A Nyugat "forradalmat" akart szervezni Lukasenko ellen?
A belorusz elnöki hivatal által kiadott Szovjetszkaja Belorusszija lap „Egy összeesküvés kulisszái mögött” címû szerkesztõségi cikke szerint 2010. december 19-én puccskísérlet történt Belaruszban. Az államcsínykísérletet külföldi titkosszolgálatok, diplomaták, belorusz ellenzékiek, újságírók közremûködésével akarták végrehajtani.

A belorusz kormánylap titkos dokumentumokra hivatkozik állításai alátámasztására. A lap szerint a puccskísérletet nem a demokrácia helyzete miatt tervelték ki, hanem geopolitikai okokból. Mivel a kormánylap beszámolója dokumentumértékû, az Elemzések között tesszük közzé.

A lap szerint a mostani puccskísérlet a korábbi évek „színes forradalmaihoz” hasonlítható. Noha nem ez volt az elsõ kísérlet, hogy „forradalmat” robbantsanak ki az országban, Belarusz az utóbbi években mégis részt vett a nyugati közeledést szolgáló programokban, mint például az EU – Keleti partnerség projekt, amely geopolitikai célokat szolgál. A Keleti partnerség program célja, hogy meggyengítse az orosz befolyást Belaruszban, hogy a köztársaságot „pufferzónává” változtassa az EU és Oroszország között, s hogy Belaruszt olcsó nyersanyag- és munkaerõforrássá változtassa a Nyugat érdekeinek megfelelõen.
A belorusz KGB (KDB) megállapította, hogy az ellenzéki elnökjelöltek tárgyalásokat folytattak nyugati hírszerzõszervek képviselõivel. Az ellenzék kampányát nyugati tanácsadók segítették, az egyik ellenzéki portált nyugati pénzen finanszírozták.
A „színes forradalmak” koreográfiája szerint zajlottak 2010. december 19-én Minszkben az események: azaz a forgatókönyv szerint a választásokat követõen ellenzéki fiatalok elfoglalják az egyik kormányzati épületet, kitûzik zászlóikat, az eseményt valamely TV állomás és a baráti média közvetíti, mondván, a hatalmat átvették a „forradalmárok”. Hamarosan az összes hírforrás átveszi az információt, és kész tényként tálalja a hatalomátvételt (akkor is, ha az valójában nem történt meg).
A december 19-én a Függetlenség-téren történtek azt bizonyítják, számos külföldi újságíró csak erre az estére készülve érkezett Minszkbe. Figyelemre méltó, hogy a riporterek között kevés „névtelen” újságíró volt, a „krízistudósítók” krémje érkezett a belorusz fõvárosba Berlintõl Varsóig. Többségüknek már volt tapasztalata a korábbi színes forradalmak helyszíneirõl, Grúziából, Ukrajnából, Moldovából.
Az eseményeket a következõképpen lehet rekonstruálni.
2009 elején a lengyel és német politikai elit felismerte, hogy a korábban Belarusszal szemben folytatott politika kontraproduktív. Az ellenzék kudarcát annak állandó konfrontatív politikája okozza, s az ellenzéki vezetõk képmutatása ahhoz vezet, hogy diszkreditálódnak a társadalom többségének szemében. A német külföldi hírszerzés egyik volt vezetõje által létrehozott „Egyesült ellenzék” hálózat szétesett. Ennek legfõbb oka, hogy az ellenzék közös jelöltje, Milinkevics, azonfelül, hogy korrupciós ügyekbe keveredett, leplezetlenül a lengyel külpolitikai érdekek lobbistája volt. A belorusz ellenzék teljes mértékben szétforgácsolódott, a hivatalos nyugati vélemények ezt a „hatalom nyomásával”, illetve „választási csalásokkal” magyarázták, magyarázzák, nem véve figyelembe az ellenzékiek korrupciós ügyeit, az ellenzéki politikai elit és az elektorátus közötti szakadéknyi távolságot.
E helyzetben a taktika megváltoztatására volt szükség. A nyugati titkosszolgálatok, és az ezek fedõszerveként mûködõ kulturális szervezetek a következõ munkaterv alapján dolgoztak: 1) Meghatározni azon emberek körét, akik értenek a modern politikai technológiákhoz és készek részt venni választási akciókban 2) Tárgyalásokat kezdeni velük, bevonni õket a munkába 3) Terveket készíttetni velük 4 ) Megoldani a finanszírozást. A fiatalokat fel kellett készíteni a projektre, találkozókat kellett lebonyolítani kurátoraikkal, a Belaruszban mûködõ kulturális szervezetek képviselõivel (értsd: hírszerzõtisztekkel), valamint nyugati politikusokkal is.
Mivel az eddigi „puha” demokratizálási kísérletek kudarcot vallottak, a cél az volt, hogy erõteljes támadást indítsanak a hatalom ellen. Az ellenzékieket arra készítették fel, hogy a választások kedvezõtlen kimenetele esetén foglalják el az egyik kormányzati épületet. Ha a hatalom erõvel reagál, a nyugati politikusok beavatkoznak.
Az elõkészítõ munka hónapokon át zajlott. Ömlött a pénz Minszkbe az ellenzéki szervezetek támogatására. Miközben a lengyel és a német külügyminiszter Minszkben segítséget ígértek a demokrácia fejlesztésére, eközben számos követségben egészen máson mesterkedtek. A belorusz nép akarata nem különösebben érdekli ezeket a köröket, akik azt hiszik, pénzzel mindent meg lehet vásárolni.
Megérett tehát az újabb „színes forradalom” ötlete.
A szervezõk arra számítottak, mintegy 100-150 ezert tudnak mozgósítani a minszki Függetlenség terére. Az elfoglalandó kormányépületet már korábban kijelölték.
December 19-én az Október-téren az elõre eltervezett forgatókönyv szerint Andrej Szannyikov, az egyik ellenzéki elnökjelölt kijelentette: „A Lukasenko-rezsim megbukott, megalakult a nemzeti megmentés kormánya, melynek tagjai az elnökjelöltek.” Szannyikov ezután a kormány épülete elé hívott, ahol, szavai szerint tárgyalásokat folytatnak a kapituláló hatalom képviselõivel.
A hatalom azonban nem omlott össze, nem adta meg magát, a „decemberi forradalom” elmaradt.
A KGB által lefoglalt, az ellenzéki tevékenységet koordináló dokumentumok a következõ instrukciókat tartalmazták a „forradalom”megszervezése céljából: elõször is suttogó propagandát kell alkalmazni az internet, a közösségi szájtok segítségével. A jól megszervezett suttogó propaganda magyarázkodásra kényszeríti a hatalmat. Az egyik legfontosabb pletyka, amit híresztelni kell, Lukasenko távozása. Fel kell készíteni az embereket, hogy ez lehetséges opció.
Lukasenko diszkreditálására a következõ pletykákat kell terjeszteni: egészségi állapota megrendült, külföldön gyógykezelteti magát óriási összegekért. Lukasenkónak külföldi bankszámlái vannak, az ezen szereplõ összegeket pedig folyamatosan nagyítani kell.
Pletykák a gazdaság helyzetérõl: egyre több a munkanélküli, új elbocsátások következnek. Az országot olcsón privatizálják. A kormány nem teljesítette kötelezettségeit, új hitelek felvétele várható. Az új atomerõmû felépítéséhez megbízhatatlan kínai technológiát használnak fel. Az országnak valójában atomfegyverprogramja van.
A politikai krízishelyzet megteremtéséhez a következõkre van szükség.
„Független” megfigyelõk révén kétségbe vonni a választások tisztaságát. Lefizetni a választási bizottságok bizonyos tagjait, akik ezt követõen hajlandóak nyilatkozni a „választási csalásokról”, s arról, hogy a legfõbb ellenzéki jelölt, Nyeklajev „valójában” mennyi szavazatot kapott. Elegendõ 3-5 választási bizottság vezetõjét megvesztegetni, ezt követõen az ellenzék megfelelõ „jogalappal” rendekezik majd a választások érvényességének kétségbevonásához. A második fázisban jöhetnek a tömeges tiltakozó akciók a „választási csalásokkal” szemben.
Az ellenzékieket külfölfön készítették fel, kontroll mellett. A. Mihajlovics például Angliában, Lengyelországban, Németországban kapott kiképzést. Egy alkalommal egy német újságírónõ kereste, aki olyan kérdéseket is feltett, melyek nem szerepeltek eredetileg a beszélgetés tárgyában. Mihajlovics szerint az „újságírónõ” valójában a német hírszerzés ügynöke volt. Megállapítást nyert, a belorusz ellenzéket lengyel, német, amerikai körök finanszírozzák.
Augusztus elején az egyik ellenzéki vezetõ (D. Daskevics) az EU-ban ifjúsági szervezetek képviselõivel találkozott, akik pénzt ígértek szeptemberre. Szeptemberben Minszkben ellenzéki ifjúsági aktivisták sátrakat és egyéb eszközöket vásároltak nagyobb mennyiségben a decemberi tüntetésre készülvén. Az eszközöket konspiratív lakásokban tárolták. Daskevics 3 ezer embert ígért a térre vezényelni és „sátorváros” felállítására tett kötelezettséget a leendõ tüntetések folyamán.
A külföldi titkosszolgálatok közül különösen a lengyel aktivizálta magát belorusz vonalon. Lengyelországban kiképzõtáborokat mûködtettek ellenzékiek számára, ahol a jövendõ „politikai osztály” felkészítése zajlott.
Nyeklajev ellenzéki jelölt a választások elõtt találkozott Jerzy Buzekkel, az Európai Parlament lengyel elnökével, R. Sikorski lengyel külügyminiszterrel, V. Klaus cseh elnökkel, G. Westerwelle német külügyminiszterrel, akik támogatásukról biztosították, valamint az orosz Elnöki Adminisztráció képviselõivel, akiknek azt ajánlották, Oroszország vezessen be gazdasági blokádot Belarusz ellen, ellehetetlenítve az ország gazdaságát.
A tüntetésre külföldi aktivistákat is mozgósítottak, Nyugat-Ukrajnából, Lengyelországból, Litvániából érkeztek fiatalok Belaruszba sátrakkal, zászlókkal, tudatmódosító szerekkel felfegyverkezve. Mint kiderült, ezek az emberek 2004-ben részt vettek az ukrajnai „narancsos forradalomban” is.
Minden jel szerint tehát egy újabb „színes forradalom” kirobbantására tett kísérletet láthattunk 2010. december 19-én Minszkben.
(Za kuliszami odnogo zagovora, sb.by)

Forrás: Link