Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'IZRAEL BUKÁSA A KORÁNBAN RÖGZÍTETT TÉNY ÉS TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERÛSÉG'
Abdel Rahman sejk: 117 iszlám vallási vezetõ és hittudós konferenciája Bejrútban
Ezzel a címmel ült össze Bejrútban július 28-29 között 56 országából 117 iszlám vallási vezetõ, gondolkodó síiták és szunniták egyaránt. A megjelentek a másfélmilliárdos iszlám világ 90%-át képviselték. Megerõsítették azt a tényt, hogy síita-szunnita ellentét nem létezik, ennek élesztése cionista vágy. Ami ehelyett létezik, az az iszlám egység, ami képes összefogni a világ lakósságának egynegyedét és felvenni a harcot a világ bomlasztó erõivel szemben.
Izrael és Amerika csak az erõbõl ért. Tárgyalni velük felesleges, hangoztatták a felszólalók Marokkótól Indonéziáig.
A konferenciát levezénylõ bizottság az ellenállás tudóstanácsának elnökén kívül Irak, Libanon muftijából, Oroszország szibériai és ázsiai területeinek muftijából, Indonézia muftijából, Szíria iszlám tudóstanácsának elnökébõl, Irán nagy ajatollahjából, Afrika képviseletében Guinea vallási vezetõjébõl, Afrika szaharai régiójának Nigeri muftijából, az egyiptomi Al-Azhar képviselõjébõl állt.
A megjelentek a másfélmilliárdos iszlám világ 90%-át képviselték. Megerõsítették azt a tényt, hogy síita-szunnita ellentét nem létezik, ennek élesztése cionista vágy. Ami ehelyett létezik, az az iszlám egység, ami képes összefogni a világ lakósságának egynegyedét és felvenni a harcot a világ bomlasztó erõivel szemben. Nincs kezünkben világot átfogó média, mint BBC, vagy CNN, de kezünkben vannak a mecseteink, vallási közösségeink, akik élõ szóban kapják meg a tájékoztatást sejkjeinktõl, imámjainkon keresztül összefogásunkról.
Tudjuk, köztünk is vannak csoportok, akik a cionisták oldalán állnak. Tudjuk, hogy Szaúd-Arábia és Katar, valamint az Öböl régiójának más országaiból USA és Izraeli parancsra finanszíroznak vahabita, szelefita csoportokat, akik destabilizálnak, az egységet megbontani készek. Ez magától értetõdik akkor, ha ismert az a tény, hogy Szaúd-Arábia és Izrael létrehozói ugyanazok az erõk voltak, akik ma is a háttérhatalom kiszolgálói. Amióta ez a két állam létrejött, sikeresen osztották meg az iszlám országok egységét kívülrõl és belülrõl, de egyszer minden lepel lehull.
Ma olyan emberiség ellenes eszmék jelentek meg az iszlám nevében (takfiriya), melyek minden képzeletet felülmúlnak. Titokban államot alapíthattak egy olyan világban, amikor titkok nem léteznek. Létrehozták intézményeiket észrevétlenül akkor, amikor ma észrevétlenség nincs. Az iszlám nevében lépnek fel, kiirtanak szunnita és síita gondolkodókat, nem tûrnek maguk mellett más nézetet.
Felfogásuk ellenkezik az iszlám toleranciájával, ellenben erõsítik Izrael biztonsági érdekeit. Ölnek, rabolnak, gyilkolnak arab területeken belül, jelszavuk: „fennmaradni és terjeszkedni” (ez a cionizmus jelszava, csupán héberül), sebesültjeiket izraeli kórházakban látják el.
Amikor USA látszatbombázással támadja állásaikat, akkor valójában munícióval látja el õket. Ez nem összeesküvés elmélet, hanem összeesküvés. Emberiség ellen elkövetett bûn! Szunnita irányzatnak vallják magukat, azon belül is az egyedül üdvözítõnek, ami a mennyországot szavatolja, de tetteik ellenkeznek a szunna elõírásaival, követõik nem hívõk, hanem pszichopaták.
Ugyanakkor hírünk van arról is, hogy a háttérhatalom a síita irányzaton belül is megindította egy hasonló radikális szélsõség létrehozását Iránon belül. Külsõ erõvel létrejöttek a mecseteik és hogy, hogy nem, a semmibõl immár kb. nyolc tévécsatornájuk sugároz agymosást a világ
különbözõ részeibõl. Ilyen körülmények között nem halogatható tovább a síita-szunnita
irányzatok meghatározó iskoláinak összefogása.
A világ háttérhatalma ma már nem csak az iszlám világ, ha nem az egész világ ellen fordult.
A demokrácia téveszméje mögé bújtatva okoz káoszt, felfordulást és alkotja meg maga rendszerét, ahol egy kevés kiválasztott uralkodik a klónozott tömegek felett. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, ki kell irtani a tömegek gondolkodási készségét, kultúráját, meg kell semmisíteni azokat a kohéziókat, mint a nemzeti érzés, vallási, erkölcsi értékek és be kell hozni a rend-szerbe a devianciát, mint bomlasztó erõt. Olyan országokban, ahol az iszlám hatalmai, kalifátusai, megõrizték az emberiség civilizációs örökségének részeként a piramisokat, az asszír és babiloni emlékeket, a Palmirai romokat, most az iszlám nevében történik az ottani kultúrák megsemmisítése.
Európában a külsõ népvándorlás megindításával, kulturális felhígítással történik Európa visszataszítása abba a korba, amit Róma bukásakor élt meg a barbár népesség betelepedésével és a kamat uralmával. A mai Európai Unió már rég nem azokon az elveken nyugszik, melyeken létrehozták. A mai Európai Unió központja nem Brüsszel, hanem a nemzetközi bankvilág. Ilyen körülmények között Európa népei hiába tiltakoznak saját parlamentjeik, kormányaik ellen, ott már nem születnek az õ sorukat meghatározó döntések. Az iszlám Európán belül is szerepet kap, mint oda nem való érték, az idegen kultúra. Ennek manipulációja is mesterséges. Hatvan év állt rendelkezésre ahhoz, hogy az itt élõ muzulmán közösségek integrálódni tudjanak, és ehhez megkapják a szükséges infrastruktúrát. Ez nem történt meg.
Azt a tényt nem vitatja senki, hogy a muzulmán bevándorlók integrációs készségében van a hiba, és kulturális elfogadó képességüket jogos kritika érheti. Elfogadjuk és megkövetjük az európai országokat azokért a muzulmán túlkapásokért, amivel közösségeink egy befogadó társadalommal szemben felléptek és fellépnek. De ne vitassuk el azt a tényt sem, hogy ezek a jelenségek, ha már vannak, akkor manipulálhatóak és manipulálják is azokat. Jelen pillanatban elértünk arra a holtpontra, amikor vagy megértjük egymást és közös megoldást keresünk, vagy mindkét térfél vesztessé válik.
A konferencián elhangzott, hogy a megosztó hatalmak, Izrael és Amerika bevonásával nem lehet harcolni az iszlám állam és a többi terrorista, destabilizációt létrehozó erõ ellen. Ezt a harcot az iszlám erõinek maguknak kell felvállalni. Erre példa Irak, ahol minden olyan „felszabadító” hadmûvelet, ami Amerika támogatásával történt, nem vezetett eredményre. Ellenben azok az operációk, melyekbõl még az amerikai segítséggel kiképzett saját katonákat is kitiltották, rendre sikerrel végzõdtek.
A pakisztáni felszólaló a saját országában fellángoló belsõ zavargások szításában is bizonyíthatóan izraeli szálakat említett. Ebben a hatalmas rendszerben az egyedüli biztos pont Irán, amely minden külsõ erõ támadásával, megaláztatásával, harminc éves szankciójával szemben kitartott és példaként szolgált az iszlám nemzetközösség elõtt. Nem szállt be a körülötte szított háborús csapdákba, nem lett tárgya az erõszak eszkalációjának. Ehelyett térdre kényszerítette a Biztonsági Tanács plusz
Németország tárgyaló delegációját és megállapodást írt alá velük. Természetesen ezt a megállapodást az USA úgy kommentálta, hogy õk kényszerítették Iránt a megegyezésre.
Ebbõl természetesen egy szó sem igaz. Irán a tárgyalások kezdete, tehát három év óta nem változtatott álláspontján. Sohasem szándékozott háborús célra nukleáris energiát felhasználni, errõl a legmagasabb vallási fórum fatwát is hozott, ami Iránban megkérdõjelezhetetlen. Mégis úgy kommentálták, hogy sikerült elérni Iránnal azt, hogy békés célra használja a nukleáris energiát. Az egyezmény visszaadta az iszlám világ méltóságát, önbecsülését, amelyet a háttérhatalom minden erõvel megtépáz.
Felkészültünk arra, hogy Amerika, mint szokása, ebbõl az egyezségbõl is visszatáncol, vagy fokozatosan módosítja azt, Iránra hárítva annak minden felelõsségét. Kiismertük Amerika taktikáját, melyet Izraeli kényszerre kell követnie, de Irán akkor is következetesen fog ragaszkodni elért eredményeihez, álláspontjához, akár feloldják a szankciókat, akár nem. Jelen pillanatban Irán az az állam, mely méltó képviselni a Libanon-Szíria-Palesztina-Irak-Irán tengely iszlám vallási és kulturális egységét, a maga sok-színûségével. Ettõl a tengelytõl délre, Jementõl eltekintve kulturális hagyományokról nem be-szélhetünk, ami miatt Jemen szenvedõ féllé vált.
Jelenleg Jemennek kell elviselnie azokat a szaúdi bombázásokat, amellyel az iszlám és arab kultúra letéteményesét a kõkorszakba taszítják vissza. Oda, ahol a szaúdi gondolkodás ma tart.
Azonban minden Palesztinával kezdõdött és a jövendölések azt igazolják, hogy ott is végzõdik.
Emlékezzünk arra, hogy a perzsák voltak azok, akik a zsidókat a több generációs babiloni rabság után felszabadították. Ha nincsenek perzsák, akkor nincs vége a babiloni rabságnak.
Izrael nem hálás.
Felszabadítóját háborúval fenyegeti.
Jelenleg azt próbálják bizonyítani, hogy nem is volt rossz az a rabság. Egyre több bizonyíték kerül elõ, ami a zsidók jólétét és kulturális felemelkedését szolgálta Babilonban. Csakhogy ne kelljen hálásnak lenni a per-zsák felé.
Majd Titusz császár zsidókat elûzõ rendelete után ez a nép két évezredig diaszpórában élt.
Többségük elhagyta Jeruzsálemet, a világ számos országában talált új otthonra. õk a szefárd zsidók, akiknek nagy része asszimilálódott a befogadó társadalmakba. Az a kisebbség, aki Jeruzsálemben maradt a késõbbi iszlám uralmak védelmét élvezték Szalahaldin al-Ayyoubi és a többi vezér, kalifa alatt.
Ezernégyszáz év telt el úgy, hogy muzulmánok védték a velük élõ kisebbségeket. Nem érhette õket sérelem, sem a keresztes hadjáratok, sem más támadások alatt.
Mi a hála?
Az, hogy amikor a zsidó kisebbség államot hozott létre Brit segédlettel ott, ami nem is volt Brit birtok, hanem az elsõ világháborús Török vesztes fél által átadni kényszerült mandátum terület, akkor az oda irányítottan bevándorolt zsidók kiûzték házaikból azokat az embereket, akik ezernégyszáz évig védték õket.
Mindezt pedig a Tórára és hivatkozással az Ígéret Földjére tették azok, akiknek nyolcvan százaléka számára Isten nem is ígérhette meg ezt a földet, hiszen Askenázi zsidók, tehát kazárok, akik a hatodik században vették fel a zsidó hitet. 1947-ben a mai Izrael területének csupán 7%-a volt zsidó birtok, kb. 30% tartozott arabokhoz és a fennmaradó rész közterület, sivatag volt.
Még Izrael Állam megalapítója, David Ben Gurion sem képzelte öröknek saját államát. Nahum Goldmann visszaemlékezésében, aki több évtizedig állt zsidó és cionista világszervezetek élén, Ben Gurion így szólt hozzá:
„Ha arab vezetõ lennék, soha nem írnék alá szerzõdést Izraellel. Ez normális: Elvettük földjeiket. Ez igaz, de ezt Isten ígérte számunkra, így mit törõdnek õk ezzel? A mi istenünk, nem az õ istenük. Itt voltak az antiszemiták, mint a nácik, Hitler, Aushwitz, de az õ hibájuk volt-e? Õk csak egy dolgot láttak: mi jöttünk és elvettük földjeiket. Miért fogadnák ezt el?
„If I were an Arab leader, I would never sign a contract with Israel. It's normal: We took their land. It's true, that it was promi-sed to us by God, but why sho-uld they care? Our God is not their God. There were anti-Semites, the Nazis, Hitler, Auschwitz, but was it their fault? They only see one thing: We came and stole their land. Why should they accept that?”
From: Goldmann, Nahum: Le Paradoxe Juif (The Jewish Paradox), p.121
Ugyanebben a könyvben Ben Gurion megemlíti, hogy õ békében hal meg, mert porai még Izrael földjében nyugodhatnak, de fiában és az õ poraiban már nem ennyire biztos.
Az a politika, mellyel ideig óráig Izraelnek sikerült elérni azt, hogy a palesztin kérdést országok közötti belügynek tekintsék, nem tartható tovább.
Nem vezetett sikerre az sem, hogy az apák meghalnak sérelmeikkel és gyermekek már elfelejtik apáik sérelmeit. Nem felejtik el és az apák sérelmeit nem csak gyermekeik öröklik, hanem az egész iszlám világ. Ha valaki hetven évvel ezelõtt elfoglalja házadat, földedet, akkor ne mondja azt se ma, se holnap, hogy az az övé.
1947-ben 700.000 palesztin vált földönfutóvá. Milliók szóródtak szét és élnek hontalanul Szíriában, Jordániában, Libanonban és a föld számos más országában. Az õ õseik védték tizennégy évszázadon keresztül a népet, akik elûzték õket az otthonaikból.
Ahogy Izrael népe a perzsákhoz, valamint az õket védelmezõ arabokhoz viszonyult azt mutatja, hogy miként viszonyul Istenhez, a kegyhez, amelyet tõle kapott és a kegyhez, melyet minduntalan semmibe vesz.
Eszközei a kamat (Riba), bomlasztás (Fitna), végtelen vágy a hatalomra (Baghi), a pénz és a pénz törvényeinek Isten fölé helyezése (Shirk), ezzel Isten tagadása (Kufr) az iszlám fõ bûnei, melyekre alapozva nem lehet államot létrehozni és fenntartani.
Az iszlám tanításai beszélnek a korról, amikor a pénz lesz az Isten és Izrael népe ehhez az Istenhez fordul. Jeruzsálemet akarják megtenni fõvárosul, ahonnan a világot uralják. Ez Dadzsal, az egyszemû kora. Az egyszemûé, aki mindent lát, a Big Brother. Ez a végítélet kora, amikor a világnak döntenie kell, melyik utat választja, Dadzsal útját, melyen Izrael halad, vagy Allah, Isten útját. Jeruzsálem nem kerülhet Dadzsal kezébe, Jeruzsálemben nem semmisíthetik meg azokat a szentélyeket, köztük az Al-Aksza mecsetet, melyek letéteményesei Jézus, a Megváltó eljövetelének, akire várunk a Dadzsal elleni harcban.
Igen, mi muzulmánok Jézust várjuk, õ a mi megváltónk. A próféciákban szerepel a kor, amiben Dadzsal népe arany nap-jait éli (Golden Days), szerepel annak elkerülhetetlen pusztulása, azapokalipszis, és Jézus el-jövetele. Izrael népe is tudja ezt és mû apokalipszist rendez, melyben Dadzsal a maga irányába tereli a hatalmat hamis bizonyítékok alapján.
Hirtelen egyre több lelet, ereklye kerül elõ, újabb Tóratekercsek, Bibliák, melyek elemzésével bizonyítható Izrael népének meghatározó helye a világ társadalmain belül. Várjuk, hogy megtalálják azt a talán most CIA és
MOSZAD mûhelyekben készülõ autentikus Koránt is, melyet hirtelenséggel elõkerül és a világ médiáiban áthangolják muzulmán közösségeinket.
Tudatmódosítás. Ez a ma módszere. Hazugság és szisztematikus tudatmódosítás.
A konferencián videó üzenet formájában felszólalt Naszrallah sejk, a Hezbollah vezetõje. Beszédében kifejtette, hogy a palesztin nép ügye kerüljön be az Iszlám vallás doktrínái közé. Ne csak a síita, hanem a szunnita iskolák is tartsák napirenden és az iszlám tanításaiban doktrínaként szerepeljen (Akida) a palesztin kérdés. Ezt a felvetést a tudóstanács elfogadta.
Továbbá felszólított arra, hogy minden iszlám világban elért eredmény mellé sorakozzon fel az egész iszlám világ.
Jelenleg Irán hatalmas eredményt ért el az 5+1-el szembeni tárgyalásokon. Ennek sikerét az egész iszlám világon belül hangsúlyozni kell. Aki nem áll ki e mellé, az a cionista erõk oldalán sorakozik fel.
Az Iszlám egysége a fennmaradás záloga. Ma nincs külön szunnita, síita és ezer másféle iszlám. Ma csak iszlám, vagy cionista iszlám van, ahogy a kereszténység is ezen a határon
belül válik szét cionista és nem cionista kereszténységgé.
Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem cionista zsidóság is van. Ma minden kérdés globálisan vetõdik fel. A világ bomlasztó erõivel szemben együtt kell fellépni azoknak, akik nem akarnak a bomlasztó erõk vazallusaivá válni.
Link
Ezzel a címmel ült össze Bejrútban július 28-29 között 56 országából 117 iszlám vallási vezetõ, gondolkodó síiták és szunniták egyaránt. A megjelentek a másfélmilliárdos iszlám világ 90%-át képviselték. Megerõsítették azt a tényt, hogy síita-szunnita ellentét nem létezik, ennek élesztése cionista vágy. Ami ehelyett létezik, az az iszlám egység, ami képes összefogni a világ lakósságának egynegyedét és felvenni a harcot a világ bomlasztó erõivel szemben.
Izrael és Amerika csak az erõbõl ért. Tárgyalni velük felesleges, hangoztatták a felszólalók Marokkótól Indonéziáig.
A konferenciát levezénylõ bizottság az ellenállás tudóstanácsának elnökén kívül Irak, Libanon muftijából, Oroszország szibériai és ázsiai területeinek muftijából, Indonézia muftijából, Szíria iszlám tudóstanácsának elnökébõl, Irán nagy ajatollahjából, Afrika képviseletében Guinea vallási vezetõjébõl, Afrika szaharai régiójának Nigeri muftijából, az egyiptomi Al-Azhar képviselõjébõl állt.
A megjelentek a másfélmilliárdos iszlám világ 90%-át képviselték. Megerõsítették azt a tényt, hogy síita-szunnita ellentét nem létezik, ennek élesztése cionista vágy. Ami ehelyett létezik, az az iszlám egység, ami képes összefogni a világ lakósságának egynegyedét és felvenni a harcot a világ bomlasztó erõivel szemben. Nincs kezünkben világot átfogó média, mint BBC, vagy CNN, de kezünkben vannak a mecseteink, vallási közösségeink, akik élõ szóban kapják meg a tájékoztatást sejkjeinktõl, imámjainkon keresztül összefogásunkról.
Tudjuk, köztünk is vannak csoportok, akik a cionisták oldalán állnak. Tudjuk, hogy Szaúd-Arábia és Katar, valamint az Öböl régiójának más országaiból USA és Izraeli parancsra finanszíroznak vahabita, szelefita csoportokat, akik destabilizálnak, az egységet megbontani készek. Ez magától értetõdik akkor, ha ismert az a tény, hogy Szaúd-Arábia és Izrael létrehozói ugyanazok az erõk voltak, akik ma is a háttérhatalom kiszolgálói. Amióta ez a két állam létrejött, sikeresen osztották meg az iszlám országok egységét kívülrõl és belülrõl, de egyszer minden lepel lehull.
Ma olyan emberiség ellenes eszmék jelentek meg az iszlám nevében (takfiriya), melyek minden képzeletet felülmúlnak. Titokban államot alapíthattak egy olyan világban, amikor titkok nem léteznek. Létrehozták intézményeiket észrevétlenül akkor, amikor ma észrevétlenség nincs. Az iszlám nevében lépnek fel, kiirtanak szunnita és síita gondolkodókat, nem tûrnek maguk mellett más nézetet.
Felfogásuk ellenkezik az iszlám toleranciájával, ellenben erõsítik Izrael biztonsági érdekeit. Ölnek, rabolnak, gyilkolnak arab területeken belül, jelszavuk: „fennmaradni és terjeszkedni” (ez a cionizmus jelszava, csupán héberül), sebesültjeiket izraeli kórházakban látják el.
Amikor USA látszatbombázással támadja állásaikat, akkor valójában munícióval látja el õket. Ez nem összeesküvés elmélet, hanem összeesküvés. Emberiség ellen elkövetett bûn! Szunnita irányzatnak vallják magukat, azon belül is az egyedül üdvözítõnek, ami a mennyországot szavatolja, de tetteik ellenkeznek a szunna elõírásaival, követõik nem hívõk, hanem pszichopaták.
Ugyanakkor hírünk van arról is, hogy a háttérhatalom a síita irányzaton belül is megindította egy hasonló radikális szélsõség létrehozását Iránon belül. Külsõ erõvel létrejöttek a mecseteik és hogy, hogy nem, a semmibõl immár kb. nyolc tévécsatornájuk sugároz agymosást a világ
különbözõ részeibõl. Ilyen körülmények között nem halogatható tovább a síita-szunnita
irányzatok meghatározó iskoláinak összefogása.
A világ háttérhatalma ma már nem csak az iszlám világ, ha nem az egész világ ellen fordult.
A demokrácia téveszméje mögé bújtatva okoz káoszt, felfordulást és alkotja meg maga rendszerét, ahol egy kevés kiválasztott uralkodik a klónozott tömegek felett. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, ki kell irtani a tömegek gondolkodási készségét, kultúráját, meg kell semmisíteni azokat a kohéziókat, mint a nemzeti érzés, vallási, erkölcsi értékek és be kell hozni a rend-szerbe a devianciát, mint bomlasztó erõt. Olyan országokban, ahol az iszlám hatalmai, kalifátusai, megõrizték az emberiség civilizációs örökségének részeként a piramisokat, az asszír és babiloni emlékeket, a Palmirai romokat, most az iszlám nevében történik az ottani kultúrák megsemmisítése.
Európában a külsõ népvándorlás megindításával, kulturális felhígítással történik Európa visszataszítása abba a korba, amit Róma bukásakor élt meg a barbár népesség betelepedésével és a kamat uralmával. A mai Európai Unió már rég nem azokon az elveken nyugszik, melyeken létrehozták. A mai Európai Unió központja nem Brüsszel, hanem a nemzetközi bankvilág. Ilyen körülmények között Európa népei hiába tiltakoznak saját parlamentjeik, kormányaik ellen, ott már nem születnek az õ sorukat meghatározó döntések. Az iszlám Európán belül is szerepet kap, mint oda nem való érték, az idegen kultúra. Ennek manipulációja is mesterséges. Hatvan év állt rendelkezésre ahhoz, hogy az itt élõ muzulmán közösségek integrálódni tudjanak, és ehhez megkapják a szükséges infrastruktúrát. Ez nem történt meg.
Azt a tényt nem vitatja senki, hogy a muzulmán bevándorlók integrációs készségében van a hiba, és kulturális elfogadó képességüket jogos kritika érheti. Elfogadjuk és megkövetjük az európai országokat azokért a muzulmán túlkapásokért, amivel közösségeink egy befogadó társadalommal szemben felléptek és fellépnek. De ne vitassuk el azt a tényt sem, hogy ezek a jelenségek, ha már vannak, akkor manipulálhatóak és manipulálják is azokat. Jelen pillanatban elértünk arra a holtpontra, amikor vagy megértjük egymást és közös megoldást keresünk, vagy mindkét térfél vesztessé válik.
A konferencián elhangzott, hogy a megosztó hatalmak, Izrael és Amerika bevonásával nem lehet harcolni az iszlám állam és a többi terrorista, destabilizációt létrehozó erõ ellen. Ezt a harcot az iszlám erõinek maguknak kell felvállalni. Erre példa Irak, ahol minden olyan „felszabadító” hadmûvelet, ami Amerika támogatásával történt, nem vezetett eredményre. Ellenben azok az operációk, melyekbõl még az amerikai segítséggel kiképzett saját katonákat is kitiltották, rendre sikerrel végzõdtek.
A pakisztáni felszólaló a saját országában fellángoló belsõ zavargások szításában is bizonyíthatóan izraeli szálakat említett. Ebben a hatalmas rendszerben az egyedüli biztos pont Irán, amely minden külsõ erõ támadásával, megaláztatásával, harminc éves szankciójával szemben kitartott és példaként szolgált az iszlám nemzetközösség elõtt. Nem szállt be a körülötte szított háborús csapdákba, nem lett tárgya az erõszak eszkalációjának. Ehelyett térdre kényszerítette a Biztonsági Tanács plusz
Németország tárgyaló delegációját és megállapodást írt alá velük. Természetesen ezt a megállapodást az USA úgy kommentálta, hogy õk kényszerítették Iránt a megegyezésre.
Ebbõl természetesen egy szó sem igaz. Irán a tárgyalások kezdete, tehát három év óta nem változtatott álláspontján. Sohasem szándékozott háborús célra nukleáris energiát felhasználni, errõl a legmagasabb vallási fórum fatwát is hozott, ami Iránban megkérdõjelezhetetlen. Mégis úgy kommentálták, hogy sikerült elérni Iránnal azt, hogy békés célra használja a nukleáris energiát. Az egyezmény visszaadta az iszlám világ méltóságát, önbecsülését, amelyet a háttérhatalom minden erõvel megtépáz.
Felkészültünk arra, hogy Amerika, mint szokása, ebbõl az egyezségbõl is visszatáncol, vagy fokozatosan módosítja azt, Iránra hárítva annak minden felelõsségét. Kiismertük Amerika taktikáját, melyet Izraeli kényszerre kell követnie, de Irán akkor is következetesen fog ragaszkodni elért eredményeihez, álláspontjához, akár feloldják a szankciókat, akár nem. Jelen pillanatban Irán az az állam, mely méltó képviselni a Libanon-Szíria-Palesztina-Irak-Irán tengely iszlám vallási és kulturális egységét, a maga sok-színûségével. Ettõl a tengelytõl délre, Jementõl eltekintve kulturális hagyományokról nem be-szélhetünk, ami miatt Jemen szenvedõ féllé vált.
Jelenleg Jemennek kell elviselnie azokat a szaúdi bombázásokat, amellyel az iszlám és arab kultúra letéteményesét a kõkorszakba taszítják vissza. Oda, ahol a szaúdi gondolkodás ma tart.
Azonban minden Palesztinával kezdõdött és a jövendölések azt igazolják, hogy ott is végzõdik.
Emlékezzünk arra, hogy a perzsák voltak azok, akik a zsidókat a több generációs babiloni rabság után felszabadították. Ha nincsenek perzsák, akkor nincs vége a babiloni rabságnak.
Izrael nem hálás.
Felszabadítóját háborúval fenyegeti.
Jelenleg azt próbálják bizonyítani, hogy nem is volt rossz az a rabság. Egyre több bizonyíték kerül elõ, ami a zsidók jólétét és kulturális felemelkedését szolgálta Babilonban. Csakhogy ne kelljen hálásnak lenni a per-zsák felé.
Majd Titusz császár zsidókat elûzõ rendelete után ez a nép két évezredig diaszpórában élt.
Többségük elhagyta Jeruzsálemet, a világ számos országában talált új otthonra. õk a szefárd zsidók, akiknek nagy része asszimilálódott a befogadó társadalmakba. Az a kisebbség, aki Jeruzsálemben maradt a késõbbi iszlám uralmak védelmét élvezték Szalahaldin al-Ayyoubi és a többi vezér, kalifa alatt.
Ezernégyszáz év telt el úgy, hogy muzulmánok védték a velük élõ kisebbségeket. Nem érhette õket sérelem, sem a keresztes hadjáratok, sem más támadások alatt.
Mi a hála?
Az, hogy amikor a zsidó kisebbség államot hozott létre Brit segédlettel ott, ami nem is volt Brit birtok, hanem az elsõ világháborús Török vesztes fél által átadni kényszerült mandátum terület, akkor az oda irányítottan bevándorolt zsidók kiûzték házaikból azokat az embereket, akik ezernégyszáz évig védték õket.
Mindezt pedig a Tórára és hivatkozással az Ígéret Földjére tették azok, akiknek nyolcvan százaléka számára Isten nem is ígérhette meg ezt a földet, hiszen Askenázi zsidók, tehát kazárok, akik a hatodik században vették fel a zsidó hitet. 1947-ben a mai Izrael területének csupán 7%-a volt zsidó birtok, kb. 30% tartozott arabokhoz és a fennmaradó rész közterület, sivatag volt.
Még Izrael Állam megalapítója, David Ben Gurion sem képzelte öröknek saját államát. Nahum Goldmann visszaemlékezésében, aki több évtizedig állt zsidó és cionista világszervezetek élén, Ben Gurion így szólt hozzá:
„Ha arab vezetõ lennék, soha nem írnék alá szerzõdést Izraellel. Ez normális: Elvettük földjeiket. Ez igaz, de ezt Isten ígérte számunkra, így mit törõdnek õk ezzel? A mi istenünk, nem az õ istenük. Itt voltak az antiszemiták, mint a nácik, Hitler, Aushwitz, de az õ hibájuk volt-e? Õk csak egy dolgot láttak: mi jöttünk és elvettük földjeiket. Miért fogadnák ezt el?
„If I were an Arab leader, I would never sign a contract with Israel. It's normal: We took their land. It's true, that it was promi-sed to us by God, but why sho-uld they care? Our God is not their God. There were anti-Semites, the Nazis, Hitler, Auschwitz, but was it their fault? They only see one thing: We came and stole their land. Why should they accept that?”
From: Goldmann, Nahum: Le Paradoxe Juif (The Jewish Paradox), p.121
Ugyanebben a könyvben Ben Gurion megemlíti, hogy õ békében hal meg, mert porai még Izrael földjében nyugodhatnak, de fiában és az õ poraiban már nem ennyire biztos.
Az a politika, mellyel ideig óráig Izraelnek sikerült elérni azt, hogy a palesztin kérdést országok közötti belügynek tekintsék, nem tartható tovább.
Nem vezetett sikerre az sem, hogy az apák meghalnak sérelmeikkel és gyermekek már elfelejtik apáik sérelmeit. Nem felejtik el és az apák sérelmeit nem csak gyermekeik öröklik, hanem az egész iszlám világ. Ha valaki hetven évvel ezelõtt elfoglalja házadat, földedet, akkor ne mondja azt se ma, se holnap, hogy az az övé.
1947-ben 700.000 palesztin vált földönfutóvá. Milliók szóródtak szét és élnek hontalanul Szíriában, Jordániában, Libanonban és a föld számos más országában. Az õ õseik védték tizennégy évszázadon keresztül a népet, akik elûzték õket az otthonaikból.
Ahogy Izrael népe a perzsákhoz, valamint az õket védelmezõ arabokhoz viszonyult azt mutatja, hogy miként viszonyul Istenhez, a kegyhez, amelyet tõle kapott és a kegyhez, melyet minduntalan semmibe vesz.
Eszközei a kamat (Riba), bomlasztás (Fitna), végtelen vágy a hatalomra (Baghi), a pénz és a pénz törvényeinek Isten fölé helyezése (Shirk), ezzel Isten tagadása (Kufr) az iszlám fõ bûnei, melyekre alapozva nem lehet államot létrehozni és fenntartani.
Az iszlám tanításai beszélnek a korról, amikor a pénz lesz az Isten és Izrael népe ehhez az Istenhez fordul. Jeruzsálemet akarják megtenni fõvárosul, ahonnan a világot uralják. Ez Dadzsal, az egyszemû kora. Az egyszemûé, aki mindent lát, a Big Brother. Ez a végítélet kora, amikor a világnak döntenie kell, melyik utat választja, Dadzsal útját, melyen Izrael halad, vagy Allah, Isten útját. Jeruzsálem nem kerülhet Dadzsal kezébe, Jeruzsálemben nem semmisíthetik meg azokat a szentélyeket, köztük az Al-Aksza mecsetet, melyek letéteményesei Jézus, a Megváltó eljövetelének, akire várunk a Dadzsal elleni harcban.
Igen, mi muzulmánok Jézust várjuk, õ a mi megváltónk. A próféciákban szerepel a kor, amiben Dadzsal népe arany nap-jait éli (Golden Days), szerepel annak elkerülhetetlen pusztulása, azapokalipszis, és Jézus el-jövetele. Izrael népe is tudja ezt és mû apokalipszist rendez, melyben Dadzsal a maga irányába tereli a hatalmat hamis bizonyítékok alapján.
Hirtelen egyre több lelet, ereklye kerül elõ, újabb Tóratekercsek, Bibliák, melyek elemzésével bizonyítható Izrael népének meghatározó helye a világ társadalmain belül. Várjuk, hogy megtalálják azt a talán most CIA és
MOSZAD mûhelyekben készülõ autentikus Koránt is, melyet hirtelenséggel elõkerül és a világ médiáiban áthangolják muzulmán közösségeinket.
Tudatmódosítás. Ez a ma módszere. Hazugság és szisztematikus tudatmódosítás.
A konferencián videó üzenet formájában felszólalt Naszrallah sejk, a Hezbollah vezetõje. Beszédében kifejtette, hogy a palesztin nép ügye kerüljön be az Iszlám vallás doktrínái közé. Ne csak a síita, hanem a szunnita iskolák is tartsák napirenden és az iszlám tanításaiban doktrínaként szerepeljen (Akida) a palesztin kérdés. Ezt a felvetést a tudóstanács elfogadta.
Továbbá felszólított arra, hogy minden iszlám világban elért eredmény mellé sorakozzon fel az egész iszlám világ.
Jelenleg Irán hatalmas eredményt ért el az 5+1-el szembeni tárgyalásokon. Ennek sikerét az egész iszlám világon belül hangsúlyozni kell. Aki nem áll ki e mellé, az a cionista erõk oldalán sorakozik fel.
Az Iszlám egysége a fennmaradás záloga. Ma nincs külön szunnita, síita és ezer másféle iszlám. Ma csak iszlám, vagy cionista iszlám van, ahogy a kereszténység is ezen a határon
belül válik szét cionista és nem cionista kereszténységgé.
Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem cionista zsidóság is van. Ma minden kérdés globálisan vetõdik fel. A világ bomlasztó erõivel szemben együtt kell fellépni azoknak, akik nem akarnak a bomlasztó erõk vazallusaivá válni.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
monguzking
- 2015. September 11. 15:07:09
#2 |
postaimre
- 2015. September 11. 18:33:05
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.