Most már csak napok vannak hátra a december 19-i belarusz választásokig, ám Belarusz egyes helyein a választások már elkezdõdtek: december 14-én kedden a Belarusz Állami Egyetem diákjai elõzetesen szavazhattak az elnökjelöltekre. Belarusz választási összefoglalónk harmadik része következik, amelyben megszólaltatjuk az Európai Parlament elnökét, Jerzy Buzeket is (az elemzés elsõ és a második része).

Az ellenzék számolja vissza a perceket a vasárnapi választásokig, ám maga Lukasenko immár nyugodtabban ülhet a rezidenciájában, miután a múlt heti, december 9-i moszkvai látogatása során kibékült az orosz elnökkel, Dmitrij Medvegyevvel.

Lukasenko és Medvegyev kézfogása december 9-én.
A belarusz elnök immár felszabadultabban
mosolyoghat (forrás: Kremlin.ru)
Az utóbbi másfél évben igencsak megromlott Oroszország és Belarusz kapcsolata, és a konfliktus több szinten is érezhetõ volt: a kõolaj- és a gázkonfliktuson kívül nézeteltérések mutatkoztak a közös vámunió kérdésében, illetve Putyin-Medvegyev és Lukasenko kapcsolatában: Medvegyev október 3-án például direkt módon üzent Lukasenkónak a videóblogjában, amelyben igen negatívan nyilatkozott a belarusz kollégájáról, és a ’90-es évek belarusz politikusok eltûnéseit is megemlítette. Mindeközben az orosz médiában szabályos információs háború indult Lukasenko ellen, amelyben dokumentumfilmektõl a kibeszélõ talk showkon át szinte mindent bevetettek.
Ám december 6-án Lukasenko a Belarusz Parlament elõtt beszélve megígérte: normalizálni fogja a két ország kapcsolatát. Erre december 9-én adódott alkalma, amikor orosz-belarusz-kazah kongresszus keretében utazott Moszkvába, amelyen a három ország egységes gazdasági zónájának létrehozásáról tárgyaltak. A tárgyalások sikeresek voltak, és a találkozó után Lukasenko mosolyogva a kamerákba mondhatta –
Csalódást szeretnék okozni mindazoknak, akik valamilyen szétesésrõl vagy konfliktusról álmodtak: minden pont fordítva történt – normálisan tudtunk dolgozni, és áttörés történt az országaink kapcsolatában.”
Érdekes egyébként, hogy maga Medvegyev inkább tartózkodott a kommentároktól, amire több magyarázat is adódik. December 9-én a Oroszország, Belarusz és Kazahsztán között valóban egy komoly szerzõdés született, amely méltatlanul kevés figyelmet kapott az orosz- és a nemzetközi médiában. A szerzõdések szerint 2012 elején léphet majd életbe a három ország közötti egységes gazdasági zóna, majd a tervek szerint az ebbõl kinövõ „Eurázsiai Unió”. Emellett megegyezés született a kõolaj kérdésében is, amelyben már hónapok óta viták folytak. Belarusznak egy komoly bevételi forrást képezi az orosz kõolaj feldolgozása és nyugat-európai exportja, ám a 2010 januári orosz rendelkezések szerint a közel 22 millió tonna Belaruszba exportált kõolajból Belarusz attól kezdve csak 6,3 millió tonnát kapott vámmentesen („saját használatra”), a többire pedig olyan vámokat vetettek ki, amelyek igen komoly veszteségeket okoztak a belarusz kõolajfeldolgozó iparnak.
"Hadd szögezzem le: az, ahogyan végigmegy majd az elnöki választás Belaruszban, meg fogja határozni az Európai Unió és Belarusz kapcsolatának a további irányát” - Jerzy Buzek
A csütörtökön aláírt szerzõdések értelmében ezeket a vámokat a kõolaj exportjára teljesen eltörölték, így a hosszú konfliktusok után meglepõ módon Lukasenko került ki gyõztesen az ügybõl, ezért nem is csoda, hogy az orosz média annyira nem hangsúlyozta a szerzõdések részleteit, magára a kongresszus megtörténtének a tényére korlátozva a beszámolóit. A belarusz siker azért mégsem maradéktalan, mert a Belarusz számára elfogadhatatlan passzusokat többé kevésbé kompromisszumos megoldásra cserélték: az orosz kõolajra kivetett export helyett Belarusz külsõ határánál szednek majd vámot, de nem a kõolajra, hanem a már feldolgozott termékre. Ez azonban így is 2 milliárd dolláros veszteséget fog okozni az orosz büdzsének évente.
Így Lukasenko diadalittasan utazhatott haza a kongresszusról, hiszen úgy tûnik Oroszország támogatására – vagy legalábbis hallgatására – továbbra is számíthat, ami azért egészen más síkba helyezi a vasárnapi választásokat, és nem a belarusz ellenzék javára.
Európa közben aggódva figyel, és a kiküldött EBESZ megfigyelõk már készenlétben állnak a vasárnapi választásokra, bár effektíven beleszólni a választások menetében nem igazán tudnak majd.
Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke exkluzív kommentárt adott a belarusz választásokról a Kitekintõ számára, amelyben kifejtette az EU és az EP álláspontját, és azt is elmondta, hogy miért függesztették fel továbbra is a Belarusz elleni szankciókat.
“Az Európai Parlament és az Európai Unió álláspontja Belarusz kérdésében – amit “kritikus közeledésként” lehetne nevezni – határozott: fejlõdést szeretnénk látni a jogállamiságban, az emberi jogok betartásában és a demokrácia kérdésében Belaruszban még azelõtt, hogy tovább folytatjuk a párbeszédünket Minszkkel.” – mondta az Európai Parlament elnöke.
Október 25-én az Európai Unió Tanácsa újra tárgyalt a szankciók alkalmazásáról Belarusz ellen, amelyeket 2008-ban függesztették fel. A Belarusszal szembeni nyomásgyakorlás egyik eszköze lehetett volna az októberi találkozó, de a Tanács a szankciók további felfüggesztésérõl döntött. Ez egyben azzal is magyarázható, hogy formálisan Lukasenko eleget tett az Európai Unió javaslatainak, és az országban soha nem látott „szuperdemokráciát” hirdetett.
Ez a lukasenkói „szuperdemokrácia” azonban a Nyugatnak szól, valójában a választásokon az ellenzéknek továbbra sincs sok esélye a több mint 16 éve elnöki székben ülõ Alekszander Lukasenko ellen, aki ez idõ alatt nagyon hatékony állami apparátust és propagandagépezetet épített ki, tehát minden eszköz az õ kezében összpontosul. Tudják ezt az EU-ban is.
Brüsszel csalódott a demokrácia fejlõdésének hiányában Belaruszban, de ugyanakkor nem hisszük azt, hogy a párbeszéd felfüggesztése és a kapcsolataink lefagyasztása jó irányba vezetne” – mondta el a Kitekintõnek Jerzy Buzek.
Az EU és Belarusz kapcsolata pedig valószínûleg valóban folytatódni fog attól függetlenül, hogy marad-e hatalmon Lukasenko vagy sem – demokrácia ide vagy oda, de az Európai Uniónak fontos, hogy ne lökjék el maguktól az EU peremén lévõ, több szempontból is stratégiailag fontos posztszovjet országot, fõleg hogy a belarusz-orosz viszonyok rendezésével Lukasenko így is - úgy is kitört az elszigeteltségébõl.
Az Európai Parlament továbbra is szorosan fogja követni az eseményeket Belaruszban az elnöki választások közben és utána is, és természetesen levonja majd a szükséges következtetéseket. Hadd szögezzem le: az, ahogyan lezajlik majd az elnökválasztás Belaruszban, meg fogja határozni az Európai Unió és Belarusz kapcsolatának a további irányát” – kommentálta az Európai Parlament álláspontját a Kitekintõnek Jerzy Buzek.

„Átlátható választások" - Nyeklajev ellenzéki
elnökjelölt kampánya (forrás:naviny.by)
A belarusz ellenzék számára pedig úgy tûnik nem állnak túl jól a dolgok: Lukasenkónak sikerült kibékülnie Moszkvával, sõt, még sikereket is elért, amit kedvezõen használhat fel a lakosság elõtt; az Európai Unió felõl pedig nem érkezik a várt támogatás, sõt, a szankciók helyett (amelyeknek éppen a belarusz ellenzék volt a legnagyobb támogatója) a párbeszéd folytatásáról döntöttek a szóban megfogalmazott kritika ellenére.
Így ahhoz, hogy az ellenzék hallassa a hangját, valószínûleg csak egyetlen megoldásuk maradt, és az nem egy békés megoldás. Az egyik legesélyesebb ellenzéki elnökjelölt, Vlagyimir Nyeklajev próbálkozott ugyan azzal, hogy a választások elõtt egy héttel bojkott meghirdetését jelentette be – ezt éppen Lukasenko moszkvai látogatása napján jelentette be. Nyeklajev szerint a választási kampány végére végképp kiderült, hogy azok nem demokratikusak, és csak egyetlenegy végeredményt hozhatnak.
Ezért azt javasolta, hogy az összes ellenzéki jelölt lépjen vissza, így Lukasenko magára maradna a választási „küzdelemben”, az ellenzék pedig új választások kiírását követelhetne. A többi jelölt azonban nem támogatta Nyeklajev ötletét, és arra azért valóban kevés az esély, hogy ha Lukasenko egyedül is maradna elnökjelöltként a bojkott következtében, akkor valóban lehetõvé tenné a választások újbóli kiírását, hiszen errõl nem rendelkezik a belarusz alkotmány.
„Az Európai Parlament mindig is a belarusz civil közösségek, a független media, és minden demokratikus erõ határozott támogatója volt és marad is a jövõben. Biztosíthatom Önöket, hogy továbbra is tartjuk magunkat ehhez, és soha nem fogjuk szó nélkül hagyni az alapvetõ szabadságjogok megsértését. Az Európai Unió szabad, független és demokratikus Belaruszt szeretne látni. Olyan Belaruszt, amely az Európai jövõje irányába fejlõdik, és nem az autokratikus múltjából merit.” – Jerzy Buzek.
Közben a fõbb belarusz ellenzéki hírportálok (többek között a Charter97.org) már napok óta erõteljes kampányt hirdetnek a választások napjára: arra szólítják fel a belarusz lakosságot, hogy a december 19-i választások befejeztével, 20:00-kor vonuljanak ki a közterekre szerte az országban, és álljanak ki a demkratikus szabadságjogaik mellett. Néhány nap múlva kiderül, hogy mihez fog vezetni mindez.
Link