Az eurózóna közel tizenkét éves fennállásának eddigi legsúlyosabb válságát élte 2010-ben. Eleinte úgy tûnhetett, a problémák az eurózóna perifériális országaira koncentrálódnak. A piac legott rá is ragasztotta a "disznók" (angolul PIGS) bélyeget ezekre az országokra (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország), bár már világosan látszik, hogy kisebb-nagyobb gondokkal ennél jóval több ország küszködik.

Az egységes válságkezelés, az országok egyéni érdekeinek ütközése, és az így kialakult tehetetlenség miatt alapjaiban rengett meg a bizalom az euró és a közösség szilárdságával szemben. Az európai integráció számára a tét most már annak eldöntése lehet, fennmarad-e a jelen formájában az euró vagy sem.

Ahány ország, annyi válságsztori
A valutaövezet problémáit sommásan leginkább európai adósságválságként hivatkozzák, közelebbrõl nézve a nagyfokú integráció mellett vagy ellenére az egyes országok más és más úton jutottak el odáig, hogy helyzetük válságosnak legyen mondható. A közös fizetõeszköz, az alacsony kamatkörnyezet jó ideig elfedhette (sõt, gerjesztette) ezeket a problémákat, pedig a legtöbb esetben nem csupán a válság szülte pillanatnyi krízishelyzetrõl van szó.

Trükközõ görögök
Az európai adósságválság elsõ fõszereplõjeként Görögország problémái 2009 decemberében kerültek a befektetõi figyelem középpontjába. A történetbe 2010 tavasza hozott "drámai" fordulatot, amikor kiderült, a hellén állam évek óta trükközéssel éri el, hogy az Eurostatnál alacsonyabb deficitmutatók szerepeljenek az ország neve mellett. Így történt, hogy a görög kormány által januárban meghatározott 3,7%-os deficitcél helyett a legrosszabb várakozásokat is felülmúlóan 15,4% lett a felülvizsgált GDP-arányos államháztartási hiány az elõzõ évben.

Ezzel együtt gyorsan elindultak a számolgatások: a görög állam adóssága aggasztó mértékben fog emelkedni a következõ években, egészen a hazai össztermék 150%-áig. A piac kíméletlenül "szemétre dobta" Görögországot, bár a hitelminõsítõk lépése még jó ideig késett. Áprilisra a görög állam csõdkockázata az egekbe emelkedett (200 bázispontról 1000 bázispont közelébe, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi államkötvény nemfizetése elleni biztosítás díja a piacon megötszörözõdött), jelentõsen megdrágult, majd gyakorlatilag ellehetetlenült az állam számára a piaci forrásbevonás.

Többoldalú fenyegetõzések után az EU a görög mentõcsomag összerakása mellett döntött. Május elején 110 milliárdos hitelcsomagot kapott Görögország, amelybõl 30 milliárdot állt a Valutaalap. Az elemzõk jó része úgy gondolja, hogy Görögország elõbb-utóbb elkerülhetetlenül államcsõdbe jut. A kitûzött hiánycél tartása idén valószínûleg nem sikerül, a piac pedig kételkedik a jövõbeliek tartásában, minthogy az utóbbi 20 évben nem látott méretû utcai ellenállásában fejezte ki a lakosság a megszorításokkal szembeni nemtetszését.

A mentõcsomag igazából nem tudta lehûteni a kedélyeket, a valutaövezet fenntarthatósága került fókuszba. Görögország az eurózóna Akhillesz-sarkának bizonyult.


Bankmentésbe fulladt írek
A második "áldozat", Írország sztorija különleges, hiszen a válság elõttig mintaországnak számított, alacsony államadóssággal, magas növekedéssel, látványos fejlõdéssel. Ugyanakkor ez a növekedés fõleg olyan szektorokra épült, amelyeket a válság csúnyán ledózerolt, az egyik az ingatlanpiac, a másik a pénzügyi szektor. Az ír bankszektor mérete sokszorosan meghaladta az ír nemzeti összterméket, amit az is jól mutat, hogy csak az Anglo Bank feltõkésítése az éves GDP negyedébe került, az egész megrogyott bankszektorra a GDP közel felét is elkölthették, ráadásul egy részét a nyugdíjalapból. Már a bankmentések elõtt is kétséges volt, hogy a válság miatt jelentõsen megromlott költségvetési egyenleget valóban helyre tudják-e állítani, illetve ez mennyi idõt venne igénybe. A bankmentések viszont annyira padlóra küldték a közpénzügyeket (hiány a GDP 32%-a), hogy a piac végül "kikényszerítette" az írekbõl a 85 milliárd eurós mentõcsomag elfogadását, valamint a megszorító intézkedések dús csomagját.

Még el sem fogadták az ír mentõcsomagot az eurózóna döntéshozói, a piacon máris egy lehetséges harmadik "áldozat" került reflektorfénybe, a portugálok.

A leszakadt portugálok
Portugáliának nincs különleges válság sztorija, az eurózóna szegényországának versenyképességben alulmaradt gazdaságára csak újabb, súlyos csapást mért a válság. A gazdaság szerkezeti problémái miatt hiába próbálta a portugál kormány "kinõni" a mostanra mintegy 90%-os államadósságot. Portugália az ékes példa arra, hogy az euró nem feltétlenül csinál sikersztorit egy országból. Az ikerdeficitet az euró bevezetése óta nem sikerült leküzdeni, az exporttermelõ képességgel szembeni túlfogyasztás, a megtakarítások alacsony szintje, kevés valódi húzóágazat jellemzi a gazdaságot. A magas munkanélküliség miatt a társadalmi feszültségek óriásira nõttek, így akárcsak a görögöknél, itt is kétséges, a nemrég bejelentett költségvetési hiánycsökkentéseket véghez tudja-e vinni a kormány. A Moody’s már kilátásba helyezte a jelenleg még elsõrendû portugál államadósság leminõsítését.

Az igazi nagy falat - Spanyolország
A PIGS akronim negyedik tagjával szemben is vannak aggodalmak, ugyanis akárcsak az ír, a spanyol ingatlanszektor is túlfûtöttség után pukkant ki a válság során. Az államháztartási hiány elég magas (2009-ben 10% feletti), de a GDP-hez mért államadósság egyelõre mérsékeltebb a többiekéhez képest, alig magasabb a maastrichti kritériumszint 60%-nál.

Azért van mégis nagyobb figyelem a spanyolok körül, mivel a portugálok és spanyolok kimentésével kimerülne az eurózóna pénzügyi segítségnyújtásra szánt 750 milliárd eurós EFSF (Európai Pénzügyi Stabilitási Alap) kerete. Bár a válságmechanizmust állandó idõintervallumra kiterjesztették, az EFSF keretösszege nem változott, így ha kimerül, az eurózóna újra sérülékenyebbé válhat. Ráadásul a spanyol államadósság nominálisan többszöröse a portugálnak vagy a görögnek, vagyis jóval nagyobb falatnak bizonyulhat önmagában is.

Belgák kormány nélkül
A portugálokkal és spanyolokkal nem ér véget a sor. Eredetileg a PIGS csoportba tartozott még Olaszország is (+Italy - PIIGS), magas államadóssága, és labilis belpolitikai helyzete miatt. Az olasz háztartások megtakarító attitüdje azonban segít alacsonyan tartani a gazdaság külsõ finanszírozási igényét, így még nem kerültek komolyan az adósságkrízis kereszttüzébe.

A belgák viszont épp mostanában kezdenek belekerülni ebbe a körbe. Ennek fõ oka az, hogy Belgiumnak fél éve nincs egységes kormánya, a flamandok és vallonok megosztottsága idén az ország kettészakadását is felvetette. Az egyik legnagyobb hitelminõsítõ, a Standard and Poor’s jelezte, fél éven belül jöhet a leminõsítés, ha nem alakul kormány, és nem tesznek lépéseket az államadósság növekedésének megállítására.

Forrás: Link