Talán megbocsátják, ha egy olyan idézettel kezdek, amely szokatlan és illetlen módon egy otthoni jegyzetembõl való. Mentség nincs, csak magyarázat: most az történik, amire biztosan számítani lehetett. A tavasszal elkezdõdött szabadságharc az egyik legkényesebb pontjához érkezett, a globális birodalom véleményhatalmi diktatúrájával, illetve külsõ és belsõ támogatóival történõ összecsapáshoz. Tehát íme, az idézet a 2009 októberében készült írásból:

"Tekintettel arra, hogy az alávetettek kifosztása a végsõ fiziológiai határokhoz közelít, a rendszerváltás összeomlásának »publikussá tétele« elkerülhetetlenné válik a következõ egy-két év során. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ma még elképzelhetetlen erejû és intenzitású változások mennek végbe a magyar nyilvánosság szerkezetében, a média szabályozásában. Ez a háború, mert az lesz a javából, akár önmagában is eldöntheti a magyar társadalom jövõjét. Ha ugyanis nem sikerül a kifosztott többséggel megértetni, hogy miképp jutott ebbe a helyzetbe, és hogyan szabadulhat e végzetes csapdából, akkor a magyar nemzet története itt akár véget is érhet. Ám fel kell tennünk a kérdést, hogy miért van ebben ilyen óriási szerepe a médiának. Nos, azért, mert olyan két rejtett véleményhatalmi erõszakstruktúrát használ igen veszélyes és nagy erejû fegyverként, amelyeknek létezését sikeresen rejti el az avatatlanok szeme elõl. Az egyiket a tematizációs, a másikat pedig az értelmezõ hatalom jelenti. A tematizációs hatalom dönti el a »napirendet«, azt, hogy mirõl is »szóljon a világ«, az értelmezõ hatalom pedig azt, hogy »hogyan szóljon« minderrõl. A világ végtelen történésfolyamából avatott kezek válogatják ki azokat a történéseket, amelyekbõl »hír« lesz, és persze egyúttal azt is eldöntik, hogy milyen hierarchiába rendezõdjenek e hírek.

A rossz nyelvek szerint például a világnak már régen vége van, csak a vezetõ kereskedelmi televízió esti híradójának bájos bemondónõje még nem mondta be. De nincs ok a csüggedésre, mert majd »idõben szólva lesz«, azt akkor majd megtudjuk. Az értelmezõ hatalom pedig »segítõkészen« abban van »szolgálatunkra«, hogy megtudjuk, mi a »politikailag korrekt« elbeszélési módja a világ említésre szánt, így hírré lett történéseinek. És persze, aki valami rejtélyes ok miatt nem tud és/vagy nem akar ezen a nyelven megszólalni, az magára vessen! Így ugyanis »néma marad«, vagy esetleg csak azért engedik be mégis az uralkodó nyilvánosság belsõ tereibe, hogy ott nevetségessé téve kigúnyolják, megalázzák, vagy valami megsemmisítéssel felérõ stigmával megbélyegezzék. A rendszerváltás bukásának ténye, okai és következményei az uralkodó véleményhatalmak számára értelemszerûen a legfõbb tabut jelentik! Ám ha a választások utáni új kor mány nem szeretne a bukott rendszer utolsó kormányaként elvérezni, ezzel szemben szívesebben lenne inkább az általa felépítendõ új rendszer ígéretes elsõ kormánya, akkor legelõször ezt az uralkodó véleményhatalmat kell minden lehetséges eszközzel megtörnie."

Ezek után talán érthetõ, miért vélem úgy, hogy a médiaháború most felizzó összecsapásai elkerülhetetlenek voltak. A globális véleményhatalom a legbrutálisabb módon ragaszkodik megszerzett pozícióihoz. Csak így képes "legyártani" a mesterséges agyakat és lelkeket, vagyis a "valóságipari mûvekként" üzemeltetett gépezet így tudja eladhatóvá maszkírozni termékeit. Csak így hozhatók létre az engedelmes munkások és fogyasztók gigantikus csordái, amelyek már csupán biológiai nyúlványai a világot mozgató és kifosztó tõkestruktúráknak, és egyetlen feladatuk a végtelenített fogyasztási lánc hajtása, teljesen függetlenül attól, hogy van-e bármilyen szükségük az elfogyasztott jószágtömegre. Így békésen és jóízûen elmajszolják azt az élelmiszerként eladásra kínált tárgyat, amely már legyártása pillanatában is veszélyes hulladék volt, a hisztérikus karácsonyi akciós õrületben megvásárolják gyermekeiknek azt a méregdrága, ám tökéletesen felesleges mûanyag szemetet, amelyet mint a legúja bb játékcsodát tesznek eladhatóvá.

Ez az igazi, végsõ és legmélyebb tétje ennek a mostani médiaháborúnak. Hogy a "való világ" gyanánt legyen továbbra is eladható az a pusztító szeméttömeg, amit szent médiaszabadságként próbál védeni a luxemburgi külügyminisztertõl a lengyel liberálisokig mindenki, aki cinikus-gátlástalan kitartottja ennek a globális profitgépezetnek. Hogy cinikusan röhögve lehessen nap mint nap rombolni hitet, házat és hazát. Ezért kell Magyarországot Führer-államként emlegetnie a tekintélyes nyugati napilapoknak, ezért kell hisztériát kelteni világszerte: mert ha a magyar változások sikeresen véghez vihetõk lennének, ez számukra rendkívül veszélyes precedenst teremtene. Akár el is gondolkodtathatná a maradék emberiséget, hogy amit szent emberi szabadságjogokként igyekeznek "eladni" számára az elmúlt kétszáz év médiaterroristái Marat Ami du peuple-jétõl Michnik Gazety Wyborczáig, az embersége utolsó morzsáinak az önmagával való feledtetése. Hogy is mondta Örkény? "Ha egy kígyó, ami ritka, felfalja önmagát, vajon marad-e utána egy kígyónyi ûr? Igen? Nem? Fogas kérdés?"
Bizony, fogas kérdés! De nem maradt túl sok idõnk a válaszra.

Bogár László