Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A vád: hazaárulás
Tálalva! Kacag a májam! Haza meg árulás...de mi a qva anyátokról van szó? Tán nem a "cionista" összeesküvés gyakorlat kezd a körmötökre nõni? Vegyetek prédát judapestrõl. Itt minden a legnagyobb rendben, se haza se árulás, de még szó se eshet a tetves zsidó-cigány szabadkõmûves összeesküvésrõl, mert akkor tömegirtást kék rendezni. Ja, zöld! Lassan kezdhetjük. Németországban egy olyan szó áll hetek óta a politikai vita középpontjában, amely ötvenhárom éve, a Spiegel-botrány óta nem szerepelt a nyilvánosságban: hazaárulás. A Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BFV) használta a szót abban a feljelentésben, amelyet az országos fõügyésznél tett a Netzpolitik.org nevû blogger ellen, mert szerinte „az ország biztonságát veszélyeztetõ adatokat” közölt.
A hazaárulás Németországban az egyik legsúlyosabb vád, amelyért a büntetõ törvénykönyv 94. § szerint súlyos esetben életfogytiglani börtönbüntetés jár. Ez is oka annak, hogy ezzel több mint fél évszázada bÃróság elõtt vagy akár a sajtóban senkit sem vádoltak. Ellentétben a magyar gyakorlattal. Nálunk a „hazaárulás” kifejezés a politikai kommunikáció természetes, leginkább következmény nélküli tartozéka. Elég, ha valaki itthon vagy pláne külföldön a kormánynak nem tetszõ dolgot mond. Az erre szakosodott média és a kormány szóvivõi azonnal „hazaárulásról” beszélnek. Most Németországban is hasonló történt.
Röviden: a magát Netzpolitik.org-nak nevezõ blogger (két személy, a fõszerkesztõ és a szerkesztõ), amely olyan hÃrek, jelentések, dokumentumok közlésével foglalkozik, amelyek közzétételét szerinte a hatóságok el akarják titkolni a közvélemény elõl, februárban az államvédelmi hivatal tevékenységérõl tett közzé részleteket. Eszerint a hivatal „internetes anyagok tömeges kiértékelését” tervezi. Részletekrõl nem szól a jelentése. De ez elég volt az alkotmányvédelmi hivatal vezetõjének arra, hogy a büntetõ törvénykönyv 94. §-ára hivatkozva feljelentést tegyen a legfõbb államügyésznél „hazaárulás” cÃmén.
Harald Range fõállamügyész tájékoztatta a feljelentésrõl felettesét, a koalÃciós kormány szociáldemokrata igazságügy-miniszterét, Heiko Maast. A miniszter kételyét fejezte ki a feljelentés jogosultságáról. Ezt közölte az államügyésszel, a belügyminisztérium és a kancellári hivatal illetékeseivel. A maga részérõl szakértõi vélemény elkészÃtését rendelte el. Ugyanezt tette az államügyész is.
Az egyik vélemény a feljelentést megalapozottnak, a másik alaptalannak nyilvánÃtotta. A miniszter ekkor utasÃtotta Range fõügyészt, hogy a feljelentési eljárást az ügy tisztázásáig függessze fel. Az utasÃtásra joga van, mert a fõügyész „politikai hivatalnok” státusban a miniszter beosztottja, és köteles intézkedéseit a kormánypolitikával összhangba hozni.
Még folyt a bürokratikus belsõ vita a jogszolgáltatási szervek és az igazságügy-minisztérium között, amikor a Süddeutsche Zeitung és három tartományi rádióállomás közzétette az ügyet. Nyilvánosan ekkor tört ki a botrány. A média – politikai és világnézeti hovatartozás nélkül, kisebb-nagyobb eltérésekkel – a sajtószabadság elleni támadásnak Ãtélte a BfV feljelentését a Netzpolitik.org ellen. Berlinben és több nagyvárosban tüntetéseket rendeztek a sajtószabadság védelmében. Újból nyilatkozott Maas igazságügy-miniszter. Kijelentette, hogy szerinte a bloggerek jelentése nem veszélyezteti az NSZK biztonságát, és nem szolgálja idegen hatalmak érdekeit. Ezért kérte már korábban az államügyésztõl a végsõ döntésig az eljárás felfüggesztését.
Ekkor váratlan fordulat történt. Múlt kedden, augusztus 4-én nyilatkozatot tett közzé Harald Range fõállamügyész, amelyben élesen elÃtélte elöljárója, Maas igazságügy-miniszter magatartását: „A jogszolgáltatás függetlenségét éppen úgy védi az alkotmány, mint a sajtó- és véleményszabadságot. Befolyást gyakorolni a jogi vizsgálatokra, mert azok politikailag nem opportunusak, tûrhetetlen beavatkozás az igazságszolgáltatás függetlenségébe.”
Heiko Maas miniszter másnap rövid nyilatkozattal lépett a sajtó elé. „Harald Range fõállamügyész úr megrendÃtette a beléje vetett bizalmamat. Ezért azonnali hatállyal felmentettem hivatalából. Döntésemet közöltem vele, Angela Merkel kancellárral és Joachim Gauck államfõvel is.” A szabadságát töltõ kancellár szóvivõje útján közölte, hogy egyetért minisztere döntésével.
Lapzártánkkor az ügy újabb fordulatot vett: Harald Range fõállamügyész – aki mindaddig hivatalában marad, amÃg az államfõ meg nem erõsÃti a felmentését – azonnali hatállyal megszüntette a Netzpolitik.org elleni eljárást.
Ezzel az ügynek csak egyik fejezete zárult le. A sajtó napirenden tartja a témát. Az igazságügy-miniszter kemény magatartása ellenére a Der Spiegel hétfõi száma a kormány és a titkosszolgálat sajtószabadság elleni összefogásáról beszél. De nem csak ez a hÃrmagazin lát hasonlóságot a mostani Netzpolitik.org.-ellenes akció és az ötvenhárom év elõtti hÃres Spiegel-botrány között. Lássuk: valóban hasonlÃt a két eset?
Hazaárulással 1962-ben vádolta Franz Josef Strauss akkori védelmi miniszter a Der Spiegelt, mert az cikket közölt a Falex 62 nevû NATO-hadgyakorlatról, és megállapÃtotta, hogy Németország védelmi készültsége háború esetére kérdéses. Például az élelmiszer- és egészségügyi ellátás gyorsan összeomolhat. A cikket a védelmi minisztérium és a kormány hazaárulásnak minõsÃtette. A Spiegel szerkesztõségében házkutatást tartottak, iratokat foglaltak le, több szerkesztõt õrizetbe vettek. (Rudolf Augstein fõszerkesztõ és kiadó 103 napig volt vizsgálati fogságban.) A német legfelsõbb bÃróság végül alaptalannak minõsÃtette a vádat, anyagi és erkölcsi jóvátételt Ãrt elõ. Az ügybe belebukott Franz Josef Strauss védelmi miniszter, a kérdéses cikk egyik szerzõje, Conrad Ahlers pedig késõbb kormányszóvivõ, majd az NSZK kelet-berlini képviseletének vezetõje lett.
Az ügy akkor és azóta a sajtószabadság elleni támadás iskolapéldájaként világbotránnyá nõtte ki magát. A jogi szakirodalom állandó példája az igazságszolgáltatás függetlensége és a sajtószabadság különleges tiszteletben tartásának szükségességére. A két ügy részleteinek ismeretében mindenki eldöntheti, hogy lehet-e egyenlõségjelet tenni a Spiegel-botrány és a Netzpolitik.org-ügy közé. Németországban ma sokan ezt teszik.
Viszont az esetnek van egy a német határokon túlmutató tanulsága. Az, hogy fogytán a titkosszolgálatok kenyere, a titok. Ma, amikor mindennek van digitális nyoma, amikor mûholdak térképezik fel naprakészen a Föld minden négyzetméterét, nincs olyan titok, ami elõbb-utóbb ki ne derülne. Ez pedig azt jelentheti, hogy az FBI, a KGB utódszervezetei, a BfV és kisöccsük, a magyar Nemzetbiztonsági Szolgálat munkatársainak más foglalkozás után kell nézniük. De attól tartok, ez még messze van.
Link
A hazaárulás Németországban az egyik legsúlyosabb vád, amelyért a büntetõ törvénykönyv 94. § szerint súlyos esetben életfogytiglani börtönbüntetés jár. Ez is oka annak, hogy ezzel több mint fél évszázada bÃróság elõtt vagy akár a sajtóban senkit sem vádoltak. Ellentétben a magyar gyakorlattal. Nálunk a „hazaárulás” kifejezés a politikai kommunikáció természetes, leginkább következmény nélküli tartozéka. Elég, ha valaki itthon vagy pláne külföldön a kormánynak nem tetszõ dolgot mond. Az erre szakosodott média és a kormány szóvivõi azonnal „hazaárulásról” beszélnek. Most Németországban is hasonló történt.
Röviden: a magát Netzpolitik.org-nak nevezõ blogger (két személy, a fõszerkesztõ és a szerkesztõ), amely olyan hÃrek, jelentések, dokumentumok közlésével foglalkozik, amelyek közzétételét szerinte a hatóságok el akarják titkolni a közvélemény elõl, februárban az államvédelmi hivatal tevékenységérõl tett közzé részleteket. Eszerint a hivatal „internetes anyagok tömeges kiértékelését” tervezi. Részletekrõl nem szól a jelentése. De ez elég volt az alkotmányvédelmi hivatal vezetõjének arra, hogy a büntetõ törvénykönyv 94. §-ára hivatkozva feljelentést tegyen a legfõbb államügyésznél „hazaárulás” cÃmén.
Harald Range fõállamügyész tájékoztatta a feljelentésrõl felettesét, a koalÃciós kormány szociáldemokrata igazságügy-miniszterét, Heiko Maast. A miniszter kételyét fejezte ki a feljelentés jogosultságáról. Ezt közölte az államügyésszel, a belügyminisztérium és a kancellári hivatal illetékeseivel. A maga részérõl szakértõi vélemény elkészÃtését rendelte el. Ugyanezt tette az államügyész is.
Az egyik vélemény a feljelentést megalapozottnak, a másik alaptalannak nyilvánÃtotta. A miniszter ekkor utasÃtotta Range fõügyészt, hogy a feljelentési eljárást az ügy tisztázásáig függessze fel. Az utasÃtásra joga van, mert a fõügyész „politikai hivatalnok” státusban a miniszter beosztottja, és köteles intézkedéseit a kormánypolitikával összhangba hozni.
Még folyt a bürokratikus belsõ vita a jogszolgáltatási szervek és az igazságügy-minisztérium között, amikor a Süddeutsche Zeitung és három tartományi rádióállomás közzétette az ügyet. Nyilvánosan ekkor tört ki a botrány. A média – politikai és világnézeti hovatartozás nélkül, kisebb-nagyobb eltérésekkel – a sajtószabadság elleni támadásnak Ãtélte a BfV feljelentését a Netzpolitik.org ellen. Berlinben és több nagyvárosban tüntetéseket rendeztek a sajtószabadság védelmében. Újból nyilatkozott Maas igazságügy-miniszter. Kijelentette, hogy szerinte a bloggerek jelentése nem veszélyezteti az NSZK biztonságát, és nem szolgálja idegen hatalmak érdekeit. Ezért kérte már korábban az államügyésztõl a végsõ döntésig az eljárás felfüggesztését.
Ekkor váratlan fordulat történt. Múlt kedden, augusztus 4-én nyilatkozatot tett közzé Harald Range fõállamügyész, amelyben élesen elÃtélte elöljárója, Maas igazságügy-miniszter magatartását: „A jogszolgáltatás függetlenségét éppen úgy védi az alkotmány, mint a sajtó- és véleményszabadságot. Befolyást gyakorolni a jogi vizsgálatokra, mert azok politikailag nem opportunusak, tûrhetetlen beavatkozás az igazságszolgáltatás függetlenségébe.”
Heiko Maas miniszter másnap rövid nyilatkozattal lépett a sajtó elé. „Harald Range fõállamügyész úr megrendÃtette a beléje vetett bizalmamat. Ezért azonnali hatállyal felmentettem hivatalából. Döntésemet közöltem vele, Angela Merkel kancellárral és Joachim Gauck államfõvel is.” A szabadságát töltõ kancellár szóvivõje útján közölte, hogy egyetért minisztere döntésével.
Lapzártánkkor az ügy újabb fordulatot vett: Harald Range fõállamügyész – aki mindaddig hivatalában marad, amÃg az államfõ meg nem erõsÃti a felmentését – azonnali hatállyal megszüntette a Netzpolitik.org elleni eljárást.
Ezzel az ügynek csak egyik fejezete zárult le. A sajtó napirenden tartja a témát. Az igazságügy-miniszter kemény magatartása ellenére a Der Spiegel hétfõi száma a kormány és a titkosszolgálat sajtószabadság elleni összefogásáról beszél. De nem csak ez a hÃrmagazin lát hasonlóságot a mostani Netzpolitik.org.-ellenes akció és az ötvenhárom év elõtti hÃres Spiegel-botrány között. Lássuk: valóban hasonlÃt a két eset?
Hazaárulással 1962-ben vádolta Franz Josef Strauss akkori védelmi miniszter a Der Spiegelt, mert az cikket közölt a Falex 62 nevû NATO-hadgyakorlatról, és megállapÃtotta, hogy Németország védelmi készültsége háború esetére kérdéses. Például az élelmiszer- és egészségügyi ellátás gyorsan összeomolhat. A cikket a védelmi minisztérium és a kormány hazaárulásnak minõsÃtette. A Spiegel szerkesztõségében házkutatást tartottak, iratokat foglaltak le, több szerkesztõt õrizetbe vettek. (Rudolf Augstein fõszerkesztõ és kiadó 103 napig volt vizsgálati fogságban.) A német legfelsõbb bÃróság végül alaptalannak minõsÃtette a vádat, anyagi és erkölcsi jóvátételt Ãrt elõ. Az ügybe belebukott Franz Josef Strauss védelmi miniszter, a kérdéses cikk egyik szerzõje, Conrad Ahlers pedig késõbb kormányszóvivõ, majd az NSZK kelet-berlini képviseletének vezetõje lett.
Az ügy akkor és azóta a sajtószabadság elleni támadás iskolapéldájaként világbotránnyá nõtte ki magát. A jogi szakirodalom állandó példája az igazságszolgáltatás függetlensége és a sajtószabadság különleges tiszteletben tartásának szükségességére. A két ügy részleteinek ismeretében mindenki eldöntheti, hogy lehet-e egyenlõségjelet tenni a Spiegel-botrány és a Netzpolitik.org-ügy közé. Németországban ma sokan ezt teszik.
Viszont az esetnek van egy a német határokon túlmutató tanulsága. Az, hogy fogytán a titkosszolgálatok kenyere, a titok. Ma, amikor mindennek van digitális nyoma, amikor mûholdak térképezik fel naprakészen a Föld minden négyzetméterét, nincs olyan titok, ami elõbb-utóbb ki ne derülne. Ez pedig azt jelentheti, hogy az FBI, a KGB utódszervezetei, a BfV és kisöccsük, a magyar Nemzetbiztonsági Szolgálat munkatársainak más foglalkozás után kell nézniük. De attól tartok, ez még messze van.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2015. August 17. 18:40:24
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték