Elemzõk szerint az amerikai hadsereg kivonulása után kitör a polgárháború Irakban.

Az utolsó amerikai csapatokat gyorsabban vonják ki Irakból, mint azt elõre tervezték, és a kivonuló hadsereg egy széthullott országot hagy maga mögött. Egy országot, ahol minden napra jut egy merénylet, ahol hataloméhes politikai elit marakszik, ahol nincs kormány. A megfigyelõk új polgárháborúra számítanak.

Egy szivar, és ennyi
Az utolsóként távozó második gyalogos hadosztály 4. páncélozott dandárjának parancsnoka, Darron Wright ezredes engedélyezett magának egy szivart, miután egysége elhagyta Irakot. A háború számára véget ért. A katonák 14 nappal a tervezett idõpont elõtt vonultak ki, de ezt hivatalosan senki nem erõsítette meg. Mindössze a kormányszóvivõ nyilatkozta, hogy 6 ezer katonának még a következõ két hétben az országban kell maradnia, de azt már mindenki tudja, hogy a bevetésnek vége. A legmagasabb hadi létszám meghaladta a 160 ezer fõt, és még mindig 50 ezren maradnak Irakban, ám zömük nem harcos, hanem tanácsadó és kiképzõ. Õk 2011 végéig térhetnek haza.

A félelem erõsebb
Irak egyelõre nem tudja, hogy örüljön-e vagy sem újra elnyert szuverenitásának. Most a félelem dominál, hogy mi lesz, ha a hódítók elmennek. A múlt héten Irak legmagasabb rangú tábornoka, Babakir Zebari jelezte például, hogy nem biztos benne, felkészültek-e a feladatok ellátására. „Azt mondanám a politikusoknak: az amerikai hadseregnek maradnia kell, míg az iraki hadsereg 2020-ban teljesen felkészült nem lesz” – mondta a tábornok.

A fõhadiszállás is védtelen

És hogy félelmei nem alaptalanok, azt a keddi merénylet is mutatja. Körülbelül ezer férfi már korán reggel összegyûlt Bagdadban a hadsereg adminisztrációs épülete elõtt, hogy a meghirdetett katonai állásokra jelentkezzen. Egy egyenruhás fizetése ugyanis 500 dollár, ami a legtöbb iraki számára a csúcskategóriát jelenti. Hét óra körül egy tábornok lépett ki az épületbõl, hogy összegyûjtse a jelentkezési lapokat. Egy férfi elõrefurakodott, elérte a sor elejét és felrobbantotta magát. Több mint 60 ember halt meg, köztük a tábornok is, mintegy 100-an megsérültek, a régi buszpályaudvar területét letépett testrészek borították. Az eset több súlyos kérdést is felvet: hogyan tolakodhatott elõre a férfi, egyáltalán hogyan juthatott be a bombával a testén a területre, és mit lehet várni a hadseregtõl, ha arra sem képes, hogy megvédje fõhadiszállását.

Halottszámlálás
A Fehér Ház szóvivõje, Bill Burton szerint a merényletek nem tarják vissza Irakot a demokratizálástól. Csakhogy a csapatkivonások „tiszteletére” egy sor merényletet hajtottak végre. Szinte naponta csapnak le öngyilkos merénylõk, áldozataik gyakran iraki biztonsági erõk vagy közlekedési rendõrök, akik a gyûlölt államhatalmat szimbolizálják. Iraki adatok szerint a július volt az elmúlt két év legvéresebb hónapja, a BBC pedig úgy számol, hogy 535 iraki halt meg. A hadsereg nem erõsítette meg ezt, hivatalosan 222-en vesztették életüket.

Az erõszak elõretör
A csapatkivonások mellett az országnak súlyos belpolitikai problémákkal is meg kell küzdenie: öt hónappal a parlamenti választások után még mindig nincs kormány, a koalíciós tárgyalások rendre kudarcba fulladnak – utoljára épp hétfõn. Szakértõk szerint a politikai vákuum jelenti az eddigi legnagyobb veszélyt az iraki békére: „Aggódtam 2004-ben, aggódtam 2005-ben, minden évben aggódtam Irak miatt. De még soha nem láttam ilyen sötéten, mint 2010-et illetõen. A pokol kapui tárva-nyitva állnak.” – mondta Faleh Abdul Jaber, az Irak-tanulmányok Központjának Igazgatója. Marina Ottaway, a Carnegie Kutatócentrum Közel-keleti részlegének vezetõje pedig az iraki politikai megegyezésért folyó törekvéseket a legnagyobb kihívásnak nevezte, amellyel az országnak valaha szembe kellett néznie. „Az erõszak elõretör”, figyelmeztetett Ottaway egy augusztusi kiadványban.

Siíta-szunnita-siíta

A kormányalakítás akadálya – leegyszerûsítve – a siíták és szunniták közötti ellentét. Ha a siíta Maliki szövetséget köt más siíta pártokkal, akkor „a polgárháború garantált”, mert a szunniták nem fogadnának el egy siíta kormányt, véli Abdul Jaber, iraki elemzõ. Ha viszont Maliki a szekulárisokkal és szunnitákkal szövetkezne, akkor a siíták lépnének fel erõszakkal. „Mindenféleképpen nõ az erõszak”, jósolja Jaber. A probléma alapját a diktatúrában szocializálódott hataloméhes vezetõk jelentik. „Az elit megpróbál olyan sok hatalmat magához ragadni, amennyit csak tud”. Egyetlen kiút egy gyökeres reform lenne, amelynek során decentralizálnák a hatalmat és a döntés nem egy személyen múlna. Ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósuljanak, „egy nagyobb csodának kell történnie. Attól tartok, hogy a polgárháború felé vezetõ úton vagyunk”, mondta Jaber.

Der Spiegel / www.atv.hu