Élénk vitát gerjesztett, amikor a sajtó (Magyarországon a Népszabadság) nyilvánosságra hozta: egy 2009-es konferencián a génmanipuláció humán alkalmazásaitól sokszor elzárkózó Vatikán gyakorlatilag áldását adta a mezõgazdasági géntechnológiára.

Greenpeace-aktivisták egy egymillió uniós állampolgár által aláírt GMO-ellenes petíciót adnak át az Európai Bizottság brüsszeli központja elõtt
Olvasói levelekben lapunkat is azzal vádolták: nem vettük észre, hogy a pápai államot kabátlopási ügybe keverték (merthogy az említett tanácskozásnak úgymond csak a helyszíne volt a Vatikánban, ám a Szentszéknek amúgy semmi köze nem volt a vitatott állásfoglaláshoz). A valóságban a helyzet ennél jóval bonyolultabb, és az eset kapcsán valóban felsejlik a katolikus egyház és a GMO-lobbi összjátéka.
Az említett lobbitól amúgy egyáltalán nem áll távol a trükkös helyszínválasztás: Magyarországon elõszeretettel szervezik a tanácskozásaikat a Magyar Tudományos Akadémia épületében, hogy azután az esemény kommunikációjában meglehetõs kétértelmûséggel utalhassanak az Akadémiára. Ám, ha csupán ennyirõl lenne szó, aligha írta volna azt a New Scientist (elõször a korferencia után, majd tavaly november végén ismét), hogy a Vatikán rábólintott a GMO-kra. Ezen a tényen az sem sokat változtat, hogy a Vatikán hivatalos lapja cáfolni igyekezett a tudományos hetilap második cikkét, csökkentve az abban szereplõ állítások súlyát. Az eset összes körülményét megvizsgálva nem az látszik, hogy a tudományos sajtó kabátlopási ügybe keverte a Szentszéket, hanem sokkal inkább úgy tûnik: miután az ügybõl a New Scientist következetessége nyomán „világhír” lett, a pápa és az egyház tekintélyéért aggódók kezdtek szerecsenmosdatásba.
Elõször is: az említett 2009. májusi tanácskozás nem valamiféle jelentéktelen, zártkörû megbeszélés volt (aminek utólag igyekeznek beállítani), hanem a Pápai Tudományos Akadémia „tematikus hete” (Study Week), és kifejezetten azt a témát járta körül nemzetközi szakértõk részvételével, hogy milyen szerepet játszhatnak a transzgenikus növények az élelmiszer-biztonság megteremtésében. (Maga a Pápai Tudományos Akadémia – Pontificia Accademia delle Scienze – egy speciális, 1603 óta létezõ testület, amelynek tagjait a mindenkori katolikus egyházfõ kéri fel az egyes tudományterületek vezetõ, de az egyházi tanítást meg nem kérdõjelezõ, bár nem feltétlenül vallásos képviselõi közül. A szervezetnek – két éve bekövetkezett haláláig tagja –volt Jáki Szaniszló bencés tudományfi lozófus is.) A konferencia interneten is olvasható „mûsorfüzetét” XVI. Benedek szavai vezetik be, amelyekben az egyházfõ a világ szegényeiért, a növekvõ élelmiszerárakért és az éhezõkért aggódik – vagyis a tanácskozást nehéz lenne a Vatikántól, illetve a pápától független fórumként beállítani (olyannyira, hogy Peter Raven, a Mossouri Botanikus Kert vezetõje, az akadémia tagja egyenesen úgy fogalmazott: a hívek sosem fognak „hivatalosabb” útmutatást kapni a GMO-k ról a konferencián elfogadott támogató nyilatkozatnál).
HIRDETÉS

A szöveg egyébként nem a génkezelt haszonnövények nagyszerûségérõl szól, hanem – meglehetõsen fura érveléssel – azt állítja, hogy a GMO-k elterjedésének akadályozása valójában a gazdag országok érdeke, akik így akarják meggátolni, hogy a szegények olcsóbban jussanak élelmiszerhez. Megjegyzendõ, hogy a Pápai Tudományos Akadémia tagja Ingo Potrykus, az „aranyrizs” kifejlesztõje is (sõt a tanácskozást az õ kezdeményezésére hívták össze). A génmódosított „aranyrizs” magas A-vitamintartalma révén arra lenne hivatott, hogy a legszegényebb ázsiai országokban megelõzze a vitaminhiány következtében kialakuló tömeges gyermekkori vakságot – a Greenpeace kommentje szerint a módszer hatékonyságát még nem ismerjük, az viszont biztos, hogy az öszszes szóba jöhetõ megoldás közül ennek a legmagasabb a fajlagos költsége és a legnagyobb az ökológiai kockázata.
Link