõi továbbélése lehet Bérósszosz Óannésza. A kultúrateremtõ szerepkörben az Enmerkar és Aratta ura címû eposzban õ szünteti meg az aranykort azzal, hogy az addigi egységes nyelv helyett mindenkinek saját nyelvet ad. Megtermékenyíti a földet és „megszabja a sorsát”. Megteremt az ekét, kapát, téglavetõ formát, és a gazdasági ágakat egy-egy isten gondjára bízza. Enkimdu („Enki teremtette”) lesz a csatornák és árkok gondozója, Szumukan - a hegyek istene - a növényekkel és állatokkal megtöltött völgyek oltalmazója, Dumuzi, a pásztor, pedig az aklok és karámok õrzõje.
Szerepének, mint a világ sorsát megszabóénak, átértékelését jelzi az uruki eredetû III. uri dinasztia idején Innin javára a Innin és Enki mítosz, amelyben Innin csellel megszerzi tõle a me erõket és Eriduból magával viszi Urukba.Link
Hozzaszolasok
#1 |
Kameleon
- 2015. July 24. 10:13:57
#2 |
spartakusz
- 2015. July 24. 11:02:00
#3 |
kontroll88
- 2015. July 24. 15:06:17
#4 |
torokgyik
- 2015. July 24. 20:12:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.