Bejelentkezés
Csak úgy - Gabi visszaemlékezése
Az átkosból átmentve :-)
Ma Hilda napja van.
Errõl jut eszembe, hogy valamikor réges régen volt egy Hilda nevû barátnõm., - ez még az átkosban volt. Történt, hogy megbeszéltük, kiutazunk Lengyelországba világot látni, azon belül is Krakkóba, mert ott volt ismerõsöm. Fel is szálltunk a vonatra, ahova persze elõre meg kellett venni a jegyet a bemutatott útlevél fejében, de ezen túl voltunk. Tehát, felszálltunk a vonatra és száguldottunk a határ felé. Már közeledtünk a határhoz , amikor megjelent a vámot-tápos, már nem emlékszem a beosztására, (külsõleg úgy nézett ki, mint a mai BKV-ellenõrök, legalább ekkora hatalommal felvértezve. Lehet, hogy lövési engedélye is volt, nem tudom) Lényeg, hogy tapasztaltabb voltam Hildánál, mert én már egyszer, 18 évesen, egyedül kiugrottam Krakkóba. Szóval, ülünk a fülkében és jön az ellenõr, elkéri az útlevelet – tán még az anyakönyvi kivonatot is -, majd megkérdezi, hogy mennyi pénzünk van? Ez akkoriban fontos kérdés volt, mert csak egy bizonyos összeggel lehetett utazni. Én erre felkészült voltam és közöltem is a hallani kívánt számokat, miközben éppen a szemem festettem. Ez azért volt érdekes, mert „trükkösen” éppen a festékes dobozba tettem a plusz pénzem. Igen ártatlan képpel mondtam, hogy mennyi pénz van nálam.
Eddig nem is volta baj, én átmentem a vizsgán! De, jött a kérdés Hildához is. Õ annyira meglepõdött, hogy visszakérdezett: mennyi is van nálam?
Ravasz BKV-s ellenõrünk erre azt válaszolta: - Akkor nézzük meg!
Hildám kinyitotta a pénztárcáját és benne volt az aznap felvett fizetése………..
Na, ez kurva soknak bizonyult abban az átkos, békés világban!
A határnál leszállítottak minket, velem közölték, hogy tovább utazhatok, de Hilda, a nép ellensége: mars haza!
Ma Hilda napja van.
Errõl jut eszembe, hogy valamikor réges régen volt egy Hilda nevû barátnõm., - ez még az átkosban volt. Történt, hogy megbeszéltük, kiutazunk Lengyelországba világot látni, azon belül is Krakkóba, mert ott volt ismerõsöm. Fel is szálltunk a vonatra, ahova persze elõre meg kellett venni a jegyet a bemutatott útlevél fejében, de ezen túl voltunk. Tehát, felszálltunk a vonatra és száguldottunk a határ felé. Már közeledtünk a határhoz , amikor megjelent a vámot-tápos, már nem emlékszem a beosztására, (külsõleg úgy nézett ki, mint a mai BKV-ellenõrök, legalább ekkora hatalommal felvértezve. Lehet, hogy lövési engedélye is volt, nem tudom) Lényeg, hogy tapasztaltabb voltam Hildánál, mert én már egyszer, 18 évesen, egyedül kiugrottam Krakkóba. Szóval, ülünk a fülkében és jön az ellenõr, elkéri az útlevelet – tán még az anyakönyvi kivonatot is -, majd megkérdezi, hogy mennyi pénzünk van? Ez akkoriban fontos kérdés volt, mert csak egy bizonyos összeggel lehetett utazni. Én erre felkészült voltam és közöltem is a hallani kívánt számokat, miközben éppen a szemem festettem. Ez azért volt érdekes, mert „trükkösen” éppen a festékes dobozba tettem a plusz pénzem. Igen ártatlan képpel mondtam, hogy mennyi pénz van nálam.
Eddig nem is volta baj, én átmentem a vizsgán! De, jött a kérdés Hildához is. Õ annyira meglepõdött, hogy visszakérdezett: mennyi is van nálam?
Ravasz BKV-s ellenõrünk erre azt válaszolta: - Akkor nézzük meg!
Hildám kinyitotta a pénztárcáját és benne volt az aznap felvett fizetése………..
Na, ez kurva soknak bizonyult abban az átkos, békés világban!
A határnál leszállítottak minket, velem közölték, hogy tovább utazhatok, de Hilda, a nép ellensége: mars haza!
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2011. September 03. 20:06:25
- 2011. September 03. 20:07:52
- 2011. September 03. 20:13:03
- 2011. September 03. 20:23:18
- 2011. September 03. 20:25:49
- 2011. September 03. 20:33:28
- 2011. September 03. 20:36:53
- 2011. September 03. 20:39:45
- 2011. September 03. 20:40:15
- 2011. September 03. 20:45:49