Japán nyíltan harcra készül Kínával. Tokió beiktatott egy ötéves, kínai-ellenes katonai programot, amely magában foglalja a hirtelen megnövekedett a háborús kiadásokat, ami a közelmúltban átlagosan 43.300.000.000 dollár, és a következõ öt évben csaknem harmadával fog nõni. Ez átlagosan 56.000.000.000 dollárt jelent évente, írja a Pravda.ru.

Mint korábban írtuk, Japán 150 milliárd dolláros atomprogramra kötött megállapodást Indiával. Az USA Japánon keresztül "cserkészte" be Indiát, viszonylag "kis pénzen", Kína ellen.
Más szóval, a katonai kiadásai országok viszonylatában a harmadik hely a világon, megelõzve Nagy-Britanniát és Franciaországot is maga mögött hagyva. Csak az Egyesült Államok elõzi meg (a különbözõ forrásokból, mintegy 600.000.000.000 $ / év) és Kína (81.400.000.000 dollár). Mindez a pénzügyi válság ellenére.
Az új program a "dinamikus védelmi rendszer "létrehozását írja elõ, amely gyorsan tud reagálni az új veszélyekre. Japán stratégák nem rejtik véka alá, azt a tényt, hogy az ellenfelek között, nem csak Észak-Korea - a nukleáris rakétáival - szerepel, de Kína, is egyre növeli katonai erejét.
Látható tény, hogy Japán már nyíltan kifejezte azon szándékát, hogy megerõsítse a védelmét, a déli területeken. Különös figyelmet kap e tekintetben a Senkaku (Diaoyu) szigetcsoport part menti területe, amelynek környékén gazdag olaj és gáz lelõhelyek találhatók, és amelyeket Peking sajátjának tart (a Kínai-tenger alatti terület hatalmas gázmezõket rejt, de a terület kitermelési jogában Japán és Kína még nem tudott megegyezni).
Emlékezzünk, hogy amíg 1895-ben szigetek igazából a Középbirodalomhoz tartoztak, elvették a japán agresszió során a 1895-1896 idõszakban.
Különösen érdekes az a tény, hogy a Japán vezetés nem szándékozik korlátozni tevékenységét csak katonai intézkedésekre, és igyekszik megteremteni az anti-kínai katonai-politikai blokkot. A program megerõsítésének továbbfejlesztése, a japán katonai szövetség az Egyesült Államokkal, valamint a nagyobb biztonsági együttmûködés Dél-Koreával, Ausztráliával és Indiával.

Az utóbbi két ország különleges figyelmet érdemel. India - hosszú távú geopolitikai ellensége Kínának Ausztrália is aggodalmát fejezi ki, a növekvõ aktivitást mutató kínai jelenléttel kapcsolatban, a Dél-Csendes-óceánon. Más szóval, Japán anti-kínai tengelyt akar kiépíteni Tokió - Delhi – Canberra vonalában.
Ebben egyértelmûen érzékelhetõ, Uncle Sam keze, és mély aggodalma a kínai sárkány példátlan növekedése miatt. Nem kell különleges látnoki képesség, hogy az elkövetkezõ 10-20 évben Kína lesz a másik szuperhatalom, a világon, és kihívást jelent az amerikai "demokrácia" számára.

Fontos, hogy a kínai elleni politika elfogadása, és a katonai programok szinte egybeesnek a 2010. december 16-án aláírt, Szöul-i, háromoldalú megállapodással Kína, Japán és Dél-Korea között, amely Együttmûködési Titkárság létrehozásáról szól, és célja - az együttmûködés erõsítése a politikai szférában.
Mivel a gyakorlat azt mutatja, a japánnak könnyen megy ez, arra lehet következtetni, hogy ez egy olyan, "nem-kötelezõ érvényû" megállapodás más államokkal, ami közben folyamatosan háborúra készül.
Azonban, Tokió nem veszi figyelembe az új program elfogadását, és úgy véli, hogy a szomszédoknak nem ad okot az aggodalomra.
A kérdés, mi lesz tervezve a 12.700.000.000 dollárral évente? Mivel az elsõ helyen szerepel, hogy Japán erõsítse a haditengerészetet Így majdnem felével nõvekednek a tengeralattjárós erõk: a tengeralattjárók számának növekedése 16-22.
Tokió is növelni fogja az egyesülés létszámát. A hadihajók célja, hogy elkapják, a ballisztikus rakétákat. Ezek fõleg a felszerelt romboló rakétavédelmi rendszer, a tengeri alapú AEGIS részei. Ez a japán katonai válasz, a Peking-i, tengeri fegyverkezési versenyre.
A Japán politikai és katonai elõkészületek, nem mentek Kína számára észrevétlenül. A Külügyminisztérium szóvivõje Jiang Yu elmondta, hogy az állításait japán átláthatóságának hiánya jellemzi. A katonai programot "felelõtlenek" tartja, és hogy "Kína hangsúlyozza, békés természetû fejlõdését." Valószínûleg, Kínak ezt azzal bizonyítaná, hogy válaszként Japán tovább erõsíti a flottáját. Más szóval, a fegyverkezési verseny a régióban folytatódni fog.
A japán "Önvédelmi Erõ", 240.000 fõ (kivéve a polgári személyzetet), az egyik legerõsebb a régióban.
Ez különösen igaz a haditengerészeti erõkre, amelyek összetételét a mai napig is több mint 250 harci hajó, támogató hajók és csónakok teszik ki. Közülük négy - "zászlóshajó", hajók, rombolók, helikopter-szállítók, repülõgép-hordozók és kétéltû egységeket. És egy nagy csoport, a 40 romboló.
Sõt, Tokió készül mobil támadás ellen felhasználható egységekkel, hogy védje a tengerparti sávot, a várható ellenséggel szemben.
A japán haditengerészet erõsítése nem zavarja Oroszországot. Ismeretes, hogy Tokió nem mondott le a négy déli Kuril-szigetrõl. Ezért a japán tengeri erõk megerõsítése, megfelelõ lépések megtételét követeli.

Mint korábban beszámoltunk róla, Japán gyorsan cserélõdõ miniszterelnökei lemondásai mögött, az USA okinawai támaszpontjának sikertelen megszüntetési kísérletei állnak (gyors egymásutánban az ötödik miniszterelnök).
A Cheonan-fregatt kétes körülmények közötti elsûllyedése, az ugyanakkor léket kapott amerikai atomtengeralatjáró katasztrófájának híreinek nyugati sajtó szintû elhallgatása, a Csendes-óceán, Japán térségébe vezényelt amerikai elsõdleges csapásmétõ eszközökkel, egyértelmûsíti, hogy mi szolgált Japán "ilyen döntésének" alapjául.