Európát kísértet egy illúzió. Mégpedig Lettország kapcsolatos. A bankárok és a gazdasági sajtó kérdezi a különbözõ országoktól, mint például Görögország, Írország és most már Spanyolország: "Miért nem vagytok hajlandóak feláldozni a gazdaságotokat, hogy visszafizessétek az adósságokat, amelyekkel tartoztok?" A bankárok szeretnék, hogy a többi ország is olyan gazdasági és kincstári modellt
kéne bevállaljon mint Lettorszûág. A válasz nagyon egyszerû: nem tudják ezt megtenni. Ennek azonnali következménye lenne egy teljes összeomlás minden téren, amely a helyzet súlyosságát jelentené.

Már évekkel ezelõtt észlelhetõ volt, hogy a neoliberalizmus évtizedei következtében összeomlott az USA és több Európai ország is. Szabályok folyamatos eltörlése, spekuláció, a gazdasággal való nemtörõdömség. Mindezek következménye lett az egyenlõtlenség és a konzum piac hanyatlása. Vásárlás csak is hitel használatával történt (nagy részben). Jacques Delors látomása volt a Társadalmi Európa. A
pénzügyi sajtó és a neoliberális államvezetõk ezzel szemben a "Balti Tigris" néven szereplõ tökéletes példával támadtak, amely a Keynesian költség-szabályokat használta.

Az októberben megtörtént lett választások eredménye oly szinten volt bemutatva, hogy a miniszter elnök újra választása azért történt, mert a népek rájöttek, hogy az iszonyú megszorító csomag beiktatása szükséges. Az Economist címû újság szerint az õszinte miniszter elnök, Valdis Dombrovskis, azért nyert, mert a "felnõtt" választók elfogadták, hogy a "logikus gondolkodással ellentétben" szükséges volt az ország történelmében soha elõ nem forduló (béke idõben) adó emelésre, szigorítások megszavazására és beiktatására.

A Wall Street Journal több cikkében is foglalkozik ezzel a témával. Most nem régen Charles Doxbury egyezett Lettország megszorításaival és devalválásával. Állítása szerint: ez a modell több krízishelyzetben lévõ országnak mintapélda ként kell hogy szerepeljen. Mivel Lettország gazdasági hanyatlása bekövetkezett (2008-ban), most már megállapodott és, bár minimális, de a fejlõdés már mutatkozik.

Sajnos Lettországban nincs munka, ellentétben a sajtóval, a népek szenvednek a megszorítások alatt. A választások eredményét etnikai tényezõkön döntötték el. Igaz hogy 2009 telén, a népesség nagy része az utcákon tüntetett, de rájöttek, hogy a legegyszerûbb megoldás az országból való távozás. A neoliberális megszorítások a népesség létszámának csökkenését jelentette, oly szinten hogy meghaladta
az 1940-ben Sztálin alatt történt disszidálók számát. A kormány visszavett az oktatás, egészségügy és más népességi programok támogatásából, így veszélybe helyezte a hosszú távú infrastruktúra és gazdasági fejlõdést. Jelenleg több mint 12% a népességnek külföldön dolgozik.

Ennek tragikus következménye, hogy gyerekek az országba maradtak, rokonokkal, barátokkal, vagy pedig egyedül kell magukról gondoskodni.

Lettország azt állítja, hogy 2011-ben 3.3% növekedése lesz, de milyen áron? És azt akarják, hogy más országok is Lettország példáját kövessék? Sajnos Lettroszágban megtörténtek már Belorussziában is jelen vannak. Persze mostanra már a neoliberálisok Lettországot sikeresnek tartják és Beloruszt egy kudarcnak.

Dióhéjban azt lehet mondani, hogy az európai Unió, soha nem állított fel, olyan struktúrát, hogy a gazdag országok, a jövedelmükbõl át tudjanak adni a körülöttük levõ szegény országoknak.

Az elmúlt évtizedben a balti és kelet-európai országok a svéd, osztrák és más országok bankjai segítségével finanszírozták a kereskedelmi hiányaikat. Persze a pénz fedezete volt az ingatlanok használata és természetesen az infrastruktúra eladása és újra eladása, egyre nagyon adósság fejébe.
Ennek következtében soha nem lett kialakítva a visszafizetési program. Mostanra, már a törlesztés egy része megindult, de úgy, hogy a népesség nyomorba döntése következett be.

Látható, hogy képes az egyik meggondolatlan lépés a másikat követni. Mivel nem alakítottak ki feltételeket, és egyik struktúra a másik hátán utazott, így az úgy nevezett "Ponzi" -csel egyike követte a másikat.
Példának az ingatlanpiac felfújása, a valutapiac, stb. és logikusan következtethetjük, hogy végtelenségig ez nem mûködhet. Elõbb vagy utóbb ez összeomlik.

Szóval ezt a példát kérjük hogy Görögország, Írország, Spanyolország és Portugália kövesse?

Forrás: Link