Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kémek Cambridge-bõl
Orbán-Soros -GBBéla...Morvai...és hosszú a halállista... Cambridge elit egyetemének több remek képességû brit hallgatójából a harmincas években befolyásos ember – és szovjet kém lett. Jóllehet többen homoszexuálisok és/vagy alkoholisták voltak, nem zsarolás folytán álltak Moszkva szolgálatába: önként, a náci veszélytõl tartva lettek hazaárulók. Mai szemmel nehezen érthetõ a bizarr történet, amelynek minden szereplõjét, fordulatát máig sem ismerjük.
Mussolini és Hitler megjelenése, a spanyol polgárháború idején a brit felsõ osztály fiataljaiban is erõs volt a baloldali hangulat. A Cambridge-i Apostolok nevû titkos egyetemi társaságban téma volt a marxizmus, és aggódtak a világ során. Így gondolhatta néhány igen jó házból való diák, hogy a demokráciák nem lesznek képesek feltartóztatni az erõsödõ fasizmust, amellyel hazájukban is nem kevesen rokonszenveznek. A fenyegetés elhárítására egyedül a szovjet-orosz birodalom lehet képes – tehát azt kell segíteni, vélték. Ifjúkori vonzódás volt ez a forradalmi államhoz (Sztálin gyilkos tébolyának teljes kibontakozása és a Hitlerrel kötött paktum elõtt jártunk), ám ami történt, eltúlzott kémfilmbe illõ – ha nem lett volna véresen igaz.
A „cambridge-i ötök”, lévén kimagasló intelligenciájú, végzettségû emberek, hamarosan kulcspozíciókba kerültek – és többnyire éppen a hírszerzés-elhárítás területén. Beszervezõjük, Arnold Deutsch ötlete volt, hogy elit egyetemeken a kommunizmussal rokonszenvezõ fiatalokat környékezzenek meg – s ez telitalálatnak bizonyult. Deutsch családja a Felvidékrõl származott, s bár õ már Bécsben született, helyenként magyarként is említik az NKVD karizmatikus – a harmincas években a londoni egyetemen mellesleg filozófiát hallgató – kulcsemberét. Elõzõleg Bécsben kémiából doktorált, a brit fõvárosban a divatos Hampsteadben lakott, egy házban Agatha Christie-vel. Elsõ felfedezettje, Kim Philby a The Times tudósítója is volt a spanyol polgárháborúban – az NKVD párhuzamos megbízásával, hogy tegye el láb alól Francót. (Igaz, a közelébe sem sikerült kerülnie, csak akkor, amikor sebesülése után megkapta a falangisták kitüntetését...)
A világháború végére azonban Philby már a brit kémszolgálat, a Bond-filmekben is emlegetett MI6 szovjet osztályának vezetõje (!) volt, késõbb pedig a brit hírszerzés összekötõ tisztje a CIA-nál, Washingtonban. Barátja, Donald Maclean, egykori liberális ellenzéki vezetõ fia ugyanott, a brit nagykövetség diplomatájaként, még az amerikai atomfegyverkezés titkaihoz is hozzáfért. Harmadik társuk, Anthony Burgess a BBC-nél dolgozott, majd – párhuzamosan – a Foreign Office és a hírszerzés foglalkoztatta. A náluk néhány évvel idõsebb Anthony Blunt tanította õket Cambridge-ben, és miután a szovjetek egy moszkvai látogatásán beszervezték, fõként további ügynököket kellett szállítania megbízóinak. Blunt a háború alatt jó barátja, a baloldallal ugyancsak rokonszenvezõ Rotschild báró ajánlására került a brit elhárításhoz, kulcspozíciókba. 1945-ben VI. György titokban õt bízta meg, hogy szerezze meg Németországban a királyi családnak a harmincas években a német rokonságnak írt, feltehetõen kompromittáló leveleit.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Vélhetõen e kiváló mûtörténész ajánlotta megbízói figyelmébe Burgesst, MacLeant, valamint a kvintett sokáig ismeretlen ötödik tagját, John Cairncrosst. Az utóbbi is fantasztikus lehetõségekkel rendelkezett a háború idején: abban a szupertitkos központban dolgozott, ahol megfejtették a náci hadvezetés kódolt hírforgalmát. Az információk egy részét megosztották a szövetséges szovjetekkel – a többit viszont Cairncross és Blunt szállította.
Az Ötök rendkívüli szolgálatokat tettek megbízóiknak. Máig vitatott, felfogták-e, hogy a szovjet titkosszolgálat ügynökei – vagy úgy érezték, a tisztesnek vélt antifasiszta ügyet szolgálják. Vaszilij Mitrohin, a KGB levéltárának évtizedeken át volt õrnagya, titokban akták ezreit jegyzetelte ki s vitte 1992-ben Nyugatra, majd vaskos, magyarul is megjelent kötetben adott páratlan bepillantást egyebek mellett az Ötök történetébe. Tõle tudjuk, hogy Philbyék alkalmasint gyorsan kiábrándultak volna, ha tudják: példátlanul értékes szolgálataik ellenére tartóik milyen lenézéssel tekintettek a megbízhatatlan, „piás homokosokra”, s hogyan ellenõrizték õket szüntelenül. Moszkva ugyanis sokáig nem akart hinni annak, ami embereitõl a kezébe került. Túl sok, túl fontos információ – nem arról van-e szó, hogy a britek az orruknál fogva vezetik õket? Hogyan lehetséges, hogy ilyen pozícióban lévõ emberek ennyi mindent elárulnak?
A cambridge-i évfolyamtársak sokáig szolgálták Moszkvát. Burgess és Maclean 1951-ben szökött a Szovjetunióba, miután Philby figyelmeztette õket, hogy nyomukban vannak. Burgess iratai között azután rátaláltak Cairncrossra, aki bevallotta, hogy dokumentumok ezreit, köztük vélhetõen atomtitkokat adott át a szovjeteknek – ám rejtélyes módon és máig vitatottan õt nem vonták felelõsségre, nevét nem hozták nyilvánosságra. A közszolgálatot ugyan el kellett hagynia, de jó amerikai egyetemeken taníthatott, majd Rómában az ENSZ-intézmény FAO-nál, utóbb bankoknál dolgozott. Oleg Gordijevszkij, a KGB egyik lelépett embere 1990-ben megerõsítette, hogy õ volt az ötödik, ám a szenzáció gyorsan elült. Cairncross a francia partokon élt, majd a kilencvenes évek közepén visszatért hazájába, ahol hamarosan agyvérzés végzett a 82 éves férfival.
Bluntot Burgessék szökése után ugyancsak kihallgatták, de hasztalan. S tán nem is igazán gyanakodtak: nehéz volt elképzelni, hogy a kiváló összeköttetésekkel rendelkezõ férfiú Moszkva kéme lenne. II. Erzsébet lovaggá emelte képtárának õrét – ám Bluntot aztán 1963-ban lebuktatták az amerikaiak. Ezúttal beszélt, és sokat: feladta több, a szovjeteknek dolgozó honfitársát, köztük Cairncrosst, ami persze nem volt újdonság. A vádalku alapján nem vonták felelõsségre, és ügye tizenöt évig államtitok maradt: Margaret Thatcher csak 1979-ben tárta fel történetét a parlamentben, majd Blunt beismerõ interjút adott a BBC-nek, amelynek végén elsírta magát. Elvesztette címeit, rangjait, elkeseredetten, de osztályától cserben nem hagyva halt meg 1983-ban.
Moszkvába szökött társainak életérõl keveset tudni, de bizonyosan kevésbé volt szép. Az egyik kemény alkoholista, Burgess 1963-ban hunyt ott el – abban az évben, amikor Kim Philbyt Bejrútból, ahol a The Economist tudósítójaként (és még mindig brit hírszerzõként) dolgozott, szovjet teherhajón mentették ki, mert egy lelépõ KGB-s elárulta. Csalódására Moszkvában kiderült, hogy nem ezredes, amint hitte – s munkája sem nagyon volt. Új, fiatal helyi feleségével 1988-ig, 76 éves koráig élt. David Maclean, a moszkvai Világgazdasági Intézet munkatársa, a Munka Vörös Zászlórendjének kitüntetettje állítólag támogatta a szovjet „disszidenseket”, õ 1983-ban halt meg. Amerikai feleségét korábban Philby elszerette, de az asszony végül mindkettõjüket Moszkvában hagyva hazatért, akárcsak gyerekeik. Az Ötökrõl írtak könyveket, darabot, filmet, ám semmi nem lehetett oly drámai, mint ami a valóságban történt – pedig a történet egy része máig titokban maradt.
Link
Mussolini és Hitler megjelenése, a spanyol polgárháború idején a brit felsõ osztály fiataljaiban is erõs volt a baloldali hangulat. A Cambridge-i Apostolok nevû titkos egyetemi társaságban téma volt a marxizmus, és aggódtak a világ során. Így gondolhatta néhány igen jó házból való diák, hogy a demokráciák nem lesznek képesek feltartóztatni az erõsödõ fasizmust, amellyel hazájukban is nem kevesen rokonszenveznek. A fenyegetés elhárítására egyedül a szovjet-orosz birodalom lehet képes – tehát azt kell segíteni, vélték. Ifjúkori vonzódás volt ez a forradalmi államhoz (Sztálin gyilkos tébolyának teljes kibontakozása és a Hitlerrel kötött paktum elõtt jártunk), ám ami történt, eltúlzott kémfilmbe illõ – ha nem lett volna véresen igaz.
A „cambridge-i ötök”, lévén kimagasló intelligenciájú, végzettségû emberek, hamarosan kulcspozíciókba kerültek – és többnyire éppen a hírszerzés-elhárítás területén. Beszervezõjük, Arnold Deutsch ötlete volt, hogy elit egyetemeken a kommunizmussal rokonszenvezõ fiatalokat környékezzenek meg – s ez telitalálatnak bizonyult. Deutsch családja a Felvidékrõl származott, s bár õ már Bécsben született, helyenként magyarként is említik az NKVD karizmatikus – a harmincas években a londoni egyetemen mellesleg filozófiát hallgató – kulcsemberét. Elõzõleg Bécsben kémiából doktorált, a brit fõvárosban a divatos Hampsteadben lakott, egy házban Agatha Christie-vel. Elsõ felfedezettje, Kim Philby a The Times tudósítója is volt a spanyol polgárháborúban – az NKVD párhuzamos megbízásával, hogy tegye el láb alól Francót. (Igaz, a közelébe sem sikerült kerülnie, csak akkor, amikor sebesülése után megkapta a falangisták kitüntetését...)
A világháború végére azonban Philby már a brit kémszolgálat, a Bond-filmekben is emlegetett MI6 szovjet osztályának vezetõje (!) volt, késõbb pedig a brit hírszerzés összekötõ tisztje a CIA-nál, Washingtonban. Barátja, Donald Maclean, egykori liberális ellenzéki vezetõ fia ugyanott, a brit nagykövetség diplomatájaként, még az amerikai atomfegyverkezés titkaihoz is hozzáfért. Harmadik társuk, Anthony Burgess a BBC-nél dolgozott, majd – párhuzamosan – a Foreign Office és a hírszerzés foglalkoztatta. A náluk néhány évvel idõsebb Anthony Blunt tanította õket Cambridge-ben, és miután a szovjetek egy moszkvai látogatásán beszervezték, fõként további ügynököket kellett szállítania megbízóinak. Blunt a háború alatt jó barátja, a baloldallal ugyancsak rokonszenvezõ Rotschild báró ajánlására került a brit elhárításhoz, kulcspozíciókba. 1945-ben VI. György titokban õt bízta meg, hogy szerezze meg Németországban a királyi családnak a harmincas években a német rokonságnak írt, feltehetõen kompromittáló leveleit.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Vélhetõen e kiváló mûtörténész ajánlotta megbízói figyelmébe Burgesst, MacLeant, valamint a kvintett sokáig ismeretlen ötödik tagját, John Cairncrosst. Az utóbbi is fantasztikus lehetõségekkel rendelkezett a háború idején: abban a szupertitkos központban dolgozott, ahol megfejtették a náci hadvezetés kódolt hírforgalmát. Az információk egy részét megosztották a szövetséges szovjetekkel – a többit viszont Cairncross és Blunt szállította.
Az Ötök rendkívüli szolgálatokat tettek megbízóiknak. Máig vitatott, felfogták-e, hogy a szovjet titkosszolgálat ügynökei – vagy úgy érezték, a tisztesnek vélt antifasiszta ügyet szolgálják. Vaszilij Mitrohin, a KGB levéltárának évtizedeken át volt õrnagya, titokban akták ezreit jegyzetelte ki s vitte 1992-ben Nyugatra, majd vaskos, magyarul is megjelent kötetben adott páratlan bepillantást egyebek mellett az Ötök történetébe. Tõle tudjuk, hogy Philbyék alkalmasint gyorsan kiábrándultak volna, ha tudják: példátlanul értékes szolgálataik ellenére tartóik milyen lenézéssel tekintettek a megbízhatatlan, „piás homokosokra”, s hogyan ellenõrizték õket szüntelenül. Moszkva ugyanis sokáig nem akart hinni annak, ami embereitõl a kezébe került. Túl sok, túl fontos információ – nem arról van-e szó, hogy a britek az orruknál fogva vezetik õket? Hogyan lehetséges, hogy ilyen pozícióban lévõ emberek ennyi mindent elárulnak?
A cambridge-i évfolyamtársak sokáig szolgálták Moszkvát. Burgess és Maclean 1951-ben szökött a Szovjetunióba, miután Philby figyelmeztette õket, hogy nyomukban vannak. Burgess iratai között azután rátaláltak Cairncrossra, aki bevallotta, hogy dokumentumok ezreit, köztük vélhetõen atomtitkokat adott át a szovjeteknek – ám rejtélyes módon és máig vitatottan õt nem vonták felelõsségre, nevét nem hozták nyilvánosságra. A közszolgálatot ugyan el kellett hagynia, de jó amerikai egyetemeken taníthatott, majd Rómában az ENSZ-intézmény FAO-nál, utóbb bankoknál dolgozott. Oleg Gordijevszkij, a KGB egyik lelépett embere 1990-ben megerõsítette, hogy õ volt az ötödik, ám a szenzáció gyorsan elült. Cairncross a francia partokon élt, majd a kilencvenes évek közepén visszatért hazájába, ahol hamarosan agyvérzés végzett a 82 éves férfival.
Bluntot Burgessék szökése után ugyancsak kihallgatták, de hasztalan. S tán nem is igazán gyanakodtak: nehéz volt elképzelni, hogy a kiváló összeköttetésekkel rendelkezõ férfiú Moszkva kéme lenne. II. Erzsébet lovaggá emelte képtárának õrét – ám Bluntot aztán 1963-ban lebuktatták az amerikaiak. Ezúttal beszélt, és sokat: feladta több, a szovjeteknek dolgozó honfitársát, köztük Cairncrosst, ami persze nem volt újdonság. A vádalku alapján nem vonták felelõsségre, és ügye tizenöt évig államtitok maradt: Margaret Thatcher csak 1979-ben tárta fel történetét a parlamentben, majd Blunt beismerõ interjút adott a BBC-nek, amelynek végén elsírta magát. Elvesztette címeit, rangjait, elkeseredetten, de osztályától cserben nem hagyva halt meg 1983-ban.
Moszkvába szökött társainak életérõl keveset tudni, de bizonyosan kevésbé volt szép. Az egyik kemény alkoholista, Burgess 1963-ban hunyt ott el – abban az évben, amikor Kim Philbyt Bejrútból, ahol a The Economist tudósítójaként (és még mindig brit hírszerzõként) dolgozott, szovjet teherhajón mentették ki, mert egy lelépõ KGB-s elárulta. Csalódására Moszkvában kiderült, hogy nem ezredes, amint hitte – s munkája sem nagyon volt. Új, fiatal helyi feleségével 1988-ig, 76 éves koráig élt. David Maclean, a moszkvai Világgazdasági Intézet munkatársa, a Munka Vörös Zászlórendjének kitüntetettje állítólag támogatta a szovjet „disszidenseket”, õ 1983-ban halt meg. Amerikai feleségét korábban Philby elszerette, de az asszony végül mindkettõjüket Moszkvában hagyva hazatért, akárcsak gyerekeik. Az Ötökrõl írtak könyveket, darabot, filmet, ám semmi nem lehetett oly drámai, mint ami a valóságban történt – pedig a történet egy része máig titokban maradt.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.