Próféciák

Erõs késztetést érzek mindenfajta prófécia értelmezésére, tartalmának megfejtésére, az pedig külön öröm, ha más korokból, kultúrákból, földrajzi térségekbõl származó jövendölések részletei között egyezéseket, kísérteties hasonlóságokat fedezek fel. A vallásos alapú, hitbéli meggyõzõdésekre épülõ próféciák megértésénél segítséget nyújthat az adott kultúrából született mítoszok ismerete, különös tekintettel az aztrál-mítoszokra. Általában, ha nem
mindig, ezekre épülnek a vallások és az ezekhez kötõdõ, szentként tisztelt írásos információk, tanítások.
Az õsvallás, mely kiindulási pontja a jelenleg létezõknek, maga is asztrális, égi történések, és az ezeknek értelmezését lehetõvé tevõ kollektív tudattalan, illetve kollektív tudat alatti tevékenységének közös eredménye. A mai vallások, ezen õsvallás oldalhajtásai, ezért megértésükhöz ugyancsak szükséges, elengedhetetlen a kozmikus történések valamilyen megszemélyesítése volt az emberi asztrál-mítoszok keletkezésének "õsoka"Az égi képeknek, és a helyzetüket változtató égitesteknek egymáshoz viszonyított pozíciója, termékeny talajává lett a korai megfigyelõknek, mely talajon megszülethettek az asztrál-mítoszok. A csillagok járására figyelõ emberek lettek többnyire médiumok, isteni üzeneteket közvetítõ szentek. Kinyilatkoztatásaiknak, próféciáiknak háttere egyrészt emberi környezetük alapos megfigyelése, másrészt az égi és a földi történések szinkronitásának ismétlõdõ, és hitük
szerint elválaszthatatlan kapcsolatrendszere lett. Hitték, hogy bizonyos égi történések, idelent konkrét helyzeteket eredményeznek. Ennek az ok-okozati rendszernek beható tanulmányozása vezetett a késõbbi csillagjós tevékenységhez, amit ma asztrológia néven emlegetnek, de ez
mégsem azonos a hajdani tudósok tevékenységével.
Az emberi lélek alapos ismerete, és ideológia háttér nélkül pozitív eredmény nem születhet napjaink csillagjósainak közremûködésével. A pozitív alatt természetesen az egyed önzõ céljain és röghöz kötöttségén messze túlmutató változást értek. Nincs erre vonatkozó hiteles statisztika, én mégis úgy gondolom, világviszonylatban, talán több tízezerre is tehetõ az
újkori asztrológusok népes tábora, hasonlóképpen a természetgyógyász nagymesterekéhez, nem is szólva a számtalan ezoterikus iskoláról. Ezeknek mostanság igencsak nagy keletje van, eredményességük azonban sajnálatos mód nem igazolható, tisztelet ugyanakkor a kevés kivételnek. Képtelenek orvosolni világunk gyógyíthatatlannak tûnõ baját, mintha a "new age" lelke is elszállt volna! Tehetetlenségük nyilvánvaló oka az õket is átható önzés, valamint az õsszellemtõl való elszakadásuk. Ennek ellenére neki-neki futnak a feladat megoldásának, magyarázatot próbálnak találni a világ megoldásra váró gondjaira. A megoldás kulcsa azonban olyan próféciákba, és igazolt életmintákba van kódolva, melyeknek helyes értelmezésére és követésére, sajnálatos mód, kevesen képesek.
Jelenleg a világ Nosztradamusz, és a maja civilizáció próféciáitól hangos. Nem tagadom, magam is tanulmányoztam e jövendöléseket 1997-ben a majákét, 2002-ben pedig Nosztradamuszét. Mindkettõben találtam elképzeléseimet alátámasztó, igazoló pontokat.
A közeli évtizedekre vonatkozó jövõkép összerakásához azonban mégsem ezekre, hanem a zsidó és a keresztény iratok próféciáira hagyatkoztam, illetve az iráni õsvallás papjai által hátrahagyott messianisztikus párhuzamokra. Az 1990-es évek végéig megszereztem és figyelmesen kielemeztem olyan forrásanyagokat is, mint az apokrifekként ismeretes evangéliumok, vagy a qumráni esszénusoktól, a damaszkuszi és az alexandriai közösségektõl
fennmaradt iratok. Mindezek hasonlóságot, vagy egyezést mutató részleteit elfogadva, sajátos, valószínûleg minden jövõkutatóétól eltérõ kép alakult ki bennem, s ez lett az én kollektív jövõnkkel kapcsolatosan kialakult meggyõzõdésem. Én ezt hirdetem, s erre kívánom felkészíteni a magyarság rokonlelkû egyedeit!
Visszatérve az asztrális vonatkozásokra, fel kell hívjam a figyelmet néhány lényeges dologra. A zsidó és a keresztény iratok egyaránt tartalmaznak csillagászati, égi elemeket. Még ha rejtetten is, de jelen van mindkettõben az asztronómia korai tudománya, ezért aztán nem szabad e tényt figyelmen kívül hagynunk a prófetikus részletek tanulmányozásakor, mert ha így teszünk, akkor úgy járunk, mint a zsidó és a keresztény hittudósok. Észrevétlenül
toppannak be életünkbe, az egyébként várt események! Kívülállóktól kellett, kell tudomást szerezniük olyan beteljesedésekrõl, amelyeknek próféciái egyébként elõttük ismeretesek, õk azonban szemellenzõs magatartásuk miatt rendre lemaradtak, lemaradnak, ezen csodás pillanatok felismerésérõl. Ennek legfõbb oka az, hogy szakítottak elõdeik hagyományaival, szemléletmódjával, emiatt aztán képtelenek megérteni üzeneteiket, és észrevenni, meglátni az "idõk jeleit", melyekrõl õseik jó elõre szóltak!
Ha egy, a távoli jövõben bekövetkezõ eseményre akar figyelmeztetni egy, a jelenben élõ személy, nyílván olyan utalásokat, tájékozódási pontokat hagy hátra, melyek láthatóvá lesznek már az esemény bekövetkezte elõtt az utódok számára, egyébként a prófécia okafogyottá válna. Ezek különfélék lehetnek. A környezetünkben felbukkanó jelekben találhatjuk meg õket, idelent és odafent. Amikor a földi, és az égi jelek történések ugyanarról beszélnek, akkor nem árt résen lenni! A földi jelek észrevételére viszonylag nagyszámú
egyed képes, az ezekkel szinkronban zajló égi jelek meglátására azonban kevesen képesek.
A szinkronitások észrevételéhez született képességek birtokában kell lennie az embernek.
A csillagászati események egyébként sokkal biztosabb támpontokat nyújtanak a földieknél, ezek felismeréséhez azonban konkrét, a tárgyhoz kapcsolódó csillagászati ismerettel kellene rendelkeznünk. Jézus Urunkat szüntelenül ostromolták tanítványai, a "második megtestesülés" elõjeleivel kapcsolatosan, Õ pedig rendre olyan kapaszkodókat nyújtott, melyek alapján roppant nehéz
beazonosítani az idõpontot. Elõjelekként különféle dolgokat említett, olyan dolgokat, melyek külön-külön, bármikor, bárhol megtörténhetnek, egymástól elválaszthatatlan egységként azonban csakis konkrét idõben. A jelek észlelésének helyét Urunk a földi világban és az égen határozta meg, ami egyértelmûsíti a párhuzamos észleléseket, Földön és Égen. Már csak azt kellene tudnunk, mit keressünk idelent, és mit odafent, mert ezt szándékosan nem adta meg követõinek. Ezt csak az általa megjelölt (választott) személyek elõtt fedhette, fedheti fel, persze csakis az utolsó, az esemény aktualitását közvetlen megelõzõ idõben! A téves fordítással szemben én régtõl azt vallom, hogy nem a "világ végéig", hanem e világ végéig, a jelen korszak (aeon) végéig marad övéivel, ahogyan azt ígérte. Már csak azt kellene tudnunk,
melyik a korszak, mikor és hogyan kezdõdött az, mik voltak jelei, illetve mikor és hogyan ér véget, mik lesznek a vég jelei? Kérdés persze az is, ki zárja le e korszakot, és ki lesz aki megnyitja, elkezdi a soron következõt?
Jézus Urunk, Keresztelõ János halálával lezártnak tekintette a régi korszakot, a próféták korszakát, és golgotai vére hullatásával, megnyitottnak az új korszakot, az apostolok korszakát, mely természetesen Róla neveztetett el találóan Krisztus korszaknak, vagy Krisztus érának. E korszakváltó, újjáteremtõ pillanattól fogva értelmetlen, szükségtelen az Ószövetség
prófétáinak gondolatait követve magyarázni a várható jövendõt, mert Jézus próféciái vannak érvényben, ezek megfejtéséhez pedig elegendõ ismernünk az evangéliumokat, és megtalálnunk a bennük elrejtett utalásokat, amelyek segítségével összeállíthatjuk a valós képet, mely jelenünket, jövõnket hitelesen mutatja. Jézus tanításait képtelenség az Ószövetség
szellemiségét alapul véve értelmezni, mert az evangéliumi kinyilatkoztatások önmagukért beszélnek, pontosabban egymásért, hiszen egyik Jézusi gondolat, kijelentés magyarázza, igazolja egyben a másikat is, feltéve, hogy sikerül megtalálni, ezen részleteket. Ugyan ez érvényes Jézus, jövõnkkel kapcsolatos utalásaira is, és persze a judeo-keresztény teológia által fel nem fedezett, a történeteken belül rejtõzõ próféciákra.
Én úgy hiszem megtaláltam és megértettem ezeket. Rövidesen kiderül az is, jól gondolom-e mindazt, amit gondolok, illetve, igaz-e mindaz, amiben hiszek!
Én olyan dolgokat várok a jövõtõl, amelyektõl a világ (mely már rég nem az enyém) viszolyog, retteg, menekül, pontosabban menekülni szeretne. Meggyõzõdésem, hogy nem fog neki sikerülni! Mindennek azonban, elõzménye kell legyen, egy kollektív elfogadásra váró, átértelmezett ideológia, "Tan", ismételt megjelenése, világ elé tárása, a "végsõ idõ" társadalmaiban. Az eddig ismert kinyilatkoztatók legtisztábbja a nazarénus Jézus (Jesua), Aki, mint az Igazság régtõl fogva várt tanítója, tolmácsolta felénk Isten igazi Akaratát, hirdetve a szeretet mindenekfelett álló Törvényét. Ez olyan univerzális parancs, mely számunkra, érzelmekkel felruházott teremtmények számára felülmúlhatatlan! Nincs ember, aki ennél magasztosabb Igazságot mutathatna, taníthatna! Veszendõben lévõ világunk társadalmaiban mi más bizonyíthatná az Isteni Szeretet jelenlétét, mint a Belõle fakadó igazságosság és
kegyelmesség. Ahol e kettõ nem lelhetõ fel istenes formájában, ott a szeretet hangoztatása sem több üres frázisnál, csaló képmutatásnál. Ha ezek a pillérek még állnának jelen korunk társadalmaiban, úgy bizton számíthatnánk békességre lelkünkben, és fizikai létünkben egyaránt. Mi azonban szüntelenül romba döntjük e pilléreket, így nem szabad csodálkoznunk azon sem, hogy a híd építõje neheztel az "aknázókra", a hamis tanítókra, akik mára úgy elbízták magukat, hogy elképzelni sem tudnak már tõlük független, az õ terveiket átíró, eltérõ véget eredményezõ igazságszolgáltatást Végzetes színjátékuk semmiképp sem kerülheti el az eredeti "forgatókönyvvel" történõ összevetést! Ezért nyugtalankodom amiatt, hogy a magyar nemzet betölti-e maradéktalanul vállalt küldetését a rendelkezésére álló két év alatt, a feladat ugyanis határidõs, ismétlésre pedig nincs lehetõség! Jövõje, további sorsa attól függ, hibátlanul játssza-e a "tûz csiholó" szerepét az utolsó felvonásban, hogy az
Isten "forgatókönyvének" megfelelõen, idõben véget érjen az elõadás.

Eredményes szereplést mindenkinek!

Szerencs, 2010. február 17.

Palánkai József