Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Bertha Szilvika szerint ügynök vagyok és zsaroló...


Pezseg a zélet, ugyi? Valaki nagyon nem fér a bugyijába és kibuggyan az ész belüle-pedig ré!





Hozzaszolasok


#1 | Dunna - 2015. August 22. 10:35:37
Hát,ilyen birkákat :D. És ez csak pár a sok közül :(.
#2 | GERRY - 2015. August 22. 13:29:27
Imre, hogy te milyen kellemetlen ember vagy!

Hova küldhetem a havi ügynökdíjadat? Mennyi is jár neked?
Apropo...
Azt mondták a fejesek, hogy össze kellene hangolni a fizetésedet az országházban seggüket vakaró nagyfejü majmokéval. (Remélem ezért senki nem fog feljelenteni, - hacsak valamelyikük magára nem érti a "nagyfejü majom" jelzöt. Majd mutogatnak egymásra...)

Addig ameddig ezt nem rendezted le semmilyen dotációra nem számíthatsz. Pénz nuku. Azért jó lenne, ha vékony de erös csövekböl (lezárható végekkel) oktatási célból elökészítenél néhányat ... igény volna rá.

Sajnálom a régi Patakit... ez a mostani, teljesen bemocskolja azt a régit...

[youtube]https://youtu.be/I-v1gzKe6KA[/youtube]
#3 | GERRY - 2015. August 22. 13:41:23
Ez aztán de... de büzlík egy ilyen önéletrajz (ha már más nem dícséri)


Önéletrajz

1977. július 4-én születtem Budapesten. Apai ágon polgári, anyai ágon sváb kisparaszti családból származom. Van egy bátyám, aki programozó.

Gyermekkorom a teljes politikai semlegesség jegyében telt, csupán szüleim számomra gyermekként még érthetetlen, ám felnõttként tartalmat nyert megnyilvánulásaiból jöttem rá, hogy mennyire elítélték a rendszert, amiben felnõttek és éltek, és mennyire vágytak a nemzeti büszkeség tiltott érzésére.

Budapesten, a Jókai Mór Általános Iskolában kezdtem tanulmányaimat, sport tagozaton. Az aktív sport szeretete mind a mai napig megmaradt ezekbõl az idõkbõl, a testnek, mint a lélek templomának karbantartását, a testedzést az emberi kiteljesedés elengedhetetlen részének tekintem.

Középfokú tanulmányaimat a II. Rákóczi Ferenc Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium külkereskedelmi szakán végeztem, alapítványi osztályban. Az érettségivel egy idõben angol nyelvbõl a középfokú állami nyelvvizsgát is megszereztem. Már ekkor is érdekelt a közgazdaságtan, felvételi vizsgát is ebbõl, valamint matematikából tettem. Ennek révén lettem nappali tagozatos hallgatója az akkor még Pénzügyi és Számviteli Fõiskolának.

Közben családunk teljes mértékben tönkrement a rendszerváltás, majd az egyesek által sokat méltatott Bokros csomag áldásos hatásainak köszönhetõen. A lelki és idegi terhek eredményeként elõször édesapámat, majd két év múlva édesanyámat is végsõ útjára kísértük, a fõiskolát már ilyen körülmények között kezdtem el.

Felsõfokú tanulmányaim közben a megélhetés érdekében minden lehetséges diákmunkát elvégeztem, magán tanulókat vállaltam, sportfoglalkozásokat vezettem, valamint gyakornokként két évet könyvvizsgáló asszisztensként is eltöltöttem.

Személyes érdeklõdésem miatt fakultációban a gazdaságpolitikát is felvettem tantárgyaim közé, azonban ez sok szempontból okozott csalódást. Nagy reményekkel vágtam bele, megértést és megvilágosodást vártam tõle, de ehelyett homályos érdekek és érthetetlen összefüggések kavalkádját kaptam. A neoliberális irányvonal következetlenségével, életszerûtlenségével nem tudtam mit kezdeni. A rákövetkezõ években azután részben saját tapasztalataimnak, józan paraszti eszemnek, részben a valódi nemzeti érzelmû közgazdászoknak köszönhetõen rájöttem, hogy a hiba nem bennem és nem az én gondolkodásmódomban van, hogy az akkor megfogalmazódott kételyeim valósak, és a megoldásként harsogott utak tényleg kiszolgálnak bizonyos érdekeket, csak nem a dolgos magyar emberekét.

Végül 2001-ben diplomáztam, vállalkozás szakirányon.

Ha lehet mondani, ezek a fõiskolai évek rengeteg tapasztalattal ruháztak fel, és kellõ alázatra tanítottak.

Nem sokkal ezután angol nyelvbõl felsõfokú, német nyelvbõl középfokú állami nyelvvizsgát tettem.

Bár a matematikát és a reál tudományokat mindig is egyértelmûségük, logikus felépítésük miatt szerettem, de be kellett látnom, hogy hazánkban a számvitel és az adózás terén sajnos ezek a szabályok nem érvényesülnek. Ebben a szakmában a szabályok, törvények átláthatatlansága, változékonysága miatt valódi hozzáértést képtelenség elérni, az elismerést akkor is és most is az „adóoptimalizálási” lehetõségek felismerése váltotta ki, amit én a mai napig csak adócsalásnak, ill. adóelkerülésnek tartok. Ebben nem kívántam babérokra törni, mint ahogy a szakmai középszerûség is távol állt céljaimtól. Ezért szûkebb értelemben vett szakmámmal a diplomám megszerzése után pár évvel szakítottam.

1999-ben elköltöztem a lassan élhetetlen fõvárosból, és Isaszegen találtam meg a családalapításhoz ideálisnak vélt körülményeket, harmóniát.

2002-tõl szoftverfejlesztõ vállalkozásunkban dolgoztam, üzleti- és projekt tervek elkészítése, az adminisztrációs feladatok, és a külföldi ügyfelekkel történõ kapcsolattartás volt fõ feladatom, miközben melléktevékenységként angol gazdasági szaknyelv oktatásával is foglalkoztam.

A családi vállalkozásoknak köszönhetõen sosem adatott meg, hogy kizárólag gyermekeim nevelésének szenteljem idõm és energiáim, ennek ellenére négy gyermek boldog édesanyjának mondhatom magam. Természetesen a család és karrier – a szó mai értelmében – nem érzem, hogy összeférne egymással, azonban meg lehet találni az egészséges egyensúlyt a gyermeknevelés és munka között. Kétségtelen, hogy ezt a mai gazdasági és társadalmi állapotok nem támogatják.

A közügyek iránti érdeklõdésem, szakmai ártalomként, mindig is legfõképp a gazdasági vonatkozású témák felé hajlott. Személyes tõzsdei tapasztalataim már a kilencvenes évek végén meggyõztek arról, hogy Magyarország gazdasági szuverenitása gyakorlatilag nem létezik, és a BUX index változásait semmi nem befolyásolja kevésbé, mint hazánk gazdaságának, illetve a jegyzett cégek teljesítményének alakulása. Mivel nem vagyok egy hazárdjátékos alkat, ezért a tõzsdei tevékenységet egy remekül sikerült év után abba is hagytam.

Ahogy teltek az évek, fokozódott a belpolitikai helyzet, egyre jobban kezdtünk aggódni elõbb csak gyermekeink jövõjéért, majd lassan saját jelenünkért is.

A 2006-os választások elõtti nyilvánvaló hazudozások, titkolózások, az ország lakosságának elképesztõ mértékû szellemi megalázása, és a választások nem létezõ tisztasága komoly intõ jelek voltak.

Az õszödi beszéd és az azt követõ események hatására kezdtem el a politikai történéseket aktívan követni. Egyre inkább meggyõzõdésemmé vált, hogy a parlamenti pártok egyike sem fogja tudni az országot a felemelkedés útjára terelni, megteremteni azokat a feltételeket, hogy gyermekeink felnõve Magyarországon, magyarként, anyanyelvüket beszélve, tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelõen boldoguljanak, hogy esélyük legyen a 21. században, Európa közepén elvárható színvonalú, valódi értékekben gazdag, emberi életre.

Nem kívánom arra nevelni gyermekeimet, hogy ha nem tetszik nekik az elnyomás, a nehézségek, akkor hazájukat, szülõföldjüket, anyanyelvüket, családjukat, barátaikat hátrahagyva külföldi rabszolgákként éljenek valahol. Úgy éreztem, minden tehetségemmel küzdenem kell ez ellen az irányvonal ellen, ha meg akarom tartani gyermekeim számára is a hazánkat.

Ehhez a küzdelemhez egyre inkább az akkori Jobbikban találtam partnerre. Elõször szimpatizánsként követtem nyomon tevékenységüket, a Magyar Gárda Mozgalom révén kerültem közelebbi kapcsolatba a Jobbikkal, annak vezetõ személyiségeivel, majd a párt gazdasági hitvallása, szakmai irányvonalának megismerése után teljes meggyõzõdéssel döntöttem a tagság felvállalása mellett 2008 tavaszán. Néhány hasonlóan gondolkodó isaszegivel megalapítottuk a Jobbik Isaszegi Szervezetét, melynek elnöke lettem.

2008 szeptemberében Korondi Miklós Pest megyei elnök felkérésére elvállaltam Pest megye 4-es számú választókerületének szervezõi feladatait. Munkálkodásom eredményeképp a kezdeti egy aktív és két inaktív szervezetbõl 2009 végére a körzetem mind a hét településén aktívan mûködõ Jobbik szervezetek lettek.

2008 decemberében beadott gazdasági elképzeléseimnek köszönhetõen meghívást kaptam a Jobbik Gazdasági Kabinetjébe, részt vettem a 2010-es program megalkotásában is.

A 2009. évi EP képviselõ választáson Korondi Miklós felkérésére a választókerület kampányfõnöke voltam.

A 2010-es országgyûlési választásokra történõ jelöltállítási folyamat kezdetén a választókerületi tagság, valamint az országos elnökség együttes felkérésére a Jobbik országgyûlési képviselõjelöltje lettem.

A Jobbikon belül megnövekedett feladataim miatt 2009. október 31-én lemondtam a szervezeti elnökségrõl, és a helyi ügyek szervezését átadtam megválasztott tagtársamnak.

Bár soha nem készültem, nem is törekedtem politikai pályafutásra, szakmai munkám alapján az országos lista 26. helyére kerültem, ahonnan a 2010-es országgyûlési válsztások eredményeképp bejutottam a Parlamentbe, és a 47 fõs Jobbik frakció tagja lettem. Közgazdasági kötõdésem miatt a gazdaság egyik alterületét, a foglalkoztatáspolitikát bízta rám a frakcióvezetés. Ennek megfelelõen a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság tagjaként végeztem szakpolitikai munkám, valamint Pest megye 3-as, 4-es és 5-ös választókerületek helyi ügyeit képviseltem a Nemzet Templomában.

Mivel számomra mindig is fontos volt a szakmai hitelesség, ezért a kijelölt foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi szakterület megalapozott képviseletének ellátásához meglévõ, és a gyakorlatból egyébként folyamatosan gyarapodó tudásom intézményes keretek között történõ kiegészítése mellett döntöttem, így 2012-2014 között másoddiplomaként elvégeztem a Corvinus Egyetem Emberi Erõforrás Menedzsment szakát. Summa cum laude.

A szakbizottságom ellenõrzõ albizottságának elnöke is lettem, továbbá a Malév és a Ferihegyi Repülõtér privatizációját és tönkretételét vizsgáló bizottság tagja. Olyan jelentõs jogalkotási témákban alakítottam ki frakció szintû álláspontot, mint az új Munka törvénykönyve, a korhatár elõtti (fõleg szolgálati) nyugdíjakra ügye, a megváltozott munkaképességûek támogatása, a tripartit érdekegyeztetésre és a szakszervezetekre vonatkozó szabályozások, vagy a rendvédelmi szervek dolgozóinak munkaügyi jogállási változásai, a Tûzoltóság megszûntetésének következményei. Munkám mindig igyekeztem szakmailag támadhatatlanul, a lehetõ legkevesebb politikai kompromisszummal végezni. Bár sokan nem értik, vagy nem értenek egyet velem, de a több éves politikai munkám során egyértelmûvé vált: az országot jó irányba terelni nem feltétlenül és elsõsorban a többségi lakossági szavazatok révén kormányra kerüléssel lehet, hanem a nemzeti elkötelezett szakemberek tudására alapozott, koherens és következetes döntésekkel, azok jól idõzített képviseletével. Kellõ rafinériával, jó politikai és diplomáciai érzékkel és bölcsességgel akár nem kormányzó pozícióból is. Miként Isten óvja hazánkat az olyan kormányoktól, ahol az intézkedések mögött nincs összehangolt szakmai tudás.

Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a frakción, párton belüli eltérõ álláspontok, a politikai haszon és a szakmai megalapozottság között folyó folyamatos csatározások annyi idõt vettek el, hogy teljesen ellehetetlenítették a valódi szakmai munkámat. Márpedig ez azt jelenti, hogy az eszköz alkalmatlanná vált a Cél megvalósítására.

A 2014-es országgyûlési képviselõ választást megelõzõ kampányban az érlelõdõ döntésem ellenére még becsülettel helytálltam, de a választások után már nem fogadtam el a nekem felajánlott politikai állást, hanem pártpolitikától független, szakmai irányba indultam el.

Még 2014-ben létrehoztam A Munka Becsületéért Alapítványt, melynek elnöke és szakpolitikai vezetõje vagyok. Az Alapítványi keretek közt gyakorlatilag azt a munkaügyi, foglalkoztatáspolitikai szakmai munkát végezzük, melyre pártpolitikai keretek között nem volt sem igény, sem lehetõség, holott az országban a munkaügyi helyzet rendbetételéhez elengedhetetlen. Az Alapítvány munkatársai pedig azok az elsimert tudományos és gyakorlati szakemberek, akik több éves kiválasztódás során szakpolitikai munkám, egyetemi tanulmányaim kapcsán körülöttem összegyûltek.


Az életbõl származó, hasznosítható munkaügyi, szakmai tapasztalatok gyûjtése érdekében immár HR menedzseri teendõket is végzek, és tapasztalataimat, ismereteimet az Alapítványi munka során hasznosítom.

Bertha Szilvia


A helyében én lecserélném erre, ez az élösködö legalább nem veszi magát komolyan:


[color=#ffff66]Romhányi József: Egy költõi vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba



Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettõben, Gezarol után.
Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám egy cipész vérét kicsikarva átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentõsen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó, mint jó suba betakart,
de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem elõtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült, s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam, ám az új tan,
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnõ bokáit,
fogtam magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem, megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
– Ez a kis út nagy dráma a kántorné életében.
Én megértem!Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sûrûn vakarózott,
szavamra, valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem. Az elnökre.
Felnyögve kaparászott utánam, s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított fõvárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznõt szeretett.
Így kaptam szerepet az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
“Sohase engedd kinyomni magad!”
Színésznõm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba.
Az öltözõ pad alatt én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én mûvésznõm felelõtlen fruska,
ráerõszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra,
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípõs darabot.
…S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatûnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.[/color]
#4 | postaimre - 2015. August 22. 15:01:37
Pataki a kis illumináci? Kézjel, ugyi, mögötte meg ül a csorda.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=6MR0IFFIKn0&feature=youtu.be&t=49m25s[/youtube]
#5 | Perje - 2015. August 22. 18:05:09
Õ az a szívtipró asszonka, akit a párttársai (köztük Csalán is) el akartak csábítani 2011-ben?s_*_mai
#6 | postaimre - 2015. August 23. 08:51:10
Törölte a "posztot". Igen, õ a Tiánné.

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték