Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Pszichológus: a dzsihadisták pszichoterápiája 'nem lehetséges és naiv elképzelés'
Ahogy a zsidóké sem! Megoldás a "tiszta lap". Ez az alap. Dánia, Svédország és az Egyesült Államok azon országok közé tartoznak, melyek úgy próbálnak meg küzdeni az iszlám terrorizmussal szemben, hogy a dzsihádistákat pszichológushoz küldik. Egy olyan tapasztalt pszichológusként, akinek a szakterülete az erõszakos és fundamentalista muzulmánok, azt mondom erre, hogy az a megközelítés, hogy a pszichoterápia módszerével véget vethetünk a terrornak naiv és mindez nem lehetséges.
A dán fiatalkorúak börtönében pszichológusként eltöltött éveim alatt több, mint száz mohamedán kliensem volt (a dán fiatalkorúak börtönében tízbõl hét börtönlakó muzulmán). Itt lehet olvasni a tapasztalaimról: Muzulmánok és nyugatiak: pszichológiai különbségek. Kifejlesztettem egy olyan terápiás módszert, ami figyelembe veszi a muzulmán kuncsaft kulturális hátterét, és a haragra, az áldozat mentalitásra és a relaxációra összpontosít. A terápia sikeres volt, olyan értelemben, hogy felkeltette a muzulmán klienseim érdeklõdését és 90 százalékuk önként jött el a terápiára. A módszerem híre a dán börtönökön kívülre is eljutott és olyan dán újságokban írtak róla, melyek professzionális szociális munkásoknak és terapeutáknak íródtak. A nemzeti rádiónak is adtam interjút a terápiás módszerekrõl. Sõt még egy könyvet is írtam errõl. A témával kapcsolatos tapasztalataim miatt a tanácsomat kérték a legfiatalabb guantanamoi terrorista, Omar Khadr perében.
A bûnözõ és fundamentalista mohamedánokkal való munkám során szerzett tapasztalataimból azt a következtetést vontam le, hogy a pszichoterápia a legkevésbé hasznos módszer – sõt mondhatjuk azt is, hogy az adófizetõk pénzének teljes elpazarlása – annak érdekében, hogy megfékezzük a muzulmán erõszakot. Az ilyen programok akár még hozzá is járulhatnak a problémához, mivel a döntéshozókkal és a nyilvánossággal elhitetik, hogy valami effektív dolog történik a probléma megoldása érdekében, miközben az iszlám által inspirált erõszak problémája napról napra csak növekszik. Az hogy ezt gondolják, elvonja a figyelmet a valódi problémáról, magáról az iszlámról. Az iszlám terrorizmus nem valamiféle elmebaj következménye, hanem annak, hogy emberek a Koránt és Mohamed példáját követik. Ha az iszlám terrorizmus okait keressük, akkor az nem a terroristák gyerekkorában keresendõ, hanem a vallásukban.
Önmagáért beszél az a tény, hogy egyetlen megbízható beszámoló sem született terrorizmus elleni terápia sikerérõl.
Egy pszichológusnak a következõk ellen kell felvennie a küzdelmet, ha egy dzsihádistát kezel:
1. Sok erõszakos muzulmán már volt pszichológusnál, vagy az iskolában vagy a börtönben. És hát látszik, hogy mindez nem mûködött.
2. Ha egy dzsihádista felhagy terrorista karrierjével, akkor fundamentalista haverjai képmutatónak fogják tartani. A dzsihádista ösvény elhagyásával elveszíti barátait és fel kell adnia egy olyan életformát, amely számára erõt, önazonosságot, valahova tartozást, önbizalmat, a legyõzhetetlenség érzését és a 72 szûz ígéretét adta.
3. Egy dolog nem csatlakozni aktívan a dzsihádista ösvényhez, egy másik pedig elhagyni azt, ha valaki már csatlakozott hozzá, mivel ez utóbbi azt jelenti, hogy az illetõ felhagy az iszlám egyik – minden muzulmán számára kötelezõ – központi pillérével. Sok más dologgal együtt, az iszlámban a büntetése ennek is halál.
4. Ahhoz, hogy mûködjön a terápia, akarnunk kell. Senki sem gondolja azt, hogy az erõltetett pszichoterápia mûködne, és az elõbb említett akadályokat figyelembe véve nehéz elképzelni azt, hogy a dzsihádisták jelentõs része önként venné igénybe ezt az ajánlatot.
Csoportterápia szaúdi dzsihádistáknak
Csoportterápia szaúdi dzsihádistáknak
Próbáljuk ki a gyógyszereket
Sok olyan nem kívánt pszichológiai állapot létezik, melyeket nem lehet terápiával kezelni. Az egyik ilyen a pszichopátia. Tapasztalt pszichológusként úgy gondolom, hogy a dzsihádisták kezelése is ide sorolható. A dzsihádisták terápiás kezeltetése csupán egy eszköz a politikusok kezében arra, hogy megnyugtassák a választóikat, azt a jelzést küldve nekik, hogy „valamit tettünk a probléma megoldása érdekében.”
Ha veszélyes mentális állapotokkal akarunk dolgozni, akkor azt tanácsolom, hogy próbáljuk ki a gyógyszereket. Szexuális erõszaktevõk esetében és néhány erõszakos támadás esetében már használnak gyógyszereket. Mennyire lenne motivált az az Iszlám Állambeli harcos, akinek a gyógyszeres kezelés hatására eltûnne az agressziója és a szexuális vágya? Ki kellene próbálni, vagy repülõgéprõl por formájában ledobva Rakka felett, vagy egyes személyeknek beadva. Miért ne?
Link
A dán fiatalkorúak börtönében pszichológusként eltöltött éveim alatt több, mint száz mohamedán kliensem volt (a dán fiatalkorúak börtönében tízbõl hét börtönlakó muzulmán). Itt lehet olvasni a tapasztalaimról: Muzulmánok és nyugatiak: pszichológiai különbségek. Kifejlesztettem egy olyan terápiás módszert, ami figyelembe veszi a muzulmán kuncsaft kulturális hátterét, és a haragra, az áldozat mentalitásra és a relaxációra összpontosít. A terápia sikeres volt, olyan értelemben, hogy felkeltette a muzulmán klienseim érdeklõdését és 90 százalékuk önként jött el a terápiára. A módszerem híre a dán börtönökön kívülre is eljutott és olyan dán újságokban írtak róla, melyek professzionális szociális munkásoknak és terapeutáknak íródtak. A nemzeti rádiónak is adtam interjút a terápiás módszerekrõl. Sõt még egy könyvet is írtam errõl. A témával kapcsolatos tapasztalataim miatt a tanácsomat kérték a legfiatalabb guantanamoi terrorista, Omar Khadr perében.
A bûnözõ és fundamentalista mohamedánokkal való munkám során szerzett tapasztalataimból azt a következtetést vontam le, hogy a pszichoterápia a legkevésbé hasznos módszer – sõt mondhatjuk azt is, hogy az adófizetõk pénzének teljes elpazarlása – annak érdekében, hogy megfékezzük a muzulmán erõszakot. Az ilyen programok akár még hozzá is járulhatnak a problémához, mivel a döntéshozókkal és a nyilvánossággal elhitetik, hogy valami effektív dolog történik a probléma megoldása érdekében, miközben az iszlám által inspirált erõszak problémája napról napra csak növekszik. Az hogy ezt gondolják, elvonja a figyelmet a valódi problémáról, magáról az iszlámról. Az iszlám terrorizmus nem valamiféle elmebaj következménye, hanem annak, hogy emberek a Koránt és Mohamed példáját követik. Ha az iszlám terrorizmus okait keressük, akkor az nem a terroristák gyerekkorában keresendõ, hanem a vallásukban.
Önmagáért beszél az a tény, hogy egyetlen megbízható beszámoló sem született terrorizmus elleni terápia sikerérõl.
Egy pszichológusnak a következõk ellen kell felvennie a küzdelmet, ha egy dzsihádistát kezel:
1. Sok erõszakos muzulmán már volt pszichológusnál, vagy az iskolában vagy a börtönben. És hát látszik, hogy mindez nem mûködött.
2. Ha egy dzsihádista felhagy terrorista karrierjével, akkor fundamentalista haverjai képmutatónak fogják tartani. A dzsihádista ösvény elhagyásával elveszíti barátait és fel kell adnia egy olyan életformát, amely számára erõt, önazonosságot, valahova tartozást, önbizalmat, a legyõzhetetlenség érzését és a 72 szûz ígéretét adta.
3. Egy dolog nem csatlakozni aktívan a dzsihádista ösvényhez, egy másik pedig elhagyni azt, ha valaki már csatlakozott hozzá, mivel ez utóbbi azt jelenti, hogy az illetõ felhagy az iszlám egyik – minden muzulmán számára kötelezõ – központi pillérével. Sok más dologgal együtt, az iszlámban a büntetése ennek is halál.
4. Ahhoz, hogy mûködjön a terápia, akarnunk kell. Senki sem gondolja azt, hogy az erõltetett pszichoterápia mûködne, és az elõbb említett akadályokat figyelembe véve nehéz elképzelni azt, hogy a dzsihádisták jelentõs része önként venné igénybe ezt az ajánlatot.
Csoportterápia szaúdi dzsihádistáknak
Csoportterápia szaúdi dzsihádistáknak
Próbáljuk ki a gyógyszereket
Sok olyan nem kívánt pszichológiai állapot létezik, melyeket nem lehet terápiával kezelni. Az egyik ilyen a pszichopátia. Tapasztalt pszichológusként úgy gondolom, hogy a dzsihádisták kezelése is ide sorolható. A dzsihádisták terápiás kezeltetése csupán egy eszköz a politikusok kezében arra, hogy megnyugtassák a választóikat, azt a jelzést küldve nekik, hogy „valamit tettünk a probléma megoldása érdekében.”
Ha veszélyes mentális állapotokkal akarunk dolgozni, akkor azt tanácsolom, hogy próbáljuk ki a gyógyszereket. Szexuális erõszaktevõk esetében és néhány erõszakos támadás esetében már használnak gyógyszereket. Mennyire lenne motivált az az Iszlám Állambeli harcos, akinek a gyógyszeres kezelés hatására eltûnne az agressziója és a szexuális vágya? Ki kellene próbálni, vagy repülõgéprõl por formájában ledobva Rakka felett, vagy egyes személyeknek beadva. Miért ne?
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2015. September 03. 19:18:39
#2 |
Perje
- 2015. September 03. 20:53:28
#3 |
monguzking
- 2015. September 03. 23:24:05
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.