Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Hungaricum

A hajnal a buszon ért. Prága, majd Brno, Pozsony, Gyõr és végül Budapest. Újra az otthoni levegõ. Kicsit fura újra érteni minden szót, minden gesztust, de valahogy érzem legbelül: idegen vagyok, de mégis otthon.

Belépek egy kis szórakozóhelyre, a pultos épp a kiadóablakot sikálja, odasétálok és csendesen, de jól érthetõen köszönök. A lány félvállról oda dob egy hellót, majd sikál tovább. Csatlakozik egy barátnõje és eléggé hangoskodva beszélgetik a tegnap estét, és hogy Alekosz így, Való világ úgy. Figyelem felkeltésbõl megköszörültem torkom, és hogy leessen a tantusz újra köszöntem. A pultos lány nagy sóhajjal letette a szebb napokat látott rongyot, majd egy kicsit agresszív beütéssel hangjában megkérdezte: mit adhatok. Kávét kértem, tejjel, és 2dl Colát. Megkapom az italokat, természetesen a számla kíséretében. 650 Ft leteszem az ezrest és várok. A lány bekasszázza, a pénzt majd megy tovább sikálni. Finoman jelezvén a hölgy felé, várnám a visszajáróm, ö tettetett meglepetéssel, kinyitja a kasszát, motyog valami bocsánatfélét, és vissza ad 250 Ft-ot. A százas miatt már nem szóltam, csak sóhajtottam: itthon vagyok.

Irány a Keleti pályaudvar, metró, kis séta. A keleti elõtt 3, igen derekasan megtermett rendõr várakozik, járõrök. Megállok rágyújtani, a rendõrök egyike kiszúr magának és figyeli minden mozdulatom. Rámosolygok és szívom tovább a cigarettámat nyugalommal, és tettetett érdektelenséggel nézelõdök a jövõ menõ sokaságban. Megfáradt arcú emberek hömpölyögnek ki-ki a saját gondolataiba mélyedve igyekszik célja felé. Majd hirtelen az egyik derék rendõrünk int a feltehetõen felettese felé, hisz a Metro lejáratban egy bûnözõ, egy népellenség KOLDULNI MER! Rendünk bátor õrei mind a hárman odalépnek, igazoltatják a szerencsétlen nyomorultat, akinek minden ingósága, egy Spar–os nylon zacskóban felelhetõ. Szó szót követ, majd megegyeznek 6000 Ft birságban.
Mindeközben a rendõrök háta mögött kb. 15-20 méterrel (a keleti elõtti buszmegállóban) egy vezetõi képességekkel nem nagyon megáldott hölgy, 30 méteren kb. 25 KRESZ szabályt megsértve végül is beleütközik egy a lámpánál várakozó autóba. Rendõreinknek sem a csattanásra, sem azt, azt követõ perpatvarra a szemük sem rebben, hiszen õk intézkednek, és kell három rendõr egy 60 év körüli koldus megalázásában. Itt megjegyezném, arról lehet vitázni miért nincstelen, miért szorult a perifériára, de a tény, tény marad, nem azért koldul, mert van pénze akár enni, akár inni, vagy ki tudja, mire kéreget. Ezen rendõri intézkedés közel 25 percet vett igénybe, s mikor átadták a csekkeket, elindultak a koccanás felé, majd miután szemrevételezték az autókat, egy kérdést tettek fel a károsultnak, majd igenültség és düh volt a férfi szemében, s bár a válaszát nem hallottam, a rendõrök sarkon fordultak és elmentek.

Keleti. A vonatom épphogy csak elérem, de élvezem a fárasztó út minden percét, hisz az otthonom, a szülõvárosom felé igyekszem.
Elindulunk, egy rokonszenves kalauz, igen udvariasan kéri a menetjegyemet, majd kis csevegés, udvarias elválás. Kilépek az utazótérbõl és a mellékhelyiség felé veszem az irányt, meglepetés(!) a WC tiszta és használható. Dolgom végeztével visszalépek a helyemre, és a vonat mintha megérezte volna mindezt, lassítani kezdett. zsibongás, felszállás, népes kis család , de nem lépnek be az utastérbe, az ajtónál várakoznak, és épp azt beszélik hogyan verjék át a „kallert”. „ megálló és a család elhagyja a jármûvet. Újra a toalett felé veszem az irányt, belépek.

Elképesztõ látvány tárul elém. A nem is olyan régen tisztának és használhatónak titulált mellékhelyiségben egy tájkép fogad csata után. A WC teletömködve csomagolópapírral, frissen összefirkált falak, a napraforgómag szétköpködve, cigarettacsikkek, üdítõs flakonok. megkerestem a kalauzt, és jelentettem, amit találtam.
Vegyes érzelmekkel az arcán méregeti azt, amit normális ember gyomra nem igazán venne be. Rám néz, majd szomorkásan annyit mond:” mit tehetnénk? ez van , s ha szólni merünk, utána retteghetünk. „majd szól egy kollégájának, és valamennyire használhatóvá teszik a toalettet.

A vonat lassít, már érzem az egri levegõt, a fûszeres illatokat, s a rég nem látott táj feledteti kis idõre azon kellemetlenségek sorát, amelyek kíséretében eljutottam haza. Esteledik, s épphogy csak lezuhanyoztam már pezsgett is a vérem, hogy újra a szülõvárosom utcáit róhassam. Felhívtam pár barátom, és elõször velük találkoztam, egy régen nem látott kis lakásban, mely olyan sok emléket és vidám percet õriz. Éjfél, „na, kapjuk a nyakunkba a várost” felkiáltással, a jó kis pálinka elfogyasztása miatt érzett hévvel, elindulunk. Szombat hajnal. Meglepetésemre a tolongó kisváros utcái üresek, a régi szórakozóhelyeink, szinte konganak az ürességtõl, csak a helyi disco elõtt ténfereg néhány részeg tini. A régi helyek régi arcok, új panaszok. „nincs pénze az embereknek, már mindenki befásult, szinte alig járnak szórakozni.” ilyen és ehhez hasonló panaszok mindenhonnan. Szomorúan konstatáltam, hogy a beígért változás eljött ugyan, csak épp azt felejtették elmondani: Minden rosszabb lesz. Szüleimmel, szinte minden hétvégén elmehettünk étterembe enni, persze nem bélszint vagy osztrigát, de egy-egy jó brassói, vagy Jókai bableves, és somlói. Most? Ételfutár, napi 300 Ft, egy leves és valami föltel, napi egyszeri étkezés, a nyugdíjasoknál fûtetlen lakás, és természetesen kongó élelmiszer boltok. Áru van ugyan, csak vásárló nincs. Az a kevéske ami van, épp csak a fennmaradáshoz elég. Ez lenne hát a nagy forradalom? Ez lenne az Új Magyarország? Amig Cruislerekkel, és Audikkal furikáznak az „alkotmányozó” honatyák (akik nem alkotmányoznak, kivonulnak, de a fizetésük megkapják persze. Kérdem, melyik melós kapja meg a bérét, ha szól a fõnökének: „ebben a munkafolyamatban nem vagyok hajlandó részt venni „és elmegy?). Amikor egy millió forint csak a jármû fenntartása, amikor 2-3 helyrõl veszik fel a fizetésüket, a érdembeli munkavégzés nincs, eközben a nyugdíjasok, idõsek , a szociális háló szélére kerülnek, és lassan ellehetetlenedik az életük, fûtés nélküli lakásban kell élni, s választani kell a gyógyszert vegye meg vagy egyen. Amikor a rendõrség a segítõket vegzálja és nem azt aki bûnös, akkor én már csak keserûen mosolygok. Az új rend lett a hungaricum, nem a Boci csoki, a Túró Rudi. Ezeket már eladtuk.
A lelkünket is.

By: Smokedcat

Hozzaszolasok

3183 #1 3183
- 2011. April 23. 14:55:22
Kedves Gyaur,
Elõször is köszönöm , hogy vetted a fáradságot és elolvastál.De sajna itt ott ki kell, hogy javítsalak. Bár igaz, hogy négy éve élek Londonban, tökéletesen tisztában vagyok azzal milyen politikai, szociálpolitikai, és közhangulati problémák, viszonyok vannak ma Magyarországon.Rendszeresen blogolok(politika), forumozok(ismét csak politika) igy nem tehetem meg, hogy nem vagyok szinte naprakész.Nem kívánok sem nagymagyarkodni,sem okoskodni, azt tegyék a divathuszárok, én egy külföldön élõ magyar szemével nézem az otthont, s az emlékeimet viszonyítom a hazalátogatások tapasztalataival, illetve irom le-mondom el véleményemet. Ha megengeded reagálok az általad leirtakra. A rendör kérdés papirmunka...

Nos.. Ha egyszer Londonban jársz látogass meg az étteremben ahol dolgozom, és ha rendelsz egy kávét vagy épp enni, ki fognak szolgálni, még-ha mûszakváltás is van. Senki nem fogja azt mondani nem szolgállak ki, mert lejár a mûszakom és nem akarok mosogatni mûszak után.Bocsáss meg a félre értem de a Rendörség nem a rendet hivatott védeni?A Rendõrség arra esküszik fel, hogy nem védi meg a polgártársait, vagy épp elmegy dolgok mellett mert sok a papírmunka? Vagy arra, hogy védi az elesetteket, szolgál és véd?De tudod mit?Mondja el annak ,hogy sok a papírmunka, akiknek egy élet munkáját szétlopják, akiknek a családtagjait megölik, stb.

"Én is Pesten járok, de igyekszem a saját gondolataimba merülni, mint látványosan kiakadjak. " Erre csak annyit reagálok, hogy meglátásom szerint addig amíg az emberek , mint te is, inkább lesütik a szemüket és nem foglalkoznak dolgokkal, ( ami nem a látványos kiakadást jelzi) mert mindent lehet csak kulturált formába kell önteni,addig nem csak a kávézásnál vernek át egy százassal, hanem eladják a talpad alól a földet... Jah hogy már folyamatban?.... Megéri nem foglalkozni vele...
Tisztelettel: Smokedcat
2928 #2 2928
- 2011. April 23. 15:20:08
Meglátásom szerint könnyû leszólni a szerinted lesütött szemmel járókat, ha csak látogatóba jársz Magyarországra, kedves Füstölgõ.
1866 #3 1866
- 2011. April 23. 15:28:03
Smokedcat ezzel csak az a baj, hogy Te a 4 év alatt ha évente 1-2-szer hazajössz, felháborodsz valamin, mi 20 éve naponta 50-szer háborgunk, szinte folyamatosan, és a lelkünk halálra van mérgezve!!! Sajnos már természetes védekezés állapotában viselkedünk így, mert különben beleõrülnénk.Egyébként meg egyáltalán nem tisztellek, mert itt hagytad az országot, és kintrõl ugatsz Sad
32 #4 32
- 2011. April 23. 15:32:41
gyaur, Smoked Cat megválaszolt neked, de azt én is megkérdezem, hogy ezzel a hozzászólásoddal mi volt a célod? Cat bemutatta azt a kontrasztot, amit csak akkor tapasztal meg az ember, ha egy idõre eltávolodik a hazájától, majd visszatér. Igen fájdalmas, és mi akik benne élünk, szinte már észre sem vesszük. Rossz helyen csapkodsz.
Most látom, hogy a többi csapkodó is megérkezett! Miért azt ütitek, akinek szintén fáj?
2 #5 Olvaso
- 2011. April 23. 15:41:48
Úgy néz ki, hogy tényleg az van, hogy a sötét szobában egymásnak koccannak a denevérek.
gabi, elmentek a kutyuk, nem baj?
3183 #6 3183
- 2011. April 23. 15:41:57
pyro master,
nem hinném hogy négy év olyan nagy idö lenne, és nagyon sok barátom nem jár lesütött szemmel, érdekes módon mind egytöl egyig vállalja a véleményét.
Kedves Angelika,
Ha már itt tartunk, ugylátom kettönk közül én tudok csak kulturáltan anyázni, de pofázni, ugatni végképp nem szoktam, az hogy volt egy lehetöségem és kijöttem dolgozni, hogy el tudjam tartani a családom, és a beteg édesanyám, hát aki nem ezt tenné, az nem tudom ember e. S csak adalékként nem kértem hogy tisztelj, de ha szerinted nem igaz amit irtam , vagy valótlant állitottam , vagy sérti a Magyarságod, hát bocs. Ettöl függetlenül ez a véleményem, és vállalom. Kérdezem, jobb lenne ha nem érdekelne, és sz**nék bele, mondván ohh lesütöm szemem mert már ugysem magyarországon vagyok? Ahol a szív ott a haza mondják! Magyarnak születtem, és legyek bárhol a világban magyarként fogok élni és gondolkodni, nem az én hibám hogy nem lehet megélni magyarországon, nem az én hibám, hogy a szociálpolitika nem hogy segitene, csak még mélyebbre löki az embereket, és az sem az én hibám, hogy az elmult években több mint 3x növekedés volt a külföldi munkavállalók számában. Rgo akkor a te feltevésed szerint kedves Angelika, minden nem otthon élö magyar veszitse el állampolgárságát,identitását, mert nem fog cigánymintára megélhetési gyerekcsinálásba, vagy nem akar éhezni. De mindenesetre köszönöm neked is hogy végig olvastál.
89 #7 89
- 2011. April 23. 15:46:01
ugat? mekkora bunko vagy te angelika.
de legalabb ö ismeri Imre oldalat nem ugy mint sokan azok akik otthon elnek es egy szart sem tudnak hogy mi a franc törtenik egyeltalan.
32 #8 32
- 2011. April 23. 15:50:35
Imre, örülök, hogy jó helyre kerültek. Ha így folytatódik, nekem is kereshetsz egy gazdit, aki befogad kutyának! Ígérem csak akkor fogok ugatni, ha erre kifejezetten felszólítanak, evés után pedig még a kezét is megnyalom, csak farkcsóválást ne kérjen tõlem!
362 #9 362
- 2011. April 23. 16:02:05
Áldás mindenkinek.
Én ismerem SmokedGabit,és csak annyit mondhatok h sokan tanulhatnátok tõle.
Ne bántsátok!!!
Nem ezt érdemli.
Olvassátok a cikkét kicsit higgadtabb fejjel,mert nem ír baromságokat.
Mindazonálltal Õ is tud nekünk itthoniaknak segíteni ha "oda kerül a dolog"
Nem akarom fényezni Gábor barátomat de sokat tanulhatnátok tõle,és itt nem arra gondolok,h elment londonba dolgozni.
Feltételezem,h egyik-másik hozzászólónál (mossad) értelmesebb,és ami a hazafiasságát illeti,sokat tesz-tett Õ is a Magyar nemzetért.. Lásd:

http://smoky79.blogspot.com/

Áldás.
Oroszi Gábor,Mezõfalva
2 #10 Olvaso
- 2011. April 23. 16:10:06
oroga, nem hiszem, hogy meg kell védeni. Aki járatos a netes felületen, annak tudni kell kezelni a helyzetet. Én már csak mosolygok, mert általában olyanok akadnak össze, akik külön-külön egyenként is teszik, amit kell és "tökös" gyerekek. Ez nem véletlen. Olyan "magyar virtus", és tényleg nem kell sértõdni, mert maholnap hullákat kell közösen pakolni és azt is nevetve!
Én nagyon otthonülõs vagyok, de néha nem árt kimozdulni, hogy aztán más szemszögbõl is megillessem a már megszokottnak tûnt helyzetet.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.08 masodperc
657,415 egyedi latogato