Csak tudjatok róla, hogy egyre többen vitatják külhoni portálokon is komoly elemzésekben Jézus kereszthalálát, mintha sugalmaznák, hogy a kettõ össze lett mosva szándékosan. A vallási kérdés ma már teljességgel politikai-gazdasági fogalomkör és semmi köze - sajnos, vagy hála istennek-, a hitélethez. Ennek jeleként itt egy kis cikk. Mirõl is van szó? Pénzrõl? Csalásról? "Görög-keleti nyakába akarták varrni?" Elég nagyot fordul a világ ezen a téren, ahogy azt korábban már jeleztem.

Harc és ármány az egyházi normatíváért
A görög katolikus egyház nyakába akarták varrni az Arany Alkony idõsek otthonát
2011. augusztus 15. 00:00

Sipos Anett
Kocsis Fülöp görög katolikus püspök nevét aláhamisították azokon az iratokon, amelyekkel egyházuk esztergomi papja átvette volna az Arany Alkony Idõsotthonok fenntartását. A valótlan dokumentumok egyszersmind kilenc épület bérleti szerzõdéseit is tartalmazták. A tét évi 762 millió forint egyházi normatíva megszerzése volt. Erre a korábbi fenntartó, a Kálvin János Református Presbiteri Misszió – amelynek gazdasági háttércsatlakozásai egészen Liechtensteinbe és a másik offshore-paradicsomba, Belize-be vezetnek – az új egyházi törvény miatt már nem jogosult.

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerõseivel
Megosztás az IWIW-enMegosztás a Facebook-onCsiripelés Twitter-reKüldés e-mailben
Nem vállalnak felelõsséget. A Kálvin János Presbiteri Misszió, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Magyarországi Missziója elnevezésû, egyházi jogállással rendelkezõ szervezet Somogy megyében lett bejegyezve. A Magyarországi Református Egyháznak (MRE) a misszió nem tagja, tevékenységeiért és szolgáltatásaiért az MRE közleménye szerint már 2006-ban sem vállalt felelõsséget.
Az Arany Alkony Idõsotthonok 15 éve nyújtanak szociális szolgáltatást nyugdíjasok részére Budapesten és környékén. Reklámszövegeikben szerepel, hogy idén június 30-tól már az Esztergomi Görög Katolikus Egyházközség az új fenntartója az intézményeiknek. A dolog szépséghibája, hogy az Esztergomi Görög Katolikus Egyházközösség egyszemélyes, mindössze egyetlen lelkésze van, hisz az egyház hívei a fõváros környékén szórványban élnek, jelentõsebb tömbök Kelet-Magyarországon találhatók.
A püspök, aki a kánonjog szerint kizárólagos aláírási joggal rendelkezik a polgárjogi szerzõdésekre az egyház nevében, kifejezetten elutasította az Arany Alkony képviselõjének ajánlatát. Õk ennek dacára benyújtották a Magyar Államkincstárhoz az egyházi normatívaigénylésüket, méltányossági kérelemmel, gyors elbírálást kérve, a görög katolikus egyházzal aláírt megállapodásra hivatkozva. Ezen hamis fenntartói dokumentumokat még tetézik azokkal a bérleti és egészségügyi szolgáltatási szerzõdésekkel, amikkel lehetõség nyílhatott volna a sebtiben igényelt egyházi normatívából befolyó 762 millió forintot, havi több tíz millió forintonként, magáncégeikbe átszámlázni.
Arany Alkony
A Kálvin János Református Presbiteri Misszió – amelynek hitéleti tevékenységérõl az interneten semmilyen konkrét információ nem lelhetõ fel – mögött olyan cégek hálózata állt, amelyek a cégjegyzékbõl látható végpontjai Belize-be és Liechtensteinbe vezetnek. Az Arany Alkony Idõsotthonoknak helyet adó ingatlanok tulajdonosai ezek az offshore-háttérrel rendelkezõ cégek voltak, a Kálvin János Református Presbiteri Misszió haszonélvezeti joggal rendelkezett. A görög katolikusok nyakába varrt ingatlanok bérleti szerzõdései szerint az egyház havi 40,3 millió forintot fizetett volna ki bérleti díjként, ami már csak azért is képtelenség az egy szem pappal rendelkezõ esztergomi térségben, mert az egész egyház magyarországi éves költségvetése sem bírná el ezt, nemhogy az esztergomi parókiáé.
Minderre azért volt szükség, mert az új egyházi törvény szerint a Kálvin János Református Presbiteri Misszió nem minõsül egyháznak, így nem jogosult egyházi támogatásra az államtól. Miután a jogszabály hatályba lépett, az Arany Alkony Idõsotthonok ingatlanainak tulajdonosa, a Medicatus Kft. és annak ügyvezetõje, Fülöp Róbert végigroadshow-ozta a történelmi egyházakat azzal, hogy vállalják át az Arany Alkony Idõsotthonok fenntartását. Sem a baptista, sem a református egyház, sem az esztergomi érsekség, sem a görög katolikus püspök nem állt kötélnek.
Ekkor keresték meg Cselényi Istvánt, az esztergomi egyházközség egyszemélyes vezetõjét. Amint arról a püspök lapunknak beszámolt: Cselényi nemcsak szerzõdéseket írt alá, de még az õ aláírásának hamisításában is segédkezhetett. Cselényi István a szerzõdések aláírása után két hétre sietve külföldre távozott, majd hazaérkezése után Kocsis Fülöp, a hajdúdorogi görög katolikus püspök eltávolította hivatalából. A történtek miatt Czifra Károly, az egyházmegye jogi képviselõje büntetõfeljelentést tesz okirat-hamisítás miatt. Az ügyvéd szerint megalapozott a gyanú jogosulatlan gazdasági elõny megszerzésének elkövetésével kapcsolatban is, mert a Kocsis Fülöp aláírásának hamisításával készített igazolás az államkincstárhoz is kerülhetett, ahol az egyházi normatíva lehívását sürgették az egyházközség nevében.
Kocsis Fülöp püspök egy héttel a szerzõdések aláírása után szerzett tudomást az ügyrõl, mikor az esztergomi pap megírta neki, hogy jó lenne az egyházuknak, ha átvenné ezeket az intézményeket, majd ugyanebben a levélben jelezte azt is, hogy két hétig külföldön lesz, addig nem elérhetõ. Ezután a püspök a Pest megyei kormányhivatalnak, a fõvárosi kormányhivatalnak, az Arany Alkony Idõsotthonok minden vezetõjének és az államkincstárnak is írt levelet, amiben tájékoztatta õket, hogy a görög katolikus egyház bármilyen ellenkezõ híresztelés ellenére nem vette át a szociális otthonok üzemeltetését, és a jövõben sem kíván offshore hátterû cégekhez kapcsolódva végezni szociális tevékenységet. Kiemelte, hogy a Kálvin János Presbiteri Misszió volt gazdasági igazgatója, Murinai János nem állt, és nem áll a görög katolikus egyháznál alkalmazásban. Utóbbi kijelentés azért vált szükségessé, mert a Magyar Államkincstárnál (is) Murinai jelentkezett be az egyházi támogatás összegéért, mint a görög katolikus egyház gazdasági igazgatója.
A kánonjog szerint az egyházban nincs gazdasági igazgatói poszt. A XXI. század menedzserei kénytelenek megelégedni pénztárosi elnevezéssel, mert ott csak ez adott. Errõl azonban Murinai, az Arany Alkony Idõsotthonok volt gazdasági vezetõje nem tudhatott, ahogy az ügylethez szükséges okiratok döntõ részét szerkesztõ ügyvédjük, Dessewffy Alice sem. Az ügyben a Dessewffy Dávid és Társai ügyvédi iroda furcsa módon az összes érdekelt egyház (a görög katolikus és a kálvini misszió) egyidejû képviseletét is ellátta. Bár Cselényi István állítása szerint nem fizetett az ügyvédi irodának – amelyet Fülöp Róbert, a Medicatus cégcsoport emblematikus figurájának javaslata alapján bízott meg – az egyházközség számlájáról, Cselényi Murinai Jánosnak és munkatársának, Lendvai Erzsébetnek adott meghatalmazása után közel 4,5 millió forint átutalás megtörtént a Dessewffy ügyvédi iroda felé. A részletek még nem tisztázottak.
Murinaiék regnálása alatt nem ez az egyetlen szokatlan pénzügyi mûvelet. A Görög Katolikus Egyházközség számlájáról további közel 100 millió forintot átutaltak a Biggie Kft. részére (lásd az ábrán).
2011. június 28-án a fent már említett üzemeltetési és bérleti szerzõdéseken túl jutott idõ a törökbálinti önkormányzattal és a Budaörsi Kistérség Többcélú Társulásával is ellátási szerzõdések módosítására, amelyben a kálvini missziótól a görög katolikus egyház papíron átvállalja a gondozottakat. Másnap – egyetlen nap alatt – Budapest Fõváros Kormányhivatala a fenntartóváltást átvezette, határozata harmadnap jogerõre is emelkedett. Mi több, a Pest Megyei Kormányhivatal is határozatot hozott az ügyben a szerzõdéskötéstõl számított két nap múlva.
– A Hajdúdorogi Egyházmegye az ügyben keletkezett összes „szerzõdést” megtámadta. Kezdeményezte az eredeti állapot helyreállítását. A történteket pedig jelezte az illetékes kormányhivataloknak és a Magyar Államkincstárnak is, emellett büntetõeljárást is kezdeményez. A Hajdúdorogi Egyházmegye nem vesz részt olyan jogügyletben és nem támogatja olyan jogügyletek létrejöttét, amely csupán az egyházi kiegészítõ normatíva megszerzését és az azon való osztozkodást szolgálja. A Hajdúdorogi Egyházmegye az állami juttatásokat rendeltetésüknek megfelelõen, a szociális, a gyermekvédelmi és a közoktatási feladatokban való részvétel során az evangelizáció krisztusi parancsának szem elõtt tartásával az ellátottakat érdekében használja fel. Épp ezért nem képzelhetõ el szerepvállalás egy ilyen zavaros, átláthatatlan ügyletben, mint amirõl most szó van. – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Czifra Károly, a görög katolikus egyházmegye ügyvédje.
Szerettük volna megszólaltatni Fülöp Róbertet, a Medicatus cégcsoport vezetõjét, de lapzártánkig nem reagált kérdéseinkre.

Mágus, ez azért van, mert még tanuló õ és nem baj. Ti szétszeditek a cikket, kiegészítitek stb. Ez így kerek.

Alkonyat
A történelmi egyházak vezetõi elzárkóztak az együttmûködéstõl
2011. szeptember 3. 00:00

Sipos Anett
Egzisztenciálisan kiszolgáltatva érezzük magunkat, miközben a körülmények romlanak – mondja Kókai Gyuláné, az Arany Alkony fõvárosi Bánkút utcai idõsotthonának egyik lakója. Véleményét sokan osztják, akik számára átláthatatlan az otthonlánc bonyolult tulajdonosi-üzemeltetõi háttere, csupán azt érzik: befektetett millióik egyre kevesebb biztonságot nyújtanak.

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerõseivel
Megosztás az IWIW-enMegosztás a Facebook-onCsiripelés Twitter-reKüldés e-mailben
Sokzsebes társaság
Aki 2006 elõtt költözött be az Arany Alkony otthonok egyikébe, három helyre fizetett be pénzt, és több szerzõdést írt alá egyidejûleg. A legtöbben 8,4 millió forintot fizettek egy apartmanért (volt, aki korára tekintettel kevesebbet, és akadt, aki többet – a késõbbiekben kiderül, miért). Miután a szociális ellátásról szóló törvény szerint maximum az éves állami normatíva összegének hétszeresét lehetett elkérni az idõsotthonok lakóitól emelt szintû szolgáltatás címén, minden új belépõ 5,2 millió forintot fizetett egyszeri díjként (mértéke így nem érte el a maximumot, de annak közelében volt) a gondozásért a fenntartónak (a cégcsoporthoz kötõdõ két közhasznú társaság egyikének). A másik részt, 3,2 millió forintot a Medicatus Kft.-nek fizette az új belépõ ingyenes gyógyszerekért, orvosi ellátásért, egészségügyi szolgáltatásokért. Sokszor azonban ennél több pénzzel szálltak be a lakók. Ennek oka pedig az, hogy mindezen felül havonta is fizetni kell, amennyiben a gondozott után kapott állami támogatás nem fedezné az ellátást. Nem fedezi, ezért az otthon a gondozott nyugdíjának akár nyolcvan százalékát is elkérheti kiegészítésként – és el is kéri. Ha ezzel együtt sem lenne elég a pénz a különbözetre, akkor a letétbe helyezett tartalékból egészítik ki az ellátásra fordított összeget. Éppen ezért korábban sokan nem 8,4 milliót, hanem ennél jóval többet, 12 milliót fizettek be, de vannak egyösszegû, húszmilliós befizetések is. Összefoglalva: a gondozó (amely korábban az egyik kht., késõbb a Kálvin János Presbiteri Misszió, legutóbb pedig az Esztergomi Görög Katolikus Egyházközösség lett volna) jogosult kiegészítést kérni. Ami vagy a belépéskor feltöltött letéti számláról történik havi utalásokban, vagy a gondozott saját (például nyugdíj) jövedelmébõl.
Kétezer-hattól a rendszer némileg megváltozott. Az addigi fenntartó kht.-kat a Kálvin János Presbiteri Missziónak adták el, így az egyház lett a fenntartó, ám az újonnan belépõ lakók 2006 után már csak a Medicatus Kft.-vel szerzõdtek, hivatalosan csak egészségügyi szolgáltatásért fizettek, fejenként a belépéskor átlagban kilencmillió forintot.
Az 1990-es évek végén a magyar nyugdíjasok körében kifejezetten népszerû választás volt, hogy úgynevezett emelt szintû idõsek otthonába költözzenek. Ez az idõszak nevezhetõ az Arany Alkony otthonok aranykorának is.
A kilenc idõsek otthonából álló lánc szolgáltatásai akkoriban egy otthonos szállodával is felértek. Mindehhez a nyugdíjasoknak nem kellett mást tenniük, mint hogy felszámolják addigi egzisztenciájukat, és befizessenek egy ilyen emelt szintû apartmanra. Az egzisztencia felszámolása a legtöbb idõskorú esetében egyetlen vagyonuk, lakásuk pénzzé tételét jelentette. Ez volt az ára annak, hogy megkezdhessék gondtalannak hitt éveiket, a reményeik szerint lényegében életfogytig tartó nyaralást.
Legalábbis a látottak és hallottak alapján akkor erre számítottak.
– Tízóraira zsömlét kaptunk gyümölccsel, minden héten két-három alkalommal volt az ebéd mellé torta – mondta kérdésünkre az aranykorról Kókai Gyuláné, az Arany Alkony fõvárosi Bánkút utcai idõsotthonának egyik lakója. – Derûs, nyugodt idõskort ígértek, ahol állandó és ingyenes orvosi felügyeletet is biztosítanak a napi étkezés és szép környezet mellé.
Az ott lakóknak pénzük ma már nincs (legtöbbjük esetében nyugdíjuk nyolcvan százaléka is a fenntartóhoz kerül), de kétségeik szaporodnak. Sokak számára például csak évekkel a szerzõdéskötés után vált világossá, hogy a fejenként sokmilliós befizetésük ellenére (a legtöbben minimum kilencmillió forinttal léptek be, de akadnak húszmillió forintos vagy azt meghaladó befizetések is) nem az övék az apartman, amelyben laknak, de még csak holtig tartó haszonélvezetük sincs rá.
– Egzisztenciálisan kiszolgáltatva érezzük magunkat, miközben a körülmények romlanak – mondja Kókai Gyuláné.
Az emelt szintû otthonok közül is a legelitebbnek számító Arany Alkony Paskál Otthonban lakó Völgyesi József is azt állítja: rég nincs már torta ezekben az otthonokban. A helyzet olyannyira megváltozott, hogy ma már az étkezési alapanyagnormát mindöszsze napi 480 forintban állapította meg az üzemeltetõ, ami az ott dolgozó szakácsok kreativitásának is komoly határt szab. Zöldbableves mákos tésztával az átlagosnak számító ebéd, darabhúsból és csirkemájból, rizsbõl készül az ételek többsége.
A sokat szidott önkormányzati idõsotthonokban is több pénzbõl hozzák ki a napi menüt: ilyen helyeken átlagosan 650–720 forint az élelmezési nyersanyagköltség. (Völgyesi József nyugdíjas tanár, a idõsek otthonában lakók nemrég megszûnt érdekvédelmi szervezetének vezetõje, Kókai Gyuláné nyugdíjas közgazdász. Tisztában vannak azzal, hogy õk mit fizetnek be, utánanéztek, mit fizet az állam. Több lakó ügyeit látják, a mai napig aktívak, figyelemmel kísérik az idõsotthonokkal kapcsolatos jogszabályváltozásokat.)
A romló állapotok egyik oka az lehet, hogy a borsos belépési díjak melletti bevételeiket maximalizálni próbálták az üzemeltetõk. A lehetõ legnagyobb állami támogatást próbálták megszerezni mûködésükhöz. 1998 óta az idõsek „emelt szintû” ellátásáért járó és az otthonok mûködtetõje által lehívható állami támogatások összege viszont folyamatosan csökkent. Míg 1998-ban évi 870 ezer forint állami támogatást lehetett lehívni egy idõs „emelt szintû ellátott” után (az általa az otthonok mûködtetõjének befizetett összegen felül), 2006-ban ez az összeg már csak 640 ezer forint/fõ/év, ma, 2011-ben 309 350 forint.
Ráadásul 2006-tól úgy változott a szabályozás, hogy az „átlagos szintû” ellátásért már több állami apanázs járt.
Az Arany Alkonyt mûködtetõ cégcsoport ezért nem habozott, rövid idõ alatt újrakötötte a már ott lakókkal a szerzõdéseket, és az újakkal is olyan megállapodást íratott alá ezután, amelyben már nem emelt szintû, hanem csak átlagos szintû ellátást vállalt.
És mindeközben változott még valami. A Medicatus cégcsoporthoz kötõdõ közhasznú társaságok által kezelt vagyon (mintegy kétmilliárd forint!) ekkor – szintén az újrakötött szerzõdések révén – átkerült a cégcsoport magánvállalkozásaihoz.
Adójogi szakértõk egybehangzó véleménye szerint ilyen lépésnél a cégek rendeltetése rejtheti az indítékot. A kht.-nak a létesítõ okirata meghatározza a küldetését, a gazdálkodás közben keletkezõ többletet pedig csak erre a küldetésre lehet felhasználni: itt nincs osztalék, a tulajdonos sem vehet ki belõle pénzt, hanem vissza kell forgatni az eredeti cél megvalósítására mindent. Korlátolt felelõsségû társaság esetén viszont osztalékként kivehetõ a pénz.
Ez már csak azért is aggodalomra ad okot, mert a Medicatus cégcsoport tulajdonosi láncolata végén liechtensteini és a belize-i offshore-paradicsomban bejegyzett vállalkozások állnak. A 2006-os tranzakció ügyében a Nemzeti Nyomozóiroda is nyomoz. Immáron négy éve, a mai napig ismeretlen tettes ellen.
Pedig elképzelhetõ, hogy ezenfelül is akad majd dolguk a nyomozó hatóságoknak az Arany Alkony ügyleteivel: augusztus 15-én a Pest Megyei Kormányhivatal tett feljelentést a mûködtetõ cégcsoport egy ugyancsak cifra pénzügyi manõvere miatt. 2006-tól az otthonokat irányító kht.-knak új szerepet találtak: az Arany Alkony otthonok hivatalosan egyházi fenntartású intézménnyé váltak, és a közhasznú társaságok ezután az egyházakat megilletõ állami támogatást kaptak az idõsek gondozásáért. (Egyház úgy hívhat le normatív támogatást az államtól, ha átvállal olyan feladatot, amely állami feladat lenne: ilyen lehet az oktatás és az idõsek ellátása is.) Ehhez persze együttmûködést kellett kötni egy olyan egyházzal, amely kész volt valami oknál fogva és valamilyen konstrukcióban átvenni az intézmények fenntartását. Ez az egyház a Kálvin János Presbiteri Misszió volt, és nem jelent mûveltségbeli hiányosságot, ha valaki nem hallott még róla.
Az egyház alapítója Császár-Bíró Zoltán, aki új felekezetét azután hozta létre, hogy halásztelki református lelkészi hivatalát egy sikkasztási ügy miatt odahagyni kényszerült. Az új egyházzal a református egyház – mint ahogy erre már 2006-ban közleményben figyelmeztetett – semmilyen közösséget nem vállalt.
Tehát 2006-tól az Arany Alkony fenntartását a Kálvin János Presbiteri Misszió vette át, miközben az idõsek által befizetett pénzeket továbbra is a Medicatus kezelte, illetve az ingatlanokért bérleti díjat szedett egyházi partnerétõl. Mindennek köszönhetõen évente sok százmillió forint egyházi normatíva is érkezett.
Igaz, az állam érezhette, nem jó kezekbe kerül a pénz, hiszen a Magyar Államkincstár éveken át pereskedett a kálvini misszióval. A bíróságok hol az idõsotthonok fenntartójának, hol az államnak adtak igazat, és a kincstár visszamenõleg is kénytelen volt pénzt folyósítani. Végül a Legfelsõbb Bíróság az államkincstárnak adott igazat, és megállapította, a misszió jogtalanul vett fel 792 millió forintot.
Az egyházi finanszírozás szisztémája azonban ennek ellenére jövedelmezõnek bizonyulhatott – legalábbis ezt sejtetik azok a lépések, amelyeket az idõsotthonok irányítói tettek az új egyházügyi törvény rendelkezéseinek kivédésére. Eszerint ugyanis ma már csak a jogszabályban konkrétan megnevezett felekezetek tekinthetõk egyháznak. A Kálvin János Presbiteri Misszió nem tartozik ebbe a körbe.
Ezért a Kálvin János Presbiteri Missziót idõszerû volt lecserélni. Fülöp Róbert – aki hivatalosan csupán az egyik idõsotthon ingatlanjának bérbeadója, ám valójában a cégcsoport vezetõjeként lép fel – megkereste a történelmi egyházak vezetõit, hogy szálljanak be a misszió helyére. Az együttmûködésre mindenki nemet mondott, ám ekkor sikerült maguk mellé állítani Cselényi István esztergomi görög katolikus papot, aki – amint ezt késõbb püspöke és az egyház ügyvédje elõtt tett nyilatkozatában elismerte – ráhamisította Kocsis Fülöp püspök aláírását a megállapodásra, és szerzõdött a Medicatus cégcsoport képviselõivel.
Czifra Károly, a görög katolikus egyház ügyvédje azóta megtámadta az összes hamis aláírással hitelesített szerzõdést, és a püspökkel közösen tájékoztatták az intézményvezetõket és a hatóságokat, hogy egyházuk nem vette át az Arany Alkony idõsotthonok üzemeltetését.
Ezután, augusztus 17-én különös dolog történt: az Arany Alkony intézményeinek vezetõi levélben figyelmeztették a püspököt felelõsségére és kötelességére, mintha a csalást felderítõ egyházi vezetõ lenne a hibás azért, hogy – mint a levélbõl kiolvasható – az idõsek élelmezése veszélybe került, a közüzemi számlákat és a júliusi béreket sem tudják kifizetni. Mint a levélben fogalmaztak, „az Arany Alkony idõsek otthonainak fenntartója jelenleg a Görög Katolikus Egyházközség. Önöknek kötelességük mindent megtenni azért, hogy a gondozottak ellátása biztosítva legyen. Kérjük, tegyenek meg mindet azért, hogy az intézmények mûködését lehetõvé tevõ alap – és egyházi kiegészítõ normatíva az intézményekhez mielõbb megérkezzen.”
A levélbõl érzékelhetõ követelõzés tettekben is megmutatkozott. Amikor augusztus 15-én a Magyar Nemzet hosszú cikkben számolt be az egyházi mûködtetés furcsaságairól, Kókai Gyuláné elmondása szerint másnap a vezetõk „végigszaladtak az intézetekben”, hogy a lakók a nyugdíjukból esedékes – eddig átutalási megbízásra teljesített – havi befizetésüket ezúttal készpénzben tegyék meg, mert „zárolva van a görög katolikusok bankszámlája”.
Kérdés persze, hogy az eladott lakások ára és az ott lakók nyugdíjának nyolcvan százaléka mellé miért kell még az állami és egyházi normatíva is ahhoz, hogy az intézmények legalább csõdbe ne menjenek.
Ezt megkérdeztük volna a Medicatus cégcsoport illetékeseitõl is, de õk érdeklõdésünket elutasították, és más kérdéseinkre sem voltak hajlandóak válaszolni.
Pedig ugyanezt kérdezi sok bennlakó is kétségbeesetten. (A cikk elkészítéséhez többükkel is beszéltünk, ám nem mindenki vállalta névvel az elmondottakat.)
– Aki ide bejött, az felégette maga mögött a hidakat – mondja Völgyesi József –, a vezetõség korábban már kijelentette, hogy ha az akkori fenntartó, a Kálvin János Presbiteri Misszió bármilyen okból nem képes ellátni feladatát, akkor az a fõvárosi jegyzõ feladata lesz. Ettõl mindenki retteg. Van, aki azt mondja, mehetünk a hidak alá, márpedig ahhoz igen sok hidat kell építeni Budapesten, hogy ezerötszáz idõs ember elférjen alattuk.

A zsidrák most akar leltározni mennyi belakható hely van még!!!!!!!
engem ne számláljon a féreg!!!!!!!!!!
ennyi!!!!!!!!!!!!

Imre!
Azt azért nem hiszem, hogy ne érné meg a tisztes jövedelem fejében igazán magyar embereknek, orvosoknak, nõvéreknek, netán befektetõknek is hasonló, de az elvárt színvonalat valóban tartó otthonokat létrehozni, fenntartani. Az a sok-sok millió forint befolyt összeg, ha jól gazdálkodnak vele, nagyonis megérné az idõsekkel való törõdést, nem beszélve arról, hogy a hozzátartozók, a fiatal generáció is "élheti az életét". Akár gyermeke az idõsnek, akár gondozója. De ez a világ sajnos az idõs, gondozásra szoruló emberek "föld alá tételérõl" szól, a gyermeknek -fõleg ha van munkája-, nincs ideje az idõsebb generációra, még csak beszélgetni sem. Sõt, a helyzet némiképp romlott is, mert az átlag fiatalnak csak akkor lesz saját lakása, ha a szülei meghalnak. Venni nem tud ilyen bérekbõl.
Ide tehát összefogás szükséges, jóval hosszabb távú, mint amilyen pl. a bölcsõdei, óvodai elhelyezése a gyerekeknek, ami azért szépen elindult a magánkezdeményezéseknek, sok esetben csak a segítségnyújtásnak köszönhetõen, bár ezesetben is sokan az anyagi a hasznot helyezik elõtérbe.
Ha olyan világban élhetnénk, ahol nem a kereslet határozza meg az árat, hanem a szolgáltatás minõsége, és a valóban tisztességes mértékû haszon, be jó volna!
S ez így is volt addig (1849-ig), míg a zsidó-paraziták hivatalosan nem élhettek sem zsidóként, fõleg nem magyarként hazánkban. Ne feledjük, a HITEL-t, az uzsorakamatot, a zsidókat éppen az ünnepelt Széchenyi szabadította ránk, eltörölve az õsiség jogát. Azóta pedig nemcsak jogaink, de a magyar nép "embersége" is fogytán van, mert a negatív zsidó-féreg szokásai beivódtak õsi hagyományaink, szokásaink közé, s az etika, az empátia ma csak üres frázisok.

Huligantropus nincs már szakember..egy egyszerü asztalos varró kömüves stb..nincs ha javitattni akarsz, arra van kiélezve a dolog hogy ujjatt vegyél majdnem ugyan olyan xart mint az eldobandó csak még mutatós pár hónapig évig....

És az ára többszöröse, tehát csak fogyasztásra van berendezve a politika.

És ez pazarlás 1x másszor ezért nincs munkahely se meg leszoktatták az embereket a melóról fõleg a tisztességes melóról és most már az van lusták az emberek...közben elkényelmesedtek vagy fõladták. És ez már pszichológiai hadviselés!

Volt egy igazi hitrendszer a természethez igazodva, Az elemek közül a tüz ami a fényt adja vagy a természeti terepgyárgyak közül a nap ami tüzesen süt fényt ad stb, mint a láthatatlan megismerhetetlen ISTEN azaz a magyaroknál az ÖREGISTENhez való hitrendszer.Én ezt követem de erre nincs rublika.

Végülis látható a természet összes teremtményén a keze nyoma.

Volt kor, mikor alig egymillió volt a magyarság létszáma, s újrakezdték, folytatták. A minõség a lényeg, nem a mennyiség. Lehet amerikai kétszázmillió, lehet kínai milliárd, azok csak tömegek, a szó negatív értelmében. A magyar, az nemcsak nemzet, hanem életforma is. Ha mint ez a kis közösség itt "eszmét" cserél, védi és segíti egymást sokszor tudat alatt is, már megindulhat a MAG. Nõni kezdhet, tanulni, ösztönösen érteni, megérteni, majd idõ múltán a zsigeri tudás szintjén elõtör az õsemlékezet... remélem még megélem ezt.

Kasmír, Kasmír - összecseng a kutatók állításával, hogy ott volt az eredeti Édenkert!
Hova máshová mehetett volna, mint a Föld Legelsõ Kertjébe. Mindig éreztem, hogy az õ lábait a kereszten nem véletlenül hagyták összetöretés nélkül, ami barbár szokás volt abban a korban!
Arimátiai József jóelõre felkészült a megfeszített megmentésére és elmenekítésére.
S az a tény, hogy Jézus soha nem volt a zsidók vérébõl, így sokadszorra beigazolódik, amikor az egykori tanítványságának jól ismert közegébe tért vissza. Írásos bizonyítékok vannak a mai napig is a kolostorokban, hogy az esszénus keresztelõ János is itt tanult.
Ezt 115 évvel ezelõtt még saját szemével láthatta a Távol-Keleti Mesterek Élete és Tanítása címû utibeszámoló szerzõje...
Ezen kívül a sivatagi homok mélységeiben számos évezredes emléket õriznek a Mesterek a békeszeretõ õsi népek életformájáról. Idõhöz, korszakhoz van kötve, hogy mikor jön el ennek napvilágra hozhatósága.
A zsidók meg csinálhatják a felhajtást a 2 cm2-es leleteikkel Jeruzsálem környékén. Mint ahogy a tiszta, dolgos növénytermesztõ esszénusokhoz sem volt soha semmi közük, legfeljebb a konkrét üldözésük, és fényesen bizonyítja mindezt a írásos hagyatékukra vijjogva lecsapó, az Igazság feltárásától legjobban rettegõ tudósaik 64 évig való kotlása a kumráni, Holt-tengeri tekercseken... Nem véletlen lehet az sem, hogy éppen Palesztina földjére
pofátlankodtak vissza, egyik "tettük"
színhelyére, amit azóta is folyamatosan, véres kezekkel folytatnak, emberi mivoltukból kivetkõzve.
hogy miért épp

A hozzászólásokkal kapcsolatban támadt sok gondolatom. Bár biztos senkit nem érdekel, meg lehet, hogy helyenként idegesítõ lesz a véleményem, s bár nem akarok megsérteni ezzel senkit itt (meg mert én sem tudok mindent), és nem kell feltétlenül egyetérteni az ilyen elvont dolgokban, de mégis kikívánkozik belõlem. :DD

Huliganthropus mondta:

,, Volt kor, mikor alig egymillió volt a magyarság létszáma, s újrakezdték, folytatták. A minõség a lényeg, nem a mennyiség. Lehet amerikai kétszázmillió, lehet kínai milliárd, azok csak tömegek,"

-Ez egy nagyon fontos és szép gondolat volt.

,,Valójában a kereszténység nem Jézus kereszthalálára tett utalás, hanem egy õsi "pogány" jelkép e kereszt, s az erre tett fogadalom, eskü, mint kötelezettség a keresztény vallás alapja, ami természetesen már Jézus születése elõtt is egyistenhívõ volt"

-Amikor azt mondod, hogy:
,,mint kötelezettség a keresztény vallás alapja, ami természetesen már Jézus születése elõtt is egyistenhívõ volt"

-Itt most az õskereszténységre gondolsz (ami gyakorlatilag a magyar volt...)? Számomra nem teljesen egyértelmû. Lehet, hogy félreértem, amit mondasz. Szerény magánvéleményem szerint az õsvallás végsõ soron valószínûleg többistenhívõ lehetett... Már csak az istennõ tisztelete miatt is... Persze kérdés, hogy pontosan mit is értünk valójában az egyistenhit alatt. Hogy mennyire vesszük szigorúan, szó szerint a fogalmakat?...

,,A katolikus vallás õsszövetségi része, mint a zsidóság innen-onnan összelopkodott teremtéstörténete távol áll a mi kultúránktól, identitásunktól és hagyományvilágunktól, mégis ezeket akarják mind izraelbõl, mind Rómából ránk erõszakolni...

-Itt amikor a zsidó kiválasztottság-maszlagra gondolsz, hogy a zsidó szerintük az egyetemes teremtõ kedvenc, mindenkinél elõbbre való népe, itt azzal egyetértek, hogy ez a zsidó vírus káros az emberek szellemi fejlõdésére és ezt ezért mindenféleképpen ki kell irtani a közgondolkodásból!!!...

De azért ha jobban megnézzük, akkor az ószövetségben is számtalan olyan utalás van amit a magyar népi hitbõl, népszokásokból vettek át, MÉG AKKOR IS, ha ezek egy BIZONYOS részét üldözték!!! Ami így ellentmondásosnak, bonyolultnak tûnhet, de nagyon úgy tûnik most számomra, hogy egyrészt azok a szokások is, amiket üldöztek, egyrészt azok is sokszor összefüggésbe hozhatóak a magyar népi hittel, és ezzel szemben azok a jelképrendszerek amiket átvettek, helyenként még azok is a mi õsvallásunkból eredeztethetõek, bizonyos esetekben!!

Ter. 3,24 ,,És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az élet fájának útját." = Szittya (szkíta) kardkultusz, Atilla kardja. Életfa, jó és rossz tudásának a fája a termtéstörténetben = égigérõ fa. (Bár késõbb több helyen is leírja, hogy az életfa tiszteletét üldözték, ahogy az aranyszõrû bárányt, a vérszerzõdés és a halotti tor = az utolsó vacsora szertartásait is. És még nagyon sok mindent...)

Hegel mondta:

,,mint a láthatatlan megismerhetetlen ISTEN azaz a magyaroknál az ÖREGISTENhez való hitrendszer.Én ezt követem de erre nincs rublika."

-Az a tétel, hogy az isten megismerhetetlen, az vajon kiknek a találmánya?

Ne érts félre, ne szívd mellre amit mondok, mert nem akarlak megbántani vagy ilyesmi! De ez hol van leírva, hogy az Isten megismerhetetlen?... Nem lehet, hogy ezt azok találták ki és azok szajkózzák, akik egy olyan diktatórikus, zsarnoki intézményrendszert, K.A.SZ.T.RENDSZERT akartak létrehozni, akik kitalálták, hogy a Teremtõ kiválasztottainak a szerepében fognak tetszelegni, és hogy rajtuk kívül senki nem értheti meg az Isten dolgait CSAK AZ Õ KÖZVETÍTÉSÜKÖN, MAGYARÁZATUKON KERESZTÜL!!!! Kik találták ezt ki??? Ez az õ agyalmányuk!!!
Ez az õ hazugságuk, hogy (a valódi) Isten nem megismerhetõ, hogy csak jahve kiválasztottai tudják megérteni azt!!! Bár persze most nem állítom azt, hogy én már mindent tudok és hogy mindent értek, de azért a fentinél eléggé nyilvánvaló, hogy honnan fúj a szél.Átlátszó.

És mondom még egyszer, hogy nem Rád célzok, nem akarlak megbántani azzal amit mondok, ne érts félre!