Naplóm/Verseim

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

A Magyar természetvallásról és a magyarokról

Az õs-magyar természetvallás, más néven pogány vallás, teljesen õsibb és eredetibb bármely más manapság elterjesztett és divatos judeo-keresztény vallási irányzatnál. Jó tudni azt is, hogy vannak még közöttünk magyarnak való emberek, akik nem hagyják elveszni a nagyobb részben már elpusztított, eredeti nemzeti értékeinket, közöttük azt a szépséges, és értékes természet vallást, amit pogány vallásnak is nevezünk, mert ez minden más egyébtõl – ami vallás, vagy hit, különbözik.

A régi már sokszor felvetett kérdés, miért is történtek az események úgy a magyar történelemben, ahogy történtek, és kik voltak azok a személyek, akiket ezzel kapcsolatosan hibáztatni lehet?.. Az én megítélésem szerint minden bajunk, de országunknak is, akkor kezdõdött, amikor az erõszakolt kereszténységet megpróbálták elfogadtatni a néppel, de a nemzettel is.!. A nemzetbõl akkor egy részt, egy puhábbat, gyors megalkuvóvá tettek, õk bizonyára féltették birtokukat és vagyonukat. A népi rész amint tudjuk is, sokáig kitartott, olyan remek magyar emberrel mint a vezérük, Vata, kinek fia is vezérelt pogány lázadást, forradalmat. Az elsõ, és elítélendõ személy Géza nagyfejedelem volt, aki gyalázatos módon térítõ fekete csuhásokat kért a "nagy" Ottó-tól, és bár kemény rendeletek készültek az elfogadtatáshoz, a nép nem kért belõle, és csak nagy sokára sikerült az ezzel kapcsolatos lázadásokat leverni. Ez viszont azt a helyzetet hozta létre, hogy végül is a magyar a „magyar”-ral szembehelyezkedett, és többé már nem állt helyre a régi rend és béke.. Sajnos ez mind a mai napig fennáll, még szûkebb körben, még homogénebbnek nevezhetõ közösségekben is megvan ez az állandó konfliktuskeresés. Még itt is, ezen az oldalon is rengeteg a mindig mindenben csak hibát keresõ, szõrszálhasogató kritikus, a minden mondatot és szót ízekre szedõ hiéna. Pedig nem kellene egyáltalán az, hogy így legyen, hiszen kevesen vagyunk és össze kell tartanunk, ahhoz, hogy fennmaradjunk. Ezért inkább mindenben a pozitív kapcsolódási pontokat kell keresnünk, és nem a negatívakat. Tehát nem Turáni átkot kell egyeseknek emlegetni, hanem az éppen az elõbb leírtakat. A másik személy Vajk, az elõbb említett fia, aki még mélyebbre süllyedt az idegenek által készített posványba, és akinél kiteljesedett a rombolás, a romlasztás teljes mértéke. Pusztíttatta mind az olyan értékeket, ami a múltra emlékeztethetett, mert ez volt az idegenek kedvére való. Ebbõl az kerekedett ki, amit úgy hangoztattak, hogy egy évezreden át védték a nyugati kereszténységet, és a kultúrájukat.. Pedig Magyarország még a középkorban is egy kiemelkedõ és központi ország volt Európában, ahol remek volt a kultúra, a mezõgazdaság, a kézmûvesipar, finomak az ételek és jók a borok. Egy híressé vált középkori mondás is ezt bizonyítja, amely így szólt: "Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita" -- "Magyarországon kívül nincs élet, de van élet, csak nem olyan"..

Tehát minden bajunk ott, akkor, a ránk erõltetett, erõszakolt kereszténységgel kezdõdött, amelyet megpróbálták elfogadtatni velünk több-kevesebb sikerrel.. A római katolikus egyház az egyedüli igaznak és csalhatatlannak tartja és mondja is ki magát. A római katolikus dogmákkal sosem volt szabad vitatkozni a történelem folyamán és megkérdõjelezni azokat, mert az illetõt eretnekség vádjával könnyen máglyahalálra ítélték, vagy egyszerûen csak kivégezték. Róma püspökei már az egyház elsõ századaiban is birtokolták azt a lelki hatalmat, amelyet akkor maguknak igényeltek. Szükség volt azonban arra, hogy ennek az állításnak valamiképpen hitelt szerezzenek. A hazugság atyja szívesen szolgált indítvánnyal. A szerzetesek hamis õsi iratokat gyártottak. Azelõtt soha nem hallott zsinati rendeletek kerültek elõ, amelyek szerint a pápának a legrégibb idõktõl kezdve egyetemes érvényû fõ hatalma van. És az igazságot megtagadó egyház mohón kapott ezeken a csalásokon. A római katolikusok már hosszú ideje Jézusnak a Máté által feljegyzett szavaival támasztják alá állításukat, hogy Krisztus utóda Péter, Krisztus Péterben alapozta meg egyházát. Itt ez áll: "Te Péter vagy, én pedig e sziklára fogom építeni a gyülekezetemet. E szavakat még sok helyre fel is vésték, fel is írták: "Tu es Petrus - Te Péter vagy a kõszikla". Pedig valójában Péter sosem volt a római egyház feje, ezt nem bizonyítja semmi. Sem Pál, sem János apostol könyveiben nem szerepel ez, egyikben sem említi, hogy a római gyülekezet lenne a legkiemelkedõbb, és olyan vezetõre sem utal, aki Péter állítólagos utódaként a legfõbb hatalmat gyakorolná. Sem a biblia, sem a történelem nem támasztja alá ezt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet elsõ püspöke. Még csak az a szó, hogy katolikus, és az sem, hogy pápa nem fordul elõ a bibliában egyetlen egyszer sem, sehol sem. Attól, aki "Jézus Krisztus" földi helytartójának és "Szent Péter utódának" nevezi magát, joggal várhatjuk el, hogy kövesse Krisztus és Péter példáját és tanításait. Ám ez a valóságban sosem volt így. Krisztus és Péter egyaránt becsületes, erkölcsös, jóravaló és mindig önzetlenül segítõ emberek voltak, a Pápák viszont ezt korántsem mondhatták el magukról.. X. Leó pápát egy katolikus enciklopédia így jellemzi: "Belefolyt a politikába, többször is elõnyhöz juttatta a rokonait, ismerõseit, fényûzõ és világi örömöknek hódolt, erkölcstelen volt. VI. Sándor pápát így jellemzik "Egy rendkívül becstelen ember volt, aki visszaélt a hatalmával, egyházi tisztségekkel nyerészkedett és nagyon erkölcstelenül élt". A sor még tovább folytatható, számtalan pápa tett így, akik világibbnál is világiasabb életet éltek, akiknek általában garmadával voltak törvénytelen gyerekeik mindenfelé, ez is korszakonként váltakozva. A római katolikus egyház felfogása szerint Péter alapítója és elsõ püspöke volt a római gyülekezetnek. Ennél fogva a római püspökök Péter utódainak és az egyház fejének hirdették magukat. Az egyházi hatalom mellett az államvezetési hatalmat is maguknak követelték és mindent elkövettek, hogy az államok belsõ élete az õ akaratuk szerint alakuljon. Hosszú évszázadokon keresztül e téren kisebb-nagyobb sikereket értek el. A német királyok nagy Ottó óta nagy hûbér-birtokokat adományoztak a fõpapoknak és õk maguk is nevezték ki ezen egyházi tisztségekre. A pápák viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy a fõpapoknak maradjon meg a királytól kapott nagy földbirtokuk, de a kinevezésük egyedül a pápától függjön, vagyis, hogy egy ország hûbéres fõpapjai egy idegen pápakirálynak legyenek engedelmes szolgái. IV. Henrik és VII. Gergely harcában a pápa gyõzött. A pápai hatalom csúcspontját III. Sándor pápa érte el, aki Európa tényleges ura és parancsolója volt, megalázta kora két legnagyobb uralkodóját, I. Barbarossa Frigyes császárt és II. Henrik angol királyt.. Ekkor már nemcsak Péter utódainak, hanem egyenesen Isten és Jézus helytartóinak tekintik magukat. III. Ince mondta: „A pápa kisebb ugyan az Istennél, de nagyobb, mint egy közönséges ember.”. Hivatalos mûködésében büntetlen és csalhatatlan, mindent megítél, de õ senkitõl sem ítéltetik meg. Az egyházi és állami hatalom jelképe két kard. A „lelki” kardot az egyház kezeli, a „világi” kardot részben maga is hordozza a pápai államban, részben visszavonásig fejedelmekre bízza.

Az õs-magyar vallásunk állt az õsi és régi tudásból, tapasztalatokból, megfigyelésekbõl, mondákból, nagyban hozzáadódott a gyerekek neveléséhez is, a természet szeretet, a környezet védelme, óvása, tisztán tartása, és egyéb vonatkozásban is.. A magyar mitológia központi, teremtõ istensége az Isten, Öregisten, Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított jellemzõket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával. A Boldogasszony és a Nagyboldogasszony összetett alakja a magyar mitológiának, eredete, szerepe és értelmezése is más mint a katolikusoknál.. „A magyar õsvallás egyik fontos eleme, az életfa, vagy világfa, számos alakban jelenik meg a X. századi magyar ötvösmûvészet alkotásain. Ez az „égbenyúló fa”, amelyet a XIX–XX. századig megõriztek a magyar népmesék, a néphagyomány és a népmûvészet s a X. századi magyarság hitvilágában is központi szerepet játszott. Aligha tévedünk, ha feltesszük, hogy a honfoglaló magyarság mûvészetére oly jellemzõ „Palmettás ornamentika” alapeszméje nem más, mint az életfa megjelenítése. Néhány tárgyon oly egyértelmû a fa megjelenítése, hogy ez külön magyarázatot, vagy igazolást sem igényel. Ilyen például a sárospataki áttört nõi hajfonatdíszítõ korongokon a mitikus fa alakjának megjelenítése. A bashalmi I. temetõbõl származó szíjvégen a fa csúcsával lefelé mutat, ahogyan gyakran a szibériai sámándobokon és sziklarajzokon látjuk. Igen figyelemre méltó a kétpói csésze külsõ pereme alatt körbefutó leveles-ágas szalagdísz, amelynek középpontjában egy kis fa ábrázolását láthatjuk. A kis fa alakját az egykori mester mintha egyenesen azzal a céllal építette volna be a kompozícióba, hogy a növényi ornamentika értelmét megvilágítsa.. A természetfeletti képességû emberek között találjuk a táltost és a sámánt, akik egyes értelmezésekben ugyanazt fedik, máshol a táltos a sámánhoz hasonló, de tõle sok tekintetben különbözõ személy. A táltos és a sámán kiválasztott, általánosságban a szentség elrendelése nyomán.. A jelenben, így az elõbb leírtak tudatában szükség van a vallásunk újbóli felelevenítésére és gyakorlatára, de ez már a mai korszerûségnek megfelelõ módon és formában. Ez biztosítaná a megmaradt kicsiny magyarság továbbélését és fejlõdését. Mert ne feledjük, nem vagyunk sokan, egy kis nép vagyunk. Olyan nem létezik, hogy 10 millió, ezt csak a hazug médiák és félrevezetések állítják be, jó ha 4-5 millióan vagyunk. Ebben benne van mindenki, még a külföldön élõ magyarok is, akik régebben politikai okokból elmenekültek és elüldözöttek, manapság pedig a szegénység és a munkanélküliség elõl külföldre kivándoroltak is. Azt tudjuk, hogy sok a betelepített, a nagyon kevert, és az érdektelen is, õk nem érzik magukban a szükségességét, mert nem örököltek ilyen géneket, vagy legalább is ilyen genetikai feltöltöttséget. Azonban ez sem baj, már ezek sem olyan nagy bajok manapság, mert egy régi mondás szerint: "Non numerantur, sed poderantur" -- "Nem a mennyiség, hanem a minõség a fontos", azaz, nem számláltatnak, hanem majd megméretettnek..

Szeged, 2011. augusztus 20.

Bíró Csaba

Hozzaszolasok

1168 #41 1168
- 2011. August 21. 11:39:23
Jano!
Sokmindenben értékes hozzászólásokat tettél,de úgy gondolom,hogy most tévedsz!
Emlékeztetnélek,hogy az István által favorizált judeokeresztények milyen feliratokkal vonultak fel 907-ben Magyarország ellen: " A magyarokat ki kell irtani." És mivel jól pofán lettek vágva és több évtized ráébresztete õket,hogy itt erõvel semmire sem mennek,ezért aljassághoz folyamodtak,amelynek eszköze volt István,akinek mentségére szól,hogy bûneit belátta,megbánta és igyekezett jóvátenni,de már akkor beteg volt és a németek foglya!
670 #42 670
- 2011. August 21. 12:06:38
Köplény
Ez úgy hülyeség ahogy van. Hogy a francba változtatott volna a valláson ha Kálmán király a keresztes hadakat kétszer is kénytelen volt kiverni az országból, mert áthaladás helyett nekünk estek azzal az indokkal hogy itt pogányok vannak és nem Jeruzsálembe kell menni hanem a pogányságot itt kell felszámolni. A liturgiát változtatta meg nem a vallásunkat.
Azonkívül László nem avatja szenté ha nem az aki volt. Ugyanis Lászlónak akkora hatalma volt hogy egy tücsköt is szenté avat ha akar.
Vegyétek már észre hogy az a cél hogy mocskolni Istvánt a saját alapjaink megkérdõjelezése.
Emlékezzetek Hunyadi ravatalakor hogy kiakadt Kapisztrán hogy mi folyik itt mert semmi köze a magyar liturgiának és jézushitnek a romai kereszténységhez.
Mátyásnak van több levéltárban elolvasható levelezése a pápával ahol Mátyás diplomáciai nyelven elküldi a [khmm] és meg is fenyegeti hogy csihadjon mert van annyira erõs és a nemzete olyan mély jézushittel rendelkezik hogy bármikor leválhat a romai egyház kebelérõl.
Ezzel szemben ti simán benyelitek ezt az acéli idõkben eltervezett kulturmocskot aminek badinyi a jeles képviselõje. És a szerencsétlen döglött majom könyveiben nincs egyetlen hiteles forrásmegjelölés hogy honnan szedi ezt a sok zagyvaságot.
Ne felejtsd el hogy egy olyan Királyt mocskolsz, aki gyerekkorától végighadakozta életét és csak gyõztes csatái voltak. A világtörténelem egyetlen soha nem vesztett GYÖZTES királya.
Ezt ne felejtsétek el.: Ha gyõzöl és bízva bízol megkapod az élet koronáját.
Megkaptuk ti meg mocskoljátok azt aki megkapta.
670 #43 670
- 2011. August 21. 12:27:03
Azt sem nagyon értem hogy mitõl nevezitek német bábnak, ugyanis ha jól tudom a kötélen rángatott német csicskás nem szokták a németeket kipicsázni és a határt kitolni a Lajtán túlra.
De lehet hogy begombázott éppen akkor aztán nem tudta mit csinál.
9 #44 9
- 2011. August 21. 12:30:48
A magyarok eltüntetett iratai külön rekeszben lehetnek a vatikáni levéltárban, de ma is 7 lakat alatt. Kizárt, hogy nyilvánosság elé kerülhessenek, fõleg a magyarok szeme elé nem. Ma éppúgy nem áll érdekükben nyilvánosság elé tárni, mint az elmúlt 1500 évben, hiszen az eddig sikeresen elért magyar történelem hamisításuk dõlne azonnal porba. Sõt!
A maiak, a politikusok is kéjelegve élnek a disznóságaik több évtizedes titkosításával. Megéri, hogy hatalmukat ne veszítsék el! Reméljük, ez a tévhitük megdõl hamar.
---
Ugyanaz lehet a helyzet mivelünk a vatikánnal szemben a fenti témában, mint a fatimai üzenetekkel, levelekkel 1917 óta...
670 #45 670
- 2011. August 21. 12:31:30
Egyébként pont ez a cél hogy ezt a nagy ívû páratlan Atillától Mátyásig tartó történelmi nemzettudatot pont a közepén kettétörjék és így a végét is és az elejét is negligálják.
Olcsó zsidó trükk ti meg benyaljátok.
1207 #46 1207
- 2011. August 21. 12:37:58
jano!
Érdekes amit mondasz, bár nekem egyáltalán nem ujj!
Van egy közös ismerõsünk aki ugyanezeket a nézeteket vallja István urunkról!
Bizonyítékkal természetesen nem szolgálhatunk se pró se kontra.

kölpény!
Erre utalsz a hsz-ben?
http://www.mnszentlaszlozaszloalj.inf...-csata-907
670 #47 670
- 2011. August 21. 12:41:37
És nézzük már meg hogy zajlottak ezer évig a koronázások. Be kellett öltözni István harisnyájába palástjába és fel kellett lobogózni István zászlajával a templomot a koronázáskor. Ami ugyan Kiss Károly óta elszakadt.
És a mindenkori elsõ rendelet azzal kezdõdik minden uralkodónknál, kivétel nélkül, hogy István által biztosított kiváltságokat és szabadságjogokat az uralkodó megerõsíti.
Ezzel a mocskolódással minden Uralkodónkat és a kortárs nemzetet sültbolondnak tituláljátok,
Mintha valami identitászavaros kis köcsög népség lennénk ezer évig. Gratulálok.
1248 #48 1248
- 2011. August 21. 12:49:53
Kedves magyarok, testvéreim,lelki rokonaim!

Úgylátom, hogy alapvetõen mindenki dédelget a keblében és elméjében olyasféle tárgyi tudást, ami alapján azonosítja az "igazságot" de legalább is magyarságtudatát és hazaszeretetét, ami alapján identitását azonosítani és elhelyezni akarja - tudja - szeretné ebben a világban. Mindannyiótoktól olvasok okos vagy egyenesen bölcs sorokat, mindenki tud valamit!

Hosszú évek óta gondolkodom és keresem az okot, hogy hogyan lehet ennyiféle nézet, elképzelés, felfogás, ismeret, hivatkozás hit, satöbbi. Azt gondolom ma, hogy MI EGYÜTT vagyunk képesek az igazságot tükrözni, felfogni, megérteni, helyesebben mindannyiunk részigazsága képezi a teljes IGAZSÁG megközelítésének lehetõségét.

Számomra az IGAZSÁG a maga teljességében egyik mostani képességünkkel sem elérhetõ vagy birtokolható dolog. Az IGAZSÁGal eggyé válni lehet és azonosulni, magyarán: aki az Igazságot akarja megismerni, az már nem maradhat korábbi önmaga hanem maga is feloldódik és részévé válik az Igazságnak.( " Kívülrõl " nem lehet megtalálni az Igazságot.) Ez persze olyasfajta "megszûnés" ami voltaképp kiteljesedés.

Az IGAZSÁG-nak egyetemesnek kell lennie, mely mindenre vonatkozik, így nyomát, jeleit ilyen, vele minõségileg AZONOS, egyetemes és nyílt, emelkedett és tiszta elmével/tudattal lehet megtalálni mindenben.

Az illúziók és az Igazság meglehet, hogy egy térben találhatóak, ám a TUDAT az a valami, ami a dolgokat illúzióknak vagy IGAZSÁGNAK képes látni s a két dolgot egymástól megkülönböztetni. Az Isteni alkotó - képesség pedig képes mindent jóra fordítani. ( Egyszer minden 'gazság' biztosan meg fog szûnni az "I"-vel ( Isten ) való meg -i -gazulás által- ezt valahol mélyen mindannyian érezzük, tudjuk, reméljük. Wink )

Mi az, ami akadálya lehet annak, hogy a dolgok megismerését illetõen mindig tovább tudjunk haladni? Mi az, ami megrekeszt minket egy szinten, mi az, ami miatt megrekedhetünk régi iratok ( ki tudja, mennyire hitelesek és igazak ) elemzésénél és emlékezetünkben való felhalmozásánál, amik alapján igazolni akarunk valamit, vagy amik alapján szeretnénk összeállítani egy képet, amit aztán IGAZSÁGnak nevezhetünk el. Hogyan lehet közeledni múltunkhoz úgy, hogy ne fogjunk mellé, hogy megközelítésünk ne legyen hiányos és a felfogásunk és értésünk is tökéletes lehessen? A mennyiség lesz - e a döntõ mindebben vagy a minõség? Van - e egyik a másik nélkül? Mi az, ami alapján a hamis fényt ( Lucifer ) az igaztól ( Krisztus) meg tudjuk különböztetni?

A válasz persze csakis paradoxon lehet, mert a válasz egyrészt EGYszerû. A fõ kérdés számomra, hogy "mit szeretek" és "mennyire". Mekkora a szeretetem mélysége, hatóereje, átfogó képessége? Mire irányul, mivel elégszik meg? ( Sokan a vágyat/ szükségletet összetévesztik a szeretettel- bár érdekes, hogy azt mondani szoktuk: " Szeretetre vágyok!", vagy: Szükségem van rá, hogy szeressenek!" de azt nem szoktuk mondani, hogy: "Szeretnék vágyni!" vagy hogy: Szeretem, ha szükségem van valamire!" ) És a válasz ugyanakkor MINDENszerû is! Az EGY és a MINDEN látszólag "számszaki ellentmondások", ám valójában minõségi AZONOSSÁG áll fenn köztük. Ennek persze az eleven ÉLETben óriási jelentõsége van!

A Szeretet valami olyan isteni eredetû bõség, melybõl mindenki annyit érzékel és él meg, amennyit lelki - szellemi érettségi foka lehetõvé tesz.


Hogy ki miben hisz, az egyáltalán nem melllékes, hiszen a hite megnyilvánulásaiból pontosan lehet tudni, hogy milyen forrással áll az illetõ kapcsolatban - ez pedig manapság inkább elõbb mint utóbb - kiderül.

Az Igazságot lehet szeretni, de biztosan nem kell érte harcolni - ugyanis nincs rá szüksége. Mi a saját önigazolásunkért szállunk harcba, nem az IGAZSÁGért. Lehet, jogunk van hozzá, de jó ha tudjuk, mi történik hiszen egykor mindennel el kell számolnunk. A "magam igaza" nem bennfoglaló, hanem megosztó, válogató. Az IGAZSÁG is megoszthat átmenetileg, mint ahogy az isteni Szeretet adott pillanatban az egyiket felemeli, a másikat meg megbünteti. De nem a Szeretet tehet arról, hogy az IDÕ fogságában mindezek különbségekként jelennek meg!!! Az idõ pedig eszköz, lehetõség, része a tanulási-tudatosodási folyamatainknak, melyet ( "ha eljön az ideje" ) elnyel az Örökkévalóság.

A ti haladásotok és valódi emelkedésetek számomra szent! Egymást pedig azzal tudjuk segíteni, ha magunkon komolyan dolgozunk, hittel, tetterõvel, szeretettel nyitottsággal, alázattal, intelligensen és kitartóan és bölcsességre vágyva, hajlandósággal a változásra és elengedésre. ( Régi tömlõkbe nem lehet új bort tölteni. Márpedig az a bor Isten Szellemének bora - vagy ki ahogyan nevezi.)

Magyarnak lenni érdem, ígéret, lehetõség, de leginkább: megvalósításra váró feladat. Ennek megvalósításában pedig ( meglátásom szerint ) ma senki és semmi nem akadályozhat meg egyikõnket sem.

Áldás legyen minden jóakaratúnak!
1596 #49 1596
- 2011. August 21. 13:43:47
Sík Sándor: Szent magyarság - Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. Úgy, amint Szent István akarta - és miért akarnók, hogyan mernõk máskép értelmezni? - még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sõt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvéssel úgy kell kiküzdeni. Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni feladatot. Magyarnak lenni: szeretet, együttérzés, átfogása, átölelése mindannak, ami magyar; a magyar földnek, utolsó talpalatnyi rögének, a magyar történelemnek, minden mozzanatával, a magyar embernek, valamennyinek, a hárommillió koldusnak és a másik hárommillió, emberhez nem méltó életet élõnek is. És cselekvés; levonni a konzekvenciáját ennek a hitnek és ennek a szeretetnek: tenni, tunyaság, kényelem, önérdek ellenére is, amit erkölcs, amit lelkiismeret, amit Isten, amit Szent István megkíván, - ezt jelenti magyarnak lenni Szent István szerint.
9 #50 9
- 2011. August 21. 14:26:09
Sajnos, be kell látni, hogy az "István, a király" igen alapos és sikere agymosást okozott még az átkosban... :((( Vagyis elérte a kitûzött célját.
Csak azóta van ez a két pártra szakadás már ami az István és Koppány ügyet illeti a magyarok között, amiképpen a késõbbi idõkben a különbözõ, szintén hamisságon alapuló "rendszerváltó" politikai pártok bõsz hívei között kialakult .
Emlékezzetek, még családok is szétmentek akkoriban a párt hovatartozás, "Mondd, te kit választanál" miatt..
Nem kéne besározni az ezredforduló, a fejedelemségbõl nagyot, minõségit lépõ és a Turul-ház erre legalkalmasabbnak tartott személyét, Istvánt és a õt megkoronázó õseink vérszerzõdésben megfogadott döntését a hétköznapi, megtévesztett, mai embereknek.
Ne dõljünk be a nemzetmegosztók szándékának.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Generalasi idö: 0.09 masodperc
657,201 egyedi latogato