Fegyveresek vertek szét egy tévéstúdiót Ciszjordániában

Fegyveresek megtámadták szerdán az al-Dzsazíra hírtelevízió által használt ciszjordániai stúdiót, ahol elõzõleg élõ adásban bírálta a Mahmúd Abbász által vezetett Palesztin Hatóságot egy egyetemi tanár.

Szemtanúk elmondása szerint négy fegyveres rohanta le a Palmedia palesztin médiaszolgáltató által Nábluszban mûködtetett stúdiót, amelynek alkalmazottjait arról faggatták, hogy hol találják meg a tanárt, Abdel Szattár Kászemet. Miután megtudták, ripityára törtek egy számítógépet, egy faxot és egy kamerát. Hivatalosan meg nem erõsített jelentések szerint a támadók a Palesztin Hatóság biztonsági erejében szolgálnak.
Hétfõn az al-Dzsazíra rámalláhi irodáját próbálták meg feldúlni Abbász hívei. A katari székhelyû hírtelevízió elõzõ este kezdte el ismertetni az izraeli-palesztin béketárgyalásokkal kapcsolatos "bizalmas dokumentumokat", amelyek szerint a palesztin fél 2008-ban kész lett volna példátlan engedményeket tenni Izraelnek, mégpedig Kelet-Jeruzsálem és a palesztin menekültek visszafogadása ügyében.
Az izraeli-palesztin béketárgyalásokon részt vevõ, nevük elhallgatását kérõ palesztin tisztviselõk kijelentették, hogy az al-Dzsazíra információinak egy része helytálló, viszont több eleme teljesen hamis vagy elferdítették. Azzal vádolták Katart, hogy õ áll az Abbász hatalmának aláásását célzó "mocskos kampány" mögött. Katar kapcsolatban áll a Gázai övezetet kormányzó Hamász radikális iszlamista mozgalommal, amely 2007-ben ragadta magához a hatalmat.
Az egyik "bemártott", Naszr Juszef volt palesztin belügyminiszter az al-Dzsazíra mûsorában szerdán cáfolta, hogy Saul Mofaz akkori izraeli védelmi miniszterrel 2005-ben arról konzultált, hogy ki és miként tegye el láb alól az Izrael által egy öngyilkos merényletek elkövetésével vádolt radikális al-Aksza Mártírjainak Brigádjai elnevezésû, a Fatah fegyveres szárnyának számító szervezet parancsnokát, Haszan Madunt. Elismerte, hogy beszéltek a parancsnokról, de - mondta - Izrael részérõl az a kérdés hangzott el, hogy miért nem vették õrizetbe Madunt.
Arab nyelven az õrizetbe venni és megölni szó írásban hasonlíthat egymásra. Az al-Dzsazíra és a The Guardian brit napilap kedd este egyidejûleg közölte a sztorit, mégpedig a Juszef-Mofaz találkozóról kézzel írott jegyzõkönyv alapján. A Gázai övezet két városában is több száz palesztin tüntetett szerdán, árulónak kikiáltva Abbászt.
Link

A Hezbollah csatát nyert, de elveszti a háborút?
Napokon belül új kormánya lehet az országnak
A libanoni ellenzék a korábbi miniszterelnököt, Nadzsib Mikatit jelöli Szaad Hariri utódjául. A drúzok támogatásával könnyen az õ jelöltjük lehet az új kormányfõ. Elemzésünk az elõállt libanoni helyzetet vizsgálja.
A Rafik Hariri életét 2005-ben kioltó bombamerénylet és máig érzékelhetõ utórezgései nagyon mély társadalmi repedéseket jeleznek Libanonban, melyek a január 12-én megbukott nemzeti egységkormány feje, Szaad Hariri utódlása körül napok óta tartó vitában áthidalhatatlan szakadékoknak tûnnek.
A kormányalakítás kérdése most nemcsak sorsdöntõ az országban, de röntgenként mutat ki hat olyan törésvonalat is Libanon kapcsán, amelyek külön-külön is megosztóak, ha pedig egyszerre lépnek fel és konvergálnak, akkor különösen.

Kattintson és nézze meg,
hogy szavaznak Libanonban!
Ezek közül az elsõ a tizennyolc politikai, felekezeti és etnikai közösség hatalommegosztása. A libanoni tájkép az etnikai, vallási sokszínûség és a békében együtt élõ közösségek illuzórikus, gyönyörû és tarka mozaikja helyett, a sakktáblaszerû kontrasztokat felmutató, mély barázdák által szabdalt, komor puzzle, amelyre idõnként a közel harminc évig tartó polgárháború sötét árnya vetül. A polgárháborút lezáró Taif-egyezmény (1989) ugyan némileg korrigálta a felekezetek parlamenti reprezentációjának eloszlását, ami a Nyugat-barát közösségeknek erõsen kedvez, ám különösen a síiták még mindig alulreprezentáltak a törvényhozásban: egyes becslések szerint a társadalom negyven százalékát kitevõ csoport mindössze huszonhét parlamenti hellyel rendelkezhet a százhuszonnyolc tagú parlamentben (kb. 21%).
A második az ügyvezetõ miniszterelnök, Szaad Hariri által vezetett Nyugat-barát tábor és a Hezbollah és keresztény szövetségese, Michel Aoun által vezetett ellenzék eldöntetlen meccse. A januárban megbuk(tat)ott, jelenleg ügyvezetõ miniszterelnök Szaad Hariri újra kíván indulni a kormányfõi címért, míg a Hezbollah és szövetségesei errõl hallani sem akarnak. Egyelõre Haririék enyhe többségben vannak velük szemben, a parlamenti helyek számát tekintve 60:57 a javukra.

Az régi-új ember, Nadzsib Mikati
A harmadik a Hezbollah és Szaad Hariri vaskos nézeteltérése a Rafik Hariri és huszonkét másik ember halálával járó 2005-ös merénylet ügyében vizsgálódó Különleges Törvényszék mûködését és vádemelését illetõen. A Hezbollah amerikai-izraeli összeesküvést feltételez a törvényszék mûködése mögött, benne az amerikai „új Közel-Kelet” koncepció egy elõretolt bástyáját látja, vagyis egy „koncepciós pert”, ami beavatkozik Libanon belügyeibe, és „alkotmányellenes.” A Nyugat-barát koalíció ezzel szemben a Különleges Törvényszék közelgõ vádemelését az „igazság órájának” tekinti, „ami egyszer s mindenkorra véget vetne a merényleteknek, és a politikai bûncselekményeknek, továbbá Libanon manipulációjának, és az egysége, felekezetei és végsõ soron, léte elleni fenyegetéseknek.”
A negyedik a robosztus, felfegyverzett Hezbollah milícia és a törékeny libanoni állam összeférhetetlensége. Libanonban az erõviszonyok egyértelmûen a Hezbollah aránytalan fölénye mellett szólnak: a síita milícia már 2008. május 7-én egyszer, egy nap leforgása alatt átvette az irányítást az fõvárosban, és az elmúlt szerdán is erõt demonstrált egy Bejrút feletti hatalomátvételt imitálva, az erõ pozíciójából adva nyomatékot álláspontjának.
Az ötödik az arab világban a Szíria, illetve Szaúd-Arábia körüli csoportosulások feszültsége, amely hátterében a két állam regionális hatalmi törekvései, illetve a libanoni megosztottság áll, ami felekezeti-politikai kötõdések mentén találkozik a két ország Libanon sorsáról alkotott koncepcióival. Szíria a Hezbollah egyik legnagyobb szövetségese az arab világban, míg Hariri, és az általuk képviselt szunnita muszlimok kapcsolata Szaúd-Arábiával szintén hosszú hagyományokra nyúlik vissza. Az, hogy a szíriai-szaúd-arábiai rendezési terv nemrég megbukott, jelzésértékû: a közvetítõk sem tudtak közös nevezõre jutni, országaik eltérõ helyzetértékeléseinek kereszttüzében.

A vitatott törvényszék
A hatodik pedig a szélesebb konfrontáció Irán és közel-keleti szövetségesei, valamint az Egyesült Államok és Izrael között a térségben és globálisan. A szembenállás mentén divergens vélekedések szerint Irán elsõ kormányának hatalomra juttatására készül az arab világban, ráadásul közvetlen az Egyesült Államok szövetségese, Izrael szomszédságában, míg a másik tábor szerint a Hezbollah démonizálása, illetve erejének mitikus magasságba történõ felnagyítása mögött agresszív izraeli külpolitikai törekvések, végeredményben pedig a Libanon víztartalékai miatti „irigység” áll, ami már az ötvenes években több Libanon elleni támadást kiváltott.
Link

Hárman haltak meg az egyiptomi tüntetéseken
Könnygázt, gumilövedékeket, illetve gumibotot vetett be az egyiptomi rendõrség szerdára virradó éjjel Kairó központjában a Hoszni Mubarak elnök távozását követelõ, több tízezres tüntetõ tömeg ellen. A zavargások folyamán egy rendõr és két tüntetõ vesztette életét.
2011. január 26. 07:04
Startlap Facebook Iwiw Twitter Cikk nyomtatása Cikk küldése
A legutóbbi jelentések szerint a tüntetések eddig három halálos áldozatot követeltek. Kairóban egy rendõr, Szuezben pedig két tüntetõ vesztette életét. Szemtanúkra hivatkozó hírügynökségi jelentések szerint a rendõrök igyekeztek kiszorítani a tüntetõket a fõváros központi terérõl, és a környezõ mellékutcákba hajtották õket. Az egész teret közben a bevetett könnygáz keltette felhõ árasztotta el. A hatóságok több tüntetõt letartóztattak, ezek száma azonban egyelõre nem ismeretes.
Mintegy húszezer kormányellenes tüntetõ vonult fel kedden délután Kairóban, hogy a tunéziai eseményeken felbuzdulva az országot csaknem három évtizede vezetõ Hoszni Mubarak elnök távozását követelje. Évek óta ez volt a legnagyobb szabású tüntetés az arab világ vezetõ hatalmának számító észak-afrikai országban. Kormányellenes megmozdulások voltak Kairó más kerületeiben, valamint az északi országrészben fekvõ Alexandriában, a déli Asszuánban, a Nílus deltavidékén fekvõ Aszjútban, a Szuezi-csatorna melletti Iszmáilíjában, s a Sínai-félszigeten is.


A korábbi elnök bukását eredményezõ tunéziai tüntetésekhez hasonlóan az egyiptomi megmozdulások is internetes közösségi oldalakon, a Facebookon és a Twitteren szervezõdtek; 90 ezren jelezték elõre részvételüket. A mikroblog-szolgáltatásokat nyújtó twitter.com oldalt a hatóságok kedd óta blokkolják, az elérhetetlenné vált az egész országban.
Link

Jemenben több ezren tüntettek az elnök ellen

Az ellenzék felszólítására Jemen fõvárosában, Szanaában csütörtökön többezres tömeg követelte az arab ország 32 éve hatalmon lévõ elnökének, Ali Abdalláh Szálehnek a menesztését.
000 Nic532241

A tüntetõk hangoztatták: ha Zin el-Abidin ben Ali tunéziai elnököt több mint húsz év után eltávolították tisztségébõl, akkor a jemenieknek is elegük van Száleh több mint harminc esztendei országlásából. A demonstrálók szerint szó sem lehet az elnöki mandátum meghosszabbításáról vagy a hatalom átörökítésérõl.
hirdetés

A Közös Fórum elnevezésû ellenzéki koalíció a város négy pontján szervezett megmozdulásokat. A szervezõket feltehetõen a tunéziai népfelkelés ihlette. Az észak-afrikai ország elnöke 23 évi hatalomgyakorlás után kényszerült január 14-én külföldre menekülni a népharag elõl.

Szanaában már szombaton is rendeztek egy tüntetést az államfõ ellen. Szálehet 2006-ban a parlament újabb hét évre megválasztotta elnöknek, és a törvényhozásban jelenleg is zajlik a vita egy alkotmánymódosítási tervezetrõl, amelynek értelmében az államfõ élete végéig hivatalában maradhat.
Link