Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
El lehet menni: modern rabszolgatartás
Aki nem beszél elég jól angolul, annak a szállodák adnak munkát, de ez most a családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról - mondja Vojnár Éva, aki három éve takarít Londonban. Cikksorozatunk szereplõi mind sikeres magyarok, bár sokan néhány négyzetméteren laknak csupán és fizetésük alig több a minimálbérnél. Kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetõségek, ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon.
Vojnár Éva 2008 augusztusában egy bõrönddel érkezett Londonba. Mást nem hozott magával, de ennél jóval többet hagyott otthon: egy lakást, kiskorú lányát, és hárommillió forintnyi tartozást. Ha nem megy Londonba, az adósságok miatt mára már el kellett volna adnia a lakását.
Fotó: Stiller Ákos
A második mûszak után szakít ránk idõt. Esti munkahelyétõl pár percre, a Trafalgar téren egy lépcsõre ülünk. Általában tíz körül végez egy ötcsillagos szállodában, ahová délután ötkor futva érkezik, mert csak néhány perccel korábban fejezi be a munkát egy másik hotelben. Napi 15-20 szobát takarít ki, reggel 6-tól éjfélig tart a munkanapja. Mielõtt szobalány lett, regionális és helyi tévékben dolgozott, a rendezõasszisztensi széket cserélte törlõrongyra. Azt mondja, nem maradt más választása.
Kényszervállalkozóból hitelkálvária
Éva, ahogy a szakmában sokan, kényszervállalkozóként, színlelt szerzõdéssel dolgozott otthon egy állami cégnél, amíg emiatt eljárás nem indult ellene. Egy hosszadalmas per következett, amelyben nyolc év alatt elérte, hogy korábbi munkáltatója színlelt szerzõdését munkaviszonnyá minõsítse. Alighanem õ is azt hitte, ezzel vége a kálváriának, de az adóhatóság az évtizedes munkaviszony után be nem fizetett járulékokat is rajta követelte, mintegy 3 millió forintot. A nyertes per után a járulékok ügyében is bíróságra kellett volna mennie az állami cég ellen, de Évának addigra elege lett a pereskedésbõl, úgy döntött, inkább kifizeti a pénzt.
Lakására kölcsönt vett fel, fizetett. A törlesztõrészletek azonban csakhamar léket vágtak a családi büdzsén. Nem kellett matematikaprofesszornak lenni ahhoz, hogy az ember belássa: csak lefelé vezet az út. Egy kiskorú gyerekkel, és egy hitellel terhelt panellakással nem várta meg, amíg a devizaárfolyamok megduplázzák a részleteket, inkább csomagolt. Öccse már kint élt, nem ment a bizonytalanba. Azt gondolta, ha annyit dolgozik, mint otthon, az csak megéri majd. Mire az otthoni 40 ezer forintos törlesztõ 80 ezerre emelkedett, Éva már fontban kapta a fizetését.
Rendezõasszisztensbõl szobalány
Szerzõ:Bálint Csaba
További videók
Hangos képriportunkat teljes képernyõn is nézhetik!
"Persze nem ment minden simán, keményen meg kell dolgozni mindenért. Akárhová mész is, mindig az az elsõ kérdés, hogy honnan jöttél. Amit most csinálok, az a legalja. Aki nem beszél elég jól angolul, annak a szállodák adnak munkát, de ez most a családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról. A büszkeséget otthon kell hagyni. Egy könyvelõ is dolgozik a szállodában, ugyanezt csinálja õ is. Volt olyan munkahelyem, ahol kiközösítettek, úgy tettek, mintha nem értenék, amit mondok. Volt sírás is, minden. Nehéz volt beilleszkedni, és megszokni a nehéz fizikai munkát, de nem volt más választás."
Marad a fizikai munka
A szenvedést csak a pénz, a rég nem tapasztalt anyagi biztonság enyhíti. A fizetésébõl futja albérletre, rezsire, az otthon emelkedõ törlesztõrészletekre, sõt középiskolás lányának kiadásait is fedezni tudta. Arra már rég nem gondol, hogy saját szakmájában érvényesüljön. Megpróbálta, de nem ment. Csak úgy az utcáról nem könnyû jó állást szerezni, ami marad, az a fizikai munka, azt az angolok nem szeretik.
"Britet kiszolgálni nem látsz Londonban, azt mind a bevándorlók végzik. Ezt a sok alantas melót az angol nem csinálná meg, ez a mi szerencsénk, és ezért van munkánk. Aki legálisan van itt, az többet kap, de a gyárakban sokan feketén is dolgoznak röhejes 3 fontos órabérért. Ez a modern rabszolgatartás.”
Fotó: Stiller Ákos
Vojnár Éva már három éve takarít Londonban. A hitel lassan lejár, de eszébe se jut visszajönni Magyarországra. Inkább mindenkit kimenekítene magához. "Otthon most egy darabig nem változik meg semmi. A lányom már kijött, most kapott munkát, a barátjának is keresünk valamit. Hegesztõ, de nem beszél egy kukkot se angolul, így nehéz lesz. Ha tudna ezt-azt legalább, akár 20 fontot is kereshetne óránként. Dolgozott is három hetet, de nem fizették ki. Egyre nehezebb Angliában is, de még mindig jobb, mint otthon. Londonban is ugyanúgy pörgeted a mókuskereket, csak itt pénzt is kapsz érte. Nekem sincs már sok kedvem takarítani, egy kis vállalkozást indítanék inkább, valamilyen magyaros büfét talán, mert itt ehetetlen a kaja. Sokkal könnyebb belekezdeni, mint otthon, és nem az egzisztenciáddal játszol, ha vállalkozni akarsz."
Mibõl van a kerítés
Cikksorozatunk szereplõi mind sikeres magyarok, bár sokan néhány négyzetméteren laknak csupán és fizetésük alig több a minimálbérnél. Ez is több azonban annál, amit Magyarország nyújtani tudott nekik. Kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetõségek, ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon.
Nem az európai álmot, a mesés karriereket akarjuk bemutatni és nem is a szomorú történeteket. Hétköznapi sikertörténeteket kerestünk, tulajdonképpen jelentéktelen eredményeket, amelyeket idehaza mégis nehéz elérni. Igaz, Londonban sem kolbászból van a kerítés, szafaládéból van.
Link
Vojnár Éva 2008 augusztusában egy bõrönddel érkezett Londonba. Mást nem hozott magával, de ennél jóval többet hagyott otthon: egy lakást, kiskorú lányát, és hárommillió forintnyi tartozást. Ha nem megy Londonba, az adósságok miatt mára már el kellett volna adnia a lakását.
Fotó: Stiller Ákos
A második mûszak után szakít ránk idõt. Esti munkahelyétõl pár percre, a Trafalgar téren egy lépcsõre ülünk. Általában tíz körül végez egy ötcsillagos szállodában, ahová délután ötkor futva érkezik, mert csak néhány perccel korábban fejezi be a munkát egy másik hotelben. Napi 15-20 szobát takarít ki, reggel 6-tól éjfélig tart a munkanapja. Mielõtt szobalány lett, regionális és helyi tévékben dolgozott, a rendezõasszisztensi széket cserélte törlõrongyra. Azt mondja, nem maradt más választása.
Kényszervállalkozóból hitelkálvária
Éva, ahogy a szakmában sokan, kényszervállalkozóként, színlelt szerzõdéssel dolgozott otthon egy állami cégnél, amíg emiatt eljárás nem indult ellene. Egy hosszadalmas per következett, amelyben nyolc év alatt elérte, hogy korábbi munkáltatója színlelt szerzõdését munkaviszonnyá minõsítse. Alighanem õ is azt hitte, ezzel vége a kálváriának, de az adóhatóság az évtizedes munkaviszony után be nem fizetett járulékokat is rajta követelte, mintegy 3 millió forintot. A nyertes per után a járulékok ügyében is bíróságra kellett volna mennie az állami cég ellen, de Évának addigra elege lett a pereskedésbõl, úgy döntött, inkább kifizeti a pénzt.
Lakására kölcsönt vett fel, fizetett. A törlesztõrészletek azonban csakhamar léket vágtak a családi büdzsén. Nem kellett matematikaprofesszornak lenni ahhoz, hogy az ember belássa: csak lefelé vezet az út. Egy kiskorú gyerekkel, és egy hitellel terhelt panellakással nem várta meg, amíg a devizaárfolyamok megduplázzák a részleteket, inkább csomagolt. Öccse már kint élt, nem ment a bizonytalanba. Azt gondolta, ha annyit dolgozik, mint otthon, az csak megéri majd. Mire az otthoni 40 ezer forintos törlesztõ 80 ezerre emelkedett, Éva már fontban kapta a fizetését.
Rendezõasszisztensbõl szobalány
Szerzõ:Bálint Csaba
További videók
Hangos képriportunkat teljes képernyõn is nézhetik!
"Persze nem ment minden simán, keményen meg kell dolgozni mindenért. Akárhová mész is, mindig az az elsõ kérdés, hogy honnan jöttél. Amit most csinálok, az a legalja. Aki nem beszél elég jól angolul, annak a szállodák adnak munkát, de ez most a családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról. A büszkeséget otthon kell hagyni. Egy könyvelõ is dolgozik a szállodában, ugyanezt csinálja õ is. Volt olyan munkahelyem, ahol kiközösítettek, úgy tettek, mintha nem értenék, amit mondok. Volt sírás is, minden. Nehéz volt beilleszkedni, és megszokni a nehéz fizikai munkát, de nem volt más választás."
Marad a fizikai munka
A szenvedést csak a pénz, a rég nem tapasztalt anyagi biztonság enyhíti. A fizetésébõl futja albérletre, rezsire, az otthon emelkedõ törlesztõrészletekre, sõt középiskolás lányának kiadásait is fedezni tudta. Arra már rég nem gondol, hogy saját szakmájában érvényesüljön. Megpróbálta, de nem ment. Csak úgy az utcáról nem könnyû jó állást szerezni, ami marad, az a fizikai munka, azt az angolok nem szeretik.
"Britet kiszolgálni nem látsz Londonban, azt mind a bevándorlók végzik. Ezt a sok alantas melót az angol nem csinálná meg, ez a mi szerencsénk, és ezért van munkánk. Aki legálisan van itt, az többet kap, de a gyárakban sokan feketén is dolgoznak röhejes 3 fontos órabérért. Ez a modern rabszolgatartás.”
Fotó: Stiller Ákos
Vojnár Éva már három éve takarít Londonban. A hitel lassan lejár, de eszébe se jut visszajönni Magyarországra. Inkább mindenkit kimenekítene magához. "Otthon most egy darabig nem változik meg semmi. A lányom már kijött, most kapott munkát, a barátjának is keresünk valamit. Hegesztõ, de nem beszél egy kukkot se angolul, így nehéz lesz. Ha tudna ezt-azt legalább, akár 20 fontot is kereshetne óránként. Dolgozott is három hetet, de nem fizették ki. Egyre nehezebb Angliában is, de még mindig jobb, mint otthon. Londonban is ugyanúgy pörgeted a mókuskereket, csak itt pénzt is kapsz érte. Nekem sincs már sok kedvem takarítani, egy kis vállalkozást indítanék inkább, valamilyen magyaros büfét talán, mert itt ehetetlen a kaja. Sokkal könnyebb belekezdeni, mint otthon, és nem az egzisztenciáddal játszol, ha vállalkozni akarsz."
Mibõl van a kerítés
Cikksorozatunk szereplõi mind sikeres magyarok, bár sokan néhány négyzetméteren laknak csupán és fizetésük alig több a minimálbérnél. Ez is több azonban annál, amit Magyarország nyújtani tudott nekik. Kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetõségek, ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon.
Nem az európai álmot, a mesés karriereket akarjuk bemutatni és nem is a szomorú történeteket. Hétköznapi sikertörténeteket kerestünk, tulajdonképpen jelentéktelen eredményeket, amelyeket idehaza mégis nehéz elérni. Igaz, Londonban sem kolbászból van a kerítés, szafaládéból van.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2012. August 01. 15:09:42
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.