Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Segélybiznisz: együtt kísért Horthy és Rákosi szelleme
Bizniszszocpol
A kormány felzárkóztatási programjának egyik központi eleme fordított elven mûködõ tanfolyam-szervezési akciózás: nem a képzést moderálja, hanem saját kádereinek pénzszerzési lehetõségeihez keres alkalmakat. A program nem illeszkedik úgy egy általánosabb szociálpolitikába, hogy a képzés valóban kitörési pont lehessen. Nem abból indul ki, hogy ki mire képes, csak azt mutatja: mire képes a hatalom, ha érdemi koncepciója még fügefalevélként sincsen. LÉVAI JÚLIA írása.
A Türr István Képzõ és Kutató Intézet (TKKI) egy ECDL- (európai számítógép-használói jogosítványt nyújtó) vizsgaközpont. Leírása szerint alaptevékenysége a felnõttképzés, amelyet „a kapcsolódó munkaerõ-piaci szolgáltatások ellátása révén felhalmozott tapasztalati tudás” alapján a felzárkózás-politikában való felelõsségvállalással egészít ki. Az intézménynek „természetesen” fideszes politikus, dr. Köpeczi-Bócz Tamás a fõigazgatója, és tíz területi igazgatósága van.
Harangöntés
Az eredetileg tehát számítógép-használói jogosítványosztásra hitelesített intézmény, a TKKI tavasszal a Balog Zoltán indította Bizalom és Munka címû, június végén lezárult szociálpolitikai program fõszereplõjévé vált: területi felzárkózási koordinációs központként mûködött.
Riskó Gáspár felvétele
Nézzük az intézmény honlapján közzétett beszámolók alapján: mit jelentett a szociálpolitikai akció során a TKKI szociális munkássá avanzsált szakértõinél az ígért „settlement jellegû” munka. (Settlement: közvetlen részvétellel segítõ, a kitörési lehetõségeket a kliens életmódjára, környezetére való rálátás alapján keresõ módszer.) Milyen problémákat és megoldási módokat találtak az általuk feltárt területeken? Mivel segítették a szegények egzisztenciális kitörését?
Ózdon bizony kiürült volna az Ifjúsági Klub, ha az intézet által megbízott személy nem viszi a gyerekeket múzeumba. „A kicsik között sokan vannak, akiknek nagyszülei az acélgyárban dolgoztak, megszûnése után azonban munkanélküliek lettek. A régi tárgyak, a munkások mindennapjairól szóló film és a tárlatvezetés azonban közelebb hozta a gyerekekhez a régmúlt idõket” – olvashatjuk az intézmény honlapján, a „szociálpolitikai” program beszámolójában. „Többen most jártak elõször múzeumban, ám a gyerekekre jellemzõ bátorsággal indultak el a folyosón a vetítõterembe, ahol egy 1953-ban készült dokumentumfilm mutatta be a gyári munkások mindennapjait és a harangöntés folyamatát” – írta a TKKI névtelen sajtómunkása a szegénységbõl való kitörés végeredményérõl.
Nyíregyházán az idõjárás nagyon megviselte a Búza téri piac kerítését. Ám a Bizalom és Munka program helyi résztvevõi, a „festõ- és mázoló-alapismeretek” tanulói mintaszerû munkával – idilli életképben egyesülve a piac népével – rendbe hozták. „Miközben a piaci árusok a portékáikat rendezgették hétfõn kora reggel Búza téri standjaikon, a kerítés mentén tucatnyi ember készült elõ aznapi munkájára... Kartonpapír-leterítés, ecsetválogatás, festékkeverés... a rozsda lekaparása és az alapozás után pedig megkezdõdött a kerítés zöldre festése. »Egészen pontosan a hatszázegyes számú zöld árnyalata« – pontosított a gyakorlati oktató.” A közmunka elvégzése során (merthogy ez az volt, és nem megélhetést biztosító program) szigorú, ám igazságos felügyelõk irányították a folyamatot, de azért barátságok is szövõdhettek.
Komlón húzósabb volt a helyzet: ott a lakók házait kellett behuzalozniuk, bevakolniuk és linóleumozniuk azoknak a leghátrányosabb helyzetû családoknak, amelyeknek a „felzárkóztatását a Bizalom és Munka program tûzte ki célul”.
A munka fizikai jellegének megfelelõen a családok férfi tagjai rendben fel is zárkóztak a lépcsõházakban és háztetõkön. Ám tevékenységüket nemcsak a „settlementisták”, hanem maga „dr. Garai Péter, a TKKI Pécsi Igazgatóságának elsõ embere” is felügyelte! A beszámoló helyi különlegességként említette, hogy „az építkezésen dolgozó férfiak mellett két hölgy is segédkezett”. A nehéz eszközök persze az õ felzárkózásukat ezúttal kissé korlátozták, de szerencsére a cikkíró megdicsérhette õket a szorgalmas takarítói munkájukért.
Integrált nõk
Valószínûleg több kitörési lehetõség jutott a nõknek Piskón, ahová a TKKI vetõmagot és – nyilván fizetett – dugványozó szakértõket vitt, a kihasználatlan földek bevetéséhez. Áldozatos munkájuk révén huszonnégy családban biztosított az idei nyárra a paradicsom-, paprika-, uborka-, tök-, répa- és salátatermés. Aki pedig elégedetlen azzal, hogy csak túléléshez, ínségprogramhoz kap segítséget, ne szülessen se nõnek, se szegénynek, se másra alkalmasnak.
Nyíregyházán a célt így határozták meg: „A Huszár- és a Keleti lakótelepen fejti ki integráló hatását.” A formát pedig így: „A szociális bérlakások felújításába ágyazott építõipari képzés.” Mindezek konkrét jelentése: a férfiak számára felkínálták a lehetõséget, hogy fizetett szakértõ vezetésével ingyen felújíthatják egymás lakásait. (Az integrált nõk takaríthattak.)
Viszont puccos, majális jellegû állásbörzét szerveztek a „felzárkózóknak”, mûsorral és ünnepélyes oklevélátadással. A segítõk megmutathatták, hogyan tudnak osztogatni és jutalmazni, a kliensek éltanulókként viríthattak. Itt már csak a „zakatolás” hiányzott, hogy sikeresen egyesítsék a horthyzmust a rákosizmussal. (Zakatolás: az ötvenes évek elején állami utasításra dívó gyakorlat. A dolgozók megfogták egymás vállát, és a „hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” kezdetû, majd az „egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte!” refrénbe torkolló dallal jártak körbe, hogy átérezzék az új rend erejét és az összetartozást.)
Több ezer ember gondjait kezelték ezekkel a megalázó hókuszpókuszokkal, és négyszáztízmillió forintot költöttek el (bizonyára jóhiszemû) klub- és tanfolyamvezetõkre, valamint néhány mázsa egynyári zöldség vetõmagjára.
Ínségprogram
„A megjelent munkaadókat pillanatok alatt nagy tömeg vette körbe – jelezte a beszámoló a munka nélkül lévõk jelentõs számát. – Mindenki türelmesen kivárta a sorát, hogy friss önéletrajzával jelentkezzen a zömmel építõipari segédmunkás helyekre... Az építésvezetõ olyan elégedett volt féléves munkájukkal, hogy több munkaszerzõdés is született.”
Hány szerzõdés született a felzárkóztató program egyetlen, érdeminek nevezhetõ aktusa során? Kettõ? Tizenkettõ? A TKKI honapján errõl – nyilván nem véletlenül – egy árva adat sincsen. Csupán egy árulkodó mondat: „A megváltozott életkörülmények jótékony hatása csak ezután fog igazán jelentkezni.”
Jótékony hatás? Munkanélküli emberek tömegét megszállta néhány államilag fizetett tanfolyamvezetõ. A férfiakat felparancsolta a létrára, a nõket be a kiskertbe, közben trükkökkel látta el õket arról, hogyan kell túlélni ideiglenesen a különbözõ szintû nyomorokat, mikor kell a boltba menni, hogy már utánuk vágják a szikkadt kenyeret. Aztán ünnepélyesen okleveleket adott át az ínségprogram legsikeresebb férfijainak, majd fölvette a honoráriumát, és elment.
A Balog Zoltán ötletébõl lett egyháztörvény azzal lehetetlenítette el az összes tényleges felzárkózást, képessé válást biztosító intézményt, hogy a fenntartói közül mindenkit bizniszegyháznak minõsített, aki nem a Fidesz támogatója. Majd útjára indított egy bizniszprogramot, amelynek egyetlen eredménye, hogy végrehajtói pénzt kaptak a szegények kioktatásáért és a reményeik szertefoszlatásáért.
Link
A kormány felzárkóztatási programjának egyik központi eleme fordított elven mûködõ tanfolyam-szervezési akciózás: nem a képzést moderálja, hanem saját kádereinek pénzszerzési lehetõségeihez keres alkalmakat. A program nem illeszkedik úgy egy általánosabb szociálpolitikába, hogy a képzés valóban kitörési pont lehessen. Nem abból indul ki, hogy ki mire képes, csak azt mutatja: mire képes a hatalom, ha érdemi koncepciója még fügefalevélként sincsen. LÉVAI JÚLIA írása.
A Türr István Képzõ és Kutató Intézet (TKKI) egy ECDL- (európai számítógép-használói jogosítványt nyújtó) vizsgaközpont. Leírása szerint alaptevékenysége a felnõttképzés, amelyet „a kapcsolódó munkaerõ-piaci szolgáltatások ellátása révén felhalmozott tapasztalati tudás” alapján a felzárkózás-politikában való felelõsségvállalással egészít ki. Az intézménynek „természetesen” fideszes politikus, dr. Köpeczi-Bócz Tamás a fõigazgatója, és tíz területi igazgatósága van.
Harangöntés
Az eredetileg tehát számítógép-használói jogosítványosztásra hitelesített intézmény, a TKKI tavasszal a Balog Zoltán indította Bizalom és Munka címû, június végén lezárult szociálpolitikai program fõszereplõjévé vált: területi felzárkózási koordinációs központként mûködött.
Riskó Gáspár felvétele
Nézzük az intézmény honlapján közzétett beszámolók alapján: mit jelentett a szociálpolitikai akció során a TKKI szociális munkássá avanzsált szakértõinél az ígért „settlement jellegû” munka. (Settlement: közvetlen részvétellel segítõ, a kitörési lehetõségeket a kliens életmódjára, környezetére való rálátás alapján keresõ módszer.) Milyen problémákat és megoldási módokat találtak az általuk feltárt területeken? Mivel segítették a szegények egzisztenciális kitörését?
Ózdon bizony kiürült volna az Ifjúsági Klub, ha az intézet által megbízott személy nem viszi a gyerekeket múzeumba. „A kicsik között sokan vannak, akiknek nagyszülei az acélgyárban dolgoztak, megszûnése után azonban munkanélküliek lettek. A régi tárgyak, a munkások mindennapjairól szóló film és a tárlatvezetés azonban közelebb hozta a gyerekekhez a régmúlt idõket” – olvashatjuk az intézmény honlapján, a „szociálpolitikai” program beszámolójában. „Többen most jártak elõször múzeumban, ám a gyerekekre jellemzõ bátorsággal indultak el a folyosón a vetítõterembe, ahol egy 1953-ban készült dokumentumfilm mutatta be a gyári munkások mindennapjait és a harangöntés folyamatát” – írta a TKKI névtelen sajtómunkása a szegénységbõl való kitörés végeredményérõl.
Nyíregyházán az idõjárás nagyon megviselte a Búza téri piac kerítését. Ám a Bizalom és Munka program helyi résztvevõi, a „festõ- és mázoló-alapismeretek” tanulói mintaszerû munkával – idilli életképben egyesülve a piac népével – rendbe hozták. „Miközben a piaci árusok a portékáikat rendezgették hétfõn kora reggel Búza téri standjaikon, a kerítés mentén tucatnyi ember készült elõ aznapi munkájára... Kartonpapír-leterítés, ecsetválogatás, festékkeverés... a rozsda lekaparása és az alapozás után pedig megkezdõdött a kerítés zöldre festése. »Egészen pontosan a hatszázegyes számú zöld árnyalata« – pontosított a gyakorlati oktató.” A közmunka elvégzése során (merthogy ez az volt, és nem megélhetést biztosító program) szigorú, ám igazságos felügyelõk irányították a folyamatot, de azért barátságok is szövõdhettek.
Komlón húzósabb volt a helyzet: ott a lakók házait kellett behuzalozniuk, bevakolniuk és linóleumozniuk azoknak a leghátrányosabb helyzetû családoknak, amelyeknek a „felzárkóztatását a Bizalom és Munka program tûzte ki célul”.
A munka fizikai jellegének megfelelõen a családok férfi tagjai rendben fel is zárkóztak a lépcsõházakban és háztetõkön. Ám tevékenységüket nemcsak a „settlementisták”, hanem maga „dr. Garai Péter, a TKKI Pécsi Igazgatóságának elsõ embere” is felügyelte! A beszámoló helyi különlegességként említette, hogy „az építkezésen dolgozó férfiak mellett két hölgy is segédkezett”. A nehéz eszközök persze az õ felzárkózásukat ezúttal kissé korlátozták, de szerencsére a cikkíró megdicsérhette õket a szorgalmas takarítói munkájukért.
Integrált nõk
Valószínûleg több kitörési lehetõség jutott a nõknek Piskón, ahová a TKKI vetõmagot és – nyilván fizetett – dugványozó szakértõket vitt, a kihasználatlan földek bevetéséhez. Áldozatos munkájuk révén huszonnégy családban biztosított az idei nyárra a paradicsom-, paprika-, uborka-, tök-, répa- és salátatermés. Aki pedig elégedetlen azzal, hogy csak túléléshez, ínségprogramhoz kap segítséget, ne szülessen se nõnek, se szegénynek, se másra alkalmasnak.
Nyíregyházán a célt így határozták meg: „A Huszár- és a Keleti lakótelepen fejti ki integráló hatását.” A formát pedig így: „A szociális bérlakások felújításába ágyazott építõipari képzés.” Mindezek konkrét jelentése: a férfiak számára felkínálták a lehetõséget, hogy fizetett szakértõ vezetésével ingyen felújíthatják egymás lakásait. (Az integrált nõk takaríthattak.)
Viszont puccos, majális jellegû állásbörzét szerveztek a „felzárkózóknak”, mûsorral és ünnepélyes oklevélátadással. A segítõk megmutathatták, hogyan tudnak osztogatni és jutalmazni, a kliensek éltanulókként viríthattak. Itt már csak a „zakatolás” hiányzott, hogy sikeresen egyesítsék a horthyzmust a rákosizmussal. (Zakatolás: az ötvenes évek elején állami utasításra dívó gyakorlat. A dolgozók megfogták egymás vállát, és a „hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” kezdetû, majd az „egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte!” refrénbe torkolló dallal jártak körbe, hogy átérezzék az új rend erejét és az összetartozást.)
Több ezer ember gondjait kezelték ezekkel a megalázó hókuszpókuszokkal, és négyszáztízmillió forintot költöttek el (bizonyára jóhiszemû) klub- és tanfolyamvezetõkre, valamint néhány mázsa egynyári zöldség vetõmagjára.
Ínségprogram
„A megjelent munkaadókat pillanatok alatt nagy tömeg vette körbe – jelezte a beszámoló a munka nélkül lévõk jelentõs számát. – Mindenki türelmesen kivárta a sorát, hogy friss önéletrajzával jelentkezzen a zömmel építõipari segédmunkás helyekre... Az építésvezetõ olyan elégedett volt féléves munkájukkal, hogy több munkaszerzõdés is született.”
Hány szerzõdés született a felzárkóztató program egyetlen, érdeminek nevezhetõ aktusa során? Kettõ? Tizenkettõ? A TKKI honapján errõl – nyilván nem véletlenül – egy árva adat sincsen. Csupán egy árulkodó mondat: „A megváltozott életkörülmények jótékony hatása csak ezután fog igazán jelentkezni.”
Jótékony hatás? Munkanélküli emberek tömegét megszállta néhány államilag fizetett tanfolyamvezetõ. A férfiakat felparancsolta a létrára, a nõket be a kiskertbe, közben trükkökkel látta el õket arról, hogyan kell túlélni ideiglenesen a különbözõ szintû nyomorokat, mikor kell a boltba menni, hogy már utánuk vágják a szikkadt kenyeret. Aztán ünnepélyesen okleveleket adott át az ínségprogram legsikeresebb férfijainak, majd fölvette a honoráriumát, és elment.
A Balog Zoltán ötletébõl lett egyháztörvény azzal lehetetlenítette el az összes tényleges felzárkózást, képessé válást biztosító intézményt, hogy a fenntartói közül mindenkit bizniszegyháznak minõsített, aki nem a Fidesz támogatója. Majd útjára indított egy bizniszprogramot, amelynek egyetlen eredménye, hogy végrehajtói pénzt kaptak a szegények kioktatásáért és a reményeik szertefoszlatásáért.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.