Bejelentkezés
Csak úgy - Gabi visszaemlékezése
Az átkosból átmentve :-)
Ma Hilda napja van.
Errõl jut eszembe, hogy valamikor réges régen volt egy Hilda nevû barátnõm., - ez még az átkosban volt. Történt, hogy megbeszéltük, kiutazunk Lengyelországba világot látni, azon belül is Krakkóba, mert ott volt ismerõsöm. Fel is szálltunk a vonatra, ahova persze elõre meg kellett venni a jegyet a bemutatott útlevél fejében, de ezen túl voltunk. Tehát, felszálltunk a vonatra és száguldottunk a határ felé. Már közeledtünk a határhoz , amikor megjelent a vámot-tápos, már nem emlékszem a beosztására, (külsõleg úgy nézett ki, mint a mai BKV-ellenõrök, legalább ekkora hatalommal felvértezve. Lehet, hogy lövési engedélye is volt, nem tudom) Lényeg, hogy tapasztaltabb voltam Hildánál, mert én már egyszer, 18 évesen, egyedül kiugrottam Krakkóba. Szóval, ülünk a fülkében és jön az ellenõr, elkéri az útlevelet – tán még az anyakönyvi kivonatot is -, majd megkérdezi, hogy mennyi pénzünk van? Ez akkoriban fontos kérdés volt, mert csak egy bizonyos összeggel lehetett utazni. Én erre felkészült voltam és közöltem is a hallani kívánt számokat, miközben éppen a szemem festettem. Ez azért volt érdekes, mert „trükkösen” éppen a festékes dobozba tettem a plusz pénzem. Igen ártatlan képpel mondtam, hogy mennyi pénz van nálam.
Eddig nem is volta baj, én átmentem a vizsgán! De, jött a kérdés Hildához is. Õ annyira meglepõdött, hogy visszakérdezett: mennyi is van nálam?
Ravasz BKV-s ellenõrünk erre azt válaszolta: - Akkor nézzük meg!
Hildám kinyitotta a pénztárcáját és benne volt az aznap felvett fizetése………..
Na, ez kurva soknak bizonyult abban az átkos, békés világban!
A határnál leszállítottak minket, velem közölték, hogy tovább utazhatok, de Hilda, a nép ellensége: mars haza!
Ma Hilda napja van.
Errõl jut eszembe, hogy valamikor réges régen volt egy Hilda nevû barátnõm., - ez még az átkosban volt. Történt, hogy megbeszéltük, kiutazunk Lengyelországba világot látni, azon belül is Krakkóba, mert ott volt ismerõsöm. Fel is szálltunk a vonatra, ahova persze elõre meg kellett venni a jegyet a bemutatott útlevél fejében, de ezen túl voltunk. Tehát, felszálltunk a vonatra és száguldottunk a határ felé. Már közeledtünk a határhoz , amikor megjelent a vámot-tápos, már nem emlékszem a beosztására, (külsõleg úgy nézett ki, mint a mai BKV-ellenõrök, legalább ekkora hatalommal felvértezve. Lehet, hogy lövési engedélye is volt, nem tudom) Lényeg, hogy tapasztaltabb voltam Hildánál, mert én már egyszer, 18 évesen, egyedül kiugrottam Krakkóba. Szóval, ülünk a fülkében és jön az ellenõr, elkéri az útlevelet – tán még az anyakönyvi kivonatot is -, majd megkérdezi, hogy mennyi pénzünk van? Ez akkoriban fontos kérdés volt, mert csak egy bizonyos összeggel lehetett utazni. Én erre felkészült voltam és közöltem is a hallani kívánt számokat, miközben éppen a szemem festettem. Ez azért volt érdekes, mert „trükkösen” éppen a festékes dobozba tettem a plusz pénzem. Igen ártatlan képpel mondtam, hogy mennyi pénz van nálam.
Eddig nem is volta baj, én átmentem a vizsgán! De, jött a kérdés Hildához is. Õ annyira meglepõdött, hogy visszakérdezett: mennyi is van nálam?
Ravasz BKV-s ellenõrünk erre azt válaszolta: - Akkor nézzük meg!
Hildám kinyitotta a pénztárcáját és benne volt az aznap felvett fizetése………..
Na, ez kurva soknak bizonyult abban az átkos, békés világban!
A határnál leszállítottak minket, velem közölték, hogy tovább utazhatok, de Hilda, a nép ellensége: mars haza!
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2025 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Az oldalon megjelenö, máshonnan, vagy mások által beküldött írások tartalmával
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet, azok valóságtartalmát nem
tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2012 / Hitvallás
nem minden esetben értünk (illetve értek) egyet, azok valóságtartalmát nem
tisztünk ellenörizni, bár lehetöségeinkhez mérten megtesszük. (Posta Imre)
Copyright by Posta Imre / 2006 - 2012 / Hitvallás
- 2011. September 04. 20:45:20
- 2011. September 04. 23:03:15
- 2011. September 05. 03:47:32
- 2011. September 05. 17:45:26