Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kormányfõi óhaj: magyarabb bankrendszer
SZÁMHÁBORÚ
Orbán Viktor víziója egy új, felerészben magyar bankrendszer megteremtésérõl megvalósíthatatlannak tûnik. A felvetés legfeljebb a kormány számára kényes kérdések, mint például a kemény IMF–EU-hitelfeltételek elhomályosítására szolgálhat.
Nem elég minden közhivatal elfoglalása, a kulturális életben végrehajtott hatalomátvétel, a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása, a Mol-részvények felvásárlása és az állami mobiltársaság létrehozása az adófizetõk százmilliárdjaiból, a baráti kereskedelmi cég kedvezményezése, valamint az állami földek Fidesz-hû kezekbe adása, most a kereskedelmi bankokra fáj Orbán Viktor foga. Így füstölgött Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció alelnöke múlt szerdai közleményében annak kapcsán, hogy Orbán elõzõ nap, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén kijelentette: szeretné, ha a Magyarországon tevékenykedõ bankok fele magyar kézbe kerülne. Márpedig eddig, ha valamit nagyon akart, azt az esetek többségében – helyenként nem demokratikus eszközökkel – el is érte.
Mostani kívánságának apró szépséghibája, hogy a miniszterelnök nem nevezte meg, milyen mutató alapján akar felerészben magyar bankokat látni. Kézenfekvõnek tûnik, hogy a tulajdoni hányadra gondolt. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adatai szerint ez év március végén a Magyarországon mûködõ hitelintézetek jegyzett tõkéjét kitevõ részvények 78,2 százalékát birtokolták külföldiek, 21,8 százalékát pedig magyarok (lásd grafikonunkat). Ez az arány 260 milliárd forinttal az állam javára fordítható. Ennek az összegnek az elõteremtése még az államkassza mostani sanyarú helyzetében sem tûnik megoldhatatlannak – két éve is sikerült a Mol-részvényekre 500 milliárdot kihasítani az IMF és az EU hiteleibõl felpumpált devizatartalékból.
Más kérdés, hogy a bankok jegyzett tõkéjét általában többszörösen meghaladja a saját tõkéjük. Ez utóbbi fejezi ki egy vállalkozás értékét, így adásvétel során általában a részvények ára is ehhez igazodik. A közhiedelemmel ellentétben nem többségi magyar, hanem kétharmad részben külföldi befektetõk kezében lévõ – még ha azok közt egyesek rendületlenül Csányi Sándor elnök-vezérigazgató érdekeltségeit is sejtik – OTP Bank-csoport tavaly év végi 1418 milliárd forintos saját tõkéje például ötvenszerese a jegyzett tõkéjének. De a középbanknak számító FHB-nál is több mint hétszeres e szorzó.
A jegyzett és a saját tõke közötti összefüggéssel nyilván a kormány is tisztában van. Hiszen az MFB Magyar Fejlesztési Bankon keresztül állítólag 4 milliárd forintot ajánl a 2,6 milliárdos alaptõkéjû, tavaly év végén 14,6 milliárdos saját tõkéjû Takarékbank 38,5 százalékáért a német DZ Banknak. Ám e tranzakció nyélbe ütésével csak hajszállal kerülne közelebb nagyszabású céljához Orbán. Hiszen a Takarékbank apró tényezõ a hazai piacon, mérlegfõösszege alig egy százaléka az egész bankszektorénak, hálózatának szélesítése pedig a vételárat nagyságrenddel meghaladó összeget emésztene fel. Márpedig mérlegfõösszeg tekintetében a magyar tulajdonú bankok még jobban le vannak maradva, mint a tõkén alapuló összevetésben.
Nagyobb lépés lehetne az MKB Bank megkaparintása, amelyet tulajdonosa, a német BayernLB értékesítene. Erre 2015-ig kapott haladékot az EU-tól, elfogadva, hogy jelenleg csak nyomott áron, nagy vesztességgel tudna túladni az utóbbi két évet száz-száz milliárd forint feletti veszteséggel zárt magyar pénzintézeten. Az MKB 20 milliárd forintos jegyzett tõkéjét csak négyszer haladja meg saját tõkéje, ám ez esetben az teheti vaskossá az árat, hogy a bajorok a magyarországi leánybankjuknak nyújtott hiteleket is visszakérnék. Ezek összege nem ismert, mindenesetre valószínûsíthetõ, hogy az anyabanki hitelek tették ki az MKB 2011 végén közel 2600 milliárd forintra rúgó rövid és hosszú lejáratú kötelezettségeinek többségét.
Mivel a meglévõ magyarországi nagybankok némelyikének állami felvásárlása nehezen járható út, kormányzati berkekben más variációkon is törik a fejüket. Például azon, hogy a Magyar Posta is belépjen a hazai bankpiacra. Pontosabban visszatérjen oda, miután a Princz Gábor áldatlan tevékenységével lejáratott Postabank és Takarékpénztárt az Erste Bank 2003 õszén felvásárolta. A posta versenyhelyzetbe hozása azonban szintén sokba kerülhetne az adófizetõknek.
De az is jelentõs kiadásokba verhetné az államkasszát, ha a már most is magyar tulajdonú pénzintézeteket próbálná megerõsíteni, köztük a kormánnyal jó viszonyt ápoló üzletemberek által alapítottakat. A 105 milliárd forintos vagyonával a Napi Gazdaság által Magyarország negyedik leggazdagabbjának mondott Demján Sándor Gránit Bankja például még a kisebb pénzintézetek között sem tarol. Még nála is kisebb a súlya egyelõre a tavaly õsz óta az Államadósság-kezelõ Központ Zrt.-t vezérigazgatóként irányító Töröcskei István által gründolt Széchenyi Banknak.
A többi magyar dominanciájú bank a kivonuló nyugat-európai pénzintézetek helyébe lépett – így lett a WestLB-bõl Gránit Bank, a HBW-bõl MagNet –, vagy takarékszövetkezetekbõl nõtt ki, mint a Dél-dunántúli Regionális Bank, a Kinizsi Bank, a Mohácsi Takarék Bank és a Pannon Takarék Bank. Bár a kormány mindent elkövet, hogy elvegye a bankok külföldi nagytulajdonosainak kedvét az ittléttõl, egyelõre hiába próbálja kiutálni õket. Dacára a bankadónak, a magánnyugdíjpénztárak államosításának, a devizahitelek végtörlesztésének, a PSZÁF adatai szerint nemhogy csökkent, hanem még nõtt is a banktulajdonosok között a külföldiek aránya. Egy bank távozása ugyanis hatalmas költséggel és presztízsveszteséggel jár, ezért az szakértõk szerint csak végsõ megoldás lehet. Ráadásul nincs garancia arra, hogy a gazdátlanul maradó betétek és hitelek nem egy, Magyarországon továbbra is kitartó másik külföldi tulajdonú bankhoz kerülnek.
A takarékszövetkezetek ugyan jelentõs lakossági forrás felett diszponálnak, ennek azonban csak kis részét fordíthatják piacszerzésre – mindenekelõtt hitelezésre –, miután a terjeszkedéshez nem elégséges a tõkeerejük. Emiatt nem kizárt, hogy Orbán a takarékszövetkezeti kör megerõsítésére utalhatott. Már csak azért is, mert már 2010 õszén azt tartotta kívánatosnak, hogy a száz százalékban magyar tulajdonú takarékszövetkezetek piaci részesedése 2020-ig öt-hat százalékról a két-háromszorosára nõjön. Az ezt megalapozó állami apanázs azonban a legutóbbi idõkig nem érkezett meg.
Link
Orbán Viktor víziója egy új, felerészben magyar bankrendszer megteremtésérõl megvalósíthatatlannak tûnik. A felvetés legfeljebb a kormány számára kényes kérdések, mint például a kemény IMF–EU-hitelfeltételek elhomályosítására szolgálhat.
Nem elég minden közhivatal elfoglalása, a kulturális életben végrehajtott hatalomátvétel, a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása, a Mol-részvények felvásárlása és az állami mobiltársaság létrehozása az adófizetõk százmilliárdjaiból, a baráti kereskedelmi cég kedvezményezése, valamint az állami földek Fidesz-hû kezekbe adása, most a kereskedelmi bankokra fáj Orbán Viktor foga. Így füstölgött Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció alelnöke múlt szerdai közleményében annak kapcsán, hogy Orbán elõzõ nap, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén kijelentette: szeretné, ha a Magyarországon tevékenykedõ bankok fele magyar kézbe kerülne. Márpedig eddig, ha valamit nagyon akart, azt az esetek többségében – helyenként nem demokratikus eszközökkel – el is érte.
Mostani kívánságának apró szépséghibája, hogy a miniszterelnök nem nevezte meg, milyen mutató alapján akar felerészben magyar bankokat látni. Kézenfekvõnek tûnik, hogy a tulajdoni hányadra gondolt. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adatai szerint ez év március végén a Magyarországon mûködõ hitelintézetek jegyzett tõkéjét kitevõ részvények 78,2 százalékát birtokolták külföldiek, 21,8 százalékát pedig magyarok (lásd grafikonunkat). Ez az arány 260 milliárd forinttal az állam javára fordítható. Ennek az összegnek az elõteremtése még az államkassza mostani sanyarú helyzetében sem tûnik megoldhatatlannak – két éve is sikerült a Mol-részvényekre 500 milliárdot kihasítani az IMF és az EU hiteleibõl felpumpált devizatartalékból.
Más kérdés, hogy a bankok jegyzett tõkéjét általában többszörösen meghaladja a saját tõkéjük. Ez utóbbi fejezi ki egy vállalkozás értékét, így adásvétel során általában a részvények ára is ehhez igazodik. A közhiedelemmel ellentétben nem többségi magyar, hanem kétharmad részben külföldi befektetõk kezében lévõ – még ha azok közt egyesek rendületlenül Csányi Sándor elnök-vezérigazgató érdekeltségeit is sejtik – OTP Bank-csoport tavaly év végi 1418 milliárd forintos saját tõkéje például ötvenszerese a jegyzett tõkéjének. De a középbanknak számító FHB-nál is több mint hétszeres e szorzó.
A jegyzett és a saját tõke közötti összefüggéssel nyilván a kormány is tisztában van. Hiszen az MFB Magyar Fejlesztési Bankon keresztül állítólag 4 milliárd forintot ajánl a 2,6 milliárdos alaptõkéjû, tavaly év végén 14,6 milliárdos saját tõkéjû Takarékbank 38,5 százalékáért a német DZ Banknak. Ám e tranzakció nyélbe ütésével csak hajszállal kerülne közelebb nagyszabású céljához Orbán. Hiszen a Takarékbank apró tényezõ a hazai piacon, mérlegfõösszege alig egy százaléka az egész bankszektorénak, hálózatának szélesítése pedig a vételárat nagyságrenddel meghaladó összeget emésztene fel. Márpedig mérlegfõösszeg tekintetében a magyar tulajdonú bankok még jobban le vannak maradva, mint a tõkén alapuló összevetésben.
Nagyobb lépés lehetne az MKB Bank megkaparintása, amelyet tulajdonosa, a német BayernLB értékesítene. Erre 2015-ig kapott haladékot az EU-tól, elfogadva, hogy jelenleg csak nyomott áron, nagy vesztességgel tudna túladni az utóbbi két évet száz-száz milliárd forint feletti veszteséggel zárt magyar pénzintézeten. Az MKB 20 milliárd forintos jegyzett tõkéjét csak négyszer haladja meg saját tõkéje, ám ez esetben az teheti vaskossá az árat, hogy a bajorok a magyarországi leánybankjuknak nyújtott hiteleket is visszakérnék. Ezek összege nem ismert, mindenesetre valószínûsíthetõ, hogy az anyabanki hitelek tették ki az MKB 2011 végén közel 2600 milliárd forintra rúgó rövid és hosszú lejáratú kötelezettségeinek többségét.
Mivel a meglévõ magyarországi nagybankok némelyikének állami felvásárlása nehezen járható út, kormányzati berkekben más variációkon is törik a fejüket. Például azon, hogy a Magyar Posta is belépjen a hazai bankpiacra. Pontosabban visszatérjen oda, miután a Princz Gábor áldatlan tevékenységével lejáratott Postabank és Takarékpénztárt az Erste Bank 2003 õszén felvásárolta. A posta versenyhelyzetbe hozása azonban szintén sokba kerülhetne az adófizetõknek.
De az is jelentõs kiadásokba verhetné az államkasszát, ha a már most is magyar tulajdonú pénzintézeteket próbálná megerõsíteni, köztük a kormánnyal jó viszonyt ápoló üzletemberek által alapítottakat. A 105 milliárd forintos vagyonával a Napi Gazdaság által Magyarország negyedik leggazdagabbjának mondott Demján Sándor Gránit Bankja például még a kisebb pénzintézetek között sem tarol. Még nála is kisebb a súlya egyelõre a tavaly õsz óta az Államadósság-kezelõ Központ Zrt.-t vezérigazgatóként irányító Töröcskei István által gründolt Széchenyi Banknak.
A többi magyar dominanciájú bank a kivonuló nyugat-európai pénzintézetek helyébe lépett – így lett a WestLB-bõl Gránit Bank, a HBW-bõl MagNet –, vagy takarékszövetkezetekbõl nõtt ki, mint a Dél-dunántúli Regionális Bank, a Kinizsi Bank, a Mohácsi Takarék Bank és a Pannon Takarék Bank. Bár a kormány mindent elkövet, hogy elvegye a bankok külföldi nagytulajdonosainak kedvét az ittléttõl, egyelõre hiába próbálja kiutálni õket. Dacára a bankadónak, a magánnyugdíjpénztárak államosításának, a devizahitelek végtörlesztésének, a PSZÁF adatai szerint nemhogy csökkent, hanem még nõtt is a banktulajdonosok között a külföldiek aránya. Egy bank távozása ugyanis hatalmas költséggel és presztízsveszteséggel jár, ezért az szakértõk szerint csak végsõ megoldás lehet. Ráadásul nincs garancia arra, hogy a gazdátlanul maradó betétek és hitelek nem egy, Magyarországon továbbra is kitartó másik külföldi tulajdonú bankhoz kerülnek.
A takarékszövetkezetek ugyan jelentõs lakossági forrás felett diszponálnak, ennek azonban csak kis részét fordíthatják piacszerzésre – mindenekelõtt hitelezésre –, miután a terjeszkedéshez nem elégséges a tõkeerejük. Emiatt nem kizárt, hogy Orbán a takarékszövetkezeti kör megerõsítésére utalhatott. Már csak azért is, mert már 2010 õszén azt tartotta kívánatosnak, hogy a száz százalékban magyar tulajdonú takarékszövetkezetek piaci részesedése 2020-ig öt-hat százalékról a két-háromszorosára nõjön. Az ezt megalapozó állami apanázs azonban a legutóbbi idõkig nem érkezett meg.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
GERRY
- 2012. July 29. 18:04:39
#2 |
kukackac
- 2012. July 29. 18:16:05
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.