Mondj le ĂśnkĂĄnt ĂŠletedrĂľl, az illĂşziĂłrĂłl ĂŠs akkor nem vehetik el, de ha nem teszed, Ăşgy mĂŠg jobb. A dĂśntĂŠs mindenkĂŠpp a tiĂŠd a sĂĄntĂĄn meg mĂĄr annyiszor gyĂľzĂśtt, hogy egyszer majdcsak belefĂĄrad. Hagyd magad! Sosem szabadulsz! Ne hagyd magad ĂŠs tĂŠgy szabaddĂĄ, akit csak lehet! Isten lexarja. „JĂşdĂĄs JĂŠzushoz lĂŠpvĂŠn, monda: ĂźdvĂśzlĂŠgy, Mester! És megcsĂłkolĂĄ Õt. JĂŠzus pedig monda nĂŠki: BarĂĄtom, miĂŠrt jĂśttĂŠl? Akkor hozzĂĄmenvĂŠn, kezeiket JĂŠzusra vetĂŠk ĂŠs megfogĂĄk Õt. És Ă­mĂŠ, egyik azok kĂśzĂźl, akik JĂŠzussal valĂĄnak, kinyĂşjtvĂĄn kezĂŠt, szablyĂĄjĂĄt kirĂĄntĂĄ, ĂŠs a fĂľpap szolgĂĄjĂĄt megcsapvĂĄn, levĂĄgĂĄ annak egyik fĂźlĂŠt. Akkor monda nĂŠki JĂŠzus: Tedd helyĂŠre szablyĂĄdat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniĂźk.” (MĂĄtĂŠ 26, 49–52)

Ütnek? – Ăźss vissza! BĂĄnt valaki? – vĂĄgj oda! Ne hagy magad! VĂŠdd magad, ahogy tudod! Ez a mai vilĂĄg receptje, szĂłlama, a haragosokĂŠ ĂŠs a bĂŠkĂŠtlenkedĂľkĂŠ.

JĂŠzus mĂĄst gyakorolt, ĂŠs mĂĄst tanĂ­tott, amint ezt olvashattuk a fent idĂŠzett igerĂŠszben is. JĂŠzus tudja, lĂĄtja Õ is ĂŠs a tĂśbbi tanĂ­tvĂĄny is, hogy gonosz ĂĄrulĂĄs tĂśrtĂŠnt a JĂşdĂĄs rĂŠszĂŠrĂľl, hamis ennek az embernek mĂŠg a kĂśszĂśnĂŠse is, meg a csĂłkja is. MĂŠgsem leplezi le, hanem „barĂĄtom”-nak szĂłlĂ­tja.

Hogy lehet ezt kibírni, hogy lehet ezt eltûrni? Az a bizonyos tanítvány sem bírta, ezért rántotta elõ a szablyáját. Még csoda, hogy nem Júdást szabdalta fel. Mint tudjuk, Júdás maga futott a maga halálába nem sokkal ezután, nem kellett õt bántani! Tanít az Úr, még a durva katonák markai között is. Szeretném örökre megjegyezni, bevésni agyamba, szívembe: ne állj bosszút! Hagyd az ítéletet az igazságos Istenre!

HĂĄnyszor fĂŠlĂźnk, hogy – a mi mĂŠrcĂŠnk szerint – Isten vĂŠletlenĂźl kicsit csap, vagy kevĂŠs bĂźntetĂŠst ad az ellensĂŠgĂźnknek! De megfordul-e a fejĂźnkben, hogy mit ĂŠrdemlĂźnk mi, emberek, akik naponkĂŠnt szĂĄmtalanszor ĂĄthĂĄgjuk az Úr tĂśrvĂŠnyĂŠt? Szembefordulunk az alkotĂł Istennel, mikĂśzben Ă­tĂŠlkezĂźnk embertĂĄrsaink tettei felett.
Mit ĂŠrdemlĂźnk? HalĂĄlt ĂŠrdemlĂźnk!

JĂŠzust elvittĂŠk a katonĂĄk a GecsemĂĄnĂŠ kertjĂŠbĂľl, meggyalĂĄztĂĄk, megkĂ­noztĂĄk, keresztre feszĂ­tettĂŠk. Meghalt – helyettĂźnk. És feltĂĄmadt – ĂŠrettĂźnk, hogy szĂŠlesre tĂĄrja a MennyorszĂĄg kapujĂĄt minden megtĂŠrĂľ bĂťnĂśs ember elĂľtt, az ÖrĂśk ĂŠletre.

Ne állj bosszút magadért, tedd vissza a szablyádat! Ó, de nehéz parancs ez! Mert lehet, hogy tettlegesen nem teszünk ugyan semmit, de szívünkben, gondolatainkban, ó, hányszor hajtjuk végre az ítéletet, hányszor állunk bosszút! De te ne állj bosszút, tedd le a fegyvert! Bocsáss meg, kérj áldást ellenségedre!

KĂŠptelensĂŠg megtenned? ÖnerĂľbĂľl igen. KĂ­sĂŠrd el JĂŠzust, ĂŠs nĂŠzd vĂŠgig az Õ szelĂ­d magatartĂĄsĂĄt, tĂťrĂŠsĂŠt! Ne ĂĄllj bosszĂşt, ne rĂĄnts fegyvert – bĂ­zd az Ă­tĂŠletet Istenre! „Mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell meghalniuk.” Legyen ĂśrĂśk ĂŠleted, ĂŠs ne kelljen meghalnod a bosszĂş miatt.

Értem szegezték át áldó, szent kezed, Megváltóm. Bocsáss meg, hogy szívem sokszor lázong, kesereg a gonosz gyõzelme miatt! Kérlek, vedd kezedbe az én kezemet, szívemet, nyelvemet, gondolataimat, õrizz, hogy soha ne fogjak fegyvert, soha ne álljak bosszút! Ámen.

Dr. TapolyainĂŠ Bartha Gizella
Link