A kutatók két éve, 2009 januárjában fedezték fel az utóbbi tíz év legnagyobb földgáz- és kõolaj-lelõhelyét, a Leviathan-gázmezõt. A becslések szerint több mint 11,3 billió köbméter földgáz és 4,2 milliárd hordónyi olaj lapul a mélyben, így a világ egyik leggazdagabb lelõhelyének számít - ironikus módon azonban pontosan az Izrael, Libanon, a Gázai övezet és a két Ciprus határainak találkozásánál fekszik.

A felfedezést az izraeliek szinte megváltásként üdvözölték, nem véletlenül. A mélyben rejlõ nyersanyagok egy teljes évszázadig képesek lennének kielégíteni az ország igényeit, miközben Európa és az ázsiai térség egyik legfõbb exportõrévé léphetnének elõ. A Noble Energy amerikai vállalat, amely egy izraeli szindikátussal társult a lelõhely kiaknázása érdekében, nemrég jelentette be, hogy megkezdik a fúrásokat a területen.

Így születnek nagyhatalmak
Izrael jelenleg mindössze a 99. helyen áll az kõolajtermelõ országok listáján, napi 3,806 hordóval, és jóval több olajat importál, mint exportál. Földgázzal a 2008-as adatok szerint gyakorlatilag egyáltalán nem kereskedik, 1,2 milliárd köbméternyi termelését maradéktalanul felhasználja. A Leviathantól mindössze 47 kilométernyire található Tamar lelõhelyet azonban csak nemrégiben kezdték el kiaknázni, ez pedig önmagában is 25-30 évre biztosíthatja saját szükségleteiket.

Ha a zsidó állam zavartalanul nekikezdhet a munkálatoknak, az hosszú idõre biztosíthatja kereskedelmi mérlege biztonságát, és világszinten is energia-nagyhatalmi helyzetbe segítheti az országot. Ehhez persze el kell kerülniük a "holland kór" néven emlegetett közgazdaságtani problémát, melynek lényege, hogy az erõforrások kiaknázása és eladása során az ország valutája felértékelõdik, az ipar és a munkaerõ szintjén viszont versenyképtelenné válik. A jelenség a múltban már a holland és a brit gazdaságban s jelentõs zavarokat okozott.

Érdekes lehet Oroszország reakciója is, mivel jelenleg az izraeli elektromos hálózatot üzemeltetõ szén 71%-át, amely a közeljövõben teljesen feleslegessé válhat, õk szállítják. Izrael függetlenedhet az orosz energiaellátástól, és az Európa ellátására irányuló terveik komoly veszélybe sodorhatják az északi ország hegemóniáját a kontinens felett, ami egész gazdaságukra komoly hatással lehet.

Mindenki mást akar
A legnagyobb rövidtávú probléma azonban nem gazdasági, hanem tisztán politikai jellegû. Az óriási lelõhely elhelyezkedése miatt máris parázs viták kiváltójává vált a de facto egyébként is háborúban álló Libanon és Izrael között. A libanoniak, mind a kormány, mind a Hezbollah részérõl, még júliusban fenyegették meg Izraelt, hogy eltántorítsák a fúrásoktól, amire az volt az izraeli válasz, hogy akár az hadsereg beavatkozásával is érvényesítik majd jogaikat. A térségben a közeljövõben igen valószínû egy átfogó jellegû háború kirobbanása - leginkább az Irán atomprogramja kiváltotta feszültségek miatt -, amiben minden bizonnyal a libanoni Hezbollah is aktív részt vállal majd. Valószínû, hogy stratégiájuknak az izraeli fúrótornyok és az energiellátás ellen intézett támadások is részei lesznek.

A mezõ egyes részei Ciprus területére is benyúlnak, ezek azonban relatíve kis méretûek, és az országnak mindkét másik érdekelt féllel jó kapcsolata van. Ezért látható némi esély arra, hogy a ciprusiak egyfajta közvetítõként szerepeljenek majd az ügyben, és képesek legyenek valamilyen megállapodást elérni.

Izraellel már meg is indultak a tárgyalások, amelyekbe azonban Törökország is azonnal beleszólt, jelezve, hogy amennyiben nem veszik figyelembe a török fennhatóság alatt álló Észak-Ciprus tengeri határait, abban az esetben a maguk részérõl semmisnek tekintenek bármilyen egyezményt, bár a lelõhellyel kapcsolatban nincsenek követeléseik. A ciprusi területeken szintén a Noble Energy végezné a munkálatokat.

Körvonalazódnak az új frontok
Az ügy a napokban érkezett újabb érdekes fordulóponthoz, mivel A Noble Energy, amely egyébként közel 40%-os tulajdonrésszel rendelkezik a lelõhelyben, a libanoni kormány szerint olyan területeken kezdett fúrási munkálatokba, amelyek már libanoni fennhatóság alatt állnak. Ali Shami külügyminiszter Ban Ki Mun ENSZ-fõtitkárt kérte fel a beavatkozásra, az ENSZ azonban elhárította a kérést.

Bár az izraeliek tagadják, hogy libanoni területeken végeznének munkálatokat, az kétségtelen, hogy munkálataikat sem függesztik fel, folyjanak bárhol, ha a hadsereget is be kell vetni. Ebben minden bizonnyal számíthatnak a gázra éhes Európa és a nagy profitot remélõ Egyesült Államok támogatására, könnyen szembe kerülhetnek azonban Oroszországgal, és az ellenségeskedés újabb frontját nyithatják meg a Közel-Keleten, elsõsorban Libanonnal és Törökországgal szemben.

Forrás: Link