Angol : privitívusz maximusz .
Angol láb : fut . mivel fut az ember ?: alábával az istenverte vad barmai

Egy nagy lóizét!
Elõbb magyarul tanuljanak meg tisztességgel! Itt van élõ példának Nyilas "muszály" szava.
Amit bizony muszáj j-vel írni
Borzalmas helyesírási hibák vannak a nagy többség írásában, a szó jelentésének nem ismerésébõl fakadó fogalmazási és szótévesztési hibákról nem is beszélve (gondolok itt elsõsorban a megtanulhatatlannak látszó egyelõre-egyenlõre következetes felcserélésére).
Folytassam? Legyen. Folytassa-fojtassa. Sújt-súlyt.
Na jó, nem folytatom.
Az nem biztos, hogy a nyelvtudás hiányára fogható az a jelenség, hogy sok ember egy egyszerû tõmondatot is nehezen értelmez, nem beszélve összetett mondatokról, de egy hosszabb körmondat sokaknak igazi kihívás; nem tudják helyesen kezelni az írásjeleket, keverik a mind-mint szavakat, sorolhatnám hosszan.
Szóval elõször magyarul, pontosan, szépen.
Az idegen nyelveket majd utána.

Most nézem, Imrének pontosan az a véleménye, mint nekem. Csak nem morog annyit, mint én

aki oroszul - egy kis grúzzal keverve - akar tanulni
http://jovonk.info/2011/07/25/csecsen...-varosharc
nézze meg!

de elõtte ezt

http://www.indavideo.hu/video/Grozny_...secsenfold

Igazat adok az elõttem szólónak: Angollal elég jól elboldogul az ember. Ha az ivritet is mellétanulja, az már a menyország.

Az optimisták angolul tanulnak.
A pesszimisták héberül tanulnak.
A realisták lõni tanulnak.
Én realista vagyok. És te?

Tûzmester!

Köszönöm a javítást! De én meg ilyen idegen nevet nem választottam volna! Ha már magyarul...

A nyelvtanulással kapcsolatban pedig eszembe jut, hogy élethosszig tartó tanulás a jelszó. De hiába tanulunk látástól-mikulásig, ettõl még nem lesz munkája a sokszakmásnak, csak az oktatási üzlet virágzik. No nem a tanoroknak. Arra is emlékszem, mikor gyermekkoromban anyám dörmögött, hogy minek az a sok technikus és mérnök, mindnek csak az íróasztalra fáj a foga. Dolgozni meg nem akar senki. Lám, azóta hova jutott a világ? Most már aki örülne a munkapadnak annak sem jut munka, íróasztalról meg nem is beszélve. Ilyenkor az juthat az észbe, hogy az átkos középkorban az a szólás járta, szántóvetõnek nem kell foglalkoznia a betûvetéssel. Most tud írni- olvasni és számolni, esetleg még nyelveket is, de segélyezésre szoruló proletár a városban, vagy éppen a devizahitel cspdájában vergõdik. Akkor nem egy átverés volt ez az egész tanulósdi? Mert hagyták volna a barázdában, most lenne mit enni adni a családjának! Ne tagadjuk, láthatóan a jelen helyzet elõkészítésére volt ez kitalálva. Mert mi is történt? Volt az elemi négy osztálya kötelezõen, utána a polgári négy osztálya választhatóan. Akinek érettségije volt, az már szinte belépõ volt az úri osztályba. Az egyetem pedig az önálló szaktudás garanciáját adta. Aztán kötelezõ lett a nyolc osztály és minden faluban, tanyaközpontban volt iskola. Késõbb, a pénzügyi nehézségekre, a magasabb színvonalú oktatás igényére hivatkozva összevonással megszüntettek iskolákat. Aztán a közlekedési lehetõséget is megszüntették. Közben mantrázták az oktatás szerepét az egyéni életkilátásokban. Késõbb megemelték a kötelezõ oktatásban való részvétel idõtartamát. Mára elõállt az a helyzet, hogy miközben egyre képzettebnek gondoljuk magunkat, gyermekeinket, rájövünk, hogy ebbõl nem lehet megélni. Nekünk. Közben példálóznak a nyelvtanulás fontosságával, miközben odadörgölik az orrunk alá, hogy a magyar nyelv mennyire nehéz a külföldieknek. Nehogy az anyanyelvünk szépségének és fontosságának tudatával élhessünk. De nézzük csak, miért is tartják annyira fontosnak az idegen nyelvek tanulását? Elég ha elõveszünk egy nyelvkönyvet. Utazással, vásárlással, szállodai, éttermi, idõjárással kapcsolatos párbeszédekkel van tele. Ha nem utazni akarunk, akkor a szakmai tájékozódás, a munkavállalás lehetõségének említése az általános. Ha mindezeket szemünk elõtt felsorakoztatjuk, nem nehéz felismerni a szándékot. Utazz magyar külföldre, vásárolj, pihenj, szórakozz, láss világot! Költsd a pénzedet, ha van! Ha nincs, akkor olcsóbban adjuk mint a hazait, csak utazz! Lásd, hogy mennyivel szebb, jobb és fõleg boldogabb az élet odakint, mint nyomorúságos hazádban! Aztán, ha már eleget láttál és odahaza már végképp semmi esélyed az életre (mert semmit nem bízunk a véletlenre!), akkor gyere külföldre és vállalj munkát nálunk! Késõbb hozhatod a családodat is! Az a lényeg, otthon minél kevesebben maradjatok, kell a hely másoknak!

A nyelv gondolkodási megállapodást is jelent használói számára. A Kárpát-medence magyarító képessége, mely az ide telepített idegeneket néhány emberöltõ alatt magyarrá gyúrta, valószínûleg nyelvünknek is köszönhetõ. Az idegen nyelvek tanulásának folyamatos erõltetése eme feltételezésemet erõsíti, egyben pedig azt a gyanút ébreszti, hogy ezúton kívánják a magyarság beolvasztó képességét gyengíteni. Ugyanis gondoljunk csak bele! Aki idegen nyelvet bír, attól a nyelvtanulást elutasító érvet senki nem fog hallani. Tehát amint az idegen nyelvek bírása a népesség egy jelentõs részénél ténnyé válik, úgy számíthatunk a mennyiségi tényezõ minõségivé válására, amint azt megtanították nekünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kárpát-medence megszûnik magyar nyelvû lenni. Megszûnik a magyarság beolvasztó képessége, szabad prédává válik a nép. Senki nem fogja átörökíteni az õsi kultúrát, a mindenség leírásának képességével bíró nyelvet. A mindenség idegenné válik és elidegenedik tõle az utolsó ember is, aki a kapcsolatot a kozmosszal az anyanyelvén keresztül tartotta. Az ember végképp elidegenedik a világegyetemtõl, végképp kiszolgáltatottá válik. Ez a felelõssége a magyar népnek, amelyet nyelvének megõrzésével kell felvállalnia! Ez a felelõsség pedig azt jelenti, hogy a nyugaton vállalható munka, biztosabb megélhetés, nyugati nyaralás és bevásárlás lehetõségének elutasítását a nyelvtanulási szokásokon keresztül is nyilvánvalóvá kell tennünk. Mert ha a csábításnak engedünk, hamar az egykori szántóvetõ sorsára jutunk mindannyian. Tudunk idegen nyelveken beszélni, de se hazánk, se megélhetésünk ettõl nem lesz, mert ennek elvétele a cél eme körmönfont módszerrel is. Az tanuljon nyelveket, akinek az egész világ a hazája! Aki pedig itt akar élni, dolgozni az tanuljon meg magyarul! Kérni, köszönni, üdvözölni. Ez a legkevesebb, de ebbõl nem szabad engednünk!

A magyar nyelvet -olvastam ilyen véleményt- nem földi eredetûnek tartják egyesek. Kiss Dénes és Varga Csaba nyelvkutatók matematikai logikát mutattak ki benne. Géczy Gábor a rovás ABC jeleinek számosságában a kvantum mechanika által megismert részecskék számosságát és tulajdonságait és csoportjaikat fedezte fel. Erre alapozza véleményét, miszerint a magyar nyelv a világegyetem leírásának legmegfelelõbb eszköze. Mi úgy tanultuk, a matematika ez az eszköz. GG erre azt mondja, ha így lenne, a csecsemõ elõbb tanulna meg köbgyököt vonni, mint beszélni. Van benne valami! Tehát a magyar nyelv a világggal való harmónia megteremtésének eszköze! Ezen keresztül értjük meg a világot és tudunk ráhangolódni tetteinkkel.

A zsidóságról sok minden elhangzott már. Arról még nem nagyon hallottam, hogy a zsidóság élõsdi létmódjának okául a természettel, a kozmosszal való nem megfelelõ, hibás kapcsolatot lehet okolni. Véleményem szerint pedig ez így van. Az õsnép a természettel való harmónia révén képes volt többet elvenni, mint amennyit munkájával befektetett. Példa erre a Kárpát-medence halgazdagsága, amit a középkorban még úgy írtak le, hogy a folyókban kétharmad rész a hal és csak egy harmad a víz. Ezt az ártéri gazdálkodás, a fok-rendszer mûködtetése tette lehetõvé. (Többet errõl: Molnár Géza, YouTube) Tehát volt az õsnép, amelyik a természettel való harmónia révén könnyedén szerezte meg javait. Aztán jöttek azok, akik az egészbõl semmit nem értettek, de mindent akartak. Még ma is itt tartanak. Nyelvünk elvesztével mi is közéjük sorolódunk. Semmit nem fogunk megérteni a világból, hasonlóan hozzájuk.

Pyro master:

-Nem szeretem, hogy ha valaki a másik helyesírásán kötözködik. Nyugodtan élcelõdjél az enyémen is, ha ettõl érzed elégedettnek magad!... Mert egyrészt gondolom Te sem vagy tökéletes. Vagy igen? Ha tökéletes vagy, akkor nem szóltam.

Másrészt meg a magyar nyelv kimondottan nehéz ilyen szempontból! És nekem nagy általánosságban nem az a lényeg, hogy a szabályok tömkellegét bemagolja valaki és felmondja emlékezetbõl a legjelentéktelenebb részleteket is, hanem az, hogy a lényeget zsigerbõl, ösztönszerûen érezze!... (És most nem feltétlenül (csak) erre a témára gondolok.)

Nem akarlak megbántani, ne érts félre, mert elismerem, hogy kb. olyan 10 % -ban van igazság abban amit mondasz, hogy lehetõleg törekedni kell a pontosságra! De ennek ellenére azért szerintem meg ezt egy bizonyos ponton túl talán el kell fogadni, hogy az emberek többségének soha sem lesz tökéletes a helyesírása, nem kell lehetetlen elvárásokat támasztani az átlaggal szemben, mert a magyar nyelv tényleg elég nehéz ilyen szempontból.

Jó, persze ha valaki irodalmi mûalkotást, hivatalos okiratot, stb.-t, készít, akkor tényleg nem árt, ha pontosságra törekszik. De ha valaki csak egy egyszerû hozzászólást ír egy cikk alá, akkor ott ez szerintem talán nem olyan nagy baj, ha valakinek nincs ideje kijavítani a gépelési hibákat.

Jó, nem azt mondom, hogy a mûveletlenség erény, meg hogy akkor mindenki írjon minél rosszabbul, olvashatatlanabbul értelmetlenebbül :D! Mert persze törekedni kell lehetõleg az olvasottságra és a helyesírásra! Nyilván nem azt mondom, hogy akkor most fekete pákót kell példaképnek állítani!!! :D Mert az meg már a másik véglet...


De a mûveltséggel való fölényeskedés meg tudjuk, hogy kiknek a szokása!...
És most nem azt mondom, hogy Te zsidó vagy, ne érts félre! De a mûveltséggel való fölényeskedés, a tudálékosság, a magunkat másoknál mindenben okosabbnak való láttatása, igen is szerintem tipikus zsidó szokás!!!... (Ezt nem fogom visszavonni, még akkor sem, ha sértõdés lesz belõle.) Még akkor is, ha a magyar nyelvrõl van szó!!... Tudod, milyen okos Nobel-díjasok, meg milyen rettentõ mûvelt talmudisták!!! Értitek, hogy mirõl beszélek?... Meg hogy õk ötezer éves kultúra!!! Bizony.

Másrészt meg ha valaki a mûveltséggel jön, akkor ezek után talán azt is illik tudnia, hogy
a diszlexiásoknak, diszgráfiásoknak meg nagyon sokszor különleges, átlagot meghaladó szellemi képességeik vannak más tulajdonságokban!!! Lehet, hogy valamiben gyengébbek adott estben, hogy nincs érzéke a helyesíráshoz, stb.-hez valakinek, de lehet, hogy kétmilliószor jobb a memóriája vagy a fejszámoló képessége, stb. Autistáknál tudtommal ez állítólag így van sokszor!!! Most akkor a Te megnyilvánulásod után én meg nagy szerényen mondhatnám azt, hogy én ezt meg onnan tudom, hogy olvastam ezekrõl. Mondhatnám?... De nem mondom, mert én sem tudok mindent... Erre mindig ezt szoktam kérdezni, ha valaki elkezd a másik helyesírásán élcelõdni, hogy akkor vajon kell-e ezt is tudni, hogy sokszor vannak ilyen esetek is. Vagy akkor ezt már nem kell tudni?

Jó, persze fontos a helyesírás, de szerintem attól még nem kellene feltétlenül basztatni a másikat. Kivéve ha Te tökéletes vagy, akkor nem szóltam.

De Nyilassal 90%-ban egyetértek lényegileg. Mert egy kicsit tudok angolul (ha nem is tökéletesen), és bár persze az nyilván hasznos, ha el tud olvasni az ember a világhálón sokkal több dolgot. De bevallom, hogy ebbõl kifolyólag én is azon kaptam magam, hogy néha kényszerítenem kell magamat, hogy magyar szavakat használjak!!! És ez szerintem egy szörnyû, egy iszonyú nagy baj, hogy ideáig süllyed az ember!!! Legalábbis nekem ez egy rendkívül szar érzés, felismerés, és szégyellem is!!! De legalább tisztában vagyok a baj komolyságával!...

És talán nem is a helyesíráson kellene elsõsorban felháborodni, hanem azt kellene elhatározni, hogy használjuk a rovásírást végre!!! Ez a fontosabb. A helyesírás az csak utána jön fontossági sorrendben.

A honlapon nem lehetne olyat, hogy aki akarja, az átválthassa rovásírásra a betûket? Más oldalakon van már ilyen, itt sem lenne rossz...
És akkor ezzel a gyakorlatban is élõvé tennénk végre a használatát. Mert ha a gyakorlatban nem használjuk, akkor hogy is mondjam, sajnos nem érzi az ember magát annyira rákényszerítve, valljuk be. Ha itt elkezdenétek ezt használni, akkor rá lennénk kényszerítve valamilyen szinten, hogy ezt használjuk végre....

A "nagytudású" most kapcsol.>>Tarkólövés.

+helyesbítés:
harakirit követ el minden olyan ország, amelyik nem az anyanyelv elsõdlegességére koncentrál.