A Zolnay-ZsedĂŠnyi kĂśnyvben (A rĂŠgi Budapest a fattyĂşnyelvben, Fekete Sas KiadĂł, Budapest, 1996) talĂĄltam egy ĂŠrdekessĂŠget:

"Így halt meg Rottenbiller! (Tréf. mondás a sokáig keverõre). [Rottenbiller Lipót volt polgármester állítólag kártyakeverés közben halt meg. /agyvérzés következtében/]

Bársony Ignác ekkor fogta el Aldori doktor ultimóját... és Sponicer Adolf... nem tudta elfojtani az ilyenkor szokásos évtizedes mondást, hogy így esett el Rottenbiller (Szántó: Ötszázpengõ 394)."

HamrĂĄk JĂĄnos, aki eladta a Rottenbiller utcĂĄt...
A szĂŠlhĂĄmosok, ĂĄltalĂĄban a bĂťnĂśzĂľi ranglĂŠtra fĂślsĂľ rĂŠszĂŠn ĂĄllnak, mivel a nyers erĂľn tĂşl, ĂŠszre is szĂźksĂŠgĂźk van. Egy tehetsĂŠges szĂŠlhĂĄmos minden fĂĄradsĂĄg nĂŠlkĂźl, tisztessĂŠges Ăşton is boldogulhatna, ha kĂśnnyelmĂťsĂŠge ilyen Ăştra nem terelnĂŠ. Mert a becsĂźletes emberek kĂśzĂśtt is jobban ĂŠrvĂŠnyesĂźl az Ăźgyes, az eszes. AztĂĄn fontos a jĂł fellĂŠpĂŠs ĂŠs hatĂĄrozottsĂĄg, ĂŠs persze a vakmerĂľsĂŠg...
1909-et írtak. Ferenc József császár, a Budapesti Hírlap tudósítása szerint éppen a Boden-tavon hajókázott: "a király elõször a bajorországi Lindauba hajózott át (a Kaiserin Elisabeth gõzösön), ahol fényesen fogadták. Õfelsége, a bajor egyenruhát viselte... Azután felsége hajója továbbment és Svájcba hajózott. Itt is fényes fogadtatásban volt része, Õfelsége katonásan köszönt a lelkes közönségnek. A király bajor ezredének egyenruháját viselte... A hajó ismét kikötött, Friedrichshafenben, amikor is a király magyar huszárezredének egyenruhájában jelent meg, és a Szent István-rend szalagját viselte. Aztán ismét átöltözött a király és württembergi ezredének, a Nagykorona szalagrendjével díszített, táborszernagyi ruháját vette fel. A felség elbeszélgetett a hat, hófehér ruhába öltözött és virágkoszorút átnyújtó kislánnyal, elbúcsúzott a megjelent uraktól, majd a hajóról szalonkocsijába szállt, ahol már az osztrák testõrezred díszegyenruhájában lehetett látni..." A lapok szinte egy szót sem írtak arról, hogy mi is történt ezeken a látogatásokon, kirándulásokon, ám pontosan beszámoltak arról, milyen ruhát viselt Õfelsége a király és császár.
A ruha, a cím, a rang mindennél fontosabb volt ebben a korban. Ez adta az ötletet, történetûnk hõsének, ennek a kedves, jó modorú, kitûnõ fellépésû fiatalembernek, Hamrák Jánosnak is, (és ha az ember ma végiggondolja mindazt, amit Hamrák elkövetett, szívesen megbocsátja bûneit, annyi ötlet, szellemesség található meg mindegyikben... ) Az akkor harmincéves fiatalember rendkívül egyszerû eszközökkel dolgozott, a tiszti szalagrend házilag elkészített, kicsinyített mását tûzte gomblyukába, s evvel a kis dekorációval mindenütt megszerezte a kispolgárok bizalmát. Szinte lesték a szavát, várták, hogyan lehetnének a szolgálatára. Mert a tiszti szalagrend birtoklása rettentõen nagy dolog volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. A király személyesen adta át a kitüntetettnek, s az elõtt, aki viselte, fejet kellett hajtani mindenkinek. Nemcsak a tényleges, aktív tiszteknek adományozták, hanem bárkinek, aki "valamilyen nagy tettet vitt véghez Õfelségéért, a királyért". S ha Õfelsége, Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia császára és királya Hamrák Jánosnak kivételesen nem saját kezûleg adta át a magas kitüntetést, a hamis tiszti szalagrend éppen úgy megszerezte az ügyes fiatalembernek az elõkelõ urak társaságát, mintha jogosan jutott volna hozzá.
Persze, HamrĂĄk nem kezdte mindjĂĄrt nagystĂ­lĂť szĂŠlhĂĄmossĂĄgokkal. ElsĂľ fellĂŠpĂŠsekor mĂŠg nem viselte a tiszti szalagrendet, de Ăśtlete mĂĄr vakmerĂľen szellemes, a szemtelensĂŠge, magabiztossĂĄga, gyors felfogĂłkĂŠpessĂŠge pedig mĂĄr a kĂŠsĂľbbi szĂŠlhĂĄmos karrierje magasra Ă­velĂľ pĂĄlyĂĄjĂĄt Ă­gĂŠri. Mint erre jĂłval kĂŠsĂľbbi rendĂľri vallomĂĄsĂĄban visszaemlĂŠkezik, az elsĂľ bĂťncselekmĂŠnye a kĂśvetkezĂľkĂŠppen jĂĄtszĂłdott le.
- Benn jĂĄrtam a vĂĄroshĂĄzĂĄn egy alkalommal. TĂŠtlenĂźl sĂŠtĂĄltam, nem lĂŠvĂŠn semmi dolgom, amikor ĂŠszrevettem, hogy az egyik irodĂĄban egy nagyon szĂŠp, XVII. szĂĄzadbeli faliĂłra fĂźgg a falon. Szemmel lĂĄthatĂłan valami nagy ĂŠrtĂŠkĂť mĂťkincs lehetett, ezĂźst veretekkel, dallamos csilingelĂŠssel negyedkor, fĂŠlkor, hĂĄromnegyedkor ĂŠs egĂŠszkor. TĂśbbszĂśr visszatĂŠrtem az iroda ajtaja elĂŠ, amely egyik tanĂĄcsnok Ăşrnak volt a szobĂĄja, s lĂŠvĂŠn nagy nyĂĄri hĂľsĂŠg, az ajtajĂĄt nyitva tartotta. Ilyenkor megĂĄlltam a folyosĂłn ĂŠs hallgattam az Ăłra csilingelĂŠsĂŠt. Gondoltam ezt megszerzem magamnak, ha addig ĂŠlek is...
HamrĂĄk egy volt iskolatĂĄrsĂĄt beĂśltĂśztette szerelĂľruhĂĄba, kezĂŠbe nyomott egy lĂŠtrĂĄt, aztĂĄn felszĂłlĂ­totta, hogy kĂśvesse. Mindketten bementek a vĂĄroshĂĄzĂĄra, s hatĂĄrozott lĂŠptekkel tartottak a tanĂĄcsnok Ăşr szobĂĄja felĂŠ. Az ajtĂł ezĂşttal csukva volt, odabent ugyanis ĂŠppen tĂĄrgyalĂĄs folyt. Lehettek hatan-nyolcan a szobĂĄban, a tĂĄrgyalĂĄst a tanĂĄcsos Ăşr vezette. HamrĂĄk tĂŠtovĂĄzĂĄs nĂŠlkĂźl belĂŠpett. MĂśgĂśtte lĂŠtrĂĄval a fiatalember. A tanĂĄcsos nĂŠmi meglepetĂŠssel fordult felĂŠje, s nyomban kĂŠrdezte,
- Mit akar ? Itt tĂĄrgyalĂĄs folyik.
- KĂŠrem, ezt a faliĂłrĂĄt el kell vinni javĂ­tani... Ezt a megrendelĂŠst kaptam, ezĂŠrt jĂśttem el a segĂŠdemmel szemĂŠlyesen, mert ĂŠrtesĂ­tettek, hogy az Ăłra nagyobb ĂŠrtĂŠkĂť...
- Igen, igen... De miĂŠrt ĂŠppen most ? Az ĂłrĂĄnak kĂźlĂśnben sincs semmi baja...
- Az ilyen nagy ĂŠrtĂŠkĂť ĂłrĂĄkat idĂľnkĂŠnt tisztĂ­tani kell, kĂźlĂśnben tĂśnkremennek...
- Na hĂĄl istennek, hogy mĂĄr itt tartunk... Tavaly elromlott... KĂŠt hĂłnapig vĂĄrhattam, amĂ­g megjavĂ­tottĂĄk...
HamrĂĄk intett a barĂĄtjĂĄnak, a lĂŠtrĂĄt a falhoz tĂĄmasztottĂĄk, az ĂłrĂĄt Ăłvatosan leemeltĂŠk, s szĂŠpen, csendben, nehogy megzavarjĂĄk a tĂĄrgyalĂĄst, kijĂśttek a szobĂĄbĂłl. A tanĂĄcsos csak hetek mĂşlva tudta meg, hogy az iparos kĂźlsejĂť ember nem ĂłrĂĄsmester volt, hanem Ăśtletes tolvaj...
HamrĂĄk lakĂĄsĂĄban ĂŠvekkel kĂŠsĂľbb, elsĂľ elfogatĂĄsakor megtalĂĄltĂĄk a mĂťkincs ĂŠrtĂŠkĂť ĂłrĂĄt, a falon...
Ugyancsak HamrĂĄk eszelte ki elĂľszĂśr a VĂĄci utcai kereskedĂľk elleni "iszonyĂş merĂŠnyletet", amelyet kĂŠsĂľbb mĂĄsok is megprĂłbĂĄltak utĂĄnozni, tĂśbb-kevesebb sikerrel. Ez is mĂŠg 1909-ben tĂśrtĂŠnt.
CsodĂĄlatosan sĂźtĂśtt a nap ezen a nyĂĄri reggelen... S bĂĄr a VĂĄci utcai fĂŠnyes ĂŠs elĂľkelĂľ Ăźzletek csak 10 Ăłrakor nyitottak, ĂĄm a szorgalmas kereskedĂľk mĂĄr kilenc Ăłrakor boltjuk ajtajĂĄban ĂĄlldogĂĄltak, a szomszĂŠd Ăźzletek tulajdonosaival beszĂŠlgettek ĂźzletmenetrĂľl, adĂłrĂłl, errĂľl-arrĂłl. A VĂĄci utca kĂśzepe tĂĄjĂĄn, az orszĂĄgszerte ismert Handl-fĂŠle kalapĂźzlet kĂ­nĂĄlta portĂŠkĂĄit.
Az Ăźzlet elĂľtt kĂŠt munkĂĄs ĂĄllt meg. Az egyik elĂľvett egy mĂŠrĂľszalagot, egy krĂŠtĂĄt, s letette a fĂśldre. VĂĄrtak. NĂŠhĂĄny perc mĂşlva megjelent egy divatosan magas gallĂŠrĂş fiatalember is, szivarzsebĂŠben vastag ceruza, a kezĂŠben kĂśrzĂľ ĂŠs egy tekercs millimĂŠterpapĂ­r. A gomblyukĂĄban ott virĂ­tott a tiszti szalagrend kicsinyĂ­tett mĂĄsa. A "mĂŠrnĂśkember" nem volt mĂĄs, mint HamrĂĄk JĂĄnos. Amikor a bolt elĂŠ ĂŠrt, rĂĄszĂłlt a kĂŠt munkĂĄsra:
- KezdhetjĂźk ! HĂşzzĂĄk ki a szalagot !
És a két munkás éppen a Handl-féle kalapüzlet elõtt kezdett méricskélni a kövezeten. Hamrák pedig szorgalmasan rajzolgatott a milliméterpapírra. Nem telt el sok idõ és Handl úr megjelent a bolt ajtajában. Néhány pillanatig figyelte, mit mûvelnek ezek az emberek az õ üzlete elõtt, aztán odasompolygott a "mérnök kinézésû" fiatalemberhez (ahogy Hamrákot késõbb tanúvallomásában megjelölte), egy pillanatig a tiszti szalagrenden felejtette a tekintetét, aztán mély tisztelettel kérdezte
- Ha meg nem sĂŠrtem az urat... honnan tetszettek jĂśnni ? A fĂľvĂĄrostĂłl ? A jĂĄrdĂĄt fogjĂĄk javĂ­tani ?
- Nem, uram - vĂĄlaszolta HamrĂĄk, anĂŠlkĂźl, hogy felnĂŠzett volna a jegyzeteibĂľl. A munkĂĄsok ekĂśzben adatokat kiĂĄltottak a mĂŠrnĂśk Ăşr felĂŠ:
- 678... 216... MĂŠlysĂŠget is mĂŠrĂźnk ?
- Mondja mĂĄr uram, mi kĂŠszĂźl itt ?
- EgyelĂľre semmi... Most csak mĂŠrĂźnk... Fel kell mĂŠrnĂźnk a helyet...
- De minek ? - kĂ­vĂĄncsiskodott tovĂĄbb a kereskedĂľ, akit minden ĂŠrdekelt, ami az Ăźzlete kĂśrĂźl tĂśrtĂŠnt.
- Mondom, uram, mĂŠg semmi sem biztos, tehĂĄt ĂŠn sem mondhatok semmit. EgyelĂľre kĂĄr izgulni. MĂŠrĂźnk...
KĂĄr izgulni ? Ez szĂśget ĂźtĂśtt Handl Ăşr fejĂŠbe.
- Nagyon nagy szĂ­vessĂŠget tenne, ha elĂĄrulnĂĄ, mi lesz itt ? - fogta kĂśnyĂśrgĂľre a kereskedĂľ rossz sejtelmektĂľl eltelve.
HamrĂĄk kĂśrĂźlnĂŠzett, mintha fĂŠlne attĂłl, hogy bĂĄrki is ĂŠszreveheti, amint ĂŠppen szĂłt vĂĄlt a kereskedĂľvel. S amikor a mellettĂźk elhaladĂł egyetlen jĂĄrĂłkelĂľ is tisztessĂŠges tĂĄvolsĂĄgba kerĂźlt, halkan odasĂşgta
- Klozet lesz itt uram, vĂĄrosi WC ! A kĂśztisztasĂĄg megkĂśveteli, ugyebĂĄr... MĂŠgis csak lehetetlen ĂĄllapot, hogy itt, a VĂĄci utcai korzĂłn, nincs egy tisztessĂŠges hely, ahol a hĂślgyek ĂŠs urak vizelhetnĂŠnek... S ez ĂśnĂśknek sem lesz rossz, csak ki kell szaladni az ĂźzletbĂľl. Persze mĂŠg semmi sem biztos, ugyebĂĄr, az sok mindentĂľl fĂźgg, hogy pontosan hova kerĂźl majd, mert hiszen fontos a talajtani minĂľsĂŠg, a levezetĂŠs, ĂŠs a tĂśbbi - hadarta halkan, egy szuszra, s vigyĂĄzott, hogy a hangja ne legyen tĂşlsĂĄgosan gĂşnyos.
- De drĂĄga uram ! Mi lesz velem ? Ki fog a Handl kalapĂźzletbe betĂŠrni, ha ĂĄtjĂĄrja a hĂşgyszag ? TĂśnkre tesz engem, tisztelt uram ! TĂśnkre megyek !
- Én, kérem ? Dehogy én teszem tönkre ! Én csak utasításra járok el ! S mondom, hogy önöknek is jó lesz. A szagot meg amennyire csak lehet, eltüntetjük. Teljesen persze nem lehet, de hát van, aki szereti a kátrányszagot is. Meg aztán még semmi sem biztos. Egyelõre még csak mérünk. Ez nagyon jó hely lenne WC-nek, nem kell túl sokat gyalogolni az uraknak és a hölgyeknek... De hogy végül milyen mérnöki javaslatot teszünk a városnak, az az altalaj minõségétõl függ, a levezetésektõl és így tovább.
HĂźndl Ăşr arca fehĂŠret ĂŠs vĂśrĂśset jĂĄtszott, izzadt kegyetlenĂźl, aztĂĄn, mint aki imĂĄt rebeg, halkan elsuttogta:
- Nekem sokat megĂŠrne, ha egy kicsit arrĂŠbb kerĂźlne ez a klozet...
- Mit tetszik gondolni, kĂŠrem ! KikĂŠrem magamnak... - felelte HamrĂĄk, s elmerĂźlve nĂŠzte a jegyzeteit.
- TalĂĄn, ha betetszene fĂĄradni az Ăźzletembe...
Hamråk kÜrßlnÊzett, mintha fÊlne valamitþl, aztån belÊpett az ßzletbe, majd a kereskedþvel egyßtt eltÝnt a håtsó irodåban. Nem sokkal kÊsþbb, tekintÊlyes Üsszeggel a zsebÊben hagyta el az ßzletet, aztån a kÊt munkåssal, egy håzzal odÊbb mentek, egy posztóßzlet elÊ. Ugyanazt megcsinåltåk ott is. MÊrtek, szåmoltak, s a posztóßzlet tulajdonosa nemsokåra itt is Êrdeklþdni kezdett a mÊricskÊlÊs okai felþl...
NegyedĂłrĂĄs, halk tĂĄrsalgĂĄs a kereskedĂľ ĂŠs HamrĂĄk kĂśzĂśtt, s az Ăśtletes szĂŠlhĂĄmos megint eltĂťnt a bolt mĂŠlyĂŠn... Nyolc kereskedĂľ pĂŠnztĂĄrcĂĄjĂĄt kĂśnnyĂ­tette meg nĂŠhĂĄny Ăłra leforgĂĄsa alatt, s bĂĄr mindegyik tudta a mĂĄsikrĂłl, hogy fizetett, hiszen a mĂŠrnĂśk Ăşr minden esetben tovĂĄbbment egy hĂĄzzal, egyik sem tett bejelentĂŠst a mĂĄsik ellen. Sem akkor, sem kĂŠsĂľbb. Abban a szent meggyĂľzĂľdĂľsben ĂŠltek ugyanis, hogy valami borzasztĂł dologtĂłl menekĂźltek meg nĂŠhĂĄny ezer aranykorona lefizetĂŠse rĂŠvĂŠn. Pedig szĂł sem volt tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄgi bizottsĂĄgi hatĂĄrozatrĂłl, meg WC-ĂŠpĂ­tĂŠsrĂľl, az egĂŠszet HamrĂĄk eszelte ki, s tulajdonkĂŠppen ma sem tudnĂĄnk a VĂĄci utcĂĄban lejĂĄtszĂłdottakrĂłl, ha ez az Ăśtletes szĂŠlhĂĄmos maga nem dicsekszik el vele, jĂłval kĂŠsĂľbb a csĂĄszĂĄri ĂŠs kirĂĄlyi detektĂ­vtestĂźlet jeles kĂŠpviselĂľinek.
A "nagy ötlet" kivitelezésének idején azonban még sûrû homály fedte a Váci utcai kereskedõk titkát. Így aztán belevághatott egy újabb svindlibe. Felöltötte legjobb ruháját, kitûzte rá a tiszti szalagrendet, kiment a pályaudvarra, jegyet váltott Székesfehérvárra, majd leutazott a szabad királyi és koronázó városba. Egy ideig tétlenül járt-kelt és ismerkedett a helyzettel, végül a városházához legközelebb esõ cukrászda teraszára ült, limonádét rendelt, és mint akinek semmi dolga, unatkozott. Néhány nappal korábban olvasta ugyanis a lapokban, hogy Székesfehérvár törvényhatósága "határozmányt" hozott, miszerint a piacteret faburkolattal kívánja ellátni, s így megszüntetik a nagy sarat. Dicsérje minden hivõ lélek a gondoskodó városatyákat... Nos, ezért utazott Hamrák a koronázó várasba. Azt ugyan még nem tudta, hogyan ismerkedik majd össze a törvényhatósági bizottság nagy tekintélyû uraival, mindenesetre elszánta magát, hogy ötletét megvalósítja.
A cukrĂĄszda teraszĂĄn mĂŠg nĂŠhĂĄny hozzĂĄ hasonlĂł semmittevĂľ ĂźldĂśgĂŠlt. HamrĂĄk figyelmesen bĂśngĂŠszte a vĂĄrosi ĂşjsĂĄgot. Egyszer csak feltĂťnt egy pepitakockĂĄs, csokornyakkendĂľs, sĂŠtapĂĄlcĂĄs fiatalember, s leĂźlt a cukrĂĄszda teraszĂĄra. Hangos tĂĄrsalgĂĄsba kezdett az unatkozĂł ficsĂşrokkal. SzavaibĂłl nem volt nehĂŠz rĂĄjĂśnni, hogy a pepitakockĂĄs fiatalember a helyi lap egyik jeleskedĂľ munkatĂĄrsa, aki ĂŠppen most jĂśtt a vĂĄroshĂĄzĂĄrĂłl, ahol a tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄgi bizottsĂĄg egyvĂŠgtĂŠben arrĂłl vitĂĄzik, legyen-e szĂ­nhĂĄza SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄrnak, avagy sem.
HamrĂĄk merĂŠsz elhatĂĄrozĂĄssal, kissĂŠ rossz magyarsĂĄggal kĂśzbeszĂłlt,
- Építeni mostan nem szabad ! Tõzsdei krachok várhatók ! Én csak jó tanácsot adni...
A jelenlevĂľk felkaptĂĄk a fejĂźket, s kissĂŠ ĂŠrtetlenĂźl nĂŠztek a vĂĄratlan kĂśzbeszĂłlĂłra.
- MibĂľl gondolja ? - kĂŠrdezte minden irĂĄnt ĂŠrdeklĂľdĂľ arccal az ĂşjsĂĄgĂ­rĂł.
- Én lenni vállalkozó, én ezt mind tudni...
- Ilyen jĂłl ĂŠrtesĂźlt ?
- Én járatos lenni a tõzsdén, ugyan még csak rövid ideje lenni Budapest...
- Kit tisztelhetek az úrban ? Én Pálházi János hírlapíró vagyok ! - csapta össze a bokáját a pepitakockás.
- Wild GusztĂĄv vĂĄllalkozĂł ĂŠs tĂľzsdeszakĂŠrtĂľ - pattant fel HamrĂĄk a helyĂŠrĂľl, ĂŠs visszabokĂĄzott. A tĂśbbiek csak ekkor vettĂŠk ĂŠszre, hogy Wild GusztĂĄv, alias HamrĂĄk gomblyukĂĄban ott virĂ­t a tiszti szalagrend. A kitĂźntetĂŠssel nyomban megszerezte bizalmukat. SzĂŠkeiket kĂśzelebb hĂşztĂĄk HamrĂĄk asztalĂĄhoz.
- Most nem szabad ĂŠpĂ­tkezni... A fĂĄnak ugrik fel az ĂĄra, nagyon gyorsan, ĂŠs ez szĂŠp mulatsĂĄg...
- Hogy tetszett ĂŠrteni, hogy drĂĄga mulatsĂĄg...?
- Igen, igen, drĂĄga mulatsĂĄg. Most csak hasznĂĄlt ĂŠpĂ­tĂľanyaggal szabad dolgozni... TudjĂĄk milyen nagy butasĂĄgot csinĂĄlt a maguk tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄga ? Olvastam az ĂşjsĂĄgban...
A fiatalemberek, valamennyien a vĂĄrosi aranyifjĂşsĂĄg kĂŠpviselĂľi, kissĂŠ ĂśsszerĂĄncoltĂĄk a szemĂśldĂśkĂźket, mert sĂŠrtĂŠst ĂŠreztek Wild-HamrĂĄk szavaibĂłl.
- Meg is mondom, hogy mi az a butasĂĄg... Nem szabad olyan hatĂĄrozatot hozni, hogy a piacot fĂĄval fogja beburkolni a vĂĄrosi tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄg. Mondom, hogy ma vagy holnap ugrik a fa.
- Úgy gondolja ? - érdeklõdött egyre inkább az újságíró.
- Nem gondolom, hanem tudom. Én fával is kereskedõ vagyok. Az urak hihetnek nekem, mert én most mondhatnám azt is, hogy vegyenek tõlem fát... De nem mondom... Mert drága lesz... Én azt kivárom...
- De hĂĄt az a favĂĄsĂĄrlĂĄs Ăşgysem megy olyan gyorsan, addig meg lemegy a fĂĄnak az ĂĄra...
- Az mĂĄr ebben az ĂŠvben nem fog lemenni - vĂĄlaszolta HamrĂĄk. - A maguk vĂĄrosa meg erre az ĂŠvre akarja megcsinĂĄlni, nemde ?
- ErrĂľl tĂŠnyleg jĂł lenne ĂŠrtesĂ­teni a polgĂĄrmester urat... MĂĄr szaladok is... - mondta a pepitaruhĂĄs ĂşjsĂĄgĂ­rĂł.
- Kár sietni az úrnak, attól nem lesz olcsóbb a fa... Használt fával kell dolgozni... Éppen most vásároltam meg egy nagyobb tételt, hogy is mondják... Útburkolatnak... Ugye így mondják ? De hát nem adom tovább, megvárom, amíg drágább lesz, egy-kettõ nap már csak...
HamrĂĄk szavait Ăşgy itta magĂĄba az ifjĂş hĂ­rlapĂ­rĂł, mint szivacs a vizet. AztĂĄn felkapta gombos sĂŠtabotjĂĄt, egy hatost dobott az asztalra, s elrohant.
HamrĂĄk nyugodtan Ăźlt a helyĂŠn, vĂĄrta a fejlemĂŠnyeket. Tudta, hogy a fiatalember a vĂĄrosatyĂĄkhoz rohan. TovĂĄbb tĂĄrsalgott a tĂśbbiekkel, errĂľl is, arrĂłl is. Eltelt egy Ăłra, mĂĄsfĂŠl Ăłra, semmi. Rosszul szĂĄmĂ­tott volna ? Az nem lehet. De, Ăşgy lĂĄtszik, le kell mondania arrĂłl, hogy megkeressĂŠk Ăľt, az ĂŠpĂ­tĂŠsi vĂĄllalkozĂłt, ĂŠs tanĂĄcsot kĂŠrjenek tĂľle a koronĂĄzĂł vĂĄros kĂŠpviselĂľi. Na, majd mĂĄskĂŠpp... - gondolta. Fizetett, elkĂśszĂśnt az uraktĂłl, ĂŠs elindult a korzĂłra. JĂłl szĂĄmĂ­tott. A dĂŠlutĂĄni korzĂł SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄrott is tĂĄrsadalmi talĂĄlkahely volt, ĂŠppĂşgy, mint a fĂľvĂĄrosban. Fel ĂŠs alĂĄ sĂŠtĂĄlt, jĂłl megnĂŠzte a fiatal hĂślgyeket, s rĂśvidesen szembe talĂĄlta magĂĄt ĂşjsĂĄgĂ­rĂł ismerĂľsĂŠvel. A hĂ­rlapĂ­rĂł lelkendezve kiĂĄltott felĂŠje:
- NahĂĄt ! Micsoda szerencse ! TĂťvĂŠ tettĂźk magĂĄĂŠrt a vĂĄrost !
- KĂĄr volt, hiszen itt voltam, itt is vagyok !
- DrĂĄga uram, a tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄgi bizottsĂĄg egy-kĂŠt tagja nagyon szeretne Ăśnnel elkĂślteni egy vacsorĂĄt...
- Óh, hát nekem csak estig van kijárásom...
- KimenĂľje... igy tetszett ĂŠrteni...?
- Igen, igen, az esti vonattal kell visszautaznom Budapestre.
- Olyan fontos ?
- Ja... Reggel Ăźzleti tĂĄrgyalĂĄsaim vannak...
- Messze van mĂŠg a reggel... Gondoskodom rĂłla, hogy a tisztelt Ăşr felkerĂźljĂśn a fĂľvĂĄrosba a reggeli ĂłrĂĄkra... SzĂ­ves engedelmĂŠvel azonban most mĂŠg egyszer ĂĄtadom a meghĂ­vĂĄst, s ezt nem utasĂ­thatja vissza, ha nem akar megsĂŠrteni, elfĂĄrad ugye a vacsorĂĄra ?
Mi mást tehetett volna Hamrák ? Elfáradt a vacsorára. Öten ültek az asztalnál, három bizottsági tag, a fiatal hírlapíró, valamint Wild-Hamrák, aki két falat kõzött meg-megszólalt. S a többiek úgy lesték a szavát, mintha isteni kinyilatkoztatása várnának tõle. S pedig elismételte tõmondatokban mindazt, amit az újságírónak már elmondott, megemlítve, hogy van ugyan neki 25 vagonnyi tétele használt fából, amibõl körülbelül öt vagon kitûnõ tüzelõ, 10 vagon viszont útburkolásra lenne nagyon alkalmas, azonban ettõl nem válik meg a tõzsdei áremelkedésig, különben is, ha adná, csak egy tételben adná. Amikor ezt elmondta, úgy tett, mintha most már semmi más nem érdekelné, csupán a kiválóan ízesített franciasaláta, amelybõl újabb és újabb adagot emelt a tányérjára.
A hĂĄrom korosabb bizottsĂĄgi tag egyre kapacitĂĄlta, hogyha mĂĄr ilyen szerencsĂŠsen alakult a dolog, s ilyen jĂłl megismerkedtek, tegye meg azt a csekĂŠly szolgĂĄlatot SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄr szabad kirĂĄlyi vĂĄrosnak, hogy eladja azt a csekĂŠlyke hasznĂĄlt Ăştburkolati fĂĄt. A fiatal ĂşjsĂĄgĂ­rĂł mĂŠg azt is megkockĂĄztatta, hogy felajĂĄnlotta, Wild Ăşr neve bele kerĂźl a vĂĄros aranykĂśnyvĂŠbe. A bizottsĂĄgi tagok ennĂŠl a kĂśnnyelmĂť kijelentĂŠsnĂŠl kissĂŠ rosszallĂłan pillantottak a vehemens fiatalemberre, hiszen az aranykĂśnyv nem jĂśttment idegenek nevĂŠnek megĂśrĂśkĂ­tĂŠsĂŠre, hanem jeles tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄgi tagok szĂĄmĂĄra volt fenntartva.
VĂŠgĂźl is HamrĂĄk "belement" az alkuba, s kĂśzĂślte, hogy 15 napon belĂźl SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄrott lesz a teljes szĂĄllĂ­tmĂĄny.
- A szĂĄllĂ­tĂĄs ab Budapest. TermĂŠszetesen a vĂĄrosĂŠ...
- Hogyne, hogyne ! - mondtĂĄk majdnem kiĂĄltva az ĂśrĂśmtĂľl a vĂĄrosatyĂĄk.
- Én most pénzt nem kérni, csupán elõleget, mondjuk ezer aranykorona... Felkérem az urakat, holnap reggel rendeljenek meg 15 vasúti kocsit Budapest-Székesfehérvár, az állomásig én fogok gondoskodni a kiszállításról. Az ezer koronáról nyugtát adok, a teljes tétel 9000 aranykorona.
Dagadt a tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄgi tagok keble az ĂśrĂśmtĂľl ĂŠs bĂźszkesĂŠgtĂľl, hogy ilyen olcsĂł fĂĄhoz juttatjĂĄk a vĂĄrost, hiszen mĂŠg az akkori ĂĄrak szerint is jĂł 6-7000 aranykoronĂĄt nyertek a speciĂĄlis ĂştburkolĂł anyagon. MĂĄrpedig hatezer aranykorona akkoriban igen nagy pĂŠnz volt. Hogy vissza ne menjen az alku, nyomban ĂĄt is adtĂĄk az ezer korona elĂľleget HamrĂĄknak, mert felkĂŠszĂźlten jĂśttek, pĂŠnzzel felfegyverkezve vĂĄrtĂĄk a talĂĄlkozĂłt. IgazolĂĄst sem kĂŠrtek tĂľle, a tiszti szalagrend tiszteletet ĂŠs bizalmat parancsolt.
Kisebb kaliberû szélhámosok megelégedtek volna azzal, hogy jó kis trükkel, egy vonatjegy árának és néhány koronának a befektetésével, ezer aranykoronához jutottak. Nem így Hamrák. Õ folytatta azt, amibe belekezdett.
NĂŠhĂĄny rongyos aranykoronĂĄval Ăľ nem elĂŠgedett meg. Ha lĂşd, legyen kĂśvĂŠr, Ăľ egyszerre vagyont akart.
Reggelre valĂłban Pestre ĂŠrkezett, SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄr gondoskodott "jĂłtevĂľjĂŠnek" felszĂĄllĂ­tĂĄsĂĄrĂłl. HamrĂĄk elsĂľ dolga volt, hogy embereket kerĂ­tsen a munkĂĄhoz. S munkaerĂľ volt bĂľsĂŠgben, jĂł nĂŠhĂĄny ezer munkanĂŠlkĂźli tĂŠnfergett a fĂľvĂĄrosban. Felfogadott 15 embert, aztĂĄn mĂĄsnapra megrendelte a tĂĄrszekereket, amelyek a faanyagot majd a vasĂşthoz szĂĄllĂ­tjĂĄk. Az ĂŠjszaka folyamĂĄn pedig bekĂłborolta a vĂĄrost, s ellopott nĂŠhĂĄny piros csĂ­kozĂĄsĂş, a csatornĂĄzĂĄsi mĂťvek tulajdonĂĄt kĂŠpezĂľ ĂştjelzĂľ deszkĂĄt, amellyel mĂĄr akkoriban is lezĂĄrtak egy-egy utcarĂŠszt, ha az Ăşttestet vagy a csatornĂĄt javĂ­tottĂĄk. S bizony ez gyakran elĂľfordult, a korabeli lapok rendre cikkeztek, miĂŠrt kell hĂłnapokig gidreken-gĂśdrĂśkĂśn ĂĄt bukdĂĄcsolnia a derĂŠk honpolgĂĄrnak, s miĂŠrt nem lehet az ĂştjavĂ­tĂĄst, csatornaĂŠpĂ­tĂŠst egy szuszra elintĂŠzni. A deszkĂĄkat hazavitte, s otthon szĂŠp fekete festĂŠkkel rĂĄfestette, hogy "a fĂľvĂĄros tĂśrvĂŠnyhatĂłsĂĄga tulajdona".
Másnap reggel már korán ott várta a munkásokat a mai Baross téren. Emberei feszítõvasat és lapátot hoztak magukkal. Hamrák úgy tájékoztatta õket, hogy megvásárolta a Rottenbiller utca úttestének faburkolatát, amelyet most fel kell szedni, és a társzekerekre kell rakni. Aztán kiadta az utasítást, hogy induljanak el a Rottenbiller utcához a jelzõ deszkákkal, zárják le mindkét végén az úttestet, s lássanak munkához. Õ maga pedig szépen eltûnt a város forgatagában. Néhány óra múlva aztán visszasétált a Rottenbiller utcába.
A munka gyönyörûen haladt. A felfogadott munkások, akiknek valamivel több bért ígért, mint amennyi akkor általában szokásos volt, teljes odaadással dolgoztak. A kocsik egy ideig várakoztak ugyan a Rottenbiller utca torkolatánál, de aztán mindenki látta, hogy itt valami "hivatalos ügyködés" folyik, szedik az útburkolatot, csakúgy, mint a város több más helyén, és más útvonalra terelõdött a forgalom. Úgyis sok a rendetlenség a fõvárosban, hát most legalább kellõen rendezik - mondták a járókelõk, s méltán hihették, hogy mindez a fõváros rendeletébõl van így. Sõt, még a munkások is azt hitték... A városháza viszont olyan messze fekszik a Rottenbiller utcától...
SzĂŠp nagy csomĂłkban ĂĄllt mĂĄr a felszedett faburkolat, a sok-sok, huszonĂśt centimĂŠter hosszĂş, tĂ­z centi szĂŠles ĂŠs magas fakocka, amikor megjelentek a tĂĄrszekerek. A kocsisok rakni kezdtĂŠk a faburkolatot a szekerekre, aztĂĄn a rakomĂĄnnyal kimentek a vasĂştra.
HamrĂĄk minden este zsebbĂľl fizette a munkĂĄsokat, s a szekereket. Tellett az ezer aranykoronĂĄbĂłl. A Rottenbiller utca pedig egyre csak fogyott. HamrĂĄk az egĂŠsz Ăştburkolat felszedĂŠsĂŠĂŠrt ĂŠs a vasĂştig valĂł kiszĂĄllĂ­tĂĄsĂŠrt nem fizetett ki tĂśbbet 6oo aranykoronĂĄnĂĄl. Az utca lakĂłi ĂśrĂźltek, Ăşj lesz az utcĂĄjuk, nem fogja a konflist annyira rĂĄzni a nĂŠhol mĂĄr igencsak megkopott burkolat, kisebb lesz a zaj. Micsoda gyĂśnyĂśrĂťsĂŠg...
HamrĂĄk JĂĄnos is elĂŠgedett volt. PompĂĄsan sikerĂźlt minden, a hatodik napon befejezĂľdĂśtt a munka, majd a szĂĄllĂ­tmĂĄny is a legnagyobb rendben megĂŠrkezett SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄr szabad kirĂĄlyi vĂĄrosba, s nĂŠhĂĄny ĂłrĂĄra rĂĄ mĂĄr ott volt a nagy svindler, hogy ĂĄtvegye a kikĂśtĂśtt Ăśsszeget.
Egyszóval mindenki elégedett volt, sok-sok héten át. Egyszer aztán valakinek feltûnt, hogy túl sokáig tart ez az útjavítás, a Rottenbiller utca még mindig le van zárva. Az illetõ panaszra ment hát a fõvároshoz. Lassan hangot kapott a panasz a sajtóban is. Teltek a napok, újabb és újabb lapok kapcsolódtak be a "Rottenbiller kampányba", mígnem a fõváros átiratot nem juttatott el a napilapokhoz. Ebbõl csupán egyetlen mondatot idézünk, mert ez is hûen kifejezi az akkori közállapotokat: "Értesítjük a tisztelt közönséget, hogy a Rottenbiller utca burkolatának javítása bûnös hanyagság révén tarthatott olyan sokáig, s az útkarbantartási osztály máris intézkedett, hogy a javítási munkák a lehetõ legsürgõsebben befejeztessenek. Útjavítási osztály."
Az intĂŠzkedĂŠs viszont kĂŠsett, a javĂ­tĂĄsi munkĂĄk csak nem akartak befejeztetni. HĂĄrom hĂłnap mĂşlva jelent meg az elsĂľ sajtĂłkĂśzlemĂŠny, amely tudtul adta (a fĂľvĂĄros nĂŠpĂŠnek nagy derĂźltsĂŠgĂŠre), hogy itt nem is az ĂştjavĂ­tĂĄsi osztĂĄly hatĂĄrozmĂĄnyĂĄrĂłl volt szĂł, hanem egy nagy szĂŠlhĂĄmossĂĄgrĂłl, s bĂĄr a rendĂľrsĂŠg hajszolja mĂĄr az Ăśtletes tolvajt, az minden jel szerint hetedhĂŠt orszĂĄgon tĂşl jĂĄr...
HamrĂĄk valĂłban eltĂťnt a fĂľvĂĄrosbĂłl, s csak akkor kerĂźlt rendĂľrkĂŠzre, amikor nĂŠhĂĄny ĂŠv mĂşltĂĄn az egyik vidĂŠki vĂĄrosban menekĂźlt bĂşr vezĂŠrkĂŠnt produkĂĄlta magĂĄt egy utazĂł cirkuszban, s az egyik detektĂ­v felszĂłlĂ­tĂĄsĂĄra nem tudta felmutatni igazolĂł papĂ­rjait, mi szerint Ăľ bĂşr vezĂŠrkĂŠnt hĂľskĂśdĂśtt az angol birodalom ellen. ElĂľ ĂĄllĂ­tottĂĄk, aztĂĄn a csĂĄszĂĄri ĂŠs kirĂĄlyi detektĂ­vtestĂźlet egyik vastag falĂş szobĂĄjĂĄban, ĂŠs kivertĂŠk belĂľle az Ăľszinte ĂŠs tĂśredelmes vallomĂĄst. S akkor HamrĂĄkot elĂśntĂśtte valami bĂźszke dac, folyamatosan tollba mondta mindazt, amit nĂŠhĂĄny ĂŠv alatt elkĂśvetett, bemutatva ezzel, hogyan vezetett orruknĂĄl fogva jeles urakat. Persze a sajtĂł kĂśzzĂŠ tette a bĂźszkĂŠn dacos vallomĂĄst, s derĂźlt is rajta az egĂŠsz or szĂĄg. NagyapĂĄink szurkoltak az Ăśtletes szĂŠlhĂĄmosnak, akinek nem csupĂĄn ahhoz volt bĂĄtorsĂĄga, hogy a Rottenbiller utcĂĄt ellopja, a VĂĄci utcai trĂźkkĂśt vĂŠgigcsinĂĄlja, hanem hamis tiszti szalagrenddel merĂŠszelt sĂŠtĂĄlgatni a fĂľvĂĄrosban. Az egyszerĂť publikum Ăşgy ĂŠrezte, hogy nemcsak a rang ĂŠs cĂ­mkĂłrsĂĄgtĂłl ĂĄthatott Ăşri tĂĄrsadalomnak adott fricskĂĄt, hanem, a fensĂŠges csĂĄszĂĄr ĂŠs kirĂĄly orrĂĄra is koppin tott egyet HamrĂĄk JĂĄnos. S ha figyelembe vesszĂźk, hogy ez idĂľ tĂĄjt, MagyarorszĂĄgon mĂĄr igen-igen "untĂĄk" a Habsburg-monarchiĂĄt, megĂŠrthetjĂźk azt is, hogy HamrĂĄk bĂźntetĂľtĂśrvĂŠnykĂśnyvbe ĂźtkĂśzĂľ tetteit miĂŠrt fogadta elnĂŠzĂŠssel a kĂśzĂśnsĂŠg.
Azt gondolnĂĄ az ember, hogy az ilyen "nagy trĂźkkĂśket" csak egyszer lehet elsĂźtni. HamrĂĄk ĂśtletĂŠt nem sokkal kĂŠsĂľbb 1912-ben HorvĂĄth Menyus adaptĂĄlta, ĂŠs Ăşjra kivitelezte. Olvasta az ĂşjsĂĄgokban, hogy NagyvĂĄradon fel akarjĂĄk ĂşjĂ­tani a kĂśzvilĂĄgĂ­tĂĄst. Az ottani polgĂĄrmesteri hivatalban Menyus 1000 db lĂĄmpavas eladĂĄsĂĄra kĂśtĂśtt szerzĂľdĂŠst, kedvezĂľ ĂĄron, ĂŠs szintĂŠn vett fel elĂľleget. 120 munkĂĄssal szereltette le a keskeny budai utcĂĄkban minden mĂĄsodik lĂĄmpaoszlopot. A lĂĄmpagyĂşjtogatĂłk jelentettĂŠk mĂĄsnap reggel a hiĂĄnyt, de a fĂľnĂśkeik legyintettek, "biztosan a fĂľvĂĄros cserĂŠli korszerĂťbbre..."