"Szkíta rádiónak felolvasásra

Elsõsorban szeretettel köszöntöm a Szkítarádió hallgatóit, mûsorvezetõit, s külön szeretettel köszöntöm Bíbort, aki Posta Imre úron keresztül kért fel egy interjúra.

Másodsorban, ez úton kérek bocsánatot, hogy nem hanganyaggal szolgálok, de minden okom meg van arra, hogy egyelõre, maradjak az írásnál.

Ha valaki esetleg szkeptikus lenne, így határozottan kijelentem, hogy én az a "Raklap" vagyok akire gondolsz. Ezt Posta úr megfelelõen tudja majd bizonyítani.

De térjünk is azonnal a tárgyra. Ne csigázzuk a hallgatók kíváncsiságát. A kérdéseket én rakom fel, amire azonnal meg is adom a választ. Van elképzelésem, körülbelül mi az, ami érdekelheti a hallgatókat.

1./ Ki vagyok valójában és ki nem vagyok?

Elsõ ránézésre egy átlagos, vagy talán egy kicsit átlag alatti férfi vagyok, ( ez nagyon fontos, hogy ne emelkedj ki a tömegbõl semmivel, mert felfigyelnek rád és akkor nem éred el a célod ) aki nem tûri az igazságtalanságot és könyörtelen, mindennemû bûnözéssel szemben. Nem tartok barátokat, mert nem hiszek bennük. Jobb ha minél több ellenség vesz körül, így nem lankad soha a figyelmed. Számomra a kompromisszumok, csak idõ, pénz és energiapocséklás. Két véglet létezik. Igen vagy nem. A szívem tele van szeretettel, de soha nem engedek magamhoz közel senkit. A sok ember, aki körül vesz, csak a páncélig jut el, de azon túl, soha. Ez így van rendjén.

Így alakítottam ki az életem, egyszerû megfontolásból. Ez pedig nem más, mint, ha el kell mennem, soha nem okozok fájdalmat senkinek.

Ami nem vagyok.

Nem vagyok bûnözõ. Nem vagyok tagja semmilyen szervezetnek, tömörülésnek, szektának. Nem vagyok terrorista, kiberbûnözõ, vagy maffiózó. Nem rokonszenvezek semmilyen politikai párttal, mert ki nem állhatom a politikát. Részemrõl, ez egyik fajtája a bûnözésnek. Ezzel azt is elmondtam, hogy nem dolgozom senkinek, a hiedelmekkel ellentétben, nem vagyok, titkosszolga.

Sem alkohollal nem élek, sem egyéb bódító szerekkel. Nem szegtem meg törvényeket, a világ egyik országában sem.

2./ Hogyan jutottam információkhoz és hogyan keveredtem, jelen esetben, kusza, kétes, homályos, piszkos ügyekbe?

A kezdetek húsz évre nyúlnak vissza, pontosan 1990 július, augusztusára. Ebben az idõben felfigyeltem valamire, amire talán nagyon kevesen figyeltek fel a környezetembõl. A szálak határon kintre vezettek. Millió kérdésekre akartam megkapni a választ, s felismertem, egy módja van, hogy célt érjek. Legelõször egy jelenség volt, ami, brutálisan megváltoztatott egy világképet bennem. Ez a zsidó mozgolódás, hazánkon keresztül. Aztán rábukkantam egy építõipari maffiára. Persze, akkor még nem tudtam, hogy ez ekkora kapacitású lesz. De mivel szagot fogtak, hogy tudomásomra jutottak nem kívánatos dolgok, így már 96-ban el akartak intéztetni az ukránokkal. Nagy árat fizettem a vállalkozásomért, ami bennem még nagyobb vágyat indított meg, egy leleplezéshez. Persze, hogy ez sikerüljön, évekre illegalitásban éltem. Ugrásra készen, minden egyes neszre. Nem hagyhattam, bárki kényére kedvére csak úgy letöröltetni magam a föld színérõl. Ez az idõszak kialakított bennem egy olyan személyiséget, hogy semmi, de semmi ne kerülje el a figyelmem, ami kapcsolódhat, valamilyen formában az ügyhöz. Mondanom sem kell, dózisokban érkeztek az információk, akaratomon kívül is. Véletlenek, amikben azonnal az esélyeimet fedeztem fel, s raktároztam minden egyes részletet. Aztán újabb és újabb aljas dolgokba ütköztem. Míg nem elérkezett 2007. február, ahol az ász téma ütötte meg a markom. Itt már világos volt, ha jól kezelem, akkor boríthatom a fekáliát. A konzumnõ-drogdíler egy isteni ajándék lett számomra. Tudtam, hogy most értem el ahhoz a határhoz, amikor az életembe is kerülhet. Annál is inkább, mert 2007. február 28.-án, egyértelmûen a tudomásomra adták, hogy " Kinyírunk te köcsög".Csak hogy az üzenet már a határon kívül ért útól. Részletekbe most nem merülök bele, de tudtam, nagyon is komolyan gondolták. Itt a tétet az emelte meg, hogy amatõr, buta módon, bevágódott a diplomácia és ezzel paralel a politika is. Nem egy két politikus szippantotta fel elõszeretettel azt a kokain csíkot, amit az általam leleplezett drogdíler hintett az üvegasztalra. A Blikk azonnal el is árulta, hogy a felvetített sztori megfelel a valóságnak, mert mindent helyeselt, csak a politikát cáfolta azonnal. Hol ott egyértelmûen szereplõi a svájci salátabárnak, amit a konzuli lakásban kevertek meg. Ki hangsúlyoztam már korábbiakban, számomra nem meglepõ, ha el akarják tusolni, mert itt fõrendõrök szerepe is törvénybe ütközõ. Még pedig, hogy a díler rendelkezésére bocsátottak egy rendõrségi azonosító jelvényt, ami egy fekete bõrtálcára volt ragasztva stílusosan. Kezdetben egy fekete Mercédesz, majd a konzumanyú segítségével, egy fekete diplomata rendszámú Jaguár típusú gépjármû sebességváltója mellett hevert, jól látható helyen, hogy minden egyes rendõri ellenõrzésnél kéznél legyen. Jelen esetben, csak erre a giga ügyre koncentrálok, azzal a tudattal, amire a végére érek, addigra a többi ügy is felszínre kerül. Egyszerû oknál fogva. Mindenki szeretné a nyomokat eltüntetni, így én türelmes vagyok, mert egy tökös ügyésznek nem a nyom a döntõ bizonyíték, hanem annak az eltüntetés kísérlete.

Az alsóörsi célba lövészet, lehet három ember elmúlásával járt, akikbõl kettõ ártatlan és a harmadik is egy áldozat, de valaminek a kezdete is. Nagyon sok minden nem stimmel az események körül, de ne feledjük, a rendõrséget is ki kell ugrasztani. Úgy a helyszínelõk, mint a helyszínt biztosítók egy minõség alatti munkát végeztek. A legfontosabb az lenne, ha felszínre kerülne, a Nyomozó Ügyészség az igazság oldalán áll-e, vagy a munkaadója oldalán? Én nem fogok itt leírni részleteket, azon oknál fogva, hogy tisztában vagyok vele, nekem szembe kell állnom a törvénnyel, s a szemükbe részletezni azokat az információkat amivel rendelkezem. Jól érzékelhetõen nem sietik el ezt a randevút. Nekem meg nem sürgõs tálcán felkínálni a lehetõséget. Régen megszûnt már az az érzés, hogy én bízzak rendõrökben. Gondolom ezzel senkit nem sértek meg.

Amíg egy ilyen szervezet nem azt csinálja, amire valóban hivatott, addig ne várjon el bizalmat.

3./ Végezetül az utolsó kérdés. Miért is csinálom ezt?

Szolgáltam egy országot, szívvel-lélekkel. Abban a zavaros idõszakban, ha kellett volna, az életem adom érte, mert hittem abban amit csinálok. Rövid idõn belül, büdös szájjal az arcomba sziszegték, hogy ide nem gondolkodó emberekre van szükség.

Továbbiakban és ami a legfontosabb. A zsidók elvettek tõlem valamit valamit svájcban. Egy részt belõlem. Akinek még azt az esélyt sem adták meg, hogy egy picit magyar legyen. Akinek még véletlenül sem szabad tudnia, hogy valaki már 16 éve küzd, csak azért, hogy megölelje és elcsukló hangon, ennyit mondjon. FIAM.

Szeretném demonstrálni, hogy Magyarországon, még egy zsidó, svájci diplomatanõnek sem szabad azt csinálni amit akar. Becsúsztak a csõbe, szeretett dílerével együtt. Egy dolgot számításon kívül hagytak. A magamfajtát nem könnyû kiirtani. Fõleg nem egy Szücs kaliberû szerencsétlenséggel.

Kíméletlenül és ezerszázalékos biztonsággal csinálom végig amit elkezdtem.

Ezt az életet, senki nem hagyhatja el büntetlenül.

Elõre közlöm, hogy sem zsidó bíró, sem zsidó ügyész, sem zsidó ügyvéd nem fog kérdést intézni hozzám.

Szívbõl jövõ üdvözlettel Raklap."

Link