Pénteken a Belügyminisztérium közleményben biztosította a tárcavezetõ bizalmáról Tóth Tamást, Budapest rendõrfõkapitányát, akinek a Népszava aznap közölt információja szerint hamarosan távoznia kell posztjáról. A BRFK felsõ vezetõinek különös rivalizálása hetek óta beszédtéma a rendõrségen. Az érintettek nemrég utolsó figyelmeztetést kaptak.
Tóth Tamás – még rutintalan a médiában?
Fotó: Reviczky Zsolt Péntek reggeli számában a Népszava azt írta: „Több, egymástól független forrás szerint hamarosan menesztik a budapesti rendõrfõkapitányt.” A fél éve kinevezett és novemberben tábornokká elõléptetett Tóth Tamással szemben ugyanis a lap szerint „az utóbbi idõben súlyos aggályok is megfogalmazódtak”; más célokra költötte a térfigyelõ kamerák üzemeltetésére szánt pénzt, és a fõkapitányság bûnügyi statisztikái sem a valóságos képet mutatták a fõváros közbiztonságáról. Tóth Tamás lehetséges utódaként a lap bûnügyi helyettesét, Fülöp Valtert nevezte meg, aki az ugyancsak pénteken megjelent Bors címû bulvárlap közlése szerint „a rendõrség éves fizikai felmérõjén a BRFK 8000 fõs állományának egyik legjobb eredményét produkálja idõrõl idõre”.
Rendõrségi berkekben úgy tartják, egész egyszerûen nem lehet a véletlen mûve, hogy egy napon jelent meg a Népszava és a Bors írása. Ez utóbbiból egyébként még az is kiderült, hogy Fülöp sokoldalú személyiség, hiszen nemrég a Kormorán együttes szövegírójaként is debütált.
Az V. kerületi kapitányság élérõl a BRFK vezetõjévé kinevezett Tóth és a XII. kerületi kapitányi székbõl a BRFK bûnügyi vezetõjévé elõlépett Fülöp viszonya ugyanis már kapitányként sem volt felhõtlen. Miután fideszes vezetésû kerületben szolgáltak, fiatalok és ambiciózusak, mindketten esélyesnek érezték magukat a fõkapitányi posztra. Ellenõrizhetetlen legendák sorát hallani, miféle (döntõen Fideszen belül) politikai háttéralkuk eredményeként lett végül „Rogán Antal embere” a befutó „Pokorni Zoltán kapitányával szemben”, noha semmi nem utal arra, hogy a két politikusnak közvetlen befolyása lett volna a BRFK vezetõjének kiválasztására.
Fülöp Valter azonban rendõrségi forrásaink szerint korántsem tett le róla, hogy akár már rövid távon is megszerezze Tóth Tamás székét. Korábban,még gyilkossági ügyekben eljáró osztályvezetõként kialakított sajtókapcsolatai révén is igyekezett megerõsíteni pozícióit. Ezt a médiában egyelõre még meglehetõsen rutintalanul mozgó Tóth úgy kompenzálta, hogy a fontosabb ügyekben nem engedte egyedül nyilatkozni Fülöpöt. Így minden nagyobb bûnügyben együtt „léptek fel”, amivel csak erõsítették a már-már a nyugodt munkavégzést is fenyegetõ ellentétükrõl szóló mendemondák hitelességét.
Tény, hogy a BRFK-ról számos vezetõ és szakmailag elismert, tapasztalt nyomozó távozott – egyesek Tóth fõkapitányi, mások Fülöp bûnügyi vezetõi kinevezésével magyarázták lépésüket. Egy biztos, a két vezetõ civódása közben a BRFK-ról tucatszám szerzõdtek nyomozók a Nemzeti Nyomozó Irodához és a Terrorelhárítási Központhoz. A BRFK-n emiatt ma már nemcsak járõrbõl van hiány, hanem nyomozóból és tapasztalt bûnügyi vezetõbõl is. A két vezetõ féltékenykedéssel fûszerezett rivalizálásával ezért a legmagasabb szinteken foglalkoztak.
Úgy tudjuk, az ORFK vezetõje és a belügyminiszter is egyértelmûvé tette: saját érdekükben a munkájukkal foglalkozzanak, és ne egymással.
Link