Aki nyelveken akar szólni, menjen a hitgyülibe!

TIE-pilot, már az elsõ mondatoddal megbántottál, úgyhogy nem fogok veled bájologni. Mérhetetlenül nagy seggfej vagy, tudod? Nem kötözködés az, ha a helyesírásra figyelmeztetsz.
Fõleg nem élcelõdés.
Keressek hibát a hozzászólásodban? Tessék: tömkellegét - ezt írod.
Lásd, jóindulatú vagyok: feltételezem, hogy elgépelted. Elõfordul.
Igenis legyen idõd kijavítani a gépelési hibákat, ez nem lóverseny. A böngészõd még alá is húzza, hogy ne kelljen keresgélned, mit rontottál el.
A diszlexiásokról, egyéb tanulási zavarral küzdõkrõl tudnod kéne, hogy valódi diszlexiás elég kevés van, a tanár néni inkább ráüti a bélyeget a hanyag, vagy lusta (vagy szellemileg visszamaradottabb) diákra, mintsem megpróbálja felzárkóztatni a többiekhez. Ezek aztán késõbb csak hebegnek-habognak, ha meg kell szólalni, az írásuk meg egyszerûen borzalmas, funkcionálisan meg analfabéták lesznek.

És most térjünk a lényegre. Zsidózz nyugodtan így névtelenül, nem érdekel. Csak csodálkozom rajtad: a magadfajtáktól azt szoktam meg, hogy lenáciznak.

Pyro master:

Fölösleges olyan emberekkel vitatkozni, akik szerint a helyesírás tudása mûveltség kérdése.
Szerintem igazságod légyen!

TIE-pilot! Talán azt sugallod, hogy azért ne tegyük szóvá a helytelen írást, mert a többségnek rossz a helyesírása? Vagyis a minõség hajoljon meg a mennyiség javára, nyomására?
Imre oldala tudtommal a szellemi minõséget képviseli, de csukjuk be a szemünket a helytelen írású többség kedvéért, .... és lehetõleg csitt!

Gelehed, köszi

Nyilas, bocsáss meg, az elõbb nem válaszoltam neked. A kiigazítást szívesen tettem (minden irónia nélkül mondom ezt, komolyan!).
Más. Ne törj pálcát a becenevem miatt (írhatnék nick-et is, de nem teszem), mert nem tudhatod, milyen megfontolásból választottam ezt a nevet. Oka van ennek a névválasztásnak, hidd el. Nem megyek most bele.

Pyro Master!

- Nem kívánok a választott beceneveddel foglalkozni, csupán arra kívántam irányítani a figyelmet, hogy mindenki szemében meg lehet találni a szálkát, miközben ...

- A hozzászólások pedig igen érdekes módon átcsúsztak nyelvhelyességi és sajtóhiba tûrési vitába, melyre sajnálatos módon, épp az én egyik helyesírási hibám szolgáltatott okot. Eközben az általam felvetett gondolatok semmilyen módon nem kerültek vitára. Az elsõ hsz-ed végén írod: "Szóval elõször magyarul, pontosan, szépen. Az idegen nyelveket majd utána."

- Nekem pedig az a véleményem, hogy elõször magyarul, aztán másodszor és sokadszor is magyarul, utána pontosíthatjuk, szépíthetjük nyelvünk használatát. Ha a legszigorúbb nyelvhelyességi követelmények támasztásával szégyenítünk meg embereket, akik egyébként eddig bátran és büszkén használták anyanyelvüket gondolataik kifejtésére, akkor azzal nem az anyanyelv ápolását, hanem használóinak elriasztását fogjuk elérni. Mindezt olyan környezetben, amikor az üzletek és a hivatalok feliratai már idegen nyelvûek, a túrista már köszönni sem hajlandó magyarul, a külföldi tulajdonos képviselõi nem hajlandóak magyarul megtanulni. Akkor mit erõlködjön õ magyarul, ha Rigó utcai szintet várnak el tõle már az anyanyelvén is. Tehát a minõségi igények hangoztatása ne riasszon, ne riaszthasson el senkit anyanyelvünk használatától, mert jelen helyzetben ez a legfontosabb! Egyébként pedig a példaadás is tanítás, de senkit nem sért! Nem ellenfeleket, társakat kell magunk köré szervezni. A sértõdött ember nem jó társ.
- Idegen nyelveket csak az tanuljon, akinek a munkájához az szükséges. Úgy fogalmaztam: "akinek az egész világ a hazája" Ugyanis hiába beszél, ír helyesen és szabatosan egy maroknyi kisebbség magyarul, ha a nagy többség az idegen nyelvek tanulásának bûvkörében élve gyakorlatilag holdudvart vonva a nyelvápolás bokorharcosai köré, elhanyagolja nyelvét, lerontja az általános anyanyelvi kultúrát, nem háborodik fel az idegen kifejezések nyakló nélküli alkalmazása felett, stb. Azt is észre kell venni, hogy az idegen nyelvek tanulásának erõltetése és a terelés hatására megindult, nyelvtanuló réteg, saját kivándorlását és az ország további megalázását és alávetését készíti elõ. Ugyanis a tanult idegen nyelv gyakorlása érdekében szolgai természetességgel fog angolul beszélni a magyarországi, magyar nyelvû környezetben is a külföldi tulajdonos képviselõivel, az étteremben a vendéggel, stb., anélkül, hogy az idegent a legelemibb, udvariassági szintû nyelvhasználatra szorítaná. Ezzel pedig a külföldiek elõtt lejáratja a magyarságot, mert milyen ország, milyen nép az, ahol még a kér-köszön-üdvözöl szintet sem várják el a külfölditõl, ehelyett a legnyakatekertebb angolsággal próbálnak szót érteni vele. A nagy nyelvtanulási lázban észrevétlenül szolgákká alacsonyítjuk magunkat.
- Az idegen nyelv tanulásának erõltetése a kivándorlás elõkészítésére szolgál. Húsz éve még kávézót nyithattál Bécsben, ez volt a jelszó. Ma már szabadon vállalhatsz munkát külföldön. Kávézóról már nincsen szó! Elqró is megmondta: Lehet elmenni ebbõl a qrva országból! Az orvosokat, mérnököket már lapátra tették. A külföldi munkavállalás lehetõségét már reklámozzák. Folyik a nép külföldre csábítása. Vegyük észre, hogy a kötelezõ oktatás idejének kiterjesztése, az egyre képzettebb fiatalság számára nem jelent munkaerõpiaci elõnyt. Hiába tanulsz, nem attól függ, hogy lesz-e munkád. De közben elnéptelenítették a falvakat, így akadálytalanul el lehetett adni az ország termõföldjeit, hiszen senki nem akart már élni a földbõl. Megtanulsz angolul, néhány év gyakorlatot szerzel külföldön és már cuccolod is a családod és vissza sem fogtok nézni. Ezt akarják. De ehhez elõbb idegen nyelveket beszélõ tömegre van szükség, akivel a londoni rendõr, a párizsi csendõr képes szót érteni. Nem itthon válsz szociális problémává, hanem külföldön. Ez a cél. Mert, hogy szociális problémává fogsz válni, ez biztos. De Magyarországon itthon vagy, vannak rokonaid, ismerõseid, barátaid. Van kivel összefognod. Ezt szeretnék elkerülni. Külföldön kezelhetõbb leszel. Tanulj nyelveket!

A nyelvhelyesség kérdésérõl

Az emberi beszéd célja és értelme a gondolatok közlése. Ennek kifejezési eszköz készlete a nyelv. A nyelv használata általános. A használatnak vannak szabályai és belsõ összefüggései. Ezeknek a kötöttségeknek az ismerete a használók különbözõ csoportjai számára nem egyforma fontosságú. Vannak olyan foglalkozások, amelyek mélyebb ismereteket igényelnek a nyelvhasználat terén, míg más foglalkozások esetében a nyelv használata az általános rendeltetéshez közeli. Azaz, gondolatokat kívánnak közölni egymással az emberek. Számukra a nyelvhasználat szabályainak alkalmazása kevésbé következetes. Az írott forma kiemelt jelentõségû, mivel itt nyoma van minden hibának. Az élõ beszédben a pongyolaságok sokkal általánosabbak, ráadásul annak sincs jelentõsége, hogy esetleg hallhatóan hibásan beszél a másik. Legritkább esetben javítjuk ki beszélgetõ társunkat. Ideje volna belátni, hogy az anyanyelvünket arra kell használni, amire való. Gondolatok közlésére. A nyelvhelyesség kérdése másodlagos. Minden nyelvhelyességi számonkérés a gõgnek megnyilvánulása és a megosztást szolgálja. Magyar anyanyelvünk esetében is fontosabb a nyelv állandó és kifejezõ használata, mint a szakmai ártalomként alkalmazott nyelvhelyességi oktatás. Ha nem a gondolatokat figyeljük, hanem a nyelvhelyességet, akkor azzal magunkat minõsítjük le. A nyelvhelyesség számonkérésének is megvan a maga területe, mégpedig a nyomdatermékek, reklámfeliratok esetében. De ez egy másik téma.

Inditványozom zsidó,és cigány nyelvû filmek vetitését!!!! Úgyis a legtöbb USA filmet zsidók csinálják!!