Õk gyûlölik a zsidóságot
Az Izraeli Demokrácia Index lesújtó adatokat hozott nyílvánosságra az izraeli társadalom zsidó többségének arab kisebbsége iránti attitûdjérõl. Ki a felelõs? A gyûlöletkampányt folytató rabbik és izraeli politikusok vagy az Izrael létezéshez való jogát megkérdõjelezõ arab politikusok?

November végén hozta nyilvánosságra az Izraeli Demokrácia Intézet idei felmérését. A márciusban gyûjtött adatok alapján végzett kutatás eredményét egy majdnem 200 oldalas jelentésben tették közzé, melynek egyes megállapításai felborzolták a kedélyeket. A kutatás ugyanis – bár nem ez a felmérés egyetlen szegmense - számokban mutat rá az arab és zsidó állampolgárok közötti feszültségekre a társadalmon belül.

Izraeli Demokrácia Index
Az Izraeli Demokrácia Intézet által készített, 2003 óta évente nyilvánosságra hozott jelentés. Nemzetözileg elfogadott mérések alapján vizsgálják az izraeli demokrácia állapotát, egyrészt 35 másik országhoz, másrészt saját múltjához hasonlítva.
Vegyünk néhány példát, mely felkeltette a figyelmet. Az egyik legmegdöbbentõbb eredmény, mely szerint az izraeli zsidó állampolgároknak alig több mint fele (51%) támogatja, hogy minden izraeli állampolgár, azaz zsidó és arab egyenlõ jogokkal rendelkezzen. A kutatás azt is kimutatta, hogy kapcsolat van az egyenlõség elutasítása és a vallásosság mértéke között. Míg a magukat szekulárisnak vallók 33,5 százaléka ellenzi az egyenlõséget, a tradícionalista zsidóknak már 51 százaléka, az ortodoxok 65 százaléka, az ultra-ortodoxoknak pedig már 72 százaléka.
Az izraeli zsidók többsége (62 %) a szavazati jogot az államhoz való hûségeskühöz kötné; ugyancsak többségük hiszi, hogy míg tart a konfliktus Izrael és a palesztinok között, addig Izrael arab állampolgárainak nem szabadna beleszólniuk fontos külpolitikai és biztonsági kérdésekbe. Abszolút többségük helyesli (86%), hogy az állam számára életbe vágó döntéseket csak a zsidó állampolgároknak kellene meghozniuk. A válaszadók több mint fele (53%) egyetért azzal, hogy az állam kivándorlásra buzdíthatja az izraeli arab közösség tagjait, harmaduk pedig háborúk alatt táborokba zárná ugyanezt a kisebbséget.

Az aggasztó számokra kétféle magyarázat született sebtiben: az egyik az izraeli zsidó felet, míg a másik az arab kisebbséget vádolja a nagyobb felelõsséggel. A Haaretz - vezetõ izraeli napilap - szerkesztõje szerint mindez azoknak a gyûlöletkampányoknak az eredménye, melyet az elmúlt években rabbik és politikusok büntetlenül folytathattak az izraeli arabok ellen, miközben az ország vezetõi - a miniszterelnöktõl kezdve az oktatási miniszterig - hallgattak. De ugyancsak tétlenül szemlélte az uszítást az ellenzék is. Nekik is köszönhetõ, hogy a demokráciáról az az eltorzult hiedelem él a mai izraeli társadalom fejében, mely szerint az a többség önkényuralmát jelenti, és a minden állampolgárt megilletõ jogok nem integráns részei a demokratikus rendszernek.
Más publicisták (Jerusalem Post szerkesztõje; Israel Harel, Haaretz) a felelõsséget a másik oldalon látja. Szerintük az izraeli araboknak olyan vezetõket kellene választaniuk, akik hajlandóak elfogadni a kisebbségi létet és készek egy zsidó és demokratikus állam keretein belül élni. Nem várják el tõlük, hogy cionisták legyenek, de bizonyítaniuk kellene, hogy nem jelentenek veszélyt Izraelre nézve. A zsidó többség félelme ugyanis nem teljesen alaptalan, hiszen éppen a közelmúltban két izraeli arab politikussal (Azmi Bishara, Amir Mahoul) kapcsolatban merült fel a gyanú, hogy a Hezbollahnak kémkedtek. Haneen Zoabi képviselõnõ pedig részt vett a májusi gázai flottilla akcióban, mégpedig az erõszakkal ellenálló Mavi Marmara hajó fedélzetén.
Az elmúlt években olyan dokumentumok (pl Jövõ Vízió, Haifa Deklaráció) születtek továbbá, amelyek valószínûtlenül radikális követeléseket fogalmaznak meg az állam irányában, gyakorlatilag Izrael léte minden aspektusának felülvizsgálatát követelve. Összefoglalva, túl az izraeli zsidók felelõsségén, nem szabad figyelmen kívül hagyni az izraeli arabok szerepét sem a róluk elterjedt negatív kép kialakulásában. Ha az arab kisebbség hajlandó lojális kisebbségként viselkedni, a többség is sokkal toleránsabb álláspontra fog helyezkedni.
Üdítõ változatosság az egymásra mutogatás után az izraeli igazságügy-miniszter, Yaakov Ne'eman véleménye (idézi Ynet), aki szerint a média a hibás, mert mindent felnagyít és soha nem ír jó dolgokról.
Néhány pozitívum is kiolvasható ugyanakkor a kutatás eredményeibõl. Az izraeli társadalom többsége (81%), legyen zsidó vagy arab, demokrácia pártinak nevezhetõ, hiszen egyetért azzal, hogy „a demokrácia nem tökéletes rezsim, de jobb bármely más kormányzati formánál. Ha pedig Izrael állam demokratikus és zsidó voltának fontosságát feszegetik, 43 százalékuknak mindkettõ egyformán fontos, 20 százalék a demokratikus, 31 százalék a „zsidó” elemet tartotta fontosabbnak.
A kutatás számos szempontból vizsgálta a mai izraeli demokráciát, melynek csupán egy részét teszi ki a többség viszonya a kisebbsége irányában (egyenlõség, szavazati jog, forráselosztás, stb.). Az arab kisebbség attitûdjét a többség felé nem vették górcsõ alá. Róluk mindössze annyit tudhatunk meg, hogy 70 százalékuk nem szeretne homoszexuális pár mellett élni, 67 százalékuk az ultra-ortodox zsidókat sem látná szívesen szomszédjaként, míg 65 százalékuk a Nyugati Partról, vagy a Gáza-övezetbõl érkezõ palesztin szomszédnak sem örülne.
A kutatás összességében azt mutatta ki, hogy Izrael besorolása – mely rögtön az új kelet-európai, közép-amerikai és a dél-afrikai demokrácia mögött áll – az elmúlt években nem javult, de nem is romlott. Ami a többség a kisebbség irányában mutatott demokratikus attitûdjének a hervasztó eredményét illeti, elválaszthatatlan a jelenleg is zajló izraeli-arab/palesztin konfliktustól. A kutatás egyik szerzõje, Prof Tamar Hermann szavaival zárva: „az arab-izraeli konfliktus a legproblematikusabb kulturális törésvonal a társadalomban, mely árnyékot vet Izrael demokratikus karakterére.”

Forrás: Link