Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval,
okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj -
igéidet úgy mérd, mint drágaköveket,
melyeknek értéket épp ritkaságuk ád!

Cion Bölcseinek Jegyzõkönyve
Most teljesedik ben a 12. jegyzõkönyv...

12. JEGYZÕKÖNYV
A "szabadság" fogalmának szabadkõmûves értelmezése. A sajtó jövõje a szabadkõmûves királyságban. A. sajtó irányítása. Tudósító ügynökségek. Hogyan értelmezi a szabadkõmûvesség a haladást? Még többet a sajtóról. A szabadkõmûvesség szolidaritása a mai sajtóban. A "közkereslet" felkeltése vidéken. Az új rezsim csalhatatlansága.

A "szabadság", melyet különbözõképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény megenged. A szónak ez az értelmezése a kellõ idõben szolgálatunkra lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az elõbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra. A sajtóval a következõ módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önzõ pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény nyomtatásban megjelenõ termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból kifolyólag, hogy cenzúrázni kell õket, mi majd nagy hasznot hajtójövedelmi forrássá tesszük õket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni, mielõtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még - irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását elõre elhatároztuk.
Ellenõrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részébõl befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfõbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében? ...
Térjünk vissza a sajtó jövõjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros, vagy nyomdász akar lenni, köteles lesz megszerezni a foglalkozása gyakorlására megállapított engedély-okiratot, amelyet bármely vétség esetén azonnal meg fogunk vonni tõle. Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítõ eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében, amely nem fogja többé megengedni, hogy a nemzet zömét a haladás áldásait illetõen tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák. Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek egymás közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista viszonyokat teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás gondolata bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta megállapítani annak határait... Minden úgynevezett liberális anarchista, ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás kedvéért...
Most rátérünk az idõszaki sajtóra. Ezt is, mint minden nyomtatványt, ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel fogjuk terhelni, és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit kell majd fizetni. Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni, egyrészt azért, hogy csökkentsük a magazinok számát, melyek a nyomtatott méreg legrosszabb formái, másrészt pedig azért, hogy ezzel az intézkedéssel olyan hosszadalmas mûvekre kényszerítsük az írókat, melyeknek kevés olvasójuk lesz, már csak azért is, mert költségesek lesznek. Ugyanakkor olcsó lesz és mohón fogják olvasni mindazt, amit mi magunk adunk majd ki azért, hogy számunkra kedvezõ irányba befolyásoljuk a szellemi fejlõdést. Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tõlünk függõvé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásmûvét hajlandó kinyomtatni. Mielõtt ugyanis a kiadó vagy nyomda bármely mûvet elfogad nyomtatásban való megjelentetésre, ehhez engedélyt kell majd kérnie a hatóságoktól. Így elõre fogunk tudni minden csalafintaságról, amely ellenünk készül, s ki fogjuk hûlni a méregfogát, amennyiben magunk foglalunk majd állást a szóbanforgó ügyben.
Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezõk közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévõ sajtó ártalmas befolyását és lehetõvé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külsõ megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.
Az elsõ helyen hivatalos jellegû lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni elõttünk kártyáikat.
Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot - lesznek közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sõt még anarchista lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben van... Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különbözõ irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelõen. Mihelyt valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak megfelelõ irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis elveszti minden ítélõképességét és könnyen befolyásolható. Azok a bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét képviselik, a mi véleményünket fogják szajkõlni, vagy bármely véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban a hiú hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában azt a zászlót fogják követni, amelyet kitûzünk eléjük.
Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. "Központi sajtóhivatal" név alatt irodalmi gyûléseket fogunk rendezni, amelyeken ügynökeink feltûnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával - de mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve - látszólag sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre az elsõ hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez - természetesen - elõnyünkre van. Ezek az ellenünk irányuló támadások yrcég egy másik célt is szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy meggyõzzék alattvalóinkat arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben álló össze.s lap üres fecsegõ, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben tárgyilagos ellenvetéseket tenni.
Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetõvé teszik majd számunkra, hogy - amint ez idõrõl idõre szükségesnek mutatkozik - politikai kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a közvéleményt, hogy meggyõzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy azok ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e õket, mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielõtt rálépünk. . .
Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett, mert azok nem fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes egészében részletesen kifejthetik nézeteiket - a sajtóval való bánásmód elõbb említett módszerei következtében. Még csak meg sem kell majd cáfolnunk õket, legfeljebb egészen felületesen.
Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen meg fogjuk cáfolni.
Már manapság is vannak ilyen jelenségek - hogy csak a francia sajtót vegyük -, melyek arra vallanak, hogy szabadkõmûves összetartás érvényesül a következõ jelszónak megfelelõen: a sajtó valamennyi szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek jövendõmondói, egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát, hacsak határozatot nem hoznak annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni ezt a titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi mûködés kifejtésére, ha nincs múltjában valami sebezhetõ pont... Ezeket a sebezhetõ pontokat azonnal lelepleznénk. Amíg ezekrõl csak kevesen tudnak, az újságíró tekintélye vonzást gyakorol az ország lakosságának többségére - a tömeg lelkesedéssel követi. Különösen számítunk a vidék támogatására. Vidéken kell szítanunk azokat a reményeket és impulzusokat, melyek segítségével bármely pillanatban rátörhetünk a fõvárosra, a fõvárosokban pedig ugyanakkor úgy fogjuk beállítani, mintha ezek a megnyilvánulások a vidék népességének önálló reményei és törekvései lennének. Elõidézõjük természetesen mindig egy és ugyanaz lesz: - mi. Szükségünk van arra, hogy addig, amíg el nem érjük hatalmunk teljét, a fõvárosok szorongatva találják magukat a nemzet vidéki közvéleményétõl, vagyis ügynökeink által létrehozott többségétõl. Arra van szükségünk, hogy a fõvárosok a lélektani pillanatban ne tudják megvitatni a befejezett tényeket annál az egyszerû oknál fogva, ha másért nem, hogy azokat a vidék túlnyomó részének közvéleménye már elfogadta.
Az új kormányzatnak abban az átmeneti idõszakában, amely megelõzi teljes szuverenitásunkat, nem szabad megengednünk, hogy a sajtó bármilyen közéleti becstelenséget leleplezzen; az embereknek azt kell hinniük, hogy az új kormányzat annyira megelégedetté tett mindenkit, hogy még a bûncselekmények is megszûntek... A bûncselekményekrõl csak azok áldozatainak és véletlen tanúknak szabad tudniuk - senki másnak.

szevasztok!

Tilosban Jár - 2011 01 01 ¦ 12:54:52
Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval,
okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj -
igéidet úgy mérd, mint drágaköveket,
melyeknek értéket épp ritkaságuk ád! Hogy neked milyen igazad van kedves Tilosban Jár...

Az égi hírvivõ

A prérilakó törzsek hiedelemvilágának egyik - legszentebb állata a sas, amely fontos szerepet töltött be naptáncukban is...



A fészek helye

Fészke szimbolikusan helyet kapott az indián kunyhók villás tetején, illetve néhány törzs valódi aranysast kötözött a bejárat fölötti gerendához. Az egyébként a nyárfán fészkelõ sasokat csodálták szépségükért, bátorságukért, gyorsaságukért és erejükért. Mivel a sasok híresek éleslátásukról, ezért elképzeléseik szerint jövõbe látó képességekkel is föl voltak vértezve, mindent tudtak, bennük testesült meg a világ összes bölcsessége.



Különleges tisztelettel adóztak magas röptük elõtt, miáltal, akár az Isten, fentrõl szemlélhetik a földet. A sast a szárnya, minden élõlénynél közelebb repíti a Naphoz, valamint a szomszédságában lévõ Nagy Rejtélyhez. A levegõ teremtményeinek uraként a Nap elsõdleges szolgálója, a meleg és a fény adományozója, a természet felébresztõje.



Szellem, lélek, ember

A sas a szellem, a lélek és az ember közötti hírvivõ, a Teremtõ üzenetét hordozza, gondviselõként megmentheti az embereket a rossztól, sõt a dakoták az emberiség atyjának tekintik. A sas a bekövetkezõ áldásokat is szimbolizálja: sikert, boldogulást, gazdagságot hozhat. Spirituális megtestesülésében a viharmadár, a fenséges Manitu, a Nagy Szellem alakját ölti magára A naptáncot járó a sámán a totemoszlop csúcsán lévõ sasra összpontosítva megjelenítette azt, ami csatlakozott az addigra eksztázisban táncolóhoz, miközben segítette a természetfeletti erõkkel történõ kommunikációt, illetve eligazgatta a varázslás és orvoslás elsajátításában.



A madártoll szintén nagy jelentõséggel bírt az indián törzseknél: minél több tollból állt a Napot szimbolizáló tolldísz, annál magasabb rangú volt a viselõje, annál nagyobb volt a tudása, annál több energiát tudott megmozgatni. A sámán által pedig elõször a központi totemoszlophoz, majd a beteghez érintve gyógyulást hozhatott. Az ég felé nyújtott tollak elérték a sast, hogy közvetíthessék a beteg gyógyulását a Teremtõnek mondott imáit.



A bölény hasonlóan fontos szerepet töltött be a prérilakók életében: nemcsak a létfenntartáshoz szükséges húsával érdemelte meg a kiemelt figyelmet és tiszeletet, hanem a bõrét is értékelték és felhasználták. Bizonyos törzsek a naptáncot is bölénytõl eredeztetik, és a sashoz hasonlóan a természetfölötti hatalmak küldöttjének tekintik, aki segít feltárni a rituáléban rejlõ belsõ üzeneteket. A Dakoták szerint a fehér bölény hozza a szent pipát, amely az egész rituáléra felhatalmazást nyújt.


õvív:néva

Szevasztok!

A hírvivõ állatok:
izgalmas írások ha elakarod olvasni különösképpen a hollót ajánlom:



http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=3875
Társunk a kutya
Brit oroszlán, orosz medve, kutyafejû istenek
Az emberiség történelmét állatok, állatseregletek kísérik: jelképek, szimbólumok.
| More
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
kutya.hu | 2010. szeptember 26.

Brit oroszlán, orosz medve, kutyafejû istenek

Brit oroszlán, orosz medve, kutyafejû istenek - Az emberiség történelmét állatok, állatseregletek kísérik: jelképek, szimbólumok. Gondoljunk csak az észak-amerikai indiánok totemállataira vagy a brit oroszlánra, az orosz medvére, a lengyel sasra, a magyar turulmadárra."""""



""""" http://sites.google.com/site/allatmitologia/lelkesek/af-hollo

2. LELKESEK = ÁLLATOK‎ > ‎
af. HOLLÓ

HOLLÓ

Varjúhoz hasonló, de nagyobb énekesmadár, fekete, a szárnyakon zöldes, egyebütt kék fénnyel. Ritkán látni csapatban, általában párban él. Párjuk mellett egész életükön át hûségesen kitartanak.

A holló röpte gyönyörû. Magot, gyümölcsöt, rovart, csigát, kukacot eszik. Merész, de elõvigyázatos, agyafúrt, erõs és ügyes. Nagyon okos, emiatt sok helyen nagy tiszteletnek örvend. Nálunk hírvivõ madárként és a gyász jeleként szerepel.

Születés és halál, misztikum és varázslat madara. Alakváltozás és teremtés fûzõdik hozzá.

Bibliai történet szerint Noé az árvíz után más madarakkal egyetemben a hollót is szabadon engedte, ám az nem tért vissza a bárkára. Illés prófétát is holló táplálta, amikor Ahab király elõl bujdosott."""""""""


"""" http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kiak/0/31336/1

Öld meg a hírvivõt! - orvosi Nobel-díj 2006

2006-ban az orvosi Nobel-díjat Andrew Fire és Craig C. Mello amerikai kutatók kapták az RNS interferencia jelenségének felfedezéséért. Ez az izgalmas mechanizmus képes egyes gének kikapcsolására és várhatóan a gyógyításban is nagy szerepet kaphat a közeljövõben. Cikkünkben megismerkedhetsz a mechanizmus részleteivel.

A 2006-ban díjazott felfedezés szokatlanul friss, elsõként 1998-ban írták le, azóta azonban egyre nagyobb jelentõségre tett szert. Mint oly sok más esetben, itt is egy nem várt eredmény keltette fel a kutatók figyelmét. """""

õvív:néva

ui: ha hamis akkor az utolsó a mérvadó...

szevasztok!

Tilosban Jár - 2011 01 01 ¦ 12:54:52
Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval,
okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj -
igéidet úgy mérd, mint drágaköveket,
melyeknek értéket épp ritkaságuk ád! Hogy neked milyen igazad van kedves Tilosban Jár...

Az égi hírvivõ

A prérilakó törzsek hiedelemvilágának egyik - legszentebb állata a sas, amely fontos szerepet töltött be naptáncukban is...



A fészek helye

Fészke szimbolikusan helyet kapott az indián kunyhók villás tetején, illetve néhány törzs valódi aranysast kötözött a bejárat fölötti gerendához. Az egyébként a nyárfán fészkelõ sasokat csodálták szépségükért, bátorságukért, gyorsaságukért és erejükért. Mivel a sasok híresek éleslátásukról, ezért elképzeléseik szerint jövõbe látó képességekkel is föl voltak vértezve, mindent tudtak, bennük testesült meg a világ összes bölcsessége.



Különleges tisztelettel adóztak magas röptük elõtt, miáltal, akár az Isten, fentrõl szemlélhetik a földet. A sast a szárnya, minden élõlénynél közelebb repíti a Naphoz, valamint a szomszédságában lévõ Nagy Rejtélyhez. A levegõ teremtményeinek uraként a Nap elsõdleges szolgálója, a meleg és a fény adományozója, a természet felébresztõje.



Szellem, lélek, ember

A sas a szellem, a lélek és az ember közötti hírvivõ, a Teremtõ üzenetét hordozza, gondviselõként megmentheti az embereket a rossztól, sõt a dakoták az emberiség atyjának tekintik. A sas a bekövetkezõ áldásokat is szimbolizálja: sikert, boldogulást, gazdagságot hozhat. Spirituális megtestesülésében a viharmadár, a fenséges Manitu, a Nagy Szellem alakját ölti magára A naptáncot járó a sámán a totemoszlop csúcsán lévõ sasra összpontosítva megjelenítette azt, ami csatlakozott az addigra eksztázisban táncolóhoz, miközben segítette a természetfeletti erõkkel történõ kommunikációt, illetve eligazgatta a varázslás és orvoslás elsajátításában.



A madártoll szintén nagy jelentõséggel bírt az indián törzseknél: minél több tollból állt a Napot szimbolizáló tolldísz, annál magasabb rangú volt a viselõje, annál nagyobb volt a tudása, annál több energiát tudott megmozgatni. A sámán által pedig elõször a központi totemoszlophoz, majd a beteghez érintve gyógyulást hozhatott. Az ég felé nyújtott tollak elérték a sast, hogy közvetíthessék a beteg gyógyulását a Teremtõnek mondott imáit.



A bölény hasonlóan fontos szerepet töltött be a prérilakók életében: nemcsak a létfenntartáshoz szükséges húsával érdemelte meg a kiemelt figyelmet és tiszeletet, hanem a bõrét is értékelték és felhasználták. Bizonyos törzsek a naptáncot is bölénytõl eredeztetik, és a sashoz hasonlóan a természetfölötti hatalmak küldöttjének tekintik, aki segít feltárni a rituáléban rejlõ belsõ üzeneteket. A Dakoták szerint a fehér bölény hozza a szent pipát, amely az egész rituáléra felhatalmazást nyújt.


õvív:néva

Igen meg kellene ijednem és a pofámat - mely gyerekkorom óta nem lett kisebb - befogni. Engem a médiatv. nem érdekel, ahogy Imre egy korábbi írásában mondta, "teszek rá". Akinek fejlett igazságérzete és lényeglátó képessége van, az ne csukja be száját, szemét, fülét. Mondja ki. Egyet kell figyelembe venni: ne bízzunk teljesen fantáziánkban, gyõzõdjünk meg igazunkról és az se baj, ha van bizonyítékunk. Egy fenyegetést azért a végére megengedek magamnak (moderátor úgy vélem nem akadályozza): ÉN EGY SZEMÉT SÁPADTARCÚ FITYMÁS ÜRGE VAGYOK. Aki azonban így merne rólam beszélni, írni, stb. akkor megsértõdök és feljelentem. Álljon végül itt - szokásomtól eltérõen írva - egy érdekes vicc, ma kaptam:

Gazsi cigány be szeretne lépni a FIDESZ-be.
Jelentkezik is szabályosan, ahogy kell. Tudja ezt az egész telep az alvégen. Nagyon szurkolnak neki. Nem sokáig. Gazsi szomorúan jön haza a felvételi meghallgatásról.
- Mér lóg az órrod Gazsi? - kérdezték.
- Jaj, hát nem vettek fel...
- Há mé nem?
- Azt mondták, hogy sok évig a komenistáknak hegedáltam...
- Jaj, te tökfej! Há mér nem tagadtad le?
- Hogyan tagadhattam vóna.... hiszen mindenik ott vót!

A szólásszabadság az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) szerint elidegeníthetetlen jog. "Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket".
Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy "a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek [...], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják [...] a lakosság bármely részét".

A médiatörvényt nem a magyarok hozták a magyaroknak.

Jan611218! ez a beszed ! ezt a torvenyt magyarok ellen hoztak haza-arulok , spiclik akik ugynokeik idegen , ellenseges hatalomnak . ez csak resze , magasabb foka annak a rablo folyamatnak , amit a magyar nep ellen is folytatnak - most ujabb eroszakkal probaljak megkonnyebbe tenni "dolgukat" . - " nem magyarok hoztak" ezt a torvenyt , hanem idegen kemek - az ilyeneket Iran halallal jutalmazza ! talan nem azt erdemlik ???