Kaslik Péter
A fenti írás eredetileg megjelent a KDNP Honlapján!!!! (Mikre nem képesek ezek a farizeusok!)
Baj a milliárdosokkal
A kanadai Linda McQuaig, és Neil Brooks legújabb könyvének címe: The Trouble with Billonaires. (Baj a Milliárdosokkal. Penguin kiadó, 2010, ISBN 978-0-670-064199, 304. o.) A könyv ugyan nem tartalmaz közvetlen utalásokat sem Magyarországra, sem a magyarországi helyzetre, de annak mondanivalója a következõ okok miatt hozzásegíthet a jelenlegi magyar valóság nagyobb távlatból való megértéséhez:
a. A könyv, az egész világra, s így Magyarországra is kiterjedõ amerikai gazdaságpolitika következményeit elemzi.
b. Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi politikája tette lehetõvé a magyarországi „rendszerváltás” keretében megvalósult privatizációt. A magyarországi privatizáció, az amerikai típusú nyerészkedõ pénzügyi mûveletek szabályai alapján, az ú.n. „Hostile corporate takeover” mintájára történt.
c. Magyarország történelme jórészt a birodalmi függõség története.
d. A milliárdosok megjelenésének „új világa” a feudalizmus világának a könyörtelenebb körülmények közötti reinkarnációja. Magyarország feudalista gyökerei, és az idegen hatalmat kiszolgáló hazai „elit” fogalma szintén a magyar múlt szomorú emlékeit idézi.
A szerzõk a könyv legelsõ oldalain igen hatásosam szemléltetik magának a milliárd (dollár) fogalmának az elképesztõ nagyságát. Vagyis, azt, hogy mennyi is a milliárd. Képzeljük el, hogy a nap huszonnégy órájában valakitõl minden másodpercben kapunk egy dollárt. Így egy perc alatt lesz hatvan dollárunk. Tizenkét nap múlva, pedig milliomosok leszünk. Ez önmagában meghaladja sok ember legtávolabbi álmát. De, mennyi idõre lenne szükség, hogy milliárdosok legyünk? A fenti szabály alapján harminckét év múlva lenne egy milliárd dollárunk. Milliárdosnak lenni, tehát nemcsak a legtöbb ember álmaiban sem szerepel, de a szám, illetve az összeg maga, egyéni síkon felfoghatatlan, és emberi mércével mérve értelmetlen is.
Ma, Bill Gates a világ leggazdagabb embere. Feltételezzük, hogy Bill Gates meg akarná számolni az 53 milliárd dollárját. Ha, szintén napi huszonnégy órán át, másodpercenként számolna meg egy dollárt, úgy 1680 évre lenne szüksége, hogy pénzét megszámolja. Vagyis, ha Bill Gates I.K.U. 330-ban amikor Konstantin császár Bizántiumot nevezte meg a birodalma fõvárosának, kezdte volna a fenti módon számolni a pénzét, akkor Bill Gates napjainkban készült volna el munkájával.
A milliárdosok fényûzõ életmódjának áhított csodálata ártalmatlan szórakozásnak tûnik. De, a gazdasági javaknak ez a kevesek kezébe való összpontosulása kihat a társadalom minden megnyilvánulására. A szerzõk szerint, a jelenleg kibontakozóban lévõ, és az egész világot fenyegetõ pénzügyi, és gazdasági válság a mérhetetlenül gazdag új társadalmi vezetõréteg meggondolatlan viselkedésének, és mértéken felüli befolyásának a következménye. A milliárdosok túltengõ gazdasági hatalma károsan befolyásolja a társadalom egészének életminõségét, és alapjaiban veszélyezteti a demokráciát. Nem véletlen, hogy ma a „fejlett világ” állami közül az Amerikai Egyesült Államokban van a legtöbb milliárdos, ugyanakkor a világ fejlett országai közül az Amerikai Egyesült Államokban a legmagasabb a csecsemõhalálozás, a bûnözés aránya, legalacsonyabb az átlagosan elvárható életkorhatár, legcsekélyebb a társadalmi elõrehaladás lehetõsége, s legalacsonyabb a politikai folyamatokban való részvétel, vagyis legmagasabb az biztosan nemszavazók aránya. A fentiekkel kapcsolatban a szerzõk kiemelik, hogy amióta Kanada is az Amerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikájának a nyomdokaiba lépett, a csecsemõhalál arányszámának listáján Kanada a világ hatodik helyérõl a huszonnegyedikre süllyedt (Magyarországot, és Lengyelországot közvetlenül megelõzve)
A „Baj a milliárdosokkal” a következõ alapfeltevésekre épül:
1. A milliárdosok léte káros a társadalomra A társadalmi javaknak a mind kevesebb, és kevesebb ember kezébe való koncentráltsága meghiusítja a társadalom egészének felemelésére irányuló erõfeszítéseket. Nemcsak a szegénység, de az emberek között egyenlõtlenség is káros. Vagyis, a szegénység okainak kiküszöbölésére irányuló erõfeszítések önmagukban nem elegendõek. A szerzõk szerint az amerikai tõzsde 1929-es összeomlását, s a huszadik század harmincas éveinek gazdasági válságát is az elsõ világháborúban, és az amerikai közmunkálatokban gátlástalanul, és erkölcstelen módon meggazdagodott amerikai milliárdosok pénzügyi, és politikai hatalma idézte elõ. A harmincas évek amerikai gazdasági válságágból való kilábalása a bankok megreformálása, a milliárdosok gazdasági hatalmának, és közvetlen politikai befolyásának a visszaszorítása árán történt. (Roosevelt, New Deal) A globalizmusnak, illetve neoliberális politikának nevezett gazdaságpolitika a harmincas évek stabilizációs rendelkezéseinek a fokozatos, és szívós lebontására, illetve visszarendezésére irányul.
2. A milliárdosok jelenléte nem a társadalomfejlõdés természetes következménye. A jelenlegi társadalmi értékrend alapján a hatalmas vagyon a kiváló képesség mércéje, és a sikeresség bizonyítéka. A szerzõk szerint, azonban a gazdasági javak mind kevesebb, és kevesebb egyénnek a tulajdonába való áramlása nem a gazdasági törvények természetes következménye, hanem mesterséges, sokszor törvényellenes, és mindig antidemokratikus beavatkozás eredménye. A milliárdosok aránytalan vagyona, nem a tehetség, vagy az egyéni hozzájárulás eredménye, hanem a megváltozott társadalmi értékeknek - az önzés, és a kapzsiság törvényesített lehetõségeinek a következménye. Neil Brooks, a könyv társszerzõje szerint, a mai milliárdosok nemcsak alkalmatlanok a társadalom irányítására, hanem a legtöbb esetben becstelen csalók is.
A társadalmi különbségeknek ez az egyoldalú növekedése, tehát nem a „normális” társadalomfejlõdés eredménye, hanem a bankok szerepét meghatározó elõírások külsõ nyomásra történõ megváltoztatásának, valamint a gazdagoknak kedvezõ adórendszer kiharcolásának, és a pénzügyi szabályok megváltoztatásának következménye. Az új hatalmi elitnek a fenti tevékenysége a társadalmi igazság legalapvetõbb elveinek a lábbal tiprása.
3. A milliárdosok nem érdemlik meg vagyonukat. A könyv 5, 6, és 7 fejezetei szerint (73. o – 134. o) különbséget kell tenni a milliárdosok vagyonának törvényessége, és az aránytalan mértékû egyéni vagyon erkölcsi kiérdemeltsége között. A könyv a továbbiakban is meggyõzõen bizonyítja, hogy az új, és a régi milliárdosok vagyona a legtöbb esetben formálisan is törvényellenes, mert azt jórészt csalással, a törvények kijátszásával, mások nyomorúságának a könyörtelen kihasználásával, üzlettársaik elárulásával, vagy a törvények kijátszásával szerezték. Az egyszer már törvénytelenül megszerzett hatalmas vagyont utána ugyanannak a pénznek a töredékével a bíróságokon, és pénzen vett politikai befolyás által igen könnyû utólag törvényessé tenni.
A könyv tulajdonképpeni mondanivalóját a szerzõknek az a határozott, és meggyõzõ érvelése képezi, mely szerint a milliárdosok, vagyonuk formális törvényessége ellenére, erkölcsileg nem érdemlik meg a vagyonukat. A fenti érvelés a közösségi erõfeszítések történelmi folyamatosságára, a készen kapott lehetõségek, és az elõzõ nemzedékek egymásra épülõ tudásának eredményeire épül. Vagyis arra, hogy az ember közösségi lény, és a körülmények, amelybe az egyén beleszületik az elõzõ nemzedékek közösségi erõfeszítéseinek már összesített eredményei. Ide tartozik az is, hogy a milliárdosok az állam közpénzbõl való védelmének köszönhetik, hogy nem törnek rájuk, és nem fosztják ki õket. Magának a pénznek a kincstárilag biztosított érékérõl ne is beszéljünk. A milliárdosok érdekeit képviselõ intézmények nagy elõszeretettel hivatkoznak a „szabad piacra” A szerzõk szerint a piac nem más, mint az államilag biztosított feltételek, illetve lehetõségek összessége. (25.o)
„Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?”
A fentiek ábrázolására a könyv a „Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?” c. fejezetében végigkíséri a számítógépek fejlõdésének történetét, és Bill Gates kivételes családi körülményeinek elõnyeit, majd pedig megemlíti Bill Gates üzleti ténykedésének néhány jellemzõ mozzanatát. A számítógép eredete szorosan összefügg magának a számrendszernek a létezésével, és a matematikai tudás összesített eredményeivel. Mindezek évezredekre visszanyúló közös civilizációs értékek. Az elsõ számítógépnek mondható találmány a lyukakkal ellátott kártyákat használó francia szövõszék volt. A „modern” számítógép az amerikai kormány hatalmas befektetései árán, tehát közpénzbõl jött létre. Bill Gates maga gazdag, és kitûnõ társadalmi összeköttetésekkel rendelkezõ családból származik, és olyan párját ritkító magániskolába járhatott, amelynek a hatvanas években külön számítógépes laboratóriuma volt. Vagyis, Bill Gates önmaga semmit sem találhatott volna fel, és nem is talált fel semmit. Hatalmas családi segítséggel, és összeköttetésék árán megalapította a saját vállalatát, és egy hatalmas nagyvállalati szerzõdés ügyében elárulta barátját. Bill Gates még a számítógéphez tartozó „egeret” sem találta fel, hanem elperelte annak feltalálójától.
A könyv szerint Bill Gates, azonban a „jobb” milliárdosok körébe sorolható, de csupán azért, mert a többiek puszta csalással, gátlástalan törtetéssel, valamint védtelen embertársaik könyörtelen nyomorba döntése árán szerezték vagyonukat. Ide sorolhatóak azok a milliárdosok is, akik a biztosító ipar szabályainak hiányával visszaélve bankokkal, és más pénzintézményekkel kötött egyszerû fogadás révén szerezték hatalmas vagyonukat. Ide tartozik Soros György is, aki annakidején az angol font ellen fogadott. Soros szerencséjének végsõ kárvallottjai az egyszerû angol állampolgárok voltak. Erkölcsi szempontból még súlyosabb az újdinsült milliárdos, John Paulson esete, aki az amerikai ingatlanpiac összeomlására fogadott, de úgy, hogy elõzõleg „elintézte” a pénzintézetekkel, hogy azok készakarva olyan zálogkölcsönöket csomagoljanak a számára, amelyek biztosan bedõlnek. S, azok be is dõltek. Több ezer ember elvesztette az otthonába befektetett pénzét, lakhely nélkül maradt, az építõmunkások nem kapták meg fizetésüket. Mitöbb, amikor kiderült, hogy Paulson „biztosítója” (a fogadást kötõ másik fél) nem képes kifizetni Paulsonnak való tartozását az amerikai kormány (az amerikai adófizetõk pénzébõl) 1 milliárd dollár ingyen segélyt juttatott Paulson biztosítója számára. Paulson ellenben 1 millió dollár „biztosítás ellenében 3. 7 milliárd dollárt nyert a kártyaasztalnál, s azt is hamiskártyásként. Sem Paulson, sem Soros György ténykedései nem töltenek semmilyen hasznos társadalmi szerepet. Egyszerû élõsködésrõl van szó.
4. A javak egyoldalú, és aránytalan elosztásának súlyos társadalmi következményei vannak. Ma, a világkerekség javainak 25 százaléka a föld lakóinak 0. 14 százalékának 9. 5 millió ember) kezében összpontosul. A milliárdosok léte megakadályozza a társadalmi mobilitást. A társadalom anyagi javainak a kevesek kezébe való aránytalan összpontosítása mindinkább lehetetlené teszi a társadalom többi tagjainak az érdeme szerint való érvényesülését, és meggátolja a társadalom, különben rátermett tagjainak az elõbbre jutását. Az „amerikai álom”, mely szerint Amerikában mindenki megvalósíthatja isten adta tehetségét mindig is inkább egy szólam volt, mint valódi lehetõség – ma azonban puszta lehetetlenség. A vagyon Amerikában is adózatlanul apáról fiúra száll, és az emberek sorsa születésükkor megpecsételõdik. Ma a felfelé való mobilitás lehetõsége azokban az országokban a legnagyobb, ahol a nagyon gazdagok, és társadalom többi tagjai közötti arány legkisebb. Vagyis ott, ahol a társadalmi javak elosztása arányos: Svédországban, és Norvégiában.
Amerikában, és az amerikai birodalom politikájának alávetett országokban pedig mindinkább a „De kár, hogy apád paraszt volt, és te is az maradtál” társadalmi rendek közé való bezártság elve érvényesül. Ennyit talán a nyitott társadalomról, és barátairól. Mindez roppant veszélyt jelent a demokrácia számára. A szerzõk szerint, annak, hogy az emberek nem urai saját sorsuknak, nemcsak politikai, és gazdasági következményi, hanem közvetlen biológiai tünetei is vannak. (A magyar társadalom ezt az utat már megjárta. Lásd ezernyi fajta népbetegség, Egyke, és sivár)
5. A milliárdosok léte, illetve a társadalomban keletkezõ hatalmas gazdasági különbségek ténye semmissé teszi az emberek közötti egyenlõség eszményét. A szerzõk, a gazdasági történész, Peter Lindert kutatásaira hivatkoznak, aki az Anglia, és az Amerikai Egyesült Államok legfelsõ gazdasági rétegeinek a viselkedésének tanulmányozása alapján megállapította, hogy téves az a feltevés, illetve állítás mely szerint a felsõ réteg, ha egyszer megalapozta a saját gazdasági biztonságát, azt követõen hozzájárul a társadalom általános felemelkedéséhez, a szegények megsegítéséhez stb. Erre a „javak leszivárgásának elvére” épült a neoliberális gazdaságpolitika egésze. Lindert szerint ennek az ellenkezõje igaz. Minél hatalmasabb, és minél biztonságosabbnak érzi, magát a pénzes arisztokrácia, annál kevesebben áldoz a közösségi javakra, és annál kevélyebben igyekszik kizsákmányolni a hatalmába kerített közösség tagjait. Ezt nevezik a fordított Robin Hood szindrómának.
Az egyéni akarat korlátlan érvényesülésének ez az aránytalan lehetõsége nevetségessé teszi a demokráciára való minden hivatkozást. Ma, bankok, és a nagyvállalatok a legtirranikusabb intézmények a világon. A demokrácia elsõsorban azt jelenti, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni, és azt is, hogy ki mondja meg, és mindez hova vezet.
A könyv szerint, a fenti kényszerhelyzetbõl való kiút a társadalmi igazság útja. A szerzõk szerint az egyéni kapzsiság, és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer visszaállítása, és a bankok eredeti, befektetõ intézményekként mûködõ szerepének a visszaállítása. A könyv végsõ üzenete tehát: Az állam lehet az önzést, és kapzsiságot védelmezõ, és ünneplõ értékrend közpénzbõl fenntartott õre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti, és arányos elosztás eszköze, de mindkettõ egyszerre nem lehet. Választhatunk, tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között
Linda McQugaig, Kanada többszörösen kidíjazott újságírója, és nyolc gazadaságpolitikai tárgyú könyv szerzõje: (The Cult of Impotence, All You Can Eat, It's the Crude, Dude: War, Big Oil and the Fight for the Planet, and Holding the Bully's Coat: Canada and the U.S. Empire, The Trouble with Billionaires. Linda Mc Quaig eddigi könyveinek mindegyike kanadai sikerkönyv volt.
Neil Brooks a torontói jogi egyetem tanára, és országos hírû adószakértõ
2011 jnuár 20